Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. március 9., szerda Elhunyt dr. Csanádi Árpád Dr. Csanádi Árpád, az Or­szágos Testnevelési és Sport­hivatal elnökhelyettese, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság Végrehajtó Bi­zottságának tagja és sport­igazgatója 1983. március 7-én, súlyos betegség után elhunyt. Halálával pótolhatatlan vesz­teség érte a magyar és a nemzetközi sportmozgalmat. Dr. Csanádi Árpád temetésé­ről később történik Intézke­dés. Genfi tárgyalások Marad a nulla­megoldás? Az Egyesült Államok az európai középhatótávolságú rakétákkal foglalkozó genfi -tárgyalásokon nem kíván új javaslatot előterjeszteni, és továbbra is kitart a nulla­változat mellett. Richard Búrt külügyi államtitkár hétfőn egy képviselőházi al­bizottság előtt fejtette ki ezt az álláspontot. Nem tudom Kohl nyugat­német kancellár mire alapoz­ta azt a szombati nyilatkoza­tát, amely szerint az Egye­sült Államok új javaslat elő­terjesztésére készül — mond­ta Búrt. Burt a Szovjetunió leg­utóbbi javaslatait „propa­gandafogásnak" minősítette és kijelentette: az Egyesült Államok nem tekinti olyan­nak a helyzetét, hogy_ ellen­javaslattal kelljen előállnia. Búrt nyilatkozatából kivilág­lik, amíg az Egyesült Álla­mok azzal fenyegetőzhet, hogy megállapodás híján sor kerül a rakétatelepítésre, ad­dig „hiba lenne egyoldalú engedményeket tenni". OSLÓ A Norvég Kommunista Párt országos vezetőségének ülésén állást foglaltak a kö­zéphatótávolságú rakéták te­lepítése ellen és áttekintették a párt belpolitikai feladatait az ősszel sorra kerülő helyi közigazgatási választásokkal összefüggésben. A vezetőség megvitatott több szervezeti kérdést is. BULAWAYO A zimbabwei biztonsági erők az elmúlt három nap­ban eredményes akciót haj­tottak végre a kormányelle­nes erők felszámolásának céljával Bulawayoban és környékén — közölte hétfőn este Justin Nyoka kormány- szóvivő. A nagyszabású ak­ció idején az ország második legnagyobb városának körze­tében közel ezer embert őrizetbe vettek. Közülük egy tucat személyt kormányelle­nes tevékenységgel vádolnak. NEW YORK A New York-i vasutasok hétfőn kezdődött sztrájkja miatt gyakorlatilag megbé­nult a tömegközlekedés New York és az elővárosai között. Több mint 150 ezren nem tudtak munkába menni, az utakon hatalmas forgalmi dugók voltak. A sztrájkoló alkalmazottak a vállalatuk­nál tervezett elbocsátások ellen tiltakoznak. SEATTLE II. Erzsébet angol királynő befejezte tíznapos látogatását az Egyesült Államokban, és kedden Kanadába hajózott. A királynőt és férjét Fülöp herceget több ezren búcsúz­tatták a nyugati partokon fekvő Seattle kikötőjében. Amerikai vádaskodás Madridban Az Egyesült Államok kül­dötte a korábbi konfrontá- ciós hangnemben szólalt fel a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó keddi plenáris ülésén. Mai Kampelman amerikai főde­legátus — a február 8-án kezdődött mostani tárgyalási szakasz kezdete óta tartó hallgatását megszakítva — éles kirohanásokat intézett a szocialista országok ellen. Vádaskodásaihoz az em­beri jogok kérdését használ­ta fel ürügyként, bírálta a Szovjetunió, Románia, Len­gyelország törvényeit, intézke­déseit Emlékeztetett Reagan elnök bejelentésére, hogy ha Románia ez év júliusáig nem módosítja kivándorlási tör­vényét akkor az USA a két ország közötti kereskede­lemben nem érvényesíti a legnagyobb kedvezmény el­vét Felszólalásában újból visszatért Afganisztán és a volt „Szolidaritás” lengyel szakszervezet ügyére, amely — szerinte — árnyékot vet a helsinki elvekre. Az amerikai küldöttség vezetője felszólalásának vé­gén — hangnemet változ­tatva — azt bizonygatta, hogy az USA továbbra is megegyezésre törekszik Mad­ridban. Szergej Kondrasov, a szovjet küldöttség helyettes vezetője visszautasította az amerikai vádaskodásokat, a más országok belügyeibe va­ló beavatkozást Kampelman — mondotta — maga is el­ismerte, hogy konfrontációt szít s ez megfelel a való­ságnak. Vasile Sthvdru román nagykövet visszautasította az amerikai vádakat majd rész­letes tájékoztatást adott az új román kivándorlási tör­vényről. Kifejezte reményét hogy a jövőben senki sem kísérli meg elterelni a figyelmet a találkozó mun­kájának lényegéről. Wlodzimierz Konarski nagykövet a lengyel küldött­ség vezetője felszólalásában kifejtette, hogy az amerikai küldött idejétmúlt vádakat hangoztat Kifejezte remé­nyét, hogy Kampelman a jövőben figyelembe veszi a realitásokat és tiszteletben tartja más országok belügye- it Hangsúlyozta, hogy a madridi találkozónak a köl­csönös megértés és tiszte­let fórumának kell lennie. Nők a békéért Folytatódtak a brit-magyar tárgyalások A hivatalos látogatáson Londonban tartózkodó Mar­jai József miniszterelnök-he­lyettest kedden hivatalában fogadta Margaret Thatcher, a brit kormány elnöke. Ezt megelőzően Marjai Jó­zsef Francis Pym külügymi­niszterrel, Lord Cockfield kereskedelmi miniszterrel, Leon Britton-nel, a pénzügy­minisztérium főtitkárával — a kormány tagjaival — és Peter Rees külkereskedelmi államminiszterrel tárgyalt. Lord Cockfield hétfőn este vacsorát adott a magyar vendég és kísérete tiszteleté­re. A magyar kormány elnök- helyettese találkozott az al­sóházban az angol—magyar parlamenti csoport elnökével, lan Mikardo munkáspárti képviselővel és a csoport tagjaival is. A pápa Guatemalában A nyolc országot felölelő közép-amerikai körúton já­ró pápa a hétfői napot Guatemalában töltötte. II. János Pál pápa itteni meg­nyilatkozásaiban arra szó­lította fel a katonai kor­mányzatot, hogy óvja meg az emberi életeket és biz­tosítsa az emberi jogok ér­vényesülését. A katolikus egyházfő ma­gánjellegű megbeszélést foly­tatott Efraim Rios Montt elnökkel, majd két város­ban, több százezer hívő előtt celebrált misét és mondott szentbeszédet. Guatemala városi beszédé­ben megbékélésre szólította fel az egymás ellen harcoló kormányerőket és a geril­lákat. A guatemalai elnök a Vatikán tiltakozása ellenére a múlt héten végeztetett ki hat baloldali politikai fog­lyot. János Pál fővárosi prog­ramját követően az ország második legnagyobb váro­sába, a mexikói határ köze­lében fekvő Guezaltenangó- ba repült, majd az esti órák­ban visszautazott a főváros­ba. Nagyszabású nemzetközi megmozdulás színhelye volt a béke és leszerelés érdeké­ben a nemzetközi nőnap al­kalmából kedden a belga fő­város. A „békéért és szabad­ságért küzdő nők nemzetkö­zi ligája" felhívására Nyu- gat-Európa szinte valameny- nyi országából, az Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából érkeztek lá­nyok, asszonyok több ezren, köztük parlamenti képvise­lők, társadalmi és nőmozgal­mi szervezetek, békemozgal­mak vezetői, hogy tüntesse­nek a fegyverkezési verseny megállításáért, az atomraké­ták ellen, a békéért. A több ezer részvevővel tartott gyűlésen Julie Chris­tie színésznő olvasta fel Si­mone de Beauvoir békeüze­netét. Beszédet mondott Edith Ballantyne, a tünte­tést rendező szövetség ame­rikai főtitkára, Coretta King, az ismert polgárjogi és béke­harcos özvegye, Petra Kelly, a nyugatnémet „zöldek” el­nöknője, újdonsült Bundes- tag-képviselő. Nagy ünnep­lésben részesültek a brit Greenham Common Peace Camp (az angliai rakétatele­pítést állandó tüntetéssel megakadályozni kívánó szer­vezet; küldöttei. —( Külpolitikai kommentárunk ~)— Folytatás a folyosón EGY-EGY FONTOS NEMZETKÖZI TANÁCSKO­ZÁS KAPCSÁN gyakran megjegyzik a tudósítóik, hogy a tárgyalóterem mellett figyelmet érdemelnek a folyosói beszélgetések, a hivatalos és nem hivata­los eszmecserék is. Nos, az el nem kötelezettek új­delhi csúcstalálkozójára is érvényes ez a megállapítás. Gemajel libanoni államfő például váratlanul érkezett a tanácskozásra. Utazásának célját nem is titkolta: ezt az alkalmat kívánja felhasználni arra, hogy Asz- szad szíriai elnökkel és Arafattal, a PFSZ vezetőjével találkozzék. Ugyancsak a Közel-Kelettel függ össze egy másik a tudósítók által nagy jelentőségűnek mi­nősített eszmecsere Husszein jordlániai uralkodó és Mubarak egyiptomi elnök között. A Camp David-i egyezmény, vagyis 1979 óta nem jött létre ugyanis közvetlen kapcsolatfelvétel az egyiptomi államfő és a Kairóval minden diplomáciai kapcsolatot megsza­kító arab országok valamelyikének legfelsőbb veze­tője között. A mostani megbeszélésen — mint az várható volt — a palesztin kérdést, Libanon helyze­tét és az iráni—iraki háború alakulását tekintették át. Kairó újabban sok fenntartást hangoztat a közel- keleti rendezés Reagan által sugalmazott tervével szemben, nagy figyelmet szentel a jondániai—palesz­tin tárgyalásoknak, anélkül azonban, hogy a közve­títő szerepére vállalkozna. VALÓSZÍNŰ, HOGY AZ ELKÖVETKEZŐ NA­POKBAN Űj-Delhiben folytatódnak a fentiekhez ha­sonló nem hivatalos és hivatalos találkozók. Csak­nem száz állam- és kormányfő tartózkodik az indiai fővárosban, s a csúcstalálkozó fórumán kívül bizo­nyára élnek az alkalommal, hogy regionális témák­ról vagy a két- és több oldalú kapcsolatok problémái­ról közvetlen eszmecseréken tisztázzák az álláspon­tokat. A PLENÁRIS ÜLÉSEKET KŐVETŐ „FOLYOSÓI” BESZÉLGETÉSEK, vagy az államférfiak szállásán folytatott találkozók legalább olyan mértékben érzé­keltetik a sokszínű mozgalom jelenlétét és jövőjét, mint a plenáris üléseken elhangzó felszólalások. Az ENSZ tagállamainak csaknem kétharmadát tömörí­tő el nem kötelezettek állásfoglalása ugyanis nem kö­zömbös a béke, az enyhülés, a leszerelés és a világ- gazdaság alakulása szempontjából. Gyapay Dénes A DOLGOZÓ EMBER ÉRDEKÉBEN A szocialista országok szakszervezeteinek kézfogása Ha arról olvasunk, hogy összeültek a szocialista or­szágok kommunista és mun­kapártjainak vezetői, az át­lagember felfigyel, hiszen megszokta, hogy ott olyan állásfoglalások születnek, amelyek mindenki számára fontosak. Ugyanilyen kiemelt érdeklődés kíséri a KGST * különböző szintű tanácsko­zásait is. Viszont alig-alig hallunk a baráti országok együttműködésének sok más területéről, köztük például a szakszervezetek mind gyü­mölcsözőbb kapcsolatairól, pedig a dolgozó emberek éle­tében — gondoljunk példá­ul a közkedvelt csereüdülés­re! — ezek is előnyösen érez­tetik a hatásukat. Az együttműködés a szo­cialista brigádoktól kezdve a vezető szakszervezeti fóru­mokig minden szintre kiter­jed, a formái rendkívül gaz­dagok és változatosak. A tárgyalásoktól a csereüdülésig Régi, több évtizedes ha­gyománynak számít már például a szakszervezeti ve­zető fórumok kölcsönös ta­pasztalatcseréje. Ennek mé­reteire jellemző, hogy 1982- ben 395 szakszervezeti de­legációt fogadtak a Szovjet­unióban a testvéri országok­ból, s 310 szovjet szakszerve­zeti küldöttség tett viszont- látogatást. Ennek keretében találkoztak például a SZOT, illetve a VCSZPSZ, vagyis a Szovjet SZOT vezetői Moszkvában. Az ilyen két-, vagy több­oldalú tanácskozásokon fon­tos elvi és gyakorlati kér­déseket vitatnak meg. Olya­nokat például, mit lehetne, kellene tenni azért, hogy jobban érvényesüljön a dol­gozó ember alkotó kedve, miképp lehetne fokozni a munkások szakmai és álta­lános műveltségét, milyen módon kellene ösztönzőbbé tenni a bérezést, hogyan fejlesszék a szociálpolitikát, tegyék hatékonyabbá a mun­kavédelmet, mit tehetnek a szakszervezetek a dolgozók lakáshelyzetének javításá­ért, a szabad idő kulturál­tabb eltöltéséért és így to­vább. A viták során sok jó tapasztalat a felszínre kerül, s arra törekszenek, hogy ezeket közkinccsé tegyék és — a „Tanuljunk egymástól” jelszó jegyében — a többi országban is hasznosítsák. Hasonló jellegű és célza­tú találkozókra kerül sor az élet sok más területén is. Rendszeressé vált például, hogy munkásbrigádok lá­togatnak „háztűznézőbe” egymáshoz, műszaki szakem­berek vitatnak meg egy-egy időszerű szakmai témát. Egymástól messze lakó —, de közös témán munkálkodó — újítók, feltalálók cseré­lik ki a nézeteiket; szak- szervezeti, művészeti együt­tesek adnak vendégműsort. Együttműködnek a szakszer­vezeti könyvkiadó, illetve lapok szerkesztőségei, ma­gyar szakszervezeti aktivis­ták tanulnak a VCSZPSZ moszkvai és leningrádi nem­zetközi tanfolyamain. Szak- szervezeti nemzetközi sport- találkozókat szerveznek, s mind nagyobb tömegeket mozgat meg az egyre nép­szerűbbé váló külföldi cse­reüdültetési akció. 1300 szovjet gyár testvérüzemei Az élet forrása persze a munka, ezért az együttmű­ködésben is erre helyezik a hangsúlyt. Az életközelség azt kívánja, hogy a válla­latok, munkabrigádok, illet­ve különböző munkaközös­ségek közvetlen, alkotó kap­csolatban legyenek egymás­sal. Hogy vannak is, annak illusztrálására csak néhány adat. Napjainkban több mint 1300 szovjet gyárnak —vagy inkább vállalatnak, kombi­nátnak — vannak testvér­üzemei a szocialista orszá­gokban. Rendszeresen talál­koznak és szakmai megbe­széléseket tartanak például Moszkva és Budapest több gépipari üzemének dolgozói, Donyeck és Osztrava bá­nyászai, Odessza és Várna kikötőmunkásai, Ivanovo és Drezda textilipari üzemei­nek szövői, mérnökei és így tovább. Aki már járt Záhonyban, illetve Csopon, s tudja, hogy milyen óriási árutömeget mozgatnak meg ott évente, az érzékelni és értékelni tudja, mennyire fontos és nélkülözhetetlen, hogy időn­ként összeülnek és jobban összehangolják a munkát a két határállomás vasutasai. Hasonlóan hasznos kapcsola­tok alakultak ki a hajózás­ban, a légiforgalomban és az élet sok más területén is. Az internacionalista össze­fogás egyik legszebb példája volt az a nemzetközi mun­kaverseny, amely a Csepel Vas- és Fémművek kollek­tívájának kezdeményezésére bontakozott ki 1977-ben a baráti országokban, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának meg­ünneplésére. A verseny, a „Tanuljunk egymástól!” jelszó gyakorla­ti megvalósítása rubelben és forintban mérhető haszon­nal jár a testvérországok számára. Az ukrajnai Lvov- promsztroj tröszt egyik bri­gádja például egy olyan — fajanszlappal történő — bur­kolási technológiát sajátított el Magyarországon, amely — miután ez később az egész trösztnél közkinccsé vált — lehetővé tette, hogy egy év alatt több mint hat tonna cementet takaríthatott meg a tröszt minden brigádja. Magától értetődik, a Csepe­li Gépgyár brigádjai is sok jó ötlettel, gondolattal let­tek gazdagabbak, amikor a Moszkvai Csiszológépgyárba látogattak, mint ahogy a Donyecki szénmedence, meg a Borsod megyei Szénbá­nyák bányászai sem tértek haza „üres kézzel”, amikor kölcsönösen megtekintették egymás föld alatti munkahe­lyeit. A szakosodás új formái Nemrég fejeződött be Moszkvában, a Kreml Kong­resszusi Palotájában a szov­jet szakszervezetek XVII. kongresszusa, amelyen a magyar és más testvéri or­szágok szakszervezeti kül­döttségei is részt vettek, fel­szólaltak, s részletesen fog­lalkoztak azzal, miképp le­hetne még gazdagabbá, gyü­mölcsözőbbé tenni a kapcso­latokat. Bár az elképzelések, a tervek részletes kifejtésére nincs mód, befejezőként hadd utaljunk csak arra, hogy „nemcsak” a testvér­országok gazdasági együtt­működésében van szakoso­dás, hanem — a mozgalmi- munka sajátosságait figye­lembe véve — még a szak- szervezeti munkában is. Már korábban megállapodás szü­letett például arról, hogy a szovjet szakszervezetek min-, denekelőtt a termelést segí­tő tevékenység átfogó és részkérdéseiben, a bolgá­rok a szervezési tömegmun­ka, a magyarok a lakáskér­dés, a lengyelek a nevelő- és kulturális tevékenység, a csehszlovákok pedig a társa­dalombiztosítás időszerű és megoldandó feladatainak ta­nulmányozásában mélyed- tek el különösen, s gondos­kodtak arról, hogy — a töb­bi szocialista ország szak- szervezeteinek tapasztalatát is összegezve — a jövőben még hatékonyabbá, színvo­nalasabbá váljék e területe­ken a szakszervezetek mun­kája. Az egész szocialista közös­ség, a dolgozó emberek mil­lióinak előnyére és hasznára. N. Jugov

Next

/
Oldalképek
Tartalom