Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-24 / 46. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1983. február 24., csütörtök

Emlékek száz évről (6/2.)Beszéd

es tantere

Az igazgató — a felsőbb utasítások figyelembevételével — elkészítette az első tantervet, amely ránk maradit. . Érdemes belelapozni, mert minden mozzanata a hajdani viszonyokat idézd. Ráadásul néhány ma is tanulságos.

Nagyon sokan keveset jár. tak az elemi iskolákba, vagy nehezen boldogultak az anyaggal. ők előkészítő, napjaink kifejezésével élve sziintrehozó osztályba kerültek, ahol pótolhatták: — legalábbis valamennyire — hiányosságaikat, azaz Viszonylag jól elsajátíthatták az írás, olvasás, számvetés és a rajzolás fortélyait. *

A hároméves tanfolyamon — többek között — a szövegértelmezésben és a fogalmazásban szerezhettek némi jártasságot.

Az élet ízei

Az egykori elképzelések felett sok szempontból eljárt az idő, számos erényük azonban jelenleg is töretlen.

Az előbbi tárgyat- — a

mindennapok igényei írták

ezt elő — hasznos ismeretek szerzésével kötötték egybe. Illemszabályokról hallottak a diákok, ízelítőt kaptak a polgári jogokból és kötelességekből, megtanulhatták az ügyiratok és levelek szerkesztésének szabályait, a külföldi pénznemek átszámí. fásának előírásait.

Emellett olyan olvasmányokkal foglalkoztak, amelyek munkaszeretetre, pontosságra, mértékletességre, takarékosságra neveitek.

Kell-e bizonygatni, hogy e téren mi sem jeleskedünk, s legtöbbször megrekedünk a helyes elvek hangoztatásánál, felsorolásánál, nem is gondolva a közvetett meggyőzés olykor átütő erejének gyakorlati kamatoztatására. Múltidézés közben érdemes eltöprengeni ezen, méltatva az elődök okos öt«

m

f®rt'EML'É!iTÁBLÍ

mmih voltak;

BlílEtSZ RUDOLF

18© - ]©2

SÁNCOT! FERENC

Mi - IS©

RÉVÉSZ KAROLY

ÍB05"-100D

SlMrSMPZSEF

©Dl - ©09

ORONA! ÁMOR .

©DO - ©32

mmm ííalman ufz - ©u

ROZSA MIKLÓS

©45- 1051

ÓLBAN OVILA

©5! - ©54

KAMEM.’CZhí ANTAL

©54 - ©75

CSEli ISTVÁN

1075 - ©”

&SÄEN1C2KY ANTAL 11:77 - till. üli-«.

s •

Az igazgatók névsora

(Fotó: Szabó Sándor)

létéit, okulva talpraesett kezdeményezéseikből.

Ez akkor is igaz, ha 'más tekintetben bizonytalankodtak, ha a szakirányú képzésnek még csiráira sem bukkanunk. Legfeljebb néhány pedagógus hétköznapi gyakorlatában.

Ütlegelés nélkül

Nem felesleges bepillantani a rendtartásba sem. A kívánalmak többnyire jogosak és indokoltak, s egészében az ifjak javát szolgálják. íme néhány kifejező részlet.

„10. §. A tanuló a tanulási órákon köteles pontosan és. lehető tisztán megjelenni ...”

„15. §. A tanítás bevégez- tével az iskolai épületben, mint azelőtt és hazamenet közben az utcán köteles magát rendesen és illedelmesen viselni.”

A mesterek önkényének is megpróbálnak gátat vetni:

„21. §. Ha az iparostanuló iskoláit a tanító iparos akadályozása miatt hanyagolja el, az ipartanodái hatóság e körülményt további eljárás végett az iparhatóságnak bejelenteni köteles.”

‘0f\ '

B y .

Politik» * V03*«* fcrtaSasé héUUj».

•::s » ma-tottm «basa** *$&**•>■ * ««ki**

’.gí;t>?i ttrw»U ipir -si-ila égyáSík áü&ía. ísLfuár

k in «* liU* W?

> • ti-*.» i trw kf

»* Í:K:.\:<x VlíL*»

x ***' 0«» xk+i »A»

*t If:.. •*:

íA>k. - .'JttVíy M

«-i ísw av.l, es-iv wxw

*víy ■ « Vfcx* fc é.

A >x>::,v<::->\ ».«:;« — S: »>•«»<« *>:£**••*•

— -xU RjtUíkóSíáí. «{: x

; «*5 'x*S »« ♦:*> * fxW:*«r«4 «■v5»í:> >is<-ii. í»x<-iicí: >v:<.}■» VZkí-vS->x<* x4-x«*« •> «hí,« £■<.*•■»

Sxrtia »-:,:»•<:<>*•« r. •>.«>¥£«• I-.'--'.'.?-:

x ft •»:>«>*. JtXSy 4*M* •»*« .V*y. *«>■:'. ::V <

ícy.x xx kíííAsíí s 4$x>>

e:::f Xiety X* AriMijai* -»k »*<«

■ WMUwi K$>W WW* 4X aSi*:oH'<; í>xi yií Xíx* S- ;

:x4X-;p«»X4>. ix-X.V * is'JfxXSXSXx* »> í

■:«<» if«f MWXt&á >x Í4cí ■*: xUh«S. kártüicii*} * ÍV ;xi »lajcx :xí.«:cx a;i». A tóikk t&tttt. •

i: >ic ti!'. !

VxgCÍ St eiíl-ixtíM i» * ítfeis A S-:-g.V >

♦A ÍAgíf-iixV'í i-i !>X|> ÍBfo'Skx* S>->:> ÁxW» — :x »(oixXSiri: ::ófí<.S' í

;; Ax is»»' ÍJ<AfSA->W'X#«»A: «xSM x 4 AtylsíiiS j

'< xX^oSíi»»; S'VXV JX SfASXyíxtíWgxii «Jíxaá: <->z- i »Aií ::<A*4x, ««síxjítSS, íwg? Í&S?. »««<*• M AvíV«- í

»««: o«»x.;:v., s x »:*>»>» íx4:fw <sSí*Jy jhí«<S¥3Íí«-4. M«#«- J g'.vxtx < ?<A»SX4<. A:<i.'S i AxrtMsUA {*»)<♦ ♦* S)í<; <xo- j

Más kérdés, hogy az esetleges intézkedések nem vezettek eredményre.

A fenyítés nemei között nem szerepelt a testi jellegű, ám ezt az előírást igen sokszor megszegték a katedrán állók, akik között olyanok is akadtak — szerencsére kevesen —, akik mégfeledkeztek hivatásuk kötelmei rőil.

Nehézségek sora

A szép elképzeléseit mára. dékitalan valóra váltását számos egyéb tényező is akadályozta.

Az intézménybe látogató miniszter biztos így fogalmaz az 1886—87-es tanévben.

„Az ifjúság legnagyobbrészt gyenge anyag. A nevelői karnak, amely közreműködik oktatásukban, egész erejét össze kell szednie, hogy a tanításra fordított heti néhány óra után csak némi eredményt is felmutasson.”

Szót ejt a meglehetősen rossz tárgyi feltételekről is: „Gátló körülmény, hogy az iskolák nincsenek jól felszerelve. A szűkre szabott idő megkívánná a jól szervezett és alkalmazott szemléltető oktatást stb. Nincs ipari könyvtár, s nincs sem. miféle szaklap, ráadásul a tanárok soha nem foglalkoztak ipari irodalommal.”

Némi javulást hoz az, hogy

1891— 92-ben a Generál épületbe — a mai Zalár utca sarkán álló ház — költöznek.

A fiatalság hátrányos helyzete azonban továbbra is aggasztó.

Erre utal — igen tömören — az Eger című hetilap

1892- es évfolyamának 28. száma.

„A tanulók zöme 1—3 osztályt végzett. Mit csinálhat az ipariskolai tanító? Hogyan tartson könyvvitelt, levelezést, fizikát, kémiát, polgári jogok ismeretét stb.? Csoda-e, ha a tanulók többsége érthetetlenül áll e kötelezettségek teljesítése előtt. A törvény még ma sem írja elő az iskolai végzettséget.”

A nem éppen választékosán fogalmazó cikkíró így zárja gondolata sorát:

„Iparos urak! Ne fogadjanak olyan tanulót fel, aki nem végezte el legalább a hat elemit.”

Mindez a múlté, ám a panaszok egy része mp is időszerű, s a jelenlegi oktatói gárda legalább ilyen sziszifuszi küzdelmet vív az általános iskolai hiányosságok pótlásáért. Az elődökhöz hasonlóan sokszor sikeresen.

Az Eger című újság tudósítása a tervezett ipariskoláról

Pécsi István

(Fotó: Kőhidi Imre)

A második ember

Jegyzetek egy népművelő arcképéhez

A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ igazgatóhelyettese Ivády Jánosné. Húsz éve dolgozik népművelői pályán. Nem kis része van abban, hogy Gyöngyösön élénk a kulturális élet, forró hangulatú színházi esték vannak, bár a városnak nincs önálló társulata. Ritkán kérdezik meg őt munkája felől, hiszen ha kell, vagy az igazgatót keresik meg, vagy egy-egy terület szakelőadóját. Most mégis arra kértem, hogy beszéljen az elmúlt két évtized tapasztalatairól.

— Az ötvenes években végeztem el az általános iskolát. Nem magunk választottunk pályát, hanem irányítottak bennünket: engem mezőgazdasági technikumba. Ma is azt hiszem, hogy hasznomra volt, hiszen megismerkedtem egy réteg életével, szokásaival, megtanultam becsülni a fizikai munkát. Az ércbányában kezdtem dolgozni, mint laboráns. Kényszerpálya volt ez számomra, hiszen hirtelenjében családfenntartó lettem. Ügy mellesleg bontakozhatott ki valódi érdeklődésem, az ének-zene iránt vonzódtam. Kórusban szerepeltem, sokat jelentett nekem az amatőrmozgalom. Jártam a községeket társaimmal, találkozókon vettünk részt. Három év laboránsi munka után hallottam, hogy megüresedett egy előadói állás a gyöngyösi művelődési házban. Jelentkeztem és fölvettek.

— Hárman voltunk: egy igazgató, egy gazdasági vezető és én. A szakmai munka rám jutott. A régi, rideg épületben hét éven keresztül 1400 forint fizetésért dolgoztam.- Szinte minden volt ott, amit most a szép, új házban meglelni. Emlékezetes számomra a Pikoló ifjúsági klub, amelyet jórészt- olyan gyerekek alkottak, akik már a törvénnyel is összeütköztek fiatal koruk ellenére. Vezetésemmel közösség alakult ki ott, amelynek tagjai barátok maradtak. Az ilyen élmény adhatja meg a népművelői munka értelmét, s nem a jelentések írása, az adminisztráció. Közben levelezőn elvégeztem a népművelés— könyvtár szakot, hogy papírral ~ is rendelkezzek a szakmához.

— Hogy mi változott meg az eltelt idő alatt? Mindig voltak és maradtak is érdeklődők, s az amatőrmozgalom más-más ágának kedvez időnként a szerencse: divatos volt a klub, a színjáték, a kórus. A „módi” változásaitól nem voltam kétségbeesve. Inkább azt fájlalom, hogy az értelmiségiek közül kevesebben kapcsolódnak be mostanában az aktív művelődésbe. Nagyon sok mindennek helyt adunk, egyre gyakrabban megyei rendezvényeknek is. Igen megterhelő: népművelőként hatan dolgozunk itt, beleértve az igazgatót és magamat is. Összevetésül: a Fő téri édességboltban is hatan ügyködnek.

— Nem jelent hátrányt második embernek lenni, ha tiszteli és szakmailag elfogadja az ember a főnökét. Sok mindent kell tennie, amit én nem szívesen vállalnék. Ha csorog a háztető, megrongálódnak a székek, rangos vendég érkezik, személyi ügyekkel kell foglalkoznia — végső soron mind hozzá tartozik.

— Tősgyökeres gyöngyösi vagyok. A hajdani mező- gazdasági településből alakult ki helységünk mostani arculata. Hogy milyen? Bizonyos mértékig anyagias. Különösen a város környéki községek jó módja gyakorol hatást az itteni szokásokra.

— Szerelmem a színház. Tudatosan készültünk a rossz körülmények között arra, hogy valaha egy szép színháztermünk lesz. Sikerült is érdeklődő közönséget nevelnünk. Hiszek e művészeti ág erejében, fontosságában. Nem kis erőfeszítésbe kerül a szintet tartani, sok utánajárást igényel a jó előadások megszervezése. Nem is szólva arról, hogy igen megdrágultak az árak. Rászorulunk majd a nagyüzemek támogatására.

— E mellé a munka mellé olyan házastársat kell találni, aki sokat átvállal a terhekből. Máskülönben nem tudtam volna két gyermeket felnevelni. Gyakran előfordul, hogy egy eltört zongoraláb, vagy a csúszós út miatt sok időt kell bent töltenem. Végül is nem számíthat, hogy a férjjel otthon hagyott beteg gyerek, vagy lemondott családi kiruccanás van egy sikerült rendezvény mögött.

— Most? Kicsit elfásultam. Átmeneti állapot. Napok, hetek kérdése, ha jól megy a munka, elmúlik.

Gábor László

— Sokáig gondolkoztam, hogy mit csináljunk a lakótelep szélén lévő lepusztult játszótérrel. Nagyszerű ötletem támadt... Bikaviadalt kell rendezni!

— Bikaviada-alt?

— Bikaviadalt. Tegnap láttam a televízióban egy bikaviadalt. Spanyolországból közvetítették. Stadionban tartották; Bika, torreádor, vörös kendő... A torreádor azzal vadította a bikát.

— Maguknak színes televíziójuk van?

— Nem, de a riporter megesküdött, hogy vörös. Mi van ~a parkunkban? Egy-két hinta, néhány csenevész bokor. Hg ültetünk is növényeket, és ki sem tapossák, akkor is évtizedekbe kerül, mire kinéz valahogy. A játékokat meg egyből tönkre teszik. Egyetlen kivezető út nyílik — a bikaviadal. Az * egész város rólunk fog beszélni. Az első kertészeti vállalat, amelyik nyereséggel zár ...

— Nem rossz, és konkrétabban hogy képzeli?

— Nos, veszünk egy bikát. Vadat, félelmetesei, feketét. Torreádornak meg felveszünk valakit a filharmóniától, új osztályt szervezünk ...

— Álíj, és a balesetvédelmi szempontok! Mi lesz, ha a bika fellöki a torreádort. Kit fognak lecsukni? ... Ez így nem megy!

— Akkor válasszuk el egymástól dróthálóval a bikát meg a torreádort, vagy a bikát zárjuk ketrecbe, és kívülről bökdösse a torreádor.

— És ha leszúrja a bikát? Hogy biztosítsuk a bikaellátást, hogy tudjuk előre kiszámítani, mennyi fogy, hogy csináljuk meg vakvilágba a költségvetést. Nem, a bikát nem lehet leszúrni, csiklandozni kell, attól is megvadul. És n^m karddal, mert az kárt tehet benne, hanem... dákóval. A biliárdasztalt levisszük a pincébe.

— Azt nem nézi senki, hogy a torreádor dákóval csiklandozza a ketrecbe zárt bikát, a látogatottság zéró lesz, a nyereség is.

— Nyereséges lesz. Olcsóbb jegyeket adunk ki. Kisebb befektetéssel dolgozunk, úgy menni fog. Nem kell a drága bika, szerzünk egy vadkant. De honnét! így is tisz- *ta ráfizetés!

— Szerezzünk egy bakkecskét, annak is van szarva, és az is döf! így már kifizetődő lesz.

— Miért bakkecskét, inkább egy nőstényt, azt meg is lehet fejni, és elél a fü- vön, még etetni sem kell. Torreádort sem a filharmóniától szerződtetünk, hanem majd maga ingerli a kecskét!

— őszintén szólva kicsit furcsán néz ki a dolog. Állatkínzás ez, meg nevetséges is.

— Nevetséges, nevetséges, ugyan ... Mi nevetséges!... Ez az, öltözzön bohócnak, és egyből a helyére kerül minden! Cirkusz lesz a játszótéren.

— Én már kinőttem abból a korból. De tudja mit, adjuk ki a kecskét sétalovaglásra. Reggeltől estig dolgoztatjuk. Nem kell bohócruha, drótháló, dákó: ott ülök Öltönyben és szedem a pénzt.

— Ebbe beledöglik a kecske!

— Bele bizony, és akkor nem lesz bikaviadal. De hagyjuk ezt az ostobaságot, nyissunk kerthelyiséget, tartsunk beatkoncerteket. Felveszünk húsz rendezőt...

Bratka László fordítása

Bibliográfia

A Megyei Könyvtár munkatársai mindinkább törekednek a helyismereti információk feltárásának, közvetítésének és szolgáltatásának kialakítására, amely a felhasználók számára biztosítja az anyag sokrétű hozzáférhetőségét. Elhatározták, hogy a jövőben évenként kiadják a megjelent önálló kiadványok, valamint a magyar sajtó megyei vonatkozású cikkei alapján, a Heves megye helyismereti bibliográfiája című összeállítást. A közelmúltban látott napvilágot az 1981-es helyismereti anyagokat tartalmazó bibliográfia Gusz- manné Nagy Agnes szerkesztésében.

A kiadvány válogató jellegű. Elsősorban a tartalmilag hely- ismereti könyveket, cikkeket tárja fel, amelyek kizárólag Heves megyével, illetve valamelyik helységével, földrajzi egységével foglalkoznak, függetlenül a megjelenés helyétől. Szerepelnek benne az itt élő nevezetes emberek életrajzát, munkásságát bemutató dokumentumok és a helyi szerzők szépirodalmi alkotásai is.