Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-03 / 52. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 3., csütörtök 3. „Emlékül a kis tanár néninek”, olvasható egysziz alakká formált karton lapon, melynek másik oldalán a hetedik osztály minden tagjának aláírása található. Szépen hímzett kis kendőcske, melynek népi motívumait a nyolcadik osztályosok dolgozták ki. Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem című kötetének első tiszta lapjára az ötödik osztályosok fogalmaztak őszinte, tisztelő sorokat Hivatás Köztudomású, hogy a pedagógusoknak nem szabad elfogadni ajándékot. Ezek a tárgyak mégiscsak eljutottak a gyerekéktől a IV. éves tanárjelöltekhez, akik február teljes hónapját vidéki iskolában töltötték el, s úgy látszik, nem eredménytelenül. A tanár néni tiltakozása hiábavalónak bizonyult, mert a posta teljesítette a kötelességét, s sok-sok kedves ajándékkal dicsekedhetnek a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola utolsó éves, diplomázás előtt álló hallgatói. Az élménybeszámolók még hetekig tartanak, és egy életre szólóak. Az első önálló „négyszemközti” találkozás a gyerekekkel olyan élmények gazdag forrásává vált, amely kiapadhatatlan. Megmérhették magukat az élet — a szakma — valódi és érzékeny mérlegén, hiszen mindkét szaktárgyukból legalább 15— 15 órát kellett tartaniuk. Ezen túlmenően osztályfőnöki órát, rajfoglalkozásokat vezettek. A félévi nevelő- testületi értekezleteken hallhatták idősebb kollégáik tapasztalatokkal teli véleményét és természetesen a kialakult vitákat is. A szülői értekezletek, a napközi otthoni foglalkozások mellett a területi szaktárgyi versenyek szemtanúi is voltak, és szükségszerű, hogy az iskolai farsangi rendezvények szervezői és lebonyolítói is. Egyszóval a teljes pedagógusélet valóságát élték egy hónapon át, segítő és támogató, tapasztalt szaktanárokkal, igazgatókkal úttörő-csapatvezetőkkel együtt. A sokféle munkaforma eredményes alkalmazásához feltétlenül szükséges a pontos és lelkiismertes tanári előkészület, mely a nagyfokú önállóságot, a helyzethez való alkalmazkodást is feltételezi. Az új általános iskolai tantervek és tankönyvek legfrissebb szemléletét átélve pedagógus felelősség- tudattal kellett a tanórákat levezetniük, amely komoly megterhelést is jelentett. Mindezt kárpótolta a friss, új szellemet felfedező gyermekek érdeklődése, kíváncsisága, amely átlendítette őket a kezdeti lépések akadályain, és a sikerek hatványozottan fo(Tudósítónktól): Kál község szélső házait elhagyva, a boconádi út mentén egyre épülő és gyarapodó üzem vonja magára a figyelmet. A hajdani betongyártó kisüzem helyén immár hatodik éve működik a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárának káli üzeme. Mint Krisztián István üzemvezető elmondta: az anyaüzem jelentős beruházásával nőtt és fejlődött ki. Az idei termelési tervük már 195 millió forint. Jelenleg is 10 különféle településről járnak ebbe a három műszakos üzembe, amely a gondok és nehézségek közepette is igyekszik jól helytállni. Ezt bizonyítja, hogy eddig jóformán minden évben megés érték kozták a pedagógusmunka szépségét és igazságát. A népművelés szakosok a gyakorlat idejének felét e szaktárgyak oktatására, a másik felét a népművelő munka gyakorlására fordították községi és üzemi művelődési otthonokban. Kilenc megye 153 iskolájába szerveztük meg a 295 IV. éves pedagógusjelölt külső iskolai gyakorlatát. Jelentős részük olyan bázisiskolákban dolgozhatott, ahol évek óta, sőt lassan egy évtizede vállalják hallgatóinkat. Köszönet illeti mindazokat a kollégákat, akik az egyhónapos gyakorlat során figyelemmel kísérték és segítették tanárjelöltjeinket ebben az erőpróbában, melyre úgy látszik érdemesnek bizonyultak. A főiskola oktatói gyakran látogatták meg a tanárjelöltek óráit és beszélgettek a vezető tanárokkal, igazgatókkal és természetesen a gyakorló hallgatóval is. A személyesen szerzett tapasztalatok biztatóak. Több igazgató nyilatkozott úgy, szívesen látná a tanárjelöltet szeptemberben a testületében. Elismerték metodikai felkészültségüket, hivatás- tudatukat és különösen szakmai tájékozottságukat. Többen olyan bátraknak bizonyultak, hogy bemutató tanítást tartottak szaktárgyakból az érdeklődő kollégáiknak. Mindezek mellett a legfontosabb az a tény, hogy szinte kivétel nélkül minden tanárjelöltet arra kértek a búcsúzó órán a gyerekek, hogy „még maradjon a tanár néni, tanár bácsi legalább egy hónapig”. Ez a kérés már nem teljesíthető, mert még a szakdolgozatok elkészítése és az év végi vizsgák után következnek az államvizsgák, amelyek újabb erőfeszítéseket kívánnak a diplomázó tanárjelöltektől. Az élet főpróbája viszont jól sikerült, ezt az elmúlt hónap igazolta. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az egri végzős tanárjelölteknek körülbelül 90 százaléka tanítani akar, elkötelezte őket a négy év alatt szerzett és most a gyakorlaton felfedezett emberi érték. Or. Gál István, a Ho SÍ Minh Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese kapták a kiváló gyáregység kitüntető címet, hogy a hajdani mezőgazdasági és háztartásbeli dolgozók ma 14 szocialista brigádban egyesülve dolgoznak. A kis üzem jó munkájának elismerése mellett érdemes még szólni a további fejlődés és fejlesztés lehetőségeiről. Az elkövetkezendő évek során tovább fokozódik az üzem produktuma, termelési értéke. Még az idén új festőműhely épül, új utakkal, öltözőkkel, szociális helyiségekkel, kazánházzal gyarapodnak. Céljuk, hogy az egyre fejlődő, korszerűsödő üzem még többet tehessen és tegyen a népgazdaság hasznára. Császár István Két felszállás között A pilótával Mint ahogy nagyapáink elképzelhetetlennek tartották a mezőgazdasági munkát a lovak segítsége nélkül, úgy ma már szinte mindennapos a vetések, szőlőtáblák, gyümölcsösök fölött elhúzó repülőgépek látványa. Ám még most is vonzza a tekintetünket a gépmadár, irigyelve a pilótát ügyességéért, biztonságosnak tűnő, ugyanakkor mégis merésznek hitt „mutatványaiért”, a légtér uralmáért. Az elmúlt héten a repülő növényvédő szolgálat egyik gépe a kál-kápolnai Károlyi Mihály Termelőszövetkezet őszi vetéseit műtrágyázta. Két felszállás között, amíg újra megtöltötték a gépet, váltottunk néhány szót a pilótával, Quint Attilával. — Sokan irigyelnek bennünket? Nem is csoda. Nagyon szeretek repülni, mondhatnám, ez az életem. Igaz, nekem már a kezdet kezdetén is szerencsém volt. Be- leszülettem a repülésbe. Apám is pilóta, s elmondása szerint úgy másfél éves lehettem, amikor először fölvittek Budapest fölé egy sétarepülésre. Negyven év „A repülés az életein” szolgálat után ment nyugdíjba, s én vettem át az örökét. — Soha nem fél? Mondjuk a le- és felszállásoknál sem? — Rutin kérdése az egész. Én is már 10 éve csinálom. Nyíregyházán végeztem a főiskolán. Már ott megtanítják, hogy ne féljen soha a pilóta. De apám révén én már akkor is sokat repültem, igaz, csak utasként, de legalább megszoktam a légteret. a magasságot. A le- és felszállás sem jelent különösebb nehézséget. Olyan ez, mint az autóvezetésnél az indulás és a megállás. — Miért pont itt, a nö- vényvédősöknél vállalt állást? — Mert itt valójában sokat lehet repülni. Naponta, ha az időjárás megengedi, négy-öt órát. Ez pedig 40— 50 le-, felszállást jelent. Most éppen műtrágyát szórunk. Egy-egy alkalommal 10 mázsát viszek fel egyszerre, s hét-nyolc percenként fordulok. — Fentről honnan tudja, hogy éppen melyik területen kell szétszórni a műtrágyát? — Két traktor mutatja aü irányt. A tábla két végén állnak, s mindig a kettő közötti terület a célpont. A raktér gyorsan megtelt, ami a búcsúzásunkat jelentette. Szívesen vele tartottunk volna, ám a szabályok mindezt nem teszik lehetővé. Így aztán nekünk sem maradt más, mint sóvárogva a felemelkedő AN—2-es után nézni, miután a két jel, a két traktor irányába szórni kezdte a műtrágyát. Gyermekkori álmunk húzott el a fejünk fölött... Műtrágyával töltik fel a gépet (Fotó: Szántó György) Kis Szabó Ervin Szabad időről ugyan ki beszélhet...? Munkásasszony a termelőszövetkezetben (Fotó: Perl Márton) I mmár 12 esztendeje ■ annak, hogy a márkáz! Mátra völgye Termelő- szövetkezet melléküzemágat létesített. Merőben szokatlan munkát kínáltak elsősorban azoknak az asszonyoknak, akik egészségi okok miatt csak nehezen bírták a mezőgazdasági munkát: áramváltók, transzformátorok készítése a BHG számára. Akkoriban a melléküzem- ág éves termelési értéke 2—3 millió forint között volt, jelenleg pedig már közel 15 millió forint az éves tervük. Ma 234-en dolgoznak, valamikor húszán kezdték, köztük Sziráki János né, aki két évtizeddel ezelőtt lett a termelőszövetkezet tagja. Barátságosan mosolyog, amikor a kezdetről beszélünk. — Bizony, számomra nem volt miami könnyű az első tíz esztendő. A mezőgazda- sági munka, meg az én fizikumom nem nagyon „jön össze", de dolgozni persze, kell, főleg, ha az ember egyedül neveli a gyermekét. Minden esetre, valahogy eltelt az az időszak is, és elsők közt jelentkeztem, amikor megtudtam, hogy melléküzemág lesz a termelőszövetkezetünkben. Két csoportvezető után én voltam a harmadik a sorban, és bár ennek különösebb jelentősége nincs, én azért örülök neki. — Mi pedig annak örültünk — kapcsolódik be a beszélgetésbe Skoda Kálmán, a tekercselő üzem vezetője —, hogy a rászoruló asszonyoknak könnyen megtanulható és aránylag jó jövedelmet biztosító foglalkozást tudtunk adni. Azóta már az újabbak is jól belejöttek a munkába, és négy szocialista brigádban eredményesen dolgoznak. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha megmondom: a BHG szakemberei gyakran ellátogatnak hozzánk, és nem rejtik véka alá, hogy igen elégedettek a munkánkkal. Ami pedig engem illet, én jó néhány asszony munkájával vagyok elégedett, és ezek közé tartozik Szirákiné is... — Azelőtt nem is hallottam róla, hogy egyáltalán létezik ilyen munka — emlékezik vissza kezdő korára a vékony asszony, akiről bizony senki sem mondaná, hogy már — nagymama. — Kétféle tekercselést végeztünk, hamar megbarátkoztunk vele, és a folytatás sem volt nehezebb. — Így hát a keresettel sem igen lehetett probléma. .. — A melléküzemágban kevesebbet keresünk, mint azok a termelőszövetkezeti tagok, akik odakint dolgoznak a mezőgazdaságban. Ha viszont meggondoljuk, hogy az mennyivel nehezebb munka, és sokan nem is bírnánk, akkor azt hiszem, elégedettek lehetünk. — Jelenleg mi a feladata? — Most tekercsellenőrző bemérést végzünk a munkatársnőmmel, Záprel lstvánné- val. Ez amolyan meónak megfelelő feladat, innen már a kész tekercs kerül ki, csupán a forrasztás van hátra. — A munkaidő itt is nyolc óra, de nem nagyon megerőltető. Viszont van ügye, második műszak is... — De még mennyire! A Lenin úton van a házam, azt rendben tartani, aztán a kert, a háztáji szőlő. Nyolcszáz ölet kell megdolgoznom, képzelheti, hogy szabad időről az én esetemben nemigen lehet beszélni. Ha pedig mégis akad egy- egy félórám, akar ott a háromhónapos kisunokám, ő azután* minden percemet kitölti. . B. Kun Tibor Növekvő termelés a káli Ganz-kapcsolóban
