Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-11 / 35. szám
4. ani smM NÉPÚJSÁG, 1983. február 11., péntek ‘•'■V‘ ^ v ■ '!/ , ' ' - , '• . . .. v-\ . Segítség a vidékieknek Konzultációs központ Miskolcon A népgazdaság növekvő igényeihez alkalmazkodva, a vidéken élők óhaját figyelembe véve a Bánki Donét Gépipari Műszaki Főiskola a levelezésként továbbtanuló szervező szakos leendő üzemmérnökök részére több éve konzultációs központot működtet Miskolcon. Az érdeklődők ide is pályázhatnak (a cím: 3501. Miskolc, Kun Béla u. 10.) A képzési idő négy esztendő, a végzett hallgatók szervező üzemmérnöki képesítést kapnak. A jelentkezők március 25-ig az 1983-ban megjelent új Tű. 821/a/1983. sz. nyomtatványon közölhetik felvételi kérelmüket. Vizsgatárgyak: matematika és fizika. A négy éven belül szakirányú szakközépiskolai bizonyítványt szerzettek fizika helyett szakmai elméleti tárgyat választhatnak szóbeli anyagként. Finn építész diplomája A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége tiszteletbeli tagjává választotta a finn ipari építészet kiemelkedő egyéniségét. Matti K. Makine építészt, a helsinki műszaki egyetem professzorát, a Finn Építészek Szövetségének volt elnökét. A két szövetség közötti kapcsolatok kialakítása és megszilárdítása érdekében kifejtett eredményes tevékenységét ismerték el a tiszteletbeli tagsággal, s az erről szóló diplomát a szövetség székházában tartott csütörtöki ünnepségen nyújtotta át a finn építésznek Borvendég Béla, a szövetség elnöke. (MTI) Mit kínál a sportcsarnok, az úttörőház, s a dohánygyári kultúrterem? Kiállítások, vetélkedők — Színházi előadások — ORI-műsorok — Koncertek — Ankétok, előadássorozatok — Programok: szülőkkel közösen Kultúra albérletben... A Kemény Ferenc Sportcsarnok sokat vállalt a kulturális akciók megrendezéséből (Fotó: Kőhidi Imre) Köztudottan szűkösek a kulturális lehetőségek a megyeszékhelyen. Csak emlékeztetőül írjuk le: tatarozzák a Gárdonyi Géza Színházat, de a kultúra fellegvárára, a Megyei Művelődési Központra is évek óta ráférne a felújítás. Termei életveszélyesek. Talán áprilistól várható valami kedvező változás. Ekkorra ígérik ugyanis az Ifjúsági Ház megnyitását. No és addig? Hol, mikor és milyen körülmények között jöhet össze a városi publikum egy- egy előadás meghallgatására, kulturális rendezvényekre? Néhány áldozatkész intézmény szerencsére azért még akad Egerben, ahol felvállalták nemcsak a rendezés, hanem sok esetben a szervezés feladatait is. Ezek közül három helyen érdeklődtünk a kulturális lehetőségekről, az ezekkel kapcsolatos tervekről : a dohánygyár nemrégiben átadott kultúrtermében, a Hámán Kató Megyei Űt- törőházban, s a Kemény Ferenc Sportcsarnokban. A dohánygyárban február 19-én a turistákat batyusbál- ra fogadják. Február 26-án pedig Nagy Bandó András humornyik műsorára kerül sor. Még ugyanezen a napon farsangi bált is rendeznek. Biztos időpontja van még dr. Pálfy József által március 21-én tartandó politikai ankétnak. S innen kezdve egy hosszú felsorolás következik melyben még csak megvalósításra váró tervekről adhatunk számot. Az időpontok kijelölése, s a pontos szervezés még a jövő feladata. Az ígéret szerint lesz egy öt előadásból álló művészettörténeti sorozat. Tárgyalások folynak a Mikroszkóp Színpad vezetőivel egy komplex műsor bemutatásáról. Ezenkívül szeretnének legalább negyedévenként az Országos Rendező Iroda által ajánlott programokból bemutatót tartani. Helyet adnak egy poli- tikaiplakát-kiállításnak, s a Világhét elnevezésű komplex művelődési vetélkedő döntőjének is. A hatszáz személyes kultúrteremben több gyermekprogram megrendezését is tervezik az év során. Az úttörőházban elmondták, hogy a színházi szakemberek az egyik legnagyobb kerékkötői a tervezésnek. Február 7-ig ugyanis még nem közölték az úttörőház vezetőivel, hogy márciusban mikor, és mennyi időt kívánnak a színházteremben tölteni. Nincsenek meg sem a próbák, sem Dedig az előadások időpontjai. Így aztán nagyon nehéz még annak a nyolcezer gyerek programjának a megszervezése is, ami pedig az alapvető feladatuk lenne. Kénytelenek a szombat-vasárnapi gyermekjátszóházak időpontját úgy megadni hogy hozzáteszik, ha szabad a színházterem. Folytatni kívánják az Agria Társastánc klubbal közösen szervezett előadást. Ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy bemutató után közös tánctanulásra is lehetőség adódik. A programok többségére meghívják a szülőket is. Így az Űttörőmozi előadásaira, a hét végi kirándulásokra. Vállalkoznak továbbá olyan kiállítások megszervezésére is, amelyek a gyermekrendezvényeket nem zavarják. A Kemény Ferenc Sport- csarnok legközelebbi szórakoztató műsorában Szűcs Judit lép a közönség elé, február 22_én. Ezenkívül havonta egy alkalommal ORI- rendezvényekre kerül sor. Tárgyalások folynak a Vidám Színpad vezetőivel is, azonban még nem születtek konkrét megállapodások. Rockszínház csak abban az esetben tarthat előadást, ha az anyagi dolgokban meg tudnak egyezni. A város intézményei természetesen nem tudják azokat az igényeket kielégíteni, melyek egy megyeszékhelyen jogos elvárások. Mindenesetre dicséret illeti törekvéseiket, hogy albérletet biztosítanak a kultúra számára ... (kis szabó) Nehéz emberek Az ujjunk sem egyforma, mi emberek is különbözőek vagyunk. Vannak nehéz és könnyű súlyúak, nehézsúlyúak, vasgyúrók és ki tudja elmondani testi alkatunk különbözőségeit. Ezúttal nem erről van szó! Inkább a belsőről, az emberi természetről. Egészen pontosan az úgynevezett „nehéz” emberekről. — Ismeri Lakatost? — Ne is említse! — Miért? Gonosz ember? — Szó sincs erről! Csak — hogy is mondjam —, „nehéz” ember. Tudja ő olyanféle, akire azt mondják, hogy ha kidobják az ajtón, bejön az ablakon. Egy folyton spekuláló, nyüzsgő ember, a semmiből is várat épít. Ez mindig tele van ötletekkel, ajánlatokkal és folyton támogatókat keres. — Szóval flúgos egy kicsit? — Ezt nem mondanám, mert okos, értelmes! Szövege viszont olyan... — Dumamarci? Ezekre haragszom! — Szó sincs róla! Ez kérem már százegy ötletét megvalósított. Múzeumot csinált semmiből, gazdag tsz-t a szegényből, és színházat épület nélkül, ö zöldpaprikát eszik télen! A szárított gombát és szőlőt saját módszerével „felfrissíti”. Eltűnődik az ember, amikor ilyeneket lát és hall. És ki ne ismerne hasonlókat tucatszámra? ök azok, akik egy forintból tízet csinálnak, országra szóló híres tenyészeteket, gyűjteményeket hoznak össze. Híressé varázsolnak ismeretlen falvakat, településeket! Gyakran egymaguk többet tesznek, mint egy egész apparátus! Sőt! Nemegyszer beleszakadnak abba, hogy harcolnak a bürokrácia ellen. Előfordul — sajnos —, hogy a nagy hévben kellemetlenkednek, esetenként még a szabályokat, rendeleteket is megfricskázzák. — Gondolom, gyakran „lelombozódik”? — Szó sincs róla! Ha értelmetlen ellenállásba ütközik, inkább modortalan, néha goromba. Ilyenkor csinálja a melléfogásait, ilyenkor haragítja magára a hivatalnokokat. Szóval érti? Tűnődget az ember ezeken a Lakatos típusú embereken. Az életüket teszik rá, hogy a kevésből olcsón, praktikusan szülessen valami. Nem egy közülük hatvan felett is olyan aktív, hogy a harmincegynéhány esztendős mellette langyos víz. A Lakatosok égnek és lángolnak! Életük küzdelem, harc, siker és kudarc. — önzők? Hiúak? — Másokért élnek! Legtöbbjük csóró marad élete végéig. Nyíltak, őszinték! Mernek ellentmondani, véleményt nyilvánítani. Nem is mindig okosan, ésszerű keretek között. Nagyszerű viszont, amit csinálnak! Most különösen olyan időket élünk, amikor nagy-nagy szükség van a Lakatos-félékre. Olyan világban, amikor égő gázt állítanak elő a sertéstrágyából, amikor a tükör összegyűjti és igába fogja a napenergiát, dús fehérje terem a korábban elhagyott, hasznavehetetlen pincékben, kellenek az effajta emberek! Érdemes megtalálni, biztatni és felkarolni őket! Égni, tenni és alkotni akarnak! — Lehet, hogy náluk ez születési hiba? Szalay István Utak, keresztutak XVI/12. Vissza, vissza Visszatérni az ősformákhoz, a gyermekhez, a néphez, a primitív, a keleti és korai kultúrákhoz — ez nem egy-egy új művészeti irány, hanem általános törekvés, mely jószerint a legkülönbözőbb irányzatokban felismerhető. A csömör jele, ám az elfordulás, visszafordulás egyben csodálatos megújhodást jelenthet. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a múlt század nagy régészeti feltárásaival, az ókori kultúrák megismerésével, a gyermekrajzok őszinte közvetlenségének felismerésével, a nép felé fordulással, a négerek városba özönlésével, a mély- lélektan eredményeivel egy- időben a művészek is vissza akarnak térni a tiszta forrásokhoz. Ügy látják, hogy az európai ember utat tévesztett, ellentétbe került önmagával, hazugságai maszkja alatt igazi valóját fel sem ismeri. Ezért visza kell térni a felismerhető legtisztább alapálláshoz, a művészi kifejezés olyan formáihoz, mikor még az ember nem rejtőzött álarca mögé. Szólaltassuk meg a művészeket, Medgyessy Ferenc nagy szobrászunk írta: „A barokkon, a gótikán hamar túl lettem. A román stílből a Louvre-ban akkor még keveset láttam. Az újabb görög bántóan tökéletes volt. Minden formát elcsináltak előlem, és olyan fölényes tudással, hogy azt folytatni, de rosszul — igazán meddő erőlködés lett volna. A görögöknél magas fokú költészetet láttam. Ez már töbjp volt, mint plasztika. Hűséges megfigyelésen alapuló, kitalált emberi formák. A rajtuk levő ruha nem is annyira a valóságot, mint inkább a ritmust, a muzsikát szolgálja. Ismeretlen világ kapuja nyílott meg előttem. Most kezdtem a mesterségembe beleszeretni. Na de nézzük, mi más van még? A nagy múzeumok sok csodát rejthetnek még számomra, így jöttek sorra az egyiptomi, asz- szír, sumér bálványok. Eleinte furcsáknak, bizarroknak, érthetetleneknek láttam őket. De csodálatosan vonzónak. Nagy, súlyos kőtömbök. És mégis élőlények. Nem üres formák, mint először hittem. Hanem rejtett finomságoktól gazdagok. Döbbenetes világ! Olyan értékes művészet ez, amire érdemes egy egész életet szentelni. Én innen próbálok kiindulni. Ezek a kövek a nagy, örök fogadalmat vették ki belőlem. Hitet tettem előttük.” A néphez vonzódás másképp jelentkezik a zenében, mint a képzőművészetben, az irodalomban, közös vonásuk mégis van: a nép művészetében, életformájában addig alig ismert gazdagság, érték, tisztesség, szépség felfedezésének öröme, s az átmentés, a mai művészet nyelvére való átírás szándéka azzal, hogy a fellelt kincs kamatoztatható, s a művészi-társadalmi megújulás feltétele. Részletes elemzést, történeti áttekintést kíván ez a téma, de forduljunk ismét művészhez, Bartók Bélához: „A XX. század eleje fordulópont az újabb zene történetében. Az utóromantika túlzásai kezdenek tűrhetetlenné válni: egyes zeneszerzők kezdik érezni, ezen az úton nem lehet továbbmenni, itt nincs más megoldás, mint a teljes szembefordulás a XIX. századdal. Megbecsülhetetlen ösztökélő erőt és segítséget nyújtott ehhez a szembeforduláshoz — vagy mondjuk így: »megújhodáshoz« —: az eddig teljesen ismeretlen parasztzene, illetve annak az a bizonyos része, amit szű- kebb értelemben vett parasztzenének nevezünk. Ez a parasztzene formailag a lehető legtökéletesebb és legváltozatosabb. Kifejező ereje bámulatosan nagy, emellett teljesen mentes minden érzelgősségtől, minden felesleges cikornyától; néha a primitívségig egyszerű, de sohasem együgyű. El sem képzelhetünk alkalmasabb kiindulópontot egy zenei reneszánszhoz; nem is lehet nagyszerűbb tanítómestere egy zeneszerzőnek, mint a parasztzenének ez a fajtája.” Megint más a művészi iskolát nem járt, vagy a történeti művészi szemléletekhez nem alkalmazkodó naiv művészek „betörése” a művészetekbe — már a vámos Henri Rousseau-val, a múlt század végén. A naivitás nem esztétikai feltételektől függ, hanem az alkotó és a világ viszonyától. Ezen a síkon találkozik a népi szemlélet, a gyermeki, a primitív és a naiv. Nem véletlenül nevezik a naiv művészek munkáit mágikus realizmusnak is. Realizmusnak, mert a valóságból indulnak ki, s mágikusnak, mert hiszik azt, hogy a festett kép azonos a valósággal, csak éppen egy másik valóság, nem a látott, s ebbe szinte mágikus képességgel látnak bele. Ma már a naiv művészetnek Magyar- országon is múzeuma van Kecskeméten, s tanult művészek is vállalják, magukévá teszik szemléletüket (például Galambos Tamás). A művészek századunkra felfedezték a gyermeki képzelet kimeríthetetlen kincseit is. Elkövetkezett a gyermekrajzok megbecsülése, s ma már hatalmas nemzetközi versenyeken szerepelnek a mi gyermekeink is jó eredménnyel. A dadaizmus gyermekességein még nevetett a közönség, de mire eszmélt volna, a „felnőtt” művészetet át- meg átjárta a gyermeki példa. Egész festői életművek épültek rá (mint a lengyel Tadeusz Makowskié), bevonult a reklámgrafika területére (plakát, divattervezés), megtermékenyítette a szőnyegszövés sokféle ágazatát, s tasizmus néven a nonfiguratív művészet egyik közismert festői módszere lett. Ezt elmondhatjuk a századunk művészetét megtermékenyítő néger művészetről is. A néger szobrászat eleven példája annak: hogy lehet a valóságról a hagyományos klasszikus és reneszánsz módszerek mellett másképp is beszélni, anélkül, hogy belső mondanivalónk veszítene az ábrázolás erejéből. A néger művészet a század elején meghódította Párizst. Maszkok kerültek Matisse, Picasso, Braque és mások műtermének falára. S a néger művészet a fauves-oknak (vadaknak) nevezettek szétszóródása után is tovább ösztönzi a művészeket. Picasso 1907-ben megfesti az Avi- gnoni kisasszonyokat. Az Avignoni kisasszonyok a néger szobrászat képi látásának festménybe való áttétele. Teljességgel érvényesül benne Matisse megfogalmazása: „A festészet nem pontosság”.] Azaz: nem pontos másolás, hanem elgondolásunkhoz kell igazodnunk az alárendelt másolás helyett. A néger kultúra termékenyítőén hatott az európai művészetekre. Felszabadította a formaalkotó önállóságot, mozgalmassága találkozott a nagyvárosi élet eleven lendületével, ritmusával, színvilága felfrissítette a hétköznapok szürkeségébe vesző érzéketlenséget. Koczogh Ákos (Következik: 13. Vissza a természethez) Zsögödi Nagy Imre: Gondokban (1942)
