Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 19., szombat 3. Eredeti állapotba építették fel a Kacsa-parti házakat Változó városképek — telepszerű lakónegyedek Beszélgetés Jantner Antal, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettessel A HATVANI ÁFÉSZNÁL Értékmegóvás magas fokon léá Szakemberek állítják: a Hatvan és Vidéke Körzeti U A Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetben rendben mennek a dolgok. Tanácsukra magunk is meggyőződhettünk róla, hogy valóban így van, legalábbis — ami bennünket leginkább érdekelt — a vagyonvédelemben. E fontos feladat teljesítésében a megye legjobbjai között tartják számon a hatvaniakat. A példa továbbítása érdekében is érdeklődtünk arról ás munkáról a szövetkezetben. — Nemzetközileg és — a jogos kritikák ellenére — itthon is általános elismerést aratott a lakásépítési program, közelebbről az, hogy több százezer család költözhetett az elmúlt évtizedeken új otthonba. Miért kellett ezen változtatni? — Több mint másfél millió lakás épült fel. Ezzel egyrészt belátható közelségbe került a mennyiségi lakáshiány megszűnése, másrészt alapvetően átalakult a városok és falvak arculata. Megteremtődtek a hazai urbanizáció magasabb színvonalon való kibontakozásának feltételei. Itt is korszakváltáshoz érkeztünk. További előrehaladásunk megkívánja, hogy új, az eddi- től eltérő, az elért eredményekre alapozott település- fejlesztési politika útjára lépjünk. Ez kifejezi a jogos társadalmi igényeket és életminőségi elemeket, de tükrözi azokat a feltételeket, korlátokat és szűkebbre szabott lehetőségeket is, amelyeket saját munkánk hatékonyságának korlátái és az objektív külső körülmények kényszerítenek ránk. — óhatatlanul megkérdi ilyenkor mindenki, akár közvetlenül érdekelt, akár csak mint a társadalom tagja: ami eddig jó volt, miért nem jó ezután? A szükségszerűségből indultunk ki. Az új városrészek több százezer családnak jelentenek otthont, feszítő társadalmi gondokat oldottak meg. Mindez lehetetlen lett volna a házgyári technológiák alkalmazása nélkül. Az állam a lakásra váró családok válláról nemcsak a lakásépítés, de a kommunális, szociális, kereskedelmi létesítmények építésének és fenntartásának gondjait is levette. A korszerű ipar létesítése és — ami ennek szükségszerű velejárója — a falusi lakosság tömeges városba áramlása égetően szükségessé és sürgőssé tette a nagyobb lakónegyedek gyors felépíté-' sét. Ezek a lakótelepek azonban gyakran nem illeszkedtek szervesen a korábbi városközpontokhoz, méreteiknél és monotonitásuknál fogva sok szempontból már ma sem elégítik ki az ott lakók igényeit. Ugyanakkor a falun maradt fiatalok önerejükből alakították saját települési környezetüket, elsősorban saját erőből végzett lakásépítéssel, de sok terhet vállaltak magukra az alapvető kommunális ellátottság megteremtésével is. Mindez bizonyos igazságtalansághoz vezetett a társadalmon belül. — Mennyiben változtat a helyzeten, ha a lakások zöme ezentúl a lakosság ön. erejéből épül fel? — Városaink arculatában, az említett monotónia feloldásában jelentős szerepe lesz annak, hogy a lakónegyedek szélén, azokhoz kapcsolódva megjelennek a családok mai igényeit kielégítő, korszerű, telepszerű lakóház- csoportok. Ennek ma még csupán első jelei mutatkoznak, de kétségtelen, hogy ezek a lakások felszereltségükkel kielégítik nemcsak a ma, de a belátható jövő követelményeit is. Az is bizonyos, hogy otthonosabbak lesznek, mint a mai panellakások jó része. Nem utolsósorban : közvetlenebb kapcsolatot tudnak teremteni természetes környezetükkel. Fenn kell azonban tartani a házgyári technológiával történő lakásépítést is a városokban és az arra alkalmas falusi településeken. Ezeknek a lakóházaknak is illeszkedniük kell a természetes környezetbe, változatos, esztétikus megjelenésükkel vonzóak legyenek az ott élők, sőt a külső szemlélő szemében is. — Megvannak-e a feltételek, az önerős építkezések nagyobb mértékű elterjesztéséhez? — Több ilyen feltétel szükséges, s ezeket központilag, illetve hatóságilag kell megteremteni. Ilyen központi feladat a házgyári technológiának megfelelő korszerűsítése, amellyel változatosabb formákban, az igényekhez jobban alkalmazkodó méretekben lesznek képesek a házgyári elemeket előállítani. Másik feladat: a családok teherbíró képességéhez alkalmazkodva olyan tervezési és építési módszert kell kidolgozni, amelynél az építtető családok vagy közösségek közvetlenül is be tudnak kapcsolódni az építkezésbe, például a tereprendezés vagy a belső szerelés szakaszában. Hatósági feladat gondoskodik a szükségletekhez és az anyagi tehervállalás mértékéhez alkalmazkodó telekellátásról. Nem szabad, hogy 'telekhiány akadályozza az építési szándékokat és törekvések et. — Mindeddig az újról volt szó, a városképben azonban a régi épületek a meghatározók, s lakás szem. pontjából sem mindegy, hogy mi történik a korábbi évtizedekben, évszázadokban épült házakkal. — Műemléki együtteseink felújítása, korszerűsítése, értékeinek megőrzése mellett a mai közösségi igényekhez alkalmazása, a városok belső „magvainak” rekonstrukciója nemcsak történelmi örökségünk és építészeti kultúránk ápolása miatt mellőzhetetlen, hanem a városi lakosság társadalmi elkülönülésének megakadályozásához fűződő településpolitikai érdek is. Éppen ez kívánja meg, hogy a tervező és kivitelező szervezetek érdekeltségi viszonyaiban változások történjenek. Megfelelő rangra kell emelnünk a fenntartási, állagmegóvási, értékmegőrző, felújítási tevékenységet, s a települési szerkezeti viszonyoktól függően, helyenként prioritásokat adunk e téren. Jelentős szerepük lehet a városmagok, műemléki együttesek felújításában és megőrzésében a városszépítő egyesületeknek, a társadalmi szervezeteknek, a helyi közösségeknek, ide értve a lakóközösségeket is. — A jövő útja tehát az állam, a helyi közösségek és a lakosság tevékeny együttműködése. Most, amikor ennek még csak a legelején járunk, hogyan képzelik el ezt az együttműködést a jövőben? — A központi és a helyi településpolitikának kell megteremtenie az otthonteremtéshez szükséges feltételeket, ezen belül elsődleges szerepe van a magánlakás- építés állami támogatási rendszerének. Fontos az építőanyag-ellátás zavartalanságának biztosítása, az építendő lakásokhoz a terV- választék bővítése, a magánerős kivitelezéshez szükséges technikai eszközök gyorCsaládi körben, munkahelyen, baráti társaságban és szinte mindenütt hónapok óta a fő beszédtéma: a lg- kás. Hogyan lakunk ma és mit ígér e téren a jövő? Hogyan, miért és mennyiben változnak a otthonteremtés feltételei? Erről kérdezte meg lapunk megbízásából Várkonyi Endre Jantner Antal » építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettest. sabb elterjedése, az azokhoz való hozzájutás körülményeinek megteremtése. Ahol az egyéni vagy építtető közösségek technikai felkészültségét meghaladó feltételeket kell kialakítani, szükséges további központi támogatás is. Ide tartoznak például a kommunális beruházások, amelyek megépítésében ugyancsak érdekeltté lehet tenni a leendő lakók, ház-, illetve lakástulajdonosok közösségét. Egyre nagyobb szerepet vállalhatnak a magánerős építkezésekben a helyi gazdálkodó vállalatok, így falun a tsz-ek, állami gazdaságok például építőanyaggal, gépkölcsönzéssel és telekkel is. Mindehhez a „harmadik”, de valójában első tényező az építtető, aki saját otthona megteremtésével jelentős anyagi terhet vállal magára. Fontos állami feladat a folyamatot gátló tényezők mielőbbi elhárítása. Ide tartozik, hogy az érdekek közösek: a házat, lakást építő embernek, mint munkaerőnek megtartása érdeke a tsa-nek, a gazdaságnak, a vállalatnak, tehát egybevág az egyéni és csoportérdek. A háztáji gazdálkodás támogatása pedig egyszerre egyéni, csoport- és össztársadalmi érdek is. így például az ipari vállalatok településfejlesztői támogatásának intézményesítése szabályozásra vár. Á Minisztertanács ez év elején hozott határozatot a településrendezési tervezés korszerűsítéséről, s ezt a határozatot még számos állami döntés fogja követni. A legfontosabb az, hogy a folyamat elindult, s minden jel árrá mutat, hogy több, jobb, korszerűbb lakás épül magánerőből a következő években, az otthonteremtők és az egész társadalom érdekében, megszüntetve régen fennálló társadalmi igazságtalanságokat' és olyan gondokat, amelyek egyaránt terhelték az egyes embert és a társadalmat — fejezte be nyilatkozatát Jantner Antal miniszterhelyettes. Egy olyan gazdálkodó szervezetnél — mint a hatvani áfész,- amelyhez összesen 154 egység tartozik, nem elegendő csupán megszervezni a közös javak megóvását. Állandó, alapos, szigorú ellenőrzésre is szükség van! Erről beszél bevezetőül az elnök, Bocsi László: — Vagyonunk megőrzésében az üzleti munkarend szabályainak betartása, illetve betartatása az elsődleges! Kezdődik ez azzal, hogy a felelős elszámolok, vezetők alkalmazásakor kötelezően előírjuk a működési és erkölcsi bizonyítványok bemutatását. Anyagi lehetősegeinkhez mérten folyton törekszünk arra, hogy jobbítsuk a vagyonvédelem technikai feltételeit. Az elmúlt esztendőben több helyen végezték el a riasztóberendezések felújítását, illetve karbantartásai, három üzletben pedig újakat szereltek fel. Hogy a boltok napi bevételei még biztonságosabban jussanak el a feladás helyére, nyolc riasztás táskát, a nagyobb pénzösszegek őrzésére pedig hét új páncélszekrényt vásároltak. Sokat fordítottak rá, de kétségtelenül megéri. — Tizennyolc egységet láttunk el pénztárszekrény- nyel _ folytatja a felsorolást Szűrszabó László, a szövetkezet központi rendésze. — Nagyobb telepeinken, illetve még másutt is, tizenhét éjjeliőr teljesít szolgálatot, hét helyen pedig a rendkívül hasznos őrkutyák vannak segítségünkre. — Az előírások betartását egyébként rendszeresen ellenőrizzük — veszi át a szót ismét az elnök. — Az eredmény mindennél többet mond: öt üzletünkben történt tavaly betörés, de egyszer sem tudtak a betörők pénzhez jutni, mert dolgozóink a szabályok szerint jártak el. Még a pénztárgépeinket is megóvjuk a rongálástól azzal, hogy a fiókjainkat éjszakára nyitva hagyjuk. így nem feszítik fel, vagyis nem teszik tönkre. A társadalmi tulajdon védelmében . a tervek szerint végzett felülvizsgálatokba az ellenőrzési osztály dolgozói mellett a helyi ügyintézők, ügyvezetők, felügyelő, ellenőrző és intéző bizottsági tagok is mindig aktívan bekapcsolódnak. Sőt, a javak megóvását minden dolgozó kötelességének tekinti! Az alábbiak is ezt látszanak igazolni. — Két éve történt, — emlékezik az egyik különleges esetre Bocsi László. —: valamelyik éjszaka betörtek a csányi italboltba. Annak egyik dolgozója, aki épp ak_ kor ment hazafelé, meglátta és azonnal szólt a vezetőnek. Sikerült is rövidesen elfogniuk a tettest. Helytállásukért pénzjutalmat kaptak. Szűrszabó László másik történetet elevenít fel: — A hatvani önkiszolgáló rendszerű élelmiszer, boltban éppen zárás előtt voltak. A vezető összekészítette a feladásra szánt pénzt — amit elloptak. Az értesítésre szinte percek alatt odaértünk mi is, a rendőrség is s a gyorsaság ezúttal is döntő lett. Szerencsére ugyanis az eladók emlékeztek arra a néhány vevőre, akik néhány perccel a bezárás előtt az üz_ letben tartózkodtak. Ennek alapján mindegyiküket felkerestük a lakásukon, és végül meg is találtuk a bevételt, amelyet egy asszony "vágott zsebre — természetesen megkapta a büntetését. Az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a bolti lopások. Az üzletekben dől. gozók körültekintő munkáját bizonyítja az a tény, hogjí az elmúlt év során ötvenkét esetben észleltek ilyen bűn- cselekményt, s azokat jegyzőkönyvezték is. Ennél természetesen jóval nagyobb a tolvajok száma. — Sajnos nemcsak a lopá. sok száma növekedett — szolgál magyarázattal Bocsi László —, hanem egyre több a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett olyan bűn- cselekmény, amelyeknél az elkövetők eltulajdonított bélyegzővel. hamis személyi igazolvánnyal lépnek fel. Elsősorban arra kérjük dolgo. zóinkat, hogy a személyi igazolványban a fényképen lévő szárazbélyegző meglétét vizsgálják. — A tolvaj lások megelőzését szolgálja az is — mondja Szűrszabó László —, hogy áremelések alkalmával nagy vásárok idején a szövetkezet központi irodájának dolgozói is társulnak hozzánk a bolti ellenőrzésekre. Az eredményes vagyonvédelmi tevékenységet erősíti az áfésznak a hatvani takarékszövetkezettel kialakított szoros és igen jó együttműködése. Erre példa az, amit Herczeg Alajos, a pénzintézet vezetője beszél eL — Az egyik ilyen módsze. rünk — állítja —, hogy az áfész felvásárlótelepein nincs készpénzfizetés, az országban elsőként vezettük be, hogy a termékek árát a takarékszövetkezetnek utalják át. Támogatjuk a fogyasztási szövetkezet szakcsoportjait is, a méhészeknek például kedvezményesen, kétszázalékos kamatra adunk hitelt. A növénytermesztők, kisállattenyésztők az elmúlt esztendőben összesen 18 millió forint kölcsönt vehettek fel tőlünk. Ezt is szakemberek mondják:- az együttműködés is minta lehet a megyében. Sz. Z. Az újjáépült Bródy Sándor utcai házak (Fotó: Szántó György)
