Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-11 / 35. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 11., péntek 3. Nem csupán „női“ gondok í ’ KERESKEDELEMBEN í DOLGOZÓ ISMERŐSÖM panaszkodott megoldhatatlannak tűnő gondjáról. Nagy üzletükben két műszakban dolgoznak. Van olyan nap, j amikor este fél nyolckor ‘ zárnak. Mivel a férje mű- 1 szakja nem esik mindig ellentétesen az övével, nagymama és nagyobb testvér híján' a szomszédok jószívűségére hagyatkozhatnak csupán kisgyermekük esti őrzését illetően. Távolról sem egyedi a panasz. A kereskedelemben, a vendéglátóiparban, az egészségügyben, de a saját óvodával, bölcsődével nem rendelkező üzemekben is szinte megoldhatatlan gond a bölcső- dés, óvodás, de tegyük hozzá, az alsó tagozatos korú gyermekek kora reggeli indítása, illetve esti megőrzése, mivel az édesanya munkaideje és a gyermekintézmények nyitva tartása távolról sem összehangolt. A nők helyzetéről szóló vitában tárgyaltak erről is a minap, a Szakszervezetek Országos Tanácsának egyik szekcióülésén. A nők helyzete — fogalmazódik meg általában amikor ezekről a gondokról beszélünk —, pedig távolról sem csak a nőkről van szó. Komoly gazdasági gondokról, családok százezreit, — tehát a férfiakat is érintő dolgokról. Nem nehéz ezt bizonyítani, csupán néhány számot kell idézni hozzá. Magyarországon 1983-ban a munkaképes korú nők 81 százaléka áll munkaviszonyban. ők teszik ki az iparban dolgozók 44—45 százalékát, szinte ugyanennyit a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, a szolgáltatásban viszont hatvan százalékot meghaladó az arányuk. Nem beszélve a kereskedelemről, ahol a 80 százalék felett van. Munkahelyi problémáik tehát koránt sem szűkíthetők le „csak” női gondokká. Sokszor szó esik a nők kettős megterheléséről. Tulajdonképpen e megterhelést a nők tudatosan vállalták, amikor egyenrangú emberként kértek jogot és kötelességet. Mivel változatlanul a nők feldadata a gyermekek világrahozása, többségében gondozása és nevelése — s ettől egyetlen ép érzésű nő sem határolja el magát — a gond tulajdonképpen abból adódik, hogy ezen önként vállalt megterhelésen mennyit lehet, lehetne, illetve kellene könnyíteni. A legkülönbözőbb tanácskozásokon javaslatok tömege hangzik el, s ezek egy része még csak fokozott anyagi megterhelést sem jelentene. Induljunk ki a fentebb idézett példánkból. Nagyon sok asszony, családanya helyzetét megkönnyítené egyetlen olyan intézkedés, mely a gyermekintézmények nyitva tartási idejét közelítené a többiek munkaidejéhez. Van ellenvélemény, mondván, hogy ott is asszonyok, anyák dolgoznak. De hiszen a kereskedelemben is azért alakult ki ez a helyzet, mert a más termelő üzemekben, hivatalokban dolgozó nők igényei azt kívánták, hogy a kereskedelem nyitva tartása igazodjék az ő szabad • idejükhöz Hosszas viták, mérlegelések után ez meg is történt. Tulajdonképpen erről van szó az óvodákban, bölcsődékben is. Még külön pénzbe sem kerül. TERMÉSZETESEN VANNAK OLYAN GONDOK, melyek már nem oldhatók meg anyagiak nélkül. Például, ma már a gyesen lévő asszonyok nagyobb százaléka vállalná ismét a termelőmunkát a három esztendő letelte előtt, ha a gyermekét el tudná helyezni. Ennek viszont nem is egy akadálya akad. Hogy csak a ■ leggyakoribbat említsük — a helyhiányon túl — év közben inem szívesen vesznek fel új gyermeket, mert az úgymond akadályozza az óvodai nevelési terv végrehajtását. Van ebben igazság. De az sem mellékes, hogy a termelésbe visszatérő anya éppen azoknak az anyagi javaknak előállításában vehetne részt, melyekből többek között, új óvodai helyekre is juthatna. Közgazdászok feladata kiszámítani és bizonyítani, mi előnyösebb, a munkába ezrével visszatérő nők által termelt áru értéke, vagy az, hogy nem kell újabb óvodai , .férőhely”. Tárgyalt a szakszervezet a nők munkájával is összefüggő szociális ellátásról, a munkakörülmények javításáról, a munkavédelemről, de ezeket sem szabadna csak a nőpolitikára korlátozni, hiszen a védőruhák minőségének javítása nem csupán a nő dolgozók érdeke, mint ahogy a szolgáltatások növelése, a lakás- helyzet, a fizikai munkát könnyítő beruházások hasznát sem csak a „gyengébb nem” élvezheti. (MUNKAERŐGONDJAINK MEGOLDÁSÁNAK is egyik kulcskérdése a gyermekgondozási segélyen lévő asszonyok visszatérése, legalább rész-munkaidőre. Á még meglévő gondok ellenére is hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy nem léptünk előbbre. De legalább ennyire hiba az is, ha mindezeket csak a nőpolitikái munka gondjaként könyvélnénk el. Megoldásuk ugyanis hazánk lakosságának hozzávetőlegesen számítva egyharmadát, a munkaképes korúaknak mintegy felét érintik közvetlenül. Deák Rózsi Minisztériumi kezdeményezés Ruházati szakvásárrendszer to .j Mind az Ipari, mind a „Belkereskedelmi Minisztérium megállapítása szerint sürgető feladattá vált, hogy a ruházati szakmában a gyártó és kereskedelmi vállalatok korszerűsítsék az együttműködés rendszerét. A két tárca azt javasolja a vállalatoknak, hogy az eddigi zárt börzéket váltsák fel a nemzetközi gyakorlatban már bevált szakvásárokkal, amelyeknek révén várható, hogy az üzletkötések rendszere új tartalmat kap. A javasolt módszer erősítené a kereskedelem pozícióját, mert a széles körű áttekintés révén az ipar választékáról teljesebb kép>et kap. S egyben az ipar érdekeit is szolgálja, mert a gyártók megismerhetik a versenytársak kínálatát, s ennek megfelelően alakíthatják termékeik összetételét. A szakvásár-rendszerrel elérhető, hogy a termelők belföldi eladásra szánt termékeik teljes választékát egyidőben mutassák be, s megoldható az is, hogy ezeken a vásárokon részt vegyenek az alapanyag- és kellékgyártók, esetenként a TEK-vállalatok is. Az állami és szövetkezeti kereskedelem mellett a szakvásárokon részt vehetnek a szerződéses boltok vezetői, valamint a magánkereskedők is. Tisztelet a tisztességnek Avagy: korhatár után is munkában Vannak, akik megfáradnak, és alig várják a korhatárt, hogy nyugdíjas éveiket élvezhessék. Mások számítgatnak, majd az idő elérkeztével otthagynak csapot-papot, hogy könnyű, nyugbér melletti tisztséget, állást vállalván, még több havi keresményhez jussanak. Akadnak továbbá nem is egyen-ketten, akiket a szakmaszeretet, máskor a kényszerűség tart meg választott pályájukon. Most róluk lesz szó, ők vallanak. Elsőként a hatvani Áfész gázcseretelepének vezetője, utána egy útépítőmunkás a költségvetési üzemből, majd a helyi kórház szülésznője. Hát akkor kezdjük. .. ! csinálod tovább, kérdeztem magamtól. Utóbb javultak a munkakörülmények, új gépek könnyítik tennivalóinkat, azütán ilyen jó egészségben mit is csinálnék otthon, az Ap»affy utcában? Csak lígnék-lógnék. Meg tán, könnyebben belém is esne a kórság. Ezért, midőn Füzér elvtárs föltette a kérdést: hogyan tovább, azt mondtam, maradok erőm bírtáig. így, egészségben, és olyan gárdában, mint Sütő Ferié, boTóth Károly Kettesben könnyebb — Korábban nem szorultam munkára, férjem tisztes keresete megélhetést nyújtott a családnak. De aztán ő kidőlt a sorból, és olykor betegeskedve bár, nyakamba vettem a gázcseretelep vezetését. Kellett ehhez természetesen tanfolyam, vizsgákkal, merthogy itt rendkívüli a tűzveszély. Ám végül is Ferencsik Emilné, Erdélyi Sándorné társaságában, úgy érzem, becsülettel álljuk a sarat. Nem sokért! Tizenkét esztendei szolgálat után mindössze 2800 forint a havi járandóság, és mit kell ezért forgalmazni az 50—60 forintokból. Van nap, amikor 180 —200 palackot kiadunk. És mindehhez az áruátvétel, a pénztárkezelés, a hóvégi elszámolások. Egy kocsi éppen most rakodott. Hogy miért maradtam mégis a korhatár után? Hátha emelnek, hátha gyarapszik a nyugdíjalapom. Mert a mostani után járó összeget majdnem egészében elvinné a Vörös Hadsereg úti, kétszobás lakás rövidesen igen megnövekvő rezsije. Persze még így sem könnyű. De a legkisebb lányommal élek, ezért valamelyest megoszlanak a terhek... És azután, tudja, itt a nagy forgalomban még a betegségét is elfelejti az ember. A múltkor, saját felelősségemre, vétettem le magam a táppénzes listáról — mondja özvegy Rácz Istvánná. Lapát, csákány hatezerért — Ha valaki próbálkozott az élettel, én elmondhatom magamról! — így Tóth Károly. — Apám, nagyapám londság lenne elhagyni az öt-hat ezer forintot. Magán- vállalkozáshoz pedig se kedvem, se tehetségem. Még a vant is elvinné talán. Egyébként lekopogom: mióta itt dolgozom, ezen a nehéz fizikai munkán, engem még orvos nem látott, én még ki nem maradtam a sorból Szalontai Antalné mellett, akik a szatmári püspök gulyájáért tartoztak számadással, voltam bojtár, később cseléd, a háborút követő reform után túrtam a földet a juttatott magamén, majd jött a CSŐSZER, utóbb pedig, a költségvetési üzemnél, az útépítő munka. Annak is a legnehezebbje. Szerszámom az ásó, a csákány, tennivalóm a tükörkészítés, az alapkőterítés, az útfelületek lezárása. Hogy menynyiért? öt-hat ezer forint körüli a havi átlagbérem. Meg ott a pár éve kapott „kiváló dolgozó” cím, amit az aranykoszorús Egyetértés brigád tagjaként érdemeltem ki. Aztán eljött a hatvanadik életévem. Na, Karcsi, hogyan (Fotó: Szabó Sándor) percre sem. Tudja, a cselédélet nagy tanító volt annak idején ... Hevesről indult — Miért marad itt, annyi nehéz szolgálat közepette, és felelősséggel a vállán egy szülésznő, amikor már megpihenhetne? Ráadásul meszesednek a csigolyái, egyre nehezebben mozog? És lenne hol békén meghúzódnia? — réved maga elé kérdőn Szalontai Antalné. — Bevallom, sokféle a kötődés. Először is nagyon szeretem azt, amit csinálok. És bár asszonyfejjel, két gyerekkel a szoközvegy Rácz Istvánná nyám körül végeztem el a pesti szülésznőképzőt, hamar beilleszkedtem a munkába. Előbb Hevesen, aztán kórházindulástól Hatvanban. Vannak mindmáig emlékezetes óráim. Az első szülést úgy vezettem le, hogy együtt sírtam a kismamával. Ma már edzettebb vagyok. De állítom, akinek nincs szíve- lelke hozzá, ne válassza ezt a pályát, inkább ártani fog, mintsem annyi asszonyon könnyítene. Most is van egy ikerterhes édesanya jelöltünk! És a legtermészetesebb, hogy dupla féltéssel, figyelemmel vesszük körül. Az a 3800 forintnyi alapbér, amit keresek, nem egetverő ösz- szeg, még az éjszakai pótlékkal sem. A hivatásszeretet mellett, ilyen kínlódásra késztető egészségi állapotban, ez még, ami itt tart. A várhatóan több nyugdíj. Hiába a saját ház, az Árpád utcában. Az is inkább költséggel jár. Így hát maradok, és amíg erőmből futja, próbálom az utánpótlásba is beoltani azt a hitet, amivel 20 esztendeje megszámlálhatatlan csöppséget segítettem napvilágra... ★ Vannak, akik megfáradnak, és mielőbb a nyugdíjas éveket élveznék... Mások, nyugdíjba kerülvén, különböző ügyletekkel még több haszonra törnek... Akadnak továbbá szakmaszeretők, akik ezért állják rendíthetetlenül a sarat... De nem is egy, nem is kettő a tétlenségtől fél, vagy kényszerűen vállalja a többletévek szolgálatát, hogy később ne csupán a létminimum részelője legyen. Érettük, ez utóbbiak tisztessége okán születtek meg ezek a tisztelgő sorok. És talán azért is, hogy anyagi méltánylásra serkentsenek mindenütt, ahol hasonló helytállókra akadni. Moldvay Győző MOST KEZDTÉK Ha csak egymillió is Szoknunk kell az új fogalmakat Például ezt: nagy- és kiskereskedő áfész. Furcsán hangzik? Pedig a Gyöngy- szöv már ebbe a kategóriába tartozik. A nagykereskedelmi tevékenységhez a jogot még az elmúlt évben megkapták. E lehetőségnek a mindennapi gyakorlatba ültetése azonban időbe tellett. — Éppen most, február 1- én egyeztettünk a megyénkén belül a partnerekkel — tudtuk meg Rohánszky Fe- renctől, a szövetkezet elnökétől. — Az értékesítésben részt vesz a Skála-Coop a maga kiterjedt hálózatával. Természetes, hogy szűkebb hazánk minden áfészével és a partner vállalatokkal készségesen teremtünk üzleti kapcsolatot. Váltsuk aprópénzre az általános képet! Mit nyújt a nagykereskedelmi lehetőség az üzleteknek és rajtuk keresztül a vásárlóknak? Például: gombát a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságtól; sósrudat és -perecet ; különböző konzerveket Kecskemétről és Debrecenből. Napgyöngyét és árpagyöngyöt a megyei gabonaforgalmi vállalattól, különböző szőlőkötöző anyagot a tatai háziipari szövetkezettől. Még nem fejeződött be a tárgyalás az abasári Rákóczi Tsz-szel, ahonnan palackozott borokat vesznek majd át Bekapcsolják az NDK-beli árucserét is a már gyakorlattá lett választék- bővítéssel. — Mindehhez azonban kevés csupán maga az elhatározás — jegyezzük meg. — A tárgyi feltétel már adott. Megvásároltuk a gyöngyösi építőipari szövetkezettől a volt téglagyárat. Ott kisebb átalakításokat kell még elvégeznünk és a raktár máris a rendelkezésünkre áll. A személyi feltételek megteremtését befejeztük. Megkötöttük az egyezséget a szállító cégekkel. Magyarán: rajtra készen vagyunk. Egyelőre évente ötvenmil- liós forgalommal számolnak, de rövid idő alatt százmillióra akarnak „felnőni”. Reálisan erre van erejük, képességük, lehetőségük. — Mi a haszna ennek a nagykereskedelmi tevékenységnek, hiszen a nagybani értékesítéssel már régóta foglalkozik egy megfelelő vállalat? — Nemcsak az áru útját rövidítjük le, hanem az ellátást is biztonságosabbá tesszük. Anyagilag pedig megosztozunk a nagykereskedelmi árrésen a gyártókkal, illetve ebből az árrésből még mi is tudunk juttatni a kiskereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek. Ha csak egymillió hasznot hoz évente ez a tevékenység, már megérte. A költségek... A teherautó Pattinkát vagy Napgyöngyét szállít Kecskemétre: például. Onnan pedig konzervet hoz. Nincs egyetlen üres kilométer sem. Elkezdődött hát valami: frisseséget és nagyobb üzleti választékot ígér. Mindenképpen — hasznot. (gmf)
