Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-18 / 41. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 18., péntek 3 Mit ér a dolgozó, ha magyar? A mezőgazdaságban és általában (II/2.) Vannak, akik szeretik nálunk szembeállítani az ipart meg a mezőgazdaságot. Még szélsőséges vélemények is elhangzanak, olyanok például: nem olyan nagy baj, hogy csak közepes teljesítményre képes az iparunk, majd a mezőgazdasággal felvirágoztatjuk ezt a kis országot!... KÖZVÉLEMÉNY ÉS ÁLLAMIGAZGATÁS ... Információ nélkül nem megy! Egy hatvani ankét jegyzeteiből E valós gond iS«» ,8£ — Bár a közvélemény, mint fogalom, önmagában vitatott, hiszen hem látni, nehéz érzékelni. Mégis sokan, sok helyütt hivatkoznak rá, sokan tanulmányozzák mibenlétét. És a közvélemény államigazgatást érintő szerepe valóban oly jellegű, mint a légnyomásé. Mindenki megérzi a változásait, az államigazgatás szerveinek munkája nyomán kialakult véleményösszegeződés pozitív, máskor negatív kicsengését! — mondta nemrég dr. Pápay Gyula megyei tanácsi vb-titkár egy eszmefuttatásának a bevezetőjében. Majd, midőn szinte ízekre szedte a tanácsi jog- alkalmazás színvonalának növelése szempontjából any- nyira fontos témát, o részterületeknél soha nem maradt adós a követendő példák, vagy pedig a változtatást, a legömbölyítést célzó módszerek kifejtésével. Mi parancsolta vajon, hogy egy város teljes tanácsapparátusa és meghívottak előtt feszegesse a megyei tanács vezető funkcionáriusa a közvélemény szerepét? Indoka szerint életünk, társadalmi helyzetünk parancsolja a közigazgatás elhanyagolt kapcsolatrendszerének megújítását, megerősítését, a közvélemény iránti, jóindulatú érzékenység fokozását. A közvéleménynek az államigazgatásra gyakorolt szerepe ma a tanácsi munka korszerűsítésének is egyik legnagyobb feladata. A közvélemény és az államigazgatás érintkezését hat kérdéskörre bontva, kijelentette továbbá dr. Pápay Gyula, hogy jó közigazgatás nincs információ nélkül, és értékéhez tartozik, vagy inkább alapkövetelmény, hogy az információkat, a közvélemény hangját, megnyilatkozását ne lakkozza senki a fölfelé áramoltatásban. A közvélemény egyébként mindenkor, mindenütt pontos képiét ad a társadalom múltjáról, jelenéről, jövendőjéről. És befolyásolnia kell a köz- igazgatási szerveket mindennapi tennivalójukban, érintsék az információk akár a közrendet, a közbiztonságot, akár az ellátási, vagy éppen kommunális jellegű gondokat. A közvéleményt igenis bele kell kalkulálni az államigazgatási munkába, mert az enélkül nem is létezhet ... ! A kapcsolatot boncolva megfogalmazta az előadó, hogy azok véleménye nélkül (Fotó: őzabó Sándor) ugyan nem lehet, nem szabad igazgatni, akiknek a bőrére megy a játék. Mégis találkozni megyeszerte ilyen jelenségekkel. És bár jók, hasznosnak ítélhetők is bizonyos előterjesztések, percig sem biztos, hogy bennük van azoknak a kisebb-nagyobb közösségeknek az állásfoglalása, amelyeknek a sorsát alapvetően befolyásolják a hozott döntések. Követendő példaként egy nagyközség megmozdulását idézte dr. Pápay Gyula: a tanácsiak a helybéli termelőszövetkezet értékes földjét átszelő út- . építést forszíroztak, majd — éppen a közvélemény iránti érzékenységből eredően —, megváltoztatták korábbi, már határozati erejű állásfoglalásukat. Továbbá a fontolva haladás ismérve az is, amikor a különböző jogszabályok megalkotása előtt szak- igazgatási szerveink szondázzák, hogy e szabályok milyen hatással lehetnek azokra, akikre érvényességük kiterjed majd — toldotta meg szavait a megyei ■Janács végrehajtó bizottságának a titkára. Ez egyben a közvélemény előrejelző funkciója! És ha ellenében intézkedik a tanács, akkor rászolgál, hogy intézkedéseit ne tűrjék el. kapcsán szó esett arról is, mennyire hasznos lehet, ha a felügyeletet ellátó szervek előzetesen megkérdeznek kisebb közösségeket is például az egészségügy, a szociális ellátás, az ifjúság helyzete, a * kulturálódás dolgában. Merthogy társadalmunkban rengeteg a rétegprobléma, amelyek mellett nem szabad szótlanul elmenni. De talán ezzel egyenértékű, hogy a közvéleményben milyen kép alakul ki a tanácsi apparátusok vezetőiről. A lakosság hogyan ítéli meg képességüket, szakmai hozzáértésüket, életvitelüket és erkölcsi magatartásukat? Azután milyen a kádermunka, a káderkiválasztás? Vagy az előléptetés, a jutalmazás rendszere? Leváltják-e azokat, akik többszörösen megértek rá? Avagy opportúnusan bújtatják őket? Igen, ily vonatkozású információk is foglalkoztatják a társadalmat. & úgy kell velük számolni, mint a fejlődést, a kibontakozást gátló tényezőkkel: gyorsan, hatékonyan reagálva a közvéleményre, amely voltaképpen az élet, a jelenségek nagyító tükre. Summázatként az itt lejegyzettekből: úgy vélem, egyértelműen fontos össztársadalmi érdek jórossz szolgálata körvonalazódott az ankét anyagában. Anélkül pedig, hogy ez a jegyzetfüzér teljes egészében visszaadhatná dr. Pápay Gyula előadásának tartalmi gazdagságát. De talán így is használunk az ügy, a feladat népszerűsítésének, lévén csak megyénkben közel százhúsz kisebb-nagyobb tanácsi apparátus, ahol eleddig jószerint nemigen tették vizsga tárgyává e témát. A közvélemény államigazgatásunkban érvényre jutó, vagy éppen negatív szerepét, a közhangulatban és a legkülönbözőbb teljesítményekben vívmányokban való realizálódását. Moldvay Győző MEZŐGAZDASAGI KONYVHONAP '83 Előadások, író-olvasó találkozók Nagy tájékozatlanságra vallanak az ilyen túlzások, hiszen — ezt közismert — a nemzeti jövedelmünk több mint fele az iparból származik, ezért aligha boldogulhatnánk a gyárak jobb munkája nélkül. Nem beszélve arról, hogy az ipar — nagy terület. Azon belül a különböző iparágak teljesítménye elég eltérő. A legnagyobb súlyt képviselő gépipar például mindinkább versenyképessé válik, s vannak persze, olyan ágazatok is, amelyek nem érik el a hazai átlagot. Kimagasló termésátlagok Az persze kétségtelenül igaz, hogy még a külföldi is közepes színvonalúnak értékeli az iparunkat, s a közepesnél jobbnak a magyar mezőgazdaságot. S nem ok nélkül, mert több ágazata igen sikeresen áll helyt a nemzetközi versenyben. Mindenekelőtt a búza- és a kukorica-, vagyis a sokat emlegetett gabonatermesztés. A búza hektáronkénti termésátlaga például 3 ezer kilogramm volt 1971-ben, 1977- <ben már 4050, 1980-ban pedig elérte a 4760 kilogrammot. Ennek köszönhető, hogy az európai országok között az ötödik helyet foglaltuk el 1979-ben búzából és kukoricából! (Ugyanis a kukoricánál is hasonlók az eredmények.) Ha viszont az egy lakosra jutó gabonatermesztést tekintjük, itt első helyezést értünk el 1132 kg- mal. A világranglistán is csak Ausztrália (1616 kg), Kanada (1536 kg) és az USA (1357 kg) előzi meg itt Magyar- országot. (A napraforgóból az 1976—79-es évek átlagtermésével 1547 kg/ha (az ötödik helyet értük el a világon.) Nem sok a dicsekedni való viszont a burgonya, a cukorrépa eredményeivel, hiszen az előbbivel a 20. helyen, az utóbbival a 14. helyen topogunk Európában. S ami a zöldségtermelés termésátlagait illeti, bizony, ezzel sem hivalkodhatunk. Biztatóbb a kép az egy lakosra jutó 126 kilogrammos hústermelésben (csontos húsban számolva), amelyben Dánia (241 kg) és Holllandia (131 kg) után a harmadikak voltunk 1979- ben Európában, s ötödikek a világon. Van persze, más mutató is: az egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelési érték. Ez már a hetvenes évtized átlagában elérte a mintegy 500 dollárt, volt, amely majdnem a világátlag ötszörösét jelentette. Az 1978- ban végzett vizsgálat már 608 dollárt jelzett Magyarországon, míg Ausztriában 521, Franciaországban 555, az NSZK-ban pedig 981 dollárt hektáronként. A számítások szerint egy mezőgazdasági munkát végző dolgozó 19—20 ember élelmiszerszükségletét termelte meg Magyarországon 1980- ban. összehasonlítva az USA-ban 61, az NSZK-ban 34, Franciaországban 28, Ausztriában 25, az NDKban 18, a Szovjetunióban 10 és Lengyelországban 7 embert tud eltartani egy mezőgazdasági munkás. Ez az úgynevezett eltartóképességi mutató tehát Ausztria és Franciaország közelébe so-, rolja a magyar mezőgazdaságot. Drágán termelünk Akárcsak az iparban, a mezőgazdaságban is rendszeresen összehasonlítják a hazai eredményeket egy- egy más ország hasonló mutatóival. Tanulságos volt például az osztrák—magyar mezőgazdaság színvonalának közelmúltban befejezett összevetése, amely néhány gyenge pontunkra is rámutatott. A többi között kiderült, hogy az osztrák mező- gazdaság két és félszer any- nyi munkagépet használ egységnyi területre vetítve, mint a miénk. Egyébként az erőgépállomány összehasonlítása sem járt jobb eredménnyel. Mert igaz ugyan, hogy a hazai géppark nagyobb része magasabb teljesítményű, s az is, hogy sokkal inkább kihasználjuk a gépeket, mint az osztrákok. De így is tény marad, hogy a hazai mezőgazdaság „alulgépesített” a fejlett tőkés országok agrárgazdaságának „túlgépesítettségével” szemben. Az alul gépesítettség persze azzal jár, hogy mező- gazdaságunk nemegyszer csak késve tudja elvégezni az időszerű agrotechnikai munkákat. Bármilyen szép hozamokról, sőt rekordról számoltunk be, ezek mégiscsak mennyiségi eredmények. Nem kevésbé fontos viszont az sem, hogy mi van a minőséggel, a termelés anyag- és energiaigényességével, a termékek jövedelmezőségével? Végtére az ipari termékeknél is ezek a legfontosabb mutatószámok. Sok helyen magasak már a hozamaink (ezt fejezi ki az egy hektárra jutó termelési érték, amiről korábban már beszéltünk), de a francia, amerikai stb. farmer még jóval termelékenyebb, mint a mi mezőgazdasági dolgozónk. (Ez rejlik az egy keresőre jutó termelési érték mögött.) Ha pedig termelékenyebb, akkor nyilván kevesebb költséggel, jóval olcsóbban állítja elő ugyanazt az árut Van tehát még javítani való a magyar mezőgazdaságban is! Annyit ér, amennyit teljesít Visszatérve a cikkünk elején feltett kérdésre — mit ér a dolgozó, ha magyar? — most már kézenfekvő a válasz: annyit,. amenyit teljesít. Minthogy Magyarország valóban a közepesen fejlett országok közé tartozik, nem tarthatunk igényt a legfejlettebb országok életszínvonalára. Hiába tennénk: egyetlen más, hasonló fejlettségű ország sem tudná kielégíteni az ilyen igényeket. Az idei, 26. mezőgazdasági könyvhónap gazdag rendezvény-sorozata február második felében tovább folyta, tódik. Szerdán Aldebrőn, a községi könyvtárban előadás hangzott el a feketeribizli- termelés hasznosságáról termelés hasznosságáról. Csütörtökön délelőtt Egerben, André Miklós, a MEDOSZ munkatársa a szakkönyvtárosoknak a termelés szolgá. latában betöltött feladatairól szólt. Este a boldogi könyvtárban Kriston György főiskolai tanár beszélt a fólia alatti zöldségtermelésről. Február 23-án Kompolton, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kutató Intézetében megyei gabonatermelési tanácskozást tartanak. Ugyan, ezen a napon az Egri CsillaF avaszt (Tudósítónktól) A tél vége felé a tavaszi mezőgazdasági munkákra ké_ szülnek a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet mezőgazdászai. A legtöbb teendője Tóth Joachim gépcsoportvezetőnek és Gál István mű. helyfőnöknek van ezekben a napokban, mert a szemlékre és a vetésre kell alkalmassá tenni a közös gazdaság gépparkját. Minden szerelő és traktorvezető nagy munkában van most. ennek eredménye, hogy a vető- és növényvédő gok Termelőszövetkezetben Németh András, a gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet elnöke tart útibeszámolót az Egyesült Államok mezőgazdaságáról. Február 24-én délelőtt Eger_ ben, a Megyei Könyvtár olvasótermében dr. Billédi Fe- rencné, az AGROINFORM munkatársa tart előadást A közművelődési könyvtárak feladatai a mezőgazdasági szakirodalom gyarapításában és terjesztésében címmel. Délután az új-hatvani fiókkönyvtárban a kiskertek növényvédelméről nyújt tájékoztatást Nyitrai Ákos. Február 25-én az abasári Rákóczi Termelőszövetkezet_ ben a szőlő növényvédelméről, továbbá az oltványtermelés gondjairól és feladataigépek, a nagy teljesítményű traktorok bármelyik pillanatban indulhatnak. Egyetlen gond az alkatrászhiány, amely az MTZ-traktorok és a kombájnok üzembe helyezését nehezíti. A gabonatermesztési ágazat vezetője, Antal László elégedett a vetés fejlődésével. Irányításával befejezés előtt áll az Őszi kalászosok fejtrágyázása. Eddig több mint 1500 hektáron szórták ki a műtrágyát. Kovács Miklós agrármérnök, a napraforgó-, cukorrépa- és kukoricater. ról tartanak tájékoztatót. Február 28-án, hétfőn dél. után a gyöngyösi Nemecz József Mezőgazdasági Szak- középiskolában A mezőgazdaság története című könyvét mutatja be dr. Lőkös László, tanszékvezető egyetemi tanár Gödöllőről. Délután a Megyei Művelődési Központban Egerben Oláh József kertészmérnök tart magyarázatot a gyümölcsösök metszéséről és a művelési módokról. A program március 1-én zárul Mátraderecs- kén, ahol délelőtt a Rákóczi Termelőszövetkezetben For. gó János elnök számol be a közös gazdaság részvételéről a hústermelési programban. mesztés vezetőjének legfőbb gondja a vetőmagok beszerzése. Nagy részük már beérkezett, de rendelkezésre állnak már a vegyszerek is. Az állattenyésztés szakemberei télen is teljes üzemet tartanak: a jószágok etetése, fejése, hizlalása folyamatos. Most kezdődött a juhok ellé- se, a 800 darabból álló három nyáj folyamatosan gyarapodik. A következő hetek feladata a legelők gyomtalanítása, a tavaszi kihajtásra való előkészítése. Császár István SOKAN AZ ÁROKBA ONTIK Milliókat takaríthatnánk meg Heves megyében az elmúlt évben 585 tonna fáradt olajat gyűjtöttek be az Áfor kirendeltségein, az egri, a füzesabonyi, a gyöngyösi és a hatvani benzinkutaknál pedig további 14 tonnányit, hogy felfrissítve újra hasz- nosíthatóvá tegyék. Az Áfor miskolci Észak-magyarországi központjának vezetői érdeklődésünkre azt is elmondták, hogy tavaly sikerült felvásárolniuk a tervezett mennyiséget, amely az eladott friss olaj mintegy negyedét jelenti. Az idén viszont még többet szeretnének átvenni, mivel az eddigi tapasztalatok szerint sokan — különösen a magánszemélyek — az árokba öntötték, jóllehet kilogrammonként 2 forint 20 fillért fizetnének érte az átvevőhelyeken. Persze, sok üzemnél helyben felhasználják, így például kazánjaikban tüzelik el a fáradt olajat, de a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet szűrőberendezése révén több helyen saját maguknak feldolgozzák, s ezáltal újra a járművekbe tölthetik, Eljutottunk hát a sokszor hangoztatott Igazsághoz: ahhoz, hogy jobban éljünk, eredményesebben kell dolgoznunk, mint idáig Kocsi Ilona váró mezőgazdászok
