Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-09 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 9., szerda Gobelin-fesztivál KÖNYVTÁR A „NEMZET HÁZÁBAN”. Az Országgyűlési Könyvtár az ország jogi és politikai információs szakközpont. ja, az ENSZ letéti könyvtára. Fő gyűjtőköre az állam, és jogtudomány, a legújabbkori egyetemes történelem, a magyar és külföldi parlamenti kiadványok. A könyvtár olvasói 600 ezer kötet könyv és kétezer folyóirat között válogathatnak (MTI fotó — Pintér Márta felv. — KS) CSENDES JUBILEUM Ariadne-fonalat kínálnak Tízéves a hevesi könyvtár pedagógiai részlege Ez a bibliotéka arról nevezetes, hogy az itt dolgozó szakemberek folyvást újabb ötletekkel toborozzák az olvasókat. Tíz esztendővel ezelőtt ilyen ígéretes elképzelés volt a pedagógiai részleg kialakításának gondolata. Előrelátás, több tételben Lövei Gyúla igazgató így utal a hajdani kezdésre. — Hittünk abban, hogy a település, illetve a járás nevelőiben él az ismeretgyarapítás vágya, az önképzés igénye, ezért Ariadne~fona- lat kínáltunk számukra. Ügy véltük helyes, ha összegyűjtjük azokat a munkákat, amelyekre nap mint nap szükségük lehet az óvónőknek, a tanítóknak, a tanároknak annál is inkább, mert az egy blokkba rendezett anyagban könnyebb eligazodni. Jó lapra tettünk, mert az érdeklődők rögvest jelentkeztek, s méltatták az általunk nyújtott segítséget. Ennek az akciónak végső soron a tanulóifjúság látta hasznát, hiszen a nevelők gyarapodó felkészültsége a diákság javára kamatozott. Pillanatnyilag mintegy ezer kötet közül válogathatnak a betérők. Az elmúlt esztendőben arra törekedtünk, hogy mind gazdagabbá formáljuk az állományt. Figyelemmel kísértük az oktatásügy eseményeit, módszeresen gyűjtöttük az új intézkedésekkel kapcsolatos irodalmat. Jelenleg 142-en járnak hozzánk. Igaz, nem rendszeresen, ám mégis számíthatunk rájuk. Ez az adalék akkor válik kifejezővé, ha hozzáteszem azt, hogy a járásszékhelyen majd 160 pedagógus munkálkodik. Közkedvelt szolgáltatások Perlaki Ágnes a felnőtt olvasószolgálat munkatársa azt bizonyítja, hogy nem elégedtek meg a mennyiségi mutatók fokozásával, hanem a minőségre is gondot fordítottak. — Külön helyen találhatók a szélesebb érdeklődésre méltó munkák, azok a kötetek, amelyek — hogy csak néhány példát említsek — a nyelvtanuláshoz, a szülők képzéséhez adnak kamatoztatható tippeket. Ezek is keresettek, rájuk is szükség van. Emellett rendelkezésére áll azoknak is, akik jóval többet várnak tőlünk. Szívesen fogadjuk a főiskolásokat, az egyetemistákat, a levelezősként tanulókat. Amennyiben kérik, szakdolgozataikhoz bibliográfiát készítünk, s a forrásmunkákat is kölcsönözzük vagy beszerezzük számukra. Cikk-katalógust állítottunk össze, ez nem zárt, hanem nap mint nap gazdagodó gyűjtemény. Nagyra értékelik azok, akik elmélyültebben szeretnék tanulmányozni a neveléstörténet, az oktatáspolitika részkérdéseit. Létrehoztuk a magnótárat is. Ez — többek között — a rádióban közvetített órák műsorát kínálja azoknak, akik színesebbé, hatékonyabbá akarják tenni a nevelés-oktatás mindennapjait. Házhoz mennek Jelképes értelemben is nevezhetnénk azt a dicséretes kezdeményezést, hogy számolnak a holnapok követelményeivel. Erre utalnak az alábbi, minden kommentár nélkül is beszédes adalékok. — Időben értesülünk az egyes nevelési értekezletek tematikájáról, összeszedjük az ezekre vonatkozó írások, tanulmányok, újságcikkek jegyzékét, ezeket sokszorosítjuk, s még jókor postázzuk az egyes oktatási intézmények címére. Ügy hiszem, ennek örülnek mind a hevesi, mind a járásbeli nevelők, hiszen útmutatást kapnak ahhoz, hogy milyen forrásokból növeljék tájékozottságukat. Ezzel persze egyáltalán nem zárult a kör, mert a sajátos kívánságokat is teljesítjük. Komplett forgató- könyvet adunk az egyes műsorokhoz, ha kérik, akkor a szemléltetőeszközöket is köl- csönvehetik tőlünk. Ezenkívül olyan programokat ajánlunk, amelyek a pedagógusok helytállását könnyítik, író-olvasó találkozókat szervezünk, előadókat fogadunk. Egy alkalommal például dr. Pásztor Emil főiskolai tanár beszélt a nyelvművelés aktuális tennivalóiról. Az igazgató elégedett, de azt is hangsúlyozza, hogy a jelenlegi szint nem a felső határ. — Azt szeretnénk, ha a mostani létszámnál is többen kopogtatnának nálunk. Egy biztos: senki sem jön hiába, egy vendég se távozik csalódottan. A jövőben — ameny- nyiben erre igény van — bővítjük szolgáltatásaink körét, mert az a célunk, hogy — lehetőségeinkhez képest — hozzájáruljunk a pedagógusok mindennapi munkájának tartalmasabbá tételéhez. Pécsi István A gobelinszövés elemei már az ókori Egyiptomban és Görögországban is fellelhetők, de igazi virágkora akkor kezdődött, amikor XIV. Lajos 1662-ben megvette a Gobelin család fonalfestő üzemét és ott elhelyezte a kárpitszövők udvari műhelyét. Azóta nemcsak Fran- ciaországban, hanem egész Európában fellendült a műfaj, virágzása napjainkban is tart, hazánkban is közkedvelt, annak ellenére, hogy drága és igen nagy technikai odaadást igényel. Első klasszikus mestere hazánkban Ferenczy Noémi, aki az Iparművészeti Főiskola tanáraként és művészként meghonosította a gobelint. Szerepe, fontossága nemcsak azért nő, mert egész generációk nevelkedtek fel, akik művelik, hanem azért, mert terebélyesült a társadalom igénye is. Egyik kiváló művelője Hajnal Gabriella. aki 1957-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát — megkapta a Mun- kácsy-díjat és az Érdemes Művész kitüntetést — egyéni kiállítása volt Zürichben, Szegeden, Párizsban, Brest- ben, Sidneyben, Brnoban, Winterthurban többször is Budapesten, most a Vigadó Galériában láthatók művei. Első nagy alkotása Assisi Ferenc szellemiségét dolgozta fel, remek értelmezés Babits Jónás könyvének vizuális átültetése is. A „Lelet” és a Széchenyi gobelin remek teljesítmény és újdonság az ő művészetében is — utóbbi a folyószabályozás kapcsán érinti az emberi szellem teremtő lendületét, Széchenyi központi szerepét a magyar kultúra kialakulásában. Hajnal Gabriella kiállításával párhuzamosan mutatkoztak be azok a fiatal gobelinművészek a Bartók Galériában, akik a közelmúltban Plesnivy Károly tanítványai voltak a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Plesnivy és köre erős gondot fordít a figuralitás- ra, a színek értelmező szerepére, — a leíró és asszociatív elemek ötvözésére. Arra is , hogy ki-k i a korszerű követelményeknek megfeleHajnal Gabriella gobelinje lően egyéniséggé váljon. Ebben az irányban halad Pápai Lívia, aki látomásos erővel tárja fel a gobelin közegében a tájat és gondolatainkat. Plesnivy Károly „ünnep”-e a mérték, a kiindulás, — ahol a figurali- tás kapja a döntő szerepet, — ezen távlat nyomába ered és építi tovább új elemekkel Benkő Marianna, Vajda Mária és Hauser Beáta. A gobelin rendszeresen szerepel kiállításainkon epizódként is, ennek jegyében látható hamarosan Marton- vásáron Tassy Klára több falkárpitja más festők műveinek társaságában. Tassy Klára művészete abban is különleges, hogy a megálmodott és megszerkesztett formák kidolgozása a tökély elérhető minőségében valósul meg kompromisszumok nélkül. Elmondhatjuk, hogy a magyar gobelin világszínvonalon mozog a képzelet gazdagságát, sokrétűségét és kivitelezését illetően. Ezért nagy jelentőségű az a terv, mely szerint 1985-ben a magyar gobelinművészet retrospektív kiállításon mutatja be felkészültségét, kondícióját, történeti fejlődésének művekben érzékelhető fontos állomásait a Műcsarnokban, mely nem egyszerűen a műfaj hazai gobelin-fesztiválja lesz, hanem minden bizonynyal megújulásához is hozzájárul. Losonci Miklós II/2. Az asszony lábait maga alá gyűrve egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Legszívesebben sírni szeretett volna, de sehogyan sem sikerült neki. Csak ült, és az autópálya apró szeletét bámulta. Végül is Nyugat- Európában van. Negyvenévesen először. De undorodott magától és undorodott a férjétől. Az első kempingben eltöltött éjszaka után már legszívesebben itthagyta volna a nagy NYUGATOT. A filmekről, prospektusokból ismert városokat, vendéglőket, pizzasütőket... „Szart ér az egész” — mondta a férjének két nappal ezelőtt. Akkor is összevesztek. De most már vége. El fog válni és kész. A lakást biztosan neki ítélik. Végül is egy kétszobás öröklakás a Mátyáshegyi úton nem kis dolog. A férje meg menjen a kurváihoz. A kurváit hozza el ide, ne pedig őt... Éppen egy újabb cigarettára akart rágyújtani, amikor különös dologra lett figyelmes. Az autópálya vékony szeletébe egy lapos, sötét színű gépkocsi érkezett. Két férfi ugrott ki belőle, és azonnal az autó mögé térdepeltek. Kezükben géppisztolyt szorongattak. Az asszony félelemtől eltorzult arccal a férjéhez rohant. — Hé, ébredj már — suttogta. — Nem hallod? Ébredj már! A férfi kinyitotta a- szemeit. Dühös volt, duzzadt és csúnya. — Mit akarsz? — kérdezte és ő is megérezte leheletében az áporodott szájszagot, amit másoktól sosem tudott elviselni. — Ott lent valami szörnyűség történik — mutatott az asszony az autópálya felé. A férfi föltápászkodott, és elindult a mutatott irányba. Lenézett, és megtántorodott. — A gépet! Gyorsan a gépet — súgta a feleségének. Az asszony az autó hátsó üléséről előhalászta a Zenitet és odadobta a férfinak. A férfi izgatottságában alig tudott élességet állítani. A géppisztolyokból kizuhogó lövedékek elnyomták a Zenit halk kattanásait. Az asszony az autó mellett térdepelt és arcát kezeibe temette. Talán ötven másodperc telt el. Az autópálya vékony szeletében egy szétroncsolt autó látszódott. Nem mertek visszamenni. Átvágtak a hegyen. Félóra múlva rátaláltak egy műútra. Fogalmuk sem volt hová vezet. A férfi szólalt meg elsőnek: — Megfogtuk az isten lábát. — Csak nehogy bajunk legyen belőle. — Ugyan, mi bajunk lehetne? Bármelyik újság milliókat fizet ezért az anyagért. Gazdagok leszünk, érted ? — Kérlek, ne hülyéskedj. — Esküszöm, nem hülyés- kedek. Idefigyelj, tisztán lefényképeztem őket. Tudod, mennyit ér ez a rendőrségnek? És mennyit ér az újságoknak? Biztosan valami nagy fejest nyírhattak ki. Címlapon hozzák majd le ezeket a terroristákat. Nekünk meg fizetnek. — Mennyit? — Legalább tízezer dollárt. Alább nem adjuk! Szállodában fogunk lakni, és kicseréljük ezt a vacak autót. — Üj autót is veszünk? — Veszünk. De még milyet! Lesz benne rádió, meg sztereó magnó. Majd meglátod. Gazdagok lettünk, szívem. Nagyon gazdagok. — És veszünk majd egykét divatos cuccot is? — A legszebbeket. Gyönyörű ruhákat veszünk neked. Az első városban megállunk, és telefonálunk néhány lapnak. — És a rendőrségnek? — Nekik is. De előbb az üzlet. Persze a rendőrség is fizetni fog. És még az sincs kizárva, hogy valamelyik fénykép elnyeri az „év fotója” címet. — És mi lesz, ha a terroristák megkeresnek bennünket? — Ugyan szívem! Először is nem mondjuk meg, hogy honnan jöttünk. Másodszor pedig nálunk nagyon jó a közbiztonság. A mi országunkba egyetlen terrorista sem teheti be a lábát. Az asszony egészen a férfihoz simult, és a haját kezdte simogatni. Aztán végighúzta ujjait a nyakán, le egészen a combjáig. — Akarod, hogy egy kicsit megálljunk? — kérdezte, miközben melleit a férfi vállához érintette. A férfi rápislantott, majd elmosolyodott. — Nem lenne rossz, de előbb vegyük fel a dohányt. Az asszony, ahogy bizonyos színésznőktől látta, elbiggyesztette ajkát: — Bogárkám, ne hagyd a feleségedet ilyen árván ... A férfi elvigyorodott, és az első bekötőútnál elfordultak. — Nemsokára Rómában leszünk — mondta a férfi félóra elteltével, és a feleségére kacsintott. — Igen szívem — válaszolta a felesége, majd az előttük haladó kis Fiat-ra mutatva megjegyezte: — Hogy cammog ez a tetű. A férfi köhécselt egyet, aztán megszólalt: — Nem baj, hadd cammogjon. Most már van időnk. — Jobb kezét elvette a volánról, és átkarolta vele a feleségét. — No, és melyik szállodában óhajt pihenni asszonyom? — Uram, önre bízom. — A legszebb apartmant nyittatom ki az ön számára. — Uram ön lekötelez. A férfi tüsszentett. — így igaz. Látod szívem, így igaz. Adnál egy papírzsebkendőt? — Te tetted el. — Ja persze. A férfi levette felesége válláról a kezét, a zsebébe nyúlt, és abban a pillanatban a fékre taposott. Az autó csikorogva csúszott vagy tizenöt métert. A mögöttük lévők azonnal tülkölni kezdtek. Az asszony krétafehér arccal nézett az urára. — Mi történt? A férfi remegő kézzel végigtörölte homlokát. — A film, amit még Velencében vettünk. Elfelejtettem befűzni... És zsebéből előhúzta az originál tekercset.
