Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-11 / 35. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. február 11., péntek Púja Frigyes megkezdte párizsi tárgyalásait Púja Frigyes külügyminiszter, aki Claude Cheysson francia külügyminiszter meghívására szerdán délután érkezett a francia fővárosba, csütörtökön délelőtt a külügyminisztérium épületében megkezdte tárgyalásait francia kollégájával. Déliben Claude Cheysson hivatalos munkaebéden látta vendégül a magyar külügyminisztert. Az ebéden részt vettek: dr. Bényi József párizsi magyar nagykövet, Jacques Lecompt budapesti francia nagykövet és a két delegáció tagjai. Púja Frigyes csütörtök délután folytatta tárgyalásait francia kollégájával. Ezenkívül fogadta a magyar külügyminisztert Michel Rocard államminiszter, tervezésügyi és területrendezési miniszter. Az MTI tudósítója úgy értesült, hogy a barátságos légkörben lezajlott tárgyalásokon a külügyminiszterek megismerkedtek egymás nézeteivel, és kifejtették véleményüket a két ország viszonyának alakulásáról, s a mindkét fél érdeklődésére számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során megkülönböztetett figyelmet fordítottak a leszerelés, az európai biztonság és a kelet—nyugati kapcsolatok kérdéseire. Az MTI értesülése szerint különösen hangsúlyozták, hogy — az egyes kérdésekben fennálló nézet- különbségek ellenére — fontosnak tartják a kelet- nyugati kapcsolatok előmozdítását, az európai biztonság és együttműködés megszilárdítását. Megállapították, hogy a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztése mindkét nép érdekében áll, elmélyíti az államok közötti bizalmat, hozzájárul a kelet—nyugati párbeszéd folytonosságának fenntartásához. A magyar—francia külügyminiszteri tárgyalások jelentős mértékben hozzájárultak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez, egymás álláspontjának jobb megismeréséhez az időszerű nemzetközi kérdésekben. Púja Frigyes pénteken több francia közéleti személyiséggel találkozik, majd hazautazik Budapestre. Magyar felszólalás Genfben VARSÓ Lech Walesa, a megszüntetett „Szolidaritás” volt vezetője csütörtökön hivatalos felszólításra megjelent Varsóban a katonai főügyészségen. Walesát azért idézték be, hogy tanúként meghallgassák a „KOR” nevű államellenes csoport volt vezetői: Jaeek Kuron és társai ügyében. GENF Csütörtökön Genfben teljes ülést tartott az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. TEHERÁN Bagdad szerint meghiúsult a hét elején indított iráni oiffenzíva, Teherán szerint az irániak megszilárdították pozícióikat. Az egymással hadban álló felek harctéri jelentései gyökeresen ellentmondanak egymásnak. A háború eszkalációjára utal viszont az a bagdadi hivatalos bejelentés, hogy az iraki légierő bombázta Ahvaz, Dizful és Abadan iráni városokat. TOKIÓ Távol-keleti kőrútjának utolsó állomásaként George Shultz, amerikai külügyminiszter csütörtökön este megállt Tokióban, hogy japán kollégáját, Ábe Sinta- rót tájékoztassa Pekingben és Szöulban folytatott tárgyalásairól. PEKING Kína arra számít, hogy a kínai—szovjet államközi viszony normalizálása hosszú folyamat lesz, de őszintén kívánja a normalizálást — hangsúlyozta csütörtöki sajtóértekezletén Vu Hszüe- csien kínai külügyminiszter azzal kapcsolatban, hogy a jövő hónap elején Moszkvában folytatódnak a kínai— szovjet külügyminiszter-helyettesi konzultációk. BELGRAD Jugoszlávia és Kuba azt várja az el nem kötelezett országok új-delhi csúcsértekezletétől, hogy hozzájáruljon a világban uralkodó feszültség enyhítéséhez — szögezték le azokon a megbeszéléseken, amelyeket szerdán folytatott Belgrád- ban Mitja Ribicsics párt- és Petar Sztarmbolics államelnökkel Carlos Rafael Rodriguez, a kubai állam- és mi- minisztertanács elnökhelyettese, aki kedd óta tartózkodik a jugoszláv fővárosban. A genfi leszerelési bizottság csütörtöki ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője, A nemzetközi helyzetet értékelve rámutatott: a szélsőséges imperialista körök támadó politikája, az egyensúly megbontására és a katonai erőfölény megszerzésére irányuló szüntelen próbálkozásai következtében a leszerelési tárgyalások évek óta eredménytelenségre vannak kárhoztatva. — Az imperialista körök újabban már olyan akciókba kezdtek, amelyekkel alá akarják ásni, semmivé akarják tenni az e téren korábban elért eredményeket is — mondotta továbbá Kőmíves Imre. A Varsói Szerződés tagállamainak januári politikai nyilatkozatára utalva hangsúlyozta: a szocialista országok még ebben a helyzetben is látnak reális lehetőséget arra, hogy ez a veszélyes tendencia megváltozzék. Ennek érdekében azonban haladéktalanul cselekedni kell: mindenekelőtt a nukleáris háború veszélyét kell elhárítani a fegyverkezési verseny megfékezésére, a leszerelésre vezető konkrét és hatékony intézkedésekkel. Fel kell hagyni a teljes egyoldalú, elfogadhatatlan javaslatokkal, amelyek alapjaiban veszélyeztetik a szocialista közösség biztonságát. A nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló programok helyett érdemi javaslatokra, őszinte tárgyalási és megegyezési készségre van szükség. Kőmíves Imre a figyelemre méltó javaslatok jó példájaként említette azt a svéd kezdeményezést, hogy kö- zép-európában, a Varsói Szerződés és a NATO országainak határvonala mentén hozzanak létre a had- színtéri nukleáris fegyverektől mentes övezetet. „A magyar kormány — mondta a magyar küldöttség vezetője— február 3-i ülésén egyetértését fejezte ki a kezdeményezéssel, és kész közreműködni annak érdekében, hogy a tárgyalások eredményre vezessenek.” Bush befejezte európai körútját Hét nyugat-európai országot érintő körútja befejeztével George Bush amerikai alelnök csütörtökön reggel Londonban sajtóértekezleten jelentette ki, hogy a NATO eltökélte a közepes hatótávolságú európai rakétafegyverzetek terén tapasztalható „egyensúlyhiány kiigazítását.” Ennek megfelelően 1983. végétől Nyugat-Európában rendszerbe állítják az új amerikai rakétákat, hacsak a genfi tárgyalások nem végződnek sikerrel — mondta. Azonnal hozzátette, hogy amerikai felfogás szerint a siker egy olyan megállapodás volna, amely az egész közepes hatótávolságú rakétafegyverzet megsemmisítését írná elő — azaz a „nullamegoldás.” A NATO-szövetségesekkel folytatott tárgyalásokról az alelnök semmit sem mondott. Arra tért csak ki, hogy ezek „konzultációk” voltak, ahöl az európai szövetségesek előadták saját elképzeléseiket, ő pedig meghallgatta azokat. Amerikai részről nem volt új javaslat — szögezte le. A sajtóértekezlet után George Bush hazarepült. Incidensek Indiában Üjabb súlyos incidensek történtek az északkelet-indiai Asszam szövetségi államban csütörtökön, amikor az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt választási kampányának keretében odaérkezett Indira Gandhi miniszterelnök. A látogatása ellen tüntető tömeg és a kormány rendfenntartó erői közötti ösz- szecsapásnak hivatalos források szerint 12 halálos áldozata és számos sebesültje van. Asszám államban február 14. és 21. között tartanak helyhatósági választásokat. Február eleje óta a helyi diákszövetség és több helyi párt kampányt folytat a választások bojkottálása, illetve megakadályozása érdekében, tiltakozva a bangladesi bevándorlók, az „idegenek” választójoga ellen. Eddig számos — a választások megtartásáért »íkraszálló — személy, illetve több közintézmény ellen intéztek brutális támadást. —( Külpolitikai kommentárunk )— Rakéták és kétségek LEHET-E HALÁLOSAN KOMOLYAN VENNI valamit, ami teljességgel komolytalan? Az amerikai alelnök most véget ért nyugat-európai körútja bizonyítja, hogy ez valóban lehetséges. George Bush ugyanis azzal a kizárólagos céllal kereste föl az Egyesült Államok hat NATO-szövetsége- sét, hogy meggyőzze őket: az „eurorakéták” ügyében képviselt amerikai „nullaváltozat” a létező megoldások legjobbika, ennélfogva módosítása szóba sem jöhet, mivel a „nullamegoldásról” köztudomású, hogy a Szovjetunió szempontjából elfogadhatatlan, ugyanis a jelenlegi európai katonai egyensúly egyoldalú megbontását jelentené, az amerikai alelnök küldetésének tényleges tartalma teljesen egyértelmű. Abban summázható, hogy Nyugat-Európának meg kell értenie: tetszik, nem tetszik, az idei év végén megkezdik az új amerikai közép^hatótávolságú nukleáris rakéták telepítését kontinensünkön. A feladat egyáltalán nem volt könnyű, hiszen az európai NATO-országok 1979-ben azzal a feltétellel fogadták el a rakétatelepítési határozatot, hogy az új fegyverek megjelenéséig rendelkezésre álló négy esztendőben az Egyesült Államok megpróbál Genfben megegyezésre jutni a Szovjetunióval. Az idő múlik, megállapodásnak azonban egyelőre még az előjelei sem látszanak, s immár Nyugat-Európa számára is egyre világosabb, hogy nem a szovjet vezetés kompromisszumkészségének a hiánya miatt. WASHINGTONBAN arra számítottak, hogy Bush missziójával talán sikerül ellensúlyozni azt a hatást, amelyet Jurij Andropov december 21-én előterjesztett fegyverkorlátozási javaslatai, illetve a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének januári békekezdeményezései keltettek. Ezért olvasta föl Nyugat- Berlinben az amerikai alelnök Reagannek „Európa népéhez szóló nyílt levelét”, amelyben csúcstalálkozót javasolt az SZKP KB főtitkárának. Minthogy azonban a csúcs Reagan felfogása szerinte mindössze az amerikai „nullaváltozat” megállapodásban való szentesítését jelentené, világos volt, hogy Moszkva elutasítja az efféle árukapcsolást. Mivel Andropov főtitkár rendkívül gyorsan és határozottan válaszolt, az amerikai indítvány végül is bumerángnak bizonyult. TAKTIKÁT váltott hát Bush, s Génitől kezdve az út valamennyi további állomásán — Rómában, Párizsban és Londonban — azt hangoztatta, hogy a „nullamegoldás” nem azonos „a mindent vagy semmit” álláspontjával, hanem csupán erkölcsi alapállást jelent. Kétértelmű nyilatkozataiból azonban kitűnt, hogy Washington ezúttal sem készül új javaslatra, hanem ismét Moszkvától vár engedményeket. Ha viszont ebben ki is merül az amerikai „rugalmasság”, akkor a genfi tárgyalások alighanem kudarcra vannak kárhoztatva, mert az Egyesült Államok mindenáron rakétatelepítést, s ezzel katonai fölényt akar. Washingtonban tehát máris úgy tekintenek Európára, mint egy rakétákkal szükségszerűen telezsúfolt földrészre. A kontinens lakóinak többsége azonban úgy véli: a létező világ dk legjobbika az, amelyikből teljesen hiányoznak az atomfegyverek. Ez lenne a Szovjetunió javaslata, valódi nullamegoldás. K. G. Salvador Tárgyalások vagy irtóhadjárat? Bevetés előtt... A kormánycsapatok tüzérsége a gerillák által elfoglalt Mercedes Umana városka visszafoglalására készül (Foto: AP—MTI—KS) Negyedik évébe lépett a nyílt polgárháború Salvadorban, s az új esztendővel a jelek szerint új szakasz kezdődött a harci cselekményekben is. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) harcosai ismét of- fenzívába kezdtek, s harci sikereik mind nagyobb erők bevetésére késztetik a kormánycsapatokat. Egy katonai lázadás ugyanakkor rávilágított a hadsereg egységén keletkezett repedésekre, leleplezve a jobboldali kormányzaton belüli ellentéteket. Összehangolt akciók A felszabadító erők jóideje ellenőrzésük alatt tartanak néhány megyét a ritkán lakott északi vidéken. Becslések szerint Salvador területének mintegy 6 százaléka van a kezükben, akcióik azonban az egész ország területére kiterjednek. A felszabadítási frontba tömörült gerillaszervezetek már 1980 óta egységesen léptek fel. az utóbbi hónapokban azonban érezhetően nagyobb az összhang, javult a koordináció. A kormánycsapatok erejének megosztására törekednek, azonos időben egymástól távoli helyeken kezdenek hadműveleteket, szerveznek szabotázsakciókat, kerülve a frontális összeütközést az összehasonlíthatatlanul jobban felszerelt hadsereggel. Az FMLN rég nem beszél már „végső offenzíváról”, hiszen az évek óta tartó patthelyzet világossá tette, hogy Az FMLN egyik harcosa — zsákmányolt fegyverrel katonai eszközökkel nem lehet döntést kicsikarni. A gerillacsapatok nem elég erősek ahhoz, hogy megsemmisítő vereséget mérjenek a hadseregre, amelyet az Egyesült Államokból korlátlan meny- nyiségben érkező katonai segély mentőöve változatlanul a felszínen tart. Sokkal erősebbek azonban annál, hogy ne kelljen velük számolni. A polgári ellenzéki erőket tömörítő Forradalmi Demokratikus Front (FDR) és a katonai szervezet, az FMLN újra és újra ajánlatokat tesz a politikai rendezésre. Mérsékeltek és ultrák Tárgyalások vagy irtóhadjárat — e végletes alternatívák között húzódik a salva_ dóri jobboldal színskálája. A szélsőjobboldal egyre erőteljesebben bírálja a kormányzatot, és a hadsereg vezetését, mert nem csapnak le elég keményen a gerillákra, sőt a párbeszéd megkezdését fontolgatják. A kormányt és az ideiglenes elnököt viszont sakkban tartja az a tudat, hogy csak akkor kaphatják meg a rezsim fennmaradásához nélkülözhetetlen amerikai segélyeket, ha a helyzet némi javulását sikerül demonstrálniuk. A tavaly márciusi választások nem várt eredménye amúgy is megnehezítette az amerikai elnök dolgát. Reagannek ugyanis félévenként meg kellene nyugtatnia a fokozódó amerikai beavatkozás és a konfliktus elmérgesedése miatt aggodalmaskodó washingtoni honatyákat, akik feneketlen hordóhoz hasonlítják Salvadort. A voksolás utón végül is az amerikai nagykövet közbenjárása akadályozta meg, hogy nem a gyilkosságairól hírhedt d’Aubuisson őrnagy lett Salvador új ideiglenes államfője, hanem egy nemzetközileg is elfogadható, szalonképes pénzember, Alvaro Magana bankár. A mérsékeltek és az ultrák harca azóta is tart. Január elején Ochoa Pérez ezredes furcsa lázadása jelezte: a szélsőjobboldal támadásba lendült, s a kormány bizonytalankodik. Ochoa Pérez, aki megtagadta a hadügyminiszter parancsának teljesítését, sőt főnökének lemondását követelte, még csak megrovásban sem részesült „engedetlenségéért”. A renitens ezredest, aki d’Aubuisson köreihez tartozik, s a gerillaellenes akciókban szerzett kétes hírnevet, jellemző módon a jövőre nyugállományba készülő hadügyminiszter utódai között emlegetik. „Ördögi kör” A lázadást követően kirobbant kormányválságban viszont a mérsékeltek kerekedtek felül. Az elnök a szélsőségesek tiltakozása ellenére átalakította a kormányt, majd az alkotmányozó nemzetgyűlésben is megnyirbálta a szélsőjobboldal pozícióit. Az árnyalatnyi változások pedig jól egybevágnak az amerikai érdekekkel. Washingtonban ugyanis tovább folyik a ködösítés. Thomas Enders latin-amerikai ügyekben illetékes külügyi államtitkár jelentése szerint az emberi jogok „számottevően javultak” Salvadorban, hiszen míg 1981-ben havonta 800, tavaly már „csupán” 200 ember esett áldozatul a politikai erőszaknak. (A sal- vadori polgári jogi szervezetek számításai szerint ugyanakkor 1981-ben több mint tizenkétezer, 1982-ben több mint ötezer áldozatot követelt a polgárháború.) A Rea- gan-kormányzat azonban képtelen kikecmeregni az ördögi körből: csupán a katonai segélyek növelésével képes felszínen tartani a sal- vadori kormányzatot, a beözönlő pénz és fegyver azonban nem csillapítja, hanem gerjeszti az erőszakot. Elekes Éva
