Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-14 / 11. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 14. péntek I. Az igaz szóval agitálni és mozgósítani Együtt gondolkodni, együtt cselekedni ÉRTÉKES, S EGYBEN ÉRZÉKENY VILÁGBAN ÉLÜNK. A ma emberét egyre gyakrabban érik olyan hatások, országos és helyi döntések, állásfoglalások, amelyek nem magyarázkodásokat, hanem kizárólag nyílt, őszinte magyarázatokat, igaz szavakat, meggyőző érveket, eszmecseréket igényelnek, j Különösen fontos tehát, hogy a legkisebb üzemi, vállalati és szövetkezeti kollektívával is úgy váltsunk szót a jelenről és jövőnkről, hogy valamennyi kor- és sorstársunk azt érezze: róla is szó van. Egyben azzal is tisztában legyenek, hogy elsősorban rajtuk múlik, hogy mi, mennyi, és hogyan valósul meg politikai és gazdasági célkitűzéseinkből. Már csak az említettek miatt is jelentősen felértékelődött tehát, és évről-évre nagyobb a gondolkodás és a helyes emberi magatartás szerepe, valamint azok az emberi tulajdonságok, amelyek hatékony és a jól végzett munkához hozzáértéssel kapcsolódnak, a magasabb színvonalú fegyelmet és felelősségérzetet, valamint az egymással való törődést erősítik. E korántsem könnyű érvek megfogalmazásában, valamint a köz javának szolgálatában különösen nagy szerepe volt és van a szakszervezeteknek. Azoknak a szervezett dolgozóknak, akik pártunk politikáját értve és elfogadva végzik nap-nap után munkájukat, állnak helyt a gépek mellett az irodákban, a műhelyekben, és ezenkívül véleményt mondanak egymás munkájáról, a vezetésről, a vezetőkről, s terjesztik a jó módszereket, s képviselik a népgazdaság, valamint a helyi igényeket. Köztudott, hogy a technika korát éljük és egyre előkelőbb helyre kerül a korszerű gép, a modern technika. Az alkotó ember szerepének fontosságával azonban egyik sem vetélkedhet. Mert az újra vágyó, az újat akaró, az újra képes ember sehol a világon nem pótolható. A MI TÁRSADALMUNKBAN különösen nem, hiszen nemcsak az függ tőlük, hogy milyen termékeket állítanak elő a korszerű gépek, hanem az is, hogy miként gondolkodik az ember, hogyan lehet gondjain segíteni, hogyan lehet kudarcain átsegíteni, és hogyan lehet újabb örömöket szerezni. Nem véletlen tehát, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1982. október 15-i ülésén több olyan új határozatot hozott, amelyekkel a szakszervezetek agitációs és propagandamunkájának hatékonyságát kívánja emelni. A határozatokból adódó követelményeket és feladatokat röviden úgy lehetne summázni: minden témát, kérdést — olvashatjuk a SZOT elvi állásfoglalásában is — „ott kell a szakszervezeti bizalmiaknak magyarázni, ismertetni, vagy konzultálni, ott kell érvényesítenie és befolyásolni a gondoskodást, a cselekvést, a szervezett dolgozóknak, ahol a munka folyik, ahol az intézkedések a legközvetlenebbül érintik a dolgozókat”. Vagyis ez a módszer a korábbinál is nyíltabbá, láthatóbbá vált és érzékelhetőbbé tette a szakszervezeti munkát. Nagyobb lehetőséget ad az önálló, az érdemi, a tagság véleményét figyelembe vevő kollektív véleménynyilvánításra. Továbbá lehetőséget nyújt a szervezett dolgozóknak, hogy még közvetlenebbül vegyenek részt saját ügyeik' eldöntésében. NEM TTÍOK: munkahelyeinken ma lényegesen gyakrabban kérdeznek visz- sza az emberek. És elsősorban olyan témák foglalkoztatják, amelyek érintik élet- színvonalunkat, anyagi lehetőségeinket, a jövedelmeket, a kereseteket. Az agitáció aKKor jo tenat, na alapja és központja az élet, és azokra a véleményekre reagál, amelyek valóban százakat, ezreket foglalkoztatnak. Ugyanakkor azt is tényként kell elfogadnunk valamennyiünknek, hogy az agitációs munka csak akkor lehet őszinte, és tartalmas, ha nemcsak az egyéni, hanem a közösségi érdekekkel is rendszeresen foglalkozik. Például olyan „hétköznapi” témákkal, mint a minőség, a hatékonyság, a takarékosság. Egyik sem nélkülözheti ugyanis azt a munkát, amelyet jelenünkért és jövőnkért végzünk, egyik nélkül sem tudunk a magasabb, a bonyolultabb hazai és nemzetközi követelményeket teljesíteni. A szakszervezeti munkának a szakszervezetek agitációs és propaganda- munkájának tehát igen differenciáltnak kell lenni. És még kritikusabbnak, még őszintébbnek. És ezért elsősorban a legtöbbet a bizalmiak, valamint a szakszervezetek különböző tisztségviselői tehetnek, ök segíthetik elsősorban azokat a magasabb igények kialakítását, amelyek megvalósításával mielőbb elérhetjük — ahogyan a SZOT említett ülésén is többen megfogalmazták —, hogy a demokráciát ne külön csináljuk, ne akarjuk, ne szervezzük, hanem az élet természetes eleme legyen. EHHEZ PEDIG MINDENEKELŐTT az együttgondolkodásra, az együttes cselekedetre és a kimondott szavak hitelére van szükség. Mindezek a feltételek megyénkben is megvannak és előteremthetők. ★ A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa egyébként ma vitatja meg Egerben a szakszervezetek agitációs és propagandamunkájával kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. Koós József Pessek Pál olvasztár az átolvasztó kemencét „üzembe helyezi” Pacsik Imre tömbösít! a folyékony alumíniumot Gazdaságos termelés, exportnövelés: Tervek a METALLOGLOBUS-nál A METALLOGLOBUS apci gyárában az elmúlt évben 19 ezer tonna öntészeti tömb és 3 ezer tonna öntvény készült, melyekből az idén 2 százalékkal többet gyártanak. Termékeik egy részét a hazai piac mellett külföldön — NSZK-ban, Japánban, Finnországban — értékesítik. A hazai járműprogramhoz igen sok öntvény készül. Kaszás Mlhályné a motordugattyúkat önti Kalocsay József a szerszámműhely vezetőhelyettese és Tur- csányi László technológus az elkészült új öntőszerszámot ellenőrzi (Fotó: Szabó Sándor) Következetesebb anyagi ösztönzést (III/1.) Hi új keresel- és jövedelemszahályozás LIST ÉS RABA Új buszmotorok Két új típusú motor készült el a győri Rába gyárban: a 240 lóerős szívó motor és a 290 lóerős turbófel - töltésű motor, mindkettőt a grazi List intézetben vizsgáztatják, majd az Ikarus gyár új típusú autóbuszaiba építik be. Az első kísérleti motorok már túl vannak a próbán, száz órán át működtették őket, s egyiknél sem észleltek rendellenességet. A Rába az osztrák intézettel közösen fejleszt ki egy új motorcsaládot, amelynek öt alaptípusa és nyolc tagja lesz; az alapmotor 240, a legerősebb pedig 350 lóerős. A sorozatgyártás még az idén megkezdődik. Az autóbuszokba, tehergépkocsikba, mezőgazdasági erőgépekbe egyaránt beépíthető új motorok jobban megfelelnek az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak is, mint a jelenleg gyártottak, égésterükben az üzemanyag tökéletesebben ég el, ezzel nemcsak a kisebb fogyasztást, a nagyobb teljesítményt érik el, hanem azt is, hogy kevesebb szennyező anyag kerüljön a levegőbe. Nagy előnyük, hogy lényegesen erősebbek a mostaniaknál, hiszen a távolsági, a turista autóbuszokat gyártó cégek és a tehergépkocsigyárak egyre erősebb motorokat igényelnek. (MTI) A cselekvés legfőbb mozgatórugója az érdek. A nagyobb aktivitás fokozott érdekeltséget feltételez. Ebben a tudatosság, az erkölcsi tényezők szerepe nem lebecsülhető, de az anyagiaké mégis a meghatározó. Hogyan lehet az érdekre jobban hatni, az anyagi ösztönzést erősíteni olyan helyzetben, amikor az elosztható javak tömege sike. rés erőfeszítések esetén sem növekszik? Csak az egyen- lősdivel való következetes leszámolás, a határozott differenciálás vezethet eredményre. Üj rangsorok kialakítására a mértékek, a mércék újraszabályozására van szükség. Ebben az egyéni ösztönzésnek, a személy szerinti szigorú követelményeknek van döntő szerepe. Ehhez segítséget adhatnak, kereteket teremthetnek a kormányzati lépések, de nem pótolhatják a vállalati intézkedéseket. Űj kereset- és bérszabályozás alkalmazására kerül sor 1983 januárjától. A változás minden vállalatot és szövetkezetét érint. Csak a költségvetésből gazdálkodó szervezetek, intézmények tevékenykednek az eddigi feltételek közt tovább. Az új bérszabályozásnak két alapformája lesz. AZ egyik forma a bérek és a keresetek növelését a jövedelmezőség mindenkori színvonalától teszi függővé. A másik formában, amelybe az alapanyag- és energiaipar, a tervező- és kutatóintézetek tartoznak, központilag határozzák meg az évi bérfejlesztés mértékét, s a jövedelmezőségtől csupán a nyereségrészesedés alakulása függ. A leglényegesebb változás, hogy nem a fejlődést, a javulást, hanem a tényleges jövedelmezőségi színvonalat honorálják ezután. Vagyis, nem jutalmazzák külön azt á vállalatot, amely „beosztja” tartalékait, hogy minden évben szép fejlődést produkáljon. És nem büntetik azt a vállalatot, amely korábban minden lehetőséget hasznosított és az adott helyzetben csak az elért jövedelmezőségi színvonal fenntartására képes. A belső tartalékok gyors és teljeskörű feltárásában teszik érdekeltté az üzemeket azáltal, hogy az úgynevezett versenyszférában a jövedelmezőség minden egyes százalékáért előre meghatározott mértékű bérszínvonal-emelést engedélyeznek — adómentesen. A magas jövedelmezőségű vállalatoknál akkor is magas bérfejlesztésre nyílik lehetőség, ha az adott időszakban nem képesek — például a világpiaci értékesítési gondok miatt — növelni nyereségüket és bevételüket. A bértömeg-gazdálkodás eddigi módszerét a bérszínvonal növekményének szabályozása váltja fel. Az új megoldás nyilvánvaló előnye, hogy a feladatokhoz rugalmasan igazodó létszámgazdálkodást tesz lehetővé. Jelentősen egyszerűsödik, áttekinthetővé válik a szabályozás. Megszűnik például a hozzáadott értéknek, mint bérfejlesztési mutatónak az alkalmazása. A bérszínvonal- növekedés után a részesedési alap képzéssel együtt, egységes táblázat alapján adóznak a vállalatok, s csökken a progresszivitás mértéke. A béremelést — mivel az a következő évekre is elköteleződést jelent — a részesedéshez képest háromszoros súllyal kell figyelembe venni. Felfokozott várakozás előzte meg a kereset- és bér- szabályozás korszerűsítését, a legtöbben a kötöttségek megszüntetésére, a kereseti lehetőségek jelentős növekedésére számítottak. Az új szabályozók, bár érdemi módosulással járnak, mégis csalódást okozhatnak. Nem lesz több pénz ezután sem a keresetek növelésére. Sőt, 1983-ban a korábbi éveknél kisebb mértékű átlagos bérfejlesztéssel kell beérni, mivel a nehéz gazdasági helyzetben meg akarjuk óvni a forint viszonylagos stabilitását, jó vásárlóerejét. A vállalatoknak csak egészen szűk köre jut az eddigieknél kedvezőbb béremelési lehetőséghez. Mások, köztük a többnyire alacsony jövedelmezőségű nagyvállalatok rosszabbul járnak. Az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges gazdálkodó egységek kérhetik átsorolásukat, hogy bérfejlesztésüket ne a jövedelmezőségtől tegyék függővé, hanem központilag szabályozzák. Az ilyen átsorolt vállalatok azonban az átlagosnál kisebb mértékű központi bérfejlesztésre tarthatnak csak igényt. Adómentes bérfejlesztési lehetőséghez jutnak a vállalatok tehát a jövedelmezőség alapján, illetve a központi szabályozás esetén az engedélyezett mértékig. Adómentesen használható fel továbbá a létszámcsökkenésből adódó bérmegtakarítás 30 százaléka. Az előre bejelentett tervszerű, szervezett létszám-átcsoportosítás esetén egyedi mérlegeléssel és dön. téssel a megtakarított bér 50 —80 százaléka is felhasználható az adómentes sávban. Megszűnik az eddigi háromszázalékos plafon, s a megtakarított létszám engedélyezett mértékű bérhányada tehát korlátozás nélkül lesz felhasználható. Adómentes bérfejlesztést tesz lehetővé a népgazdasági feladatok megoldására ösztönző bérpreferencia és a feszültségek, lemaradások felszámolására hivatott központi bérpolitikai intézkedés. Minden további béremelés ezután már adóköteles és csak a nyereségrészesedés terhére eszközölhető. A mezőgazdaságban változó mértékrendszerrel és kisebb módosítással továbbra is érvényben marad a munkadíjak színvonalának szabályozása. Ez lényegében a vállalatok központi bér- szabályozásának megfelelő forma. Ezen kívül új szabályozási rendszert is alkalmaznak. A mezőgazdaság sa. játosságainak megfelelően a munkadíjak, a keresetek növelését ennél a formánál az egy főre jutó bruttó jövedelemtől teszik függővé. A mezőgazdasági üzemek a két forma közül szabadon választhatnak, elhatározásuk azonban több évre szól, 1985- ig egyetlen bérszabályozás alkalmazása kötelező. A mezőgazdasági üzemek — a bérszabályozási formától függetlenül — az egy főre jutó nyereség és az adott évi munkadíj színvonalától függően differenciáltan különböző mértékű (1—14 százalék) részesedési alapot képezhetnek adómentesen. Az általános gyakorlat mó. dosításával egyidejűleg bérszabályozási kísérletekre is sor kerül. A szoros elszámolású üzletek vezetői és helyettesei körében a forgalom növelésében való érdekeltséget fokozatosan a nyereségérdekeltség váltja föl. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek szűk körében pedig a kísérletek nagyfokú döntési szabadságot teremtenek az anyag- és energiatakarékosságra, a kezdeményező vállalkozói magatartásra, a versenyre, az igények hatékony kielégítésére ösztönözve. (Folytatjuk) Kovács József az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa
