Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 57. szám ARA: 1983. március 9., szerda 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tenisz- és tekepálya az egri kempingben - Bővülnék a szálláshelyek — Díszburkolatot kap a Dobó tér és a Bródy Sándor utca — Megújul­nak a kirakatok — Új parkolók a Mátrában — Autóskemping Szilvás­váradon Az idegenforgalmi szezonra készülve Kenyerem Mintha az utóbbi időkben a miniszterektől kellene féltenem mindennapi, új­ságírói kenyerem, ök azok, akik „kimondanak” előlem mindent. Azokon a bizo­nyos sajtótájékoztatókon. Rövid idő alatt két mi­nisztert is volt alkalmam meghallgatni. Salgótarján­ban az ipari ügyek legfőbb személye beszélt arról, hogy a vállalatok vezetőinek egy része alig vagy csak húzódozva tesz eleget a fő­hatóság intézkedésének. Nemrég pedig a Parlament­ben a külkereskedelmi mi­niszter „panaszolta”, hogy a vállalatok együttműködé­se — a szokásos kilúgozott szóhasználat szerint — hagy még kívánnivalót ma­ga után. Bevallom, egyikük sem fogalmazott ilyen szelíden, hanem nagyon is egyértel­műen. Nevén nevezték a dolgokat. Ezeket is, máso­kat is. Olyankor az szokott az eszembe jutni, ha én mon­danék ilyeneket bizonyos körülmények között, sokan néznének rám — legalább­is gyanakvással. Olyankor az is eszembe jut, nem ár­tana, ha néhány „közép” vezető hallaná államunk „felső” személyiségeit fon­tos témákról beszélni, hát­ha „ragadna” rájuk valami ebből a módszerből. És nem hinnék, hogy a sem- mitmondás a magasabb dip­lomácia eszköze manapság ügyes-bajos dolgainkban. Egy kis túlzással: nincs az az „éles tollú” újságíró, aki ilyen kertelés nélkül fogalmazna és ne igyekezne valamivel „elviselhetőbbé” tenni a véleményét egy-két jól hangzó frázis közbeik­tatásával. Ezért tetszik nekem úgy, hogy mostanában a minisz­terektől kell féltenem min­dennapi, újságírói kenye­rem. Vagy talán mégsem? Ugyanis elérkezünk min­dig egy olyan ponthoz, ahol azt kell hallanom, hogy „látjuk a tennivalókat, és keressük a megoldás lehe­tőségeit”. Hogy mik ezek pontosan? És hogy mikor kezdik el a végrehajtásu­kat? Itt, ennél a résznél tö­rik meg a korábbi lendü­let. „Bonyolult dolgok ezek”. Jut el a fülemhez a magyarázkodás. Az, hogy minden bonyo­lult, egy pillanatig sem lep meg. Persze, hogy az. Miért ne? A sejt, az atom, az elektron, a mit tudom én, mi — nem eléggé bonyo­lult? Pedig olyan parányi kis semmiségek, hogy tér­beli létüket felfogni sem vagyunk képesek közönsé­gesen. Jó, azt is tudom, hogy a türelmetlenség több kárt okoz, mint amennyi hasznot remélni lehetne tőle. Azt is tudom, hogy nálunk de­mokrácia van, abban min­denkinek megvan a maga jogrendje, személyes sza­badsága. Csak egyet nem hiszek. Hogy azoknak a személyek­nek, akiknek a sorsunk alakulásában olyan megha­tározó szerepük van, azok­nak joguk van a miniszte­ri utasítással — meditálni. G. Molnár Ferenc Tavasz. A kikeleten kívül sok minden egyéb másnak is a kezdete. Mit hoz ma­gával a március, az április, s a május? Locsolóautók fürdette városokat, színá trikóba bújt, kibontott hajú lányokat? A presszók te­raszain, a kerti padokon üldögélő, bámészkodó, ol­vasgató, beszélgető embere­ket? Üj tervekkel, nagy re­ményekkel teli diákokat, utcai kirakodó vásárokat, új nagy szerelmeket? „Kitele­pült” fagylaltárusokat, zöl­dellő, virágzó parkokat? Visszahozza a vándormada­rakat, s a napfényt? Az új tavaszi tervek közül ezút­tal annak jártunk utána, hogyan készül Eger és kör­nyéke, az ország harmadik legnagyobb idegenforgalmi centruma a vendégfogadásra. Tavasszal ugyanis hagyo­mány, hogy a városi és a megyei tanács szakemberei, a kereskedelmi és véndég- látóipari egységek vezetői, a MiEBIB munkatársaival kö­zösen végigjárják az idegen- forgalmi helyeket, hogy a helyszínen győződjenek meg a vendéglátás feltételeiről. Pedig nem mindenhol és nem minden esetben van így. De vajon mit tehetnek a termelőszövetkezetek a fia­talításért, a magasabb kép­zettségű szakemberek „falu­ra csábításáért”, a szűkebb környezet, a kisebb közössé­gek megtartó erejéért? Töb­bek között ezeket a gondo­kat, egyben az elért eredmé­nyeket taglalja az a felmé­rés, amit a Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége Heves megyében végzett az elmúlt öt esztendőről. A szövetség főelőadója Szeműn Béla így foglalta össze a vizsgálat főbb meg­állapításait : — Megyénk 54 gazdaságá­ban, 1979-hez viszonyítva több mint 700-zal csökkent a 30 éven aluliak száma. Ez természetesen nem az elván­dorlást mutatja, hanem azt, hogy a hajdani fiatalok, a középkorúak táborába szá­mítanak ma már. Helyükre pedig ugyanannyi ifjú nem érkezett. Emellett elmondha­tó az, hogy átlagban a felső- és középfokú végzettséggel Ilyenkor határozzák meg azokat a feladatokat is, ame­lyek még a főszezon kezdete előtt adnak munkát a ven­dégváróknak. Így többek kö­zött Egerben 147 üzletet csinosítanak ki az idegen­forgalmi főszezon kezdetére. Megújul a Három Farkas Étterem, az Orient presszó, s átadáshoz közeledik a fel­újított Dobos cukrászda is. Az építők május elsejére ígérték a Csuvas Étterem átadását, amit a nyáron ve­hetnek birtokukba a vendé­gek. Elkészültek viszont a Platán Étterem teljes belső felújításának munkálataival, s várhatóan ez az egység nagyobb részt vállal majd a strand kultúráltabb ellátá­sából. A megyei idegenforgalmi hivatal bővíti a szálláshe­lyek számát. Üzemel már a Lenin úti fogadó, a kemping­ben hat új nyaralóház épült, valamint 15, hat-hat ágyas sátrat állítanak föl. Bővül a kempingben a szolgáltatá­sok sora is, mégpedig két új tenisz- és egy tekepályával. Megkezdik a Dobó tér bur­kolatának cseréjét, s a nyár­rendelkező ifjú szakemberek létszáma nőtt. Jelenleg mintegy 150-nel több a fal­vakban dolgozó kezdő tech­nikus, vagy diplomás. Több­ségük vezető beosztású. A középszintű munkahe­lyi vezetők között a felső­fokú végzettségűek aránya 43 százalék. Érdekes adat még: a középfokú végzett­séggel rendelkező szakembe­rek száma az öt évvel ezelőt­tihez viszonyítva ezerrel nőtt. — Gondot jelent azonban — folytatta a kérdés jó is­merője, — hogy sajnos emel­kedett az általános iskolát nem végzettek száma. Száz­negyvenhatról 197-re. Ők leginkább az állattenyésztés­ben, a növénytermesztésben dolgoznak, vagy épp csak se­gédmunkát látnak el. Ám pontosan ezekben az ága­zatokban a legnagyobb a munkaerőhiány. Ennek elle­nére a TESZÖV segítségé­vel és szervezésében tovább­ra is folynak a kihelyezett szak- és betanított munkás tanfolyamok. Ezzel egyidő­ra díszburkolatot kap a Bró­dy Sándor utca is. A Dobó térre visszakerülnek a ré­gi típusú öntöttvas lámpák s az öntöttvas padok. Egye­lőre csak a belvárosban, kör­nyezetükhöz illő utcatáblák segítik majd az eligazodást, de több várostérképet is el­helyeznek, a megkopott el­igazító feliratokat pedig új­ra festik. Az ígéret szerint megújul­nak a kirakatok is. Egy egész évre szóló kirakatverseny meghirdetését tervezi az eg­ri városi tanács kereskedel­mi osztálya, melyeket fo­lyamatosan értékel majd á társadalmi zsűri. A nyári rendezvényeken pedig fel­díszítik a Széchenyi utcát. Űj parkolót létesítenek a Szépasszony-völgyben, csak­úgy, mint a Mátrában. Fel­újítják a siroki várba ve­zető feljáró utat. s az igé­nyekhez próbálják igazítani a mátrai üzletek nyitvatar­tási rendjét A sástói kem­pingben fejlesztik az étter­met. Szilvásváradon pedig autóskemping és faházak épí­tését kezdték meg. Kis Szabó Ervin ben a hallgatók befejezhetik az általános iskolát is. A legdöntőbb mindig az, hogy vajon mi várja a fia­talokat egy-egy faluban. Milyenek a szociális körül­mények, van-e lakás, kul­turálódási lehetőség. A szo­ciális körülmények általában javultak. Igaz, hogy több helyütt nincs szolgálati la­kás, ám a tsz-ek kamat­mentes kölcsönnel segítik a letelepedni vágyókat. A kul­turális lehetőségek hiánya egyértelműen zavarja a köz­ségekbe költözőket. Hiszen hozzászoktak az iskolákban, egyetemeken a „mozgalma­sabb” élethez. — Általában a tsz-ek anyagi helyzetétől függ, hogy egyrészt a frissen végzett szakemberek milyen anya­gi dotálásban részesülnek, másrészt pedig, hogy a tsz- vezetőség, valamint a köz­ség milyen kapcsolatban áll egymással. Leginkább a gaz­daságok segítik, elsősorban anyagilag, a falvak fejlődé­sét. Végül még csak annyit, hogy a fiatalok jobbára oda kívánkoznak, ahol kedvező­ek az adottságok. A városi, a városkörnyéki, s az igen jól működő tsz-ekbe. Ér­dekes, hogy az elmúlt öt év­ben szinte teljesen változat­lan volt a létszám, valamint a huszonévesek aránya ilyen községekben, mint Bodony, Csány vagy Bátor. Andor- naktályán, Domoszlón, Hat­vanban, vagy Gyöngyösön azonban nagymértékben nőtt a foglalkoztatottság. Felmérés az utóbbi öt évről - Növekvő iskolázottság — Vezető beosz­tásokban — Szakmunkáshiány — Az együttműködések fejlesztése — Lakással várják őket? — Hiányzó ösztönzők Fiatalok Mit ér az ember, ha falun él? S ha ráadásul fiatal, agrárszakember? — Számos fórumon felvetődnek ezek a kérdések, s megyénk községeiben jó néhány ifjú él, aki nap mint nap szembetalálkozik a falvak, a terme­lőszövetkezetek, egyszóval a mindennapi élet gondjai­val. Akadnak olyan tsz-vezetők, tanácselnökök, akik soha nem mulasztják el megjegyezni hivatalosan és magánbeszélgetések alkalmával egyaránt, hogy kiöreg­szik ez és ez a település, a lányokat-flúkat csak a vá­ros vonzza. Hevesről a nagyvilágba A piaci sikerek nagyobb része a konfekcióüzemen múlott: a késztermékexport helyébe vállalt bérmunkát ők teljesítették. Képünkön: Homonnai Agnes hálólnget varr A könnyűipar általános piaci nehézségei nehéz hely­zetbe sodorták az exportáló vállalatokat, szövetkezeteket. Ezért is figyelemre méltó, hogy a Hevesi Népművésze­ti és Háziipari Szövetkezet az elmúlt évben is fokozni tudta exporttevékenységét. Az év közepén vállalt 2,5 milliós többletet is teljesít­ve összesen 14,5 millió forint értékű tőkésexportot bonyo­lítottak le. Az exportképes árak kialakításában nagy szerepe van a kor­szerű gépeknek. Vereb Ferencné gőzzel fűtött vasalója egy lépésben gőzöli is a ruhát Exportcsomagolás: a Salzburgba Induló blúzszállítmányt Kus. per Józsefné és Novák Gyuláné készíti elő a hosszú útra (Fotó: Kőhidi Imre) Nőnapi megemlékezések Megyei ünnepség a népfrontbizottságnál A népfrontmozgalom mintegy 40 tisztségviselőjé­nek, aktivistájának részvéte­lével megyei ünnepséget rendeztek a nemzetközi nő­nap alkalmából kedden dél­előtt Egerben, a HNF helyi székházában. A megjelenteket dr. Pápay Gyula, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának alelnöke, a megyei tanács vb-titkára köszöntötte me­leg szavakkal. Megemlékezé­sében szólt nőpolitikánk je­lentőségéről, eredményeiről és aktuális tennivalóiról. -Méltatta a lányok, asszonyok mindennapi munkáját az élet legkülönbözőbb terüle­tein. Külön is elismeréssel, nagy tisztelettel beszélt a legnagyobb magyar tömeg- mozgalomban, a népfrontnál tevékenykedő nőkről, akik napi egyéb elfoglaltságuk mellett vállalják a fontos, értékes társadalmi munkát, s megannyiszor helytállnak a feladatok végzésében. Az ünnepi beszédet köve­tően ajándékokkal kedves­kedtek itt is — mint még megyénk számos helyén ezen a napon vagy az előzőek­ben — az egybegyűlt nők­nek. A nemzetközi nőnap al­kalmából több helyütt kitün­tetéseket is átadtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom