Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 5., szerda ✓ S. Követendő példa: történelemórák Ópusztaszeren Az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark-látogatók, de főleg diákok ezrei előtt tárja ki kapuit, hogy megismertesse a két honfoglalás történelmi eseményével őket. A múlt századi Árpádemlékmű, és a maga teljességében bemutatásra kerülő Romkert, a szegedi és a szentesi tanya, a makói hagymásház, a csongrádi halászház és a Pusztaszerről idehozott árpádhalmi iskola most már egyfajta történelmi, néprajzi levegőt áraszt. Ám ezek az értékeink csak akkor válnak valóban érdekessé, ha érdeklődők töltik meg a szabadtéri múzeum tereit és a látnivalókban bővelkedő kis szobákat. A Szegedi Kapu nyitott ajtaja a távoli országúira tekint, ahonnan egymás után érkeznek az autóbuszok tele jókedvű, vidám diákokkal, akik a rendhagyó történelemóra kedvéért utaztak Ópusztaszerre. Nem osztályokat hívtak meg, hanem a megye jelentősebb iskoláiból azokat, akik érdeklődnek a történelem iránt, s szívesen gyarapítanák tudásukat történelmi emlékek között. Dr. Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója vezetésével megérkeznek a néprajzosok, muzeológusok, ásatásvezetők — most itt tanárok —, hogy kiki megtartsa a maga óráját az őt megillető történelmi, illetve néprajzi helyszínen. — Erdei Ferenc vetette fel a gondolatot, hogy az ópusztaszeri emlékmű környékén méltóképpen kellene megörökíteni a két honfoglalás történetét — mondja az Árpád-emlékmű lépcsőjéről A nemzeti emlékpark bejárata Trogmayer Ottó. Majd érzékelteti a hely szellemét, és politikai-történelmi kitekintéssel is szolgál. A Zalán felett aratott győzelem után negyven napig Szeren tartózkodtak a vezérek — legalábbis erről tudósít minket Anonymus Gesta Hungaro- rum című munkája —, ez az akkori országgyűlésnek felelhetett meg. Közben Trogmayer Ottó kérdéseket tesz fel a hallgatóságnak. A diákok kérdezés nélkül is felelnek, mert egyenrangú partnerként vesznek részt a beszélgetésben. Dr. Trogmayer Ottó hipotéziseket állít fel, érvel, vitatkozik, magyaráz — Anonymus sorait olvasva, ismerteti a legfontosabb földrajzi megjelöléseket. Bizonyosnak tartható, hogy Anonymus korában sokak által jól ismert földrajzi fogalom volt a Kört- vély-tó, a Botva-mocsár, s Gyümölcsény-erdö, Alpár- homokja. E helynevek nagyobb része ma is él. Jelenkori történelmünknek is Pusztaszer a jelképe, hiszen 1945. március 29-én itt kezdődött az új honfoglalás, a földosztás. Akkor több mint háromezer paraszt jött el Kistelekről, Mindszentről, Sándorfalváról, Csanytelek- ről és Algyőről. A földosztás gyakorlatilag szentesítette a parasztság február—március során végrehajtott spontán földfoglalásait, az ünnepség pedig a hivatalos bejelentés ügyét szolgálta. Az akkor elhangzott beszédből idézve: „Jobb gazdák legyetek, mint a föld régi urai voltak. Ezentúl saját földeteken magatoknak, családotoknak és az ország javára dolgoztok. Ügy műveljétek a földet, hogy egy talpalatnyi se maradjon megmunkálatlanul... Az ország sorsa most a föld új birtokosainak kezében van.” — Milyen elképzelések alapján tartanak rendhagyó történelemórákat a nemzeti emlékparkban? — kérdezem dr. Trogmayer Ottót. — Közművelődés-politikánk mindent elkövet, hogy ne csak kiállításokon ismerkedjenek múltunk és jelenünk eredményeivel a diákok, hanem élő kapcsolat is kialakuljon, amelynek lényege a hely történelmi szerepe, a felszabadulás utáni eredmények dokumentálása, ismertetése. Ilyen és ehhez hasonló rendhagyó történelemórákat tervezünk ebben az évben, és később is, mivel egyre gazdagodik majd az emlékpark. A szabadtéri néprajzi múzeum a délalföldi életmódot mutatja be gazdagon, a későbbi években felállításra kerülő Földosztási Emlékmű, mellette a magyar mezőgazdaság történetét dokumentáló kiállítás, és a restaurált Feszty-körkép — elkészülte után — nemcsak látványosság lesz majd, hanem nemzeti múltunk, önismeretünk gazűag tanítója is. Érdekes, izgalmas és gondolatokat ébresztő kétórás történelemóra zajlott le Ópusztaszeren, és felelt a címben felvetett kérdésre: mire tanít a nemzeti történeti emlékpark? Múltunk megismerésére, jelen eredményeink, a felszabadulás utáni Magyarország erőfeszítéseinek elismerésére, nemzeti önismeretre. Polner Zoltán BÍRÁLÓK EGERBŐL, HEVESRŐL, GYÖNGYÖSRŐL Diákvélemények a tankönyvekről Legfontosabb munkaeszközünkről, a tankönyvekről a legilletékesebbek, maguk a diákok alakítanak ki véleményt a KISZ Központi Bizottsága mellett működő középiskolai és szakmunkástanuló tanács inspirálására. Még a téli vakáció előtt kiküldték a középiskolákba azokat a kérdőíveket, amelyekkel feltérképezik a diákok véleményét a legszínvonalasabbnak, valamint a legkevésbé használhatónak tartott tankönyvekről. A felmérésben részt vesznek a Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei is. Mintegy hétezer diák, megyénként három-három iskolában kapcsolódik a kérdőíves felméréshez. A vizsgálat az úgynevezett közismereti tantárgyak tankönyveit veszi górcső alá. A kérdőíves felmérés adatait összegzik, majd ennek a tapasztalatnak a birtokában az egyes tankönyvekről vitasorozatot is szerveznek. A márciusban kezdődő csoportos beszélgetéseket húsz városban rendezik meg, s a diákok részletes véleményt nyilvánítanak majd egy-egy kötetről. Véleményt formálnak a tankönyvek tartalmáról, nyelvezetéről, stílusáról, érthetőségéről, szerkezetéről, szerkesztéséről, nyomdai kivitelezéséről, arról is, miként segítik a tananyag feldolgozását. A csoportos beszélgetések tapasztalatait összegzik és továbbítják majd az illetékesekhez. Tervezik azt is, hogy a közismereti tárgyak vizsgálatát követően a szakmai tankönyveket is hasonló módon, széles körben, tüzetesen elemzik majd. Megyénkből egyébként az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola, a Hevesi Gimnázium, illetve a gyöngyösi 214. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói vállalkoztak a „bíráló bizottság” szerepére. Reméljük, a saját hasznukra... „KÖZÖMBÖSEN AGYONTAPOSOTT KONCERTEK" Csövesek—és nemcsak ők 4 A koncertjegyeket reggel kilenc órakor kezdték árusítani az amerikai Cincinat- tiban. Tíz óra harminckor már mind a ti zenkilencezer elfogyott, öt év óta először játszott ezen a környéken a Who, a régi nagy együttesek közül talán a legutolsó, amelyik még ugyanolyan sikerrel koncertezik, mint valaha. Noha a koncert csak este nyolckor kezdődött, a tömeg már délután egykor gyülekezni kezdett a Riverfront Coliseum, a koncertterem körül. Ót óra körül már mintegy nyolcezer fiatal gyülekezett, olyanok, akiknek nem helyre szóló jegyük volt, hanem olyan bilétájuk, amellyel érkezési sorrendben foglalhatják el a székeket. Hét órakor egy rendőr hadnagy megkereste a hangverseny rendezőit, és megkérte őket, nyissák ki az ajtót, mert súlyos bajoktól lehet tartani; a tömeg egyre szorosabban nyomul a bejárat felé. A rendezők elutasították a kérést, mondván, hogy az együttes még a hangszereket, erősítőket próbálgatja. Hét óra húsz perckor valakit a tömeg nekinyomott az üvegajtónak, az szilánkokra tört, s a tömeg az üvegcserepeken át bezúdúlt a terembe. Egy másik rendőrtiszt társaival próbálta megállítani a befelé nyomulókat; érvekkel, szép szóval, erőszakkal igyekeztek jobb belátásra bírni a könyörtelen masszát. Sikertelenül. Az első halottat háromnegyed nyolckor találták meg. Később a többit is, összesen tizenegyet. Részint megfulladtak, részint agyontaposták őket. Nyolcad életveszélyesen sérültek. A tömeggel még mindig nem lehetett bírni. A helyi sheriff és az együttes menedzsere úgy döntött, nem értesítik az együttest a balesetről. A menedzser szerint „ezek” még egyéb gyilkosságra is képesek lettek volna, ha elmarad a hangverseny. A zenészek csak a koncert után tudták meg, mi történt. Kenny Jones, a dobos elájult, Roger Daltrey, az énekes zokogni kezdett. Az együttes vezetője, szellemi vezére, mókamestere, Peter Townshend hamuszürke arccal csak annyit mondott: soha többé nem játszunk! Peter Townshend azon az estén megértett, kimondott valamit, ha talán később meg is bánta. Gyilkosság Elton John koncertjén, izzé-porrá zúzott terem a Pink Floyd fellépése után, verekedések gyújtogatások a Queen hangversenyén. Nem az egykori, korai rock-őrület született újjá, mikor Elvis Presley vagy Chuck Berry filmje után az „ok nélkül lázadók” szétverték a mozit. Közben volt ugyanis egy rock-forradalom, amely többé-kevésbé értelmes célokat adott egy nemzedéknek. Nemcsak a Beatles ideáival, hogy fiatalnak lenni érdem, szépség, hogy mindez értékes nemzedéki együvé tartozást jelent, de például a Who egykori föllépéseinél is, mikor a zene végén a muzsikusok összetörték az erősítőket, hangszereket, mintegy megszabadulva a tárgyak, objektumok, úgymond a fogyasztói társadalom elidegenítő elnyomásától. Mára azonban ebből már csak az elidegenedés maradt. Az egykori beatnikek, Who- rajongók nem voltak ott a oinclnattii koncerten. Azok a fiatalok jöttek el, akik tán akkor születtek, mikor Peter Townshend először énekelt. S nekik már ez az egész csak szórakozás, heppemin- get, jó bulit jelentett. A koncert színhelyén mintegy húszezer üveg ital fogyott el a délután folyamán, s a rendőrség vagy harminc kábítószerárust tartóztatott le. Természetesen nekünk aligha kell ilyen „közömbösen agyontaposott koncertektől” félnünk. Az elmúlt nyár hangversenyei azonban azt mutatják, mintha a nézők körében nálunk is elkezdődött volna valamiféle agg- ressziós folyamat. A minden ellenőrzés ellenére bevitt számtalan pálinkásüveg, a sorok között részegen vagy ragasztó-mámorban támolygó tizenévesek, a fölgyújtott plakátok, kispárnák mind azt mutatják, hogy már nem a koncertre járás jelent életformát, hanem a koncerten való garázdálkodás. Az eddig ártatlannak tartott aluljárók, parkok „népe” is rossz hírekkel hallatt magáról. Félre ne értse valaki, nem a csövesekről, nem csak róluk van szó! A csö- vesség társadalmi probléma, többé-kevésbé ártalmatlan tizenéves magatartásforma. Azokról beszélek, akik közéjük keveredve aluljárókban, tereken randalíroznak: a pécsi sétatéri banditákról, és Batthyány téri aluljáró útonállóiról. Nem csövesek ők, inkább csövesnek maszkírozott primitív, ostoba, rosszindulatú bűnözők. De félő, hogy — mert az ember tizenévesen jóra- rosszra fogékony — -követőik akadnak. Márpedig embereket koncert előtt közömbösen agyontaposni nagyon könnyű — ez bárhol megtörténhet. S ez korántsem attól függ, van-e nálunk olyan jó, vagy olyan népszerű együttes, mint az angol Who. Szántó Péter Fiatalok a Finomszerelvénygyárban Negyvenkilencen kezdték... (Tudósítónktól) Az elmúlt évben negyvenkilenc pályakezdő szakember választotta első munkahelyéül az egri Finomszerelvény- gyárat'. — Mi történt azóta velük? Az eddig ismeretlen, vagy kevésbé ismert környezettől mit vártak, mit kapnak, s mindezért mit nyújtanak? Mindezekről hárman beszéltek. Balogh Ferenc esztergályos a pneumatika gyáregységben: — Itt végeztem a Finom- szerelvénygyár tanműhelyében, így számomra nem ismeretlen ez a környezet. Már a tanintézetben megismerkedtünk a brigádmunkával, tehát a Zrínyi kollektívában könnyebben fel tudok zárkózni a követelményekhez, segítséget is kapok. Sok minden új, amivel meg kell barátkozni. Itt van mindjárt a két műszak. Hajnal négy Szurominé Koczur Magdolna órakor kelek, Egerbocsról, az ipari járattal ingázok a Ber- vába, de szívesen választottam a gyárat. Szurominé Koczur Magdolna szerszámszerkesztő a gyártásfejlesztési főosztályon: — Pillanatnyilag a Hevesre telepítendő alkatrészek szerkesztésein dolgozunk. Változatos, szép munka. Elégedett is lehetnék, csak any- nyi bökkenő van, hogy kétszer kezdtenf a pályát, utóbb most tavasszal. Nem pálya- módosításról van szó, gyesen voltam. Szabolcska már óvodás. Egerben, az Árpád utcában, OTP-s lakásban lakunk. — Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen férjemmel egy évben végeztünk. Hozzáképest ugyan az otthoniét miatt van bepótolni valóm, jelentkeztem is pneumatika és hidegalakító tanfolyamra. Jól érzem magamat Varga István (Fotó: Bukta Imre) Balogh Ferenc a munkahelyemen, a szerkesztésen nagyon jó kollektívába kerültem. A nyáron például az egyik hét végén családtagokkal együtt háromnapos kiránduláson vettünk részt a Dunántúlon. A gyerek azóta is emlegeti, mikor megyünk újra? Varga István idegen nyelvű levelező az anyagellátás területén: — Kóstolgatom az ipari munkát... Ugyanis a Külkereskedelmi Főiskola francia —orosz szakán végeztem, a gyárat eddig nem ismertem. Jó kezdeményezés a vállalatnál, hogy a felsőfokú végzettségűek előbb úgynevezett „forgatásos rendszerben” ismerkednek a gyár különböző területeivel. Így én már bepillantást nyerhettem a műszaki tájékoztatási iroda, a technológia, a pénzügy és a kereskedelem munkájába. Hasznosak ezek a tapasztalatok, mert elősegítik a beilleszkedést, hogy mielőbb teljes értékű munkatársai legyenek a gyárnak az ifjú diplomások. Munkásszállón lakom, a vállalat támogatásaként egy évig díjtalanul. Szabad időmben — szintén a gyár támogatásával •— angolul tanulok... Simon Imre
