Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1983. január 5., szerda A 74-szeres válogatott, Albert Flórián búcsúmérkőzésén Is gólt rúgott a ZTE ellen Ma is bizonyít az „eziistcsapat” Kiegyenlítődik a nemzetközi erőviszony Beszélgetés Pécsik Dénessel A svájci világbajnoksággal véget ért egy fejezet a ma­gyar labdarúgás történeté­ben, 1956-ban pedig végérvé­nyesen felbomlott a legendás aranycsapat, az a gárda, amely éveken keresztül bá­mulatra késztette a világot. A magyar focinak vége — mondogatták a nekikesere­dett szurkolók, s úgy tűnt, nekik lesz igazuk, hisz pél­dául az 1958. évi világbaj­nokságon hírnevéhez méltat­lanul szerepelt válogatot­tunk. Egy év múlva azonban valami elkezdődött. Koráb­ban teljesen ismeretlen nevű fiatalemberek tűntek fel, s kezdett kirajzolódni egy új, egyre inkább a régi szép időket idéző együttes. A ka­puban Grosicsot Szentmihá- lyi ugyan csak évekkel ké­sőbb váltotta fel, de lassan kialakult az a mag: Mátrai, Mészöly, Sárosi — Solymosi, Sipos — Sándor, Göröcs, Al­bert, Tichy, Fenyvesi össze­tételben, amely sokáig emlé­kezetes találkozókkal aján­dékozta meg a labda szerel­meseit. Ezüstcsapat — ma már így emlékezünk rájuk, mert az ugyan igaz, hogy semmilyen VB-n, Európa-bajnokságon nem szereztek második helyezést, ma azonban már tudjuk, aranycsapatunk „ár­nyékában” megilleti őket a tisztes titulus. Ma már ők is férfiéveik derekán járnak. A pályán egykoron bizonyítot­tak, de mire vitték a későb­biekben, hogyan alakult éle­tük, miután cipőiket „szegre akasztották”? SZENTMIHÁLYI ANTAL. A világklasszis Grosics Gyu­la neki adta át a stafétabo­tot egy.hazai, jugoszlávok el­leni találkozón. „Misi” élt is a lehetőséggel, 31 alkalom­mal őrizte a legjobbak kapu­ját — változó szerencsével. Voltak szürkébb napjai is, de akadtak szép számmal pará­dés alakításai is a Vasas, ké­sőbb a Dózsa portásának. Ed­zői oklevelet szerzett, előbb az újpestiek fiatal labdarú­góival foglalkozott, majd ma­gasabb osztályba került. Két éven keresztül bravúrsoro­zattal tartotta az első osz­tályban a MÁV Előrét, ké­sőbb azonban kevés időt töl­tött a Tatabánya, az MTK— VM és a Videoton kispadján. Jelenleg szerződés nélkül vár újabb, esetleges külföldi szerződésre. MÁTRAI SÁNDOR. A villámlábú jobbhátvéd nem kevesebb, mint 80 alkalom­mal volt válogatott. Utolsó aktív éveiben a Ferencvá­rost felváltotta az Egyetér­téssel, ott is ragyogóan ját­szott. Nem lett belőle edző, csak mint szurkoló tartja a kapcsolatot a futballal. A vendéglátóiparban dolgozik — eszpresszót vezet... MÉSZÖLY KÁLMÁN. A „Szőke szikla” úr volt a föl­dön, levegőben egyaránt, méltán mutatkozhatott be a világválogatottban is, s edzői pályafutására is a siker jel­lemző. A Ganz-MÁVAG-ban kezdte, a Budafokban foly­tatta, majd következett az NB I. Békéscsabáról anya­egyesületéhez, a Vasashoz került, s példátlan karrier­ként, igen fiatalon kapott megbízást a válogatott VB-re való felkészítésére. Amit vállalt, teljesítette — a csa­pat kijutott a Mundialra. Mindkét fia futballozik. A hatvanegyszeres válogatott szerint a fiatalabb, a tehet­ségesebb, ő a Vasas ificsapa­tának a középhátvédje, már a fiatalok válogatottjában is bemutatkozott. Kálmán, az idősebbik, a Pénzügyőr ka­pusa. SÁROSI LÁSZLÓ. Igen gyors és hallatlanul techni­kás, kulturált játékával 45 alkalommal volt erőssége a válogatottnak. Kulturált vi­selkedésével szimpátiát vál­tott ki edzőként is. Legna­gyobb sikerét az utánpótlás­válogatott mestereként aratta — csapata EB-győztes lett. Dolgozott Debrecenben, Szombathelyen és a Volán­nál is. SOLYMOSI ERNŐ. „Pixi” 17 éves korában mutatkozott be az élvonalban, s a fővá­rosi nagycsapatok valóságos versenytárgyalást indítottak a diósgyőri fiúért. 0 a Dó­zsát választotta, s az újpes­tiek játékosaként öltötte ma­gára a címeres mezt — 38- szor. Az óriási lövéseiről hí­res, szigorú fedezet csak az öregfiúk játékosaként tartja kapcsolatát a futballal, egyébként a kormányőrség oszlopos tagja. SIPOS FERENC. „Tüdő” világklasszisként játszott kö­zéphátvédet; beállóst és kö­zéppályást is, évekig egyet­len válogatott mérkőzésről sem hiányzott, így nem cso­da, hogy az MTK és a Bp. Honvéd labdarúgója a tisz­teletet parancsoló 77-es szá­mot tudhatja magáénak a címeres mezben. Kiskunlac- házán telepedett le, s érde­kes módon csak alacsonyabb osztályú csapatoknál edzős- ködött. Nem legenda, úgy őrizte kiváló kondícióját, hogy a Duna túlpartján lévő csapata edzéseit a nem épp keskeny folyó átúszásával látta legcélszerűbbnek meg­közelíteni ... SÁNDOR KAROLY. A mindig jókedélyű mókames­ternek, a közkedvelt „Csi­karnak” egyetlen nagy bána­ta van, mégpedig, hogy az 54-es VB-n „elfelejtették” nevezni. A gólerős, szélvész- gyors, erőszakos csatár így is 75 alkalommal játszott a vá­logatottban, s jókedélyét a civil életben sem veszítette el. Az MTK—VM labdarú­gó szakosztályának elnökségi tagja, ugyanolyan szívvel- lélekkel dolgozik csapatáért, mint játékoskorában. A tár­saságot most sem veti meg, kártyatudásáról legendákat mesélnek... Sípos Ferenc világklasszis középhátvéd 77-szer volt tag­ja a magyar válogatottnak GÖRÖCS JÁNOS. A hat­vankétszeres válogatott „Ti- tiről” úgy tartják: ő volt Újpest utolsó nagy labda­zsonglőrje. Edzőként folytat­ta, előbb itthon, majd Ku- vaitban. Egy évig Temesvá­ri Miklós pályaedzőjeként dolgozott a Dózsában, majd ismét Kuvait következett, jelenleg is ott dolgozik. Élete nagy álma — sokan így tud­ják —, hogy egy napon a kispadról irányíthassa hőn szeretett csapatának játéko­sait ... ALBERT FLÖRI AN. A „Császár” szinte mindent el­ért pályafutása során, amit egy labdarúgó csak kíván­hat. A magyar közönség első számú kedvence többszörös gólkirály volt, elnyerte az Aranylabdát, bemutatkozott a világválogatottban, meg­hívták Brazíliába. Szintén edzői diplomát szerzett, s noha korábban megpróbál­kozott az újságírással, mégis edző maradt. Dolgozott Lí­biában, volt a zöld-fehérek technikai vezetője, az ifjúsá­gi csapat szakvezetője. Hív­ták több NB I-es klubhoz, de maradt. Fia, a kis Flóri édesapjához hasonlóan re­mekül bánik a labdával — természetesen az FTC-ben ... TICHY LAJOS. Gólkirály volt többször is, hatalmas góllal búcsúzott utolsó mécs­esén is a 71-szeres váloga­tott, robosztus mivoltában is nagyon technikás játékos. 29 esztendőt töltött megszakítás nélkül a Bp. Honvédban já­tékosként és edzőként. Edzői pályafutása is jól indult, si­kereket ért el a fiatalokkal, de az ő nevéhez fűződik az is, hogy 25 esztendő után is­mét bajnokságot nyert a pi­ros-fehér klub felnőtt csapa­ta. A tavalyi esztendő már nem ment olyan simán. Most Kuvaitiján folytatja az ed- zősködést. Nemigen lesznek gondjai, hiszen túl a negyve­nen is jobban lő kapura, mint akármelyik játékosa Kispesten... DR. FENYVESI MÁTÉ. „Tüske” 75 válogatottsága során nem beszélt annyit, mint bármelyik társa egyet­len mérkőzésen. Az autóbu­szon és a repülőgépen sem szólt egy szót sem, olvasott. Olvasott és tanult. Ügy sze­rezte meg az állatorvosi dip­lomát, hogy szinte egyetlen edzésről sem hiányzott. Je­lenleg egy termelőszövetke­zetben dolgozik, mint mond­ják : kitűnő szakember. Csendes, pontos, megbízható, jó csapatember — mint egy­kor a zöld gyepen ... Ma már tudjuk, kitűnő csapat volt, bár most lenne fele olyan jó játékosgárdánk a válogatottban! Az ezüst­csapat tagjai egyéniségek voltak a pályán, s mint lát­tuk, azok maradtak később is. Szabó Illés Az ünnepek alatt Egerben több járókelő szeme meg­akadt két okból is egy Volkswagen Golf típusú sze­mélygépkocsin. Először is, mert szép autó, kevés fut bélőle az országban, másod­szor pedig a volán mögött Pécsik Dénes olimpiai baj­nokunk, a holland vízilaibda- válogaitott edzője és szövet­ségi kapitánya ült. — Nohát, azért ennyire nem megy jól. Az autót a holland szövetségtől kölcsö­nöztem. Odakint is ezzel já­rom a városokat, sportkörö­ket, — magyarázza kissé tréfásan Póesik Dénes, aki­vel a kinti tapasztalatokról, a holland életről beszélge­tünk. — Az egész család hazajött szabadságra, s az utazás így kényelmesebb volt. Egyébként december 23-án érkeztünk Egerbe, előtte egy hetet Ausztriában síeltünk. Január 6-án uta­zunk vissza, kezdődik a munka. Nagyon jó itthon lenni, már két éve, hogy nem voltam szabadságon. — Egyszóval sok az el­foglaltsága? — Igen. A 16, a 18, a 20 éveseket és a felnőtt-válo­gatottat edzem. Hetente há­rom foglalkozást tartok, es­te 8-tól 10 óráig. Ugyanis a játékosok amatőrök, napköz­ben dolgoznak, nem jöhet­nek el a munkahelyükről. — Ennek ellenére egyre több jó hírt hallunk a csa­patról. — Mert óriási bázis van a sportág mögött. Négy osz­tályban folyik a bajnokság. Szinte minden településnek van csapata, sőt a női baj­nokság is nagy népszerűség­nek örvend. A fegyelem ki­fogástalan. Az edzéseken is olyan aktivitással szorgos- kodnak, mintha tétre menne a játék. A foglalkozásokra pontosan járnak, s ezt el­várják az edzőtől is. Ezért kell a kocsi, hogy az egyik városból a másikba ponto­sán érkezzem. Mit szólná­nak a szülők, akik fizetik a belépőjegyet gyerekükre várva, ha késne az edző? ök is az ország különböző helységeiből szállítják a gye­rekeket az edzésekre, mér­kőzésekre. — Gondoljuk, jól megfize­tik. — Elfogadható átlagfize­tést kapok. Négyünket kell Nemzetközi férfi kosárlab- datoma kezdődött a svéd fő­városban, amelyen részt vesz az Észak-Európában túrázó magyar válogatott is. Első találkozójukon rendkívül szoros mérkőzésen egypontos győzelmet aratva, 82:81 (43: A Heves megyei Sakk Szö­vetség ezúttal Hevesen, a termelőszövetkezet éttermé­ben, január 9-én 9 órai kez­dettel rendezi meg az 1983. évi egyéni villámbajnokságát. A svájci rendszerben lebo­nyolítandó tornán mindkét nem képviselői indulhatnak. ★ Ismertté vált, hogy me­gyénkben 68 másod-, 54 har­mad- és 15 negyedosztályú sakkozó rendelkezik az 1983. évre hivatalos értékszámmal. Az I. osztályú és az ennél magasabb minősítések listá­ját az országos szövetség még nem hq?ta nyilvánosságra. ★ Ülést tartott a Magyar Sakk Szövetség Szelényi Sán­dor elnökletével. Megvitatták és értékelték a luzerni sakk­eltartanom. Feleségem nem dolgozik, mert Hollandiában pedagógus-dömping van, nem tud elhelyezkedni. Sok a munkanélküli, meg az árak is emelkednek, szinte min­dennap. A szakma szeretete hajt, mert fejlődni akarok. Amatőr szinten mások a személyi és tárgyi feltételek. Feladatom a válogatott fel­készítése, a klubcsapatok el­lenőrzése és persze a mérkő­zések szervezése is. Szeren­csére sok a társadalmi mun­kás, így nekem csak a szak­mai kérdésekkel kell foglal­koznom. Általában sok mér­kőzést játszunk. 1982-ben például 52 hivatalos válo­gatott mérkőzésen ültem a kiapadón. — Sokat utazhat, világot láthat. — Erre nem volt pana­szom aktív versenyző ko­romban sem. Igaz, most sem. A félvilágot bejártuk. Néhány hete úgy volt, hogy ismét utazunk a válogatottal, de végül is úgy alakult a helyzet, hogy kivehettem sza­badságomat, — Kuvaitban is edzőskö- dött. Hol volt nehezebb dol­ga? — Hollandiában van. Ku­vaitban a játék alapjait kellett elsajátíttatnom, itt pedig a legmagasabb szint­ről kellett folytatnom. Ku­vaitban könyvből ismerték a vízilabdát, Hollandiában viszont több a csapat, mint Magyarországon és az igé­nyek is igen magasak. — Mennyi időre köti szer­ződése Hollandiába? — 1981-től 1983. szeptem­ber végéig, ök azt szeretnék, ha én készíteném fel a vá­logatottat az 1984-es olimpiá­ra is. Erről később dönte­nek majd az illetékesek. — Személyi kérdés: nincs honvágya? — Előfordul az is. Én na­gyon. szeretem a hazámat és 52) arányban nyertek Izrael ellen. A legjobb magyar do­bók: Losonczy (22), Kovács és Horváth (18—18). A magyar női kosárlabda- válogatott Tamperében sze­repelt egy tornán, ahol utol­só mérkőzésén 85:63 (40:36) Sakkhírek olimpia tanulságait. Forintos Győző nemzetközi nagymes­ter személyében már új szö­vetségi kapitány készíti fel a válogatottat az Európa-csa- patbajnokságra. Az elnökség jóváhagyta az 1983. évi or­szágos csapatbajnokság ver­senykiírását, amelyben a sakkozóinkat is érintő leglé­nyegesebb változtatás az, hogy a II. osztályban az öt­órás játékidőt hat órára emel­ték fel, két időellenőrzéssel. Az MSSZ versenybírósága is­mertette az ez évi csapatbaj­nokság egyes fordulóinak időpontját. A tavaszi idény­ben kilenc, az ősziben pedig négy fordulóra kerül sor. Az időpontok: január 30., febru­ár 13. és 27., március 13. és 27., április 10. és 24., május Eger városát. Gyakran ál­modom arról, hogy járom a város utcáit, uszodáit. A szakmai fejlődésért azon­ban áldozni kell, mert vé­gül is nekem lesz belőle hasznom. A gyerekeknek is. Megtanultak angolul Kuva­itban, most holland iskolá­ba járnak, társalgási szin­ten beszélik a nyelvet. A lakásunkban, azaz odahaza csak magyarul beszélünk. — Milyen főbb szakmai tapasztalatokat gyűjtött ez ideig? — Kiegyenlítődik a nem­zetközi erőviszony. A négy nagy mellé — Magyaror­szág, Szovjetunió. Jugoszlá­via, Olaszország — erősen felzárkóznak a többiek is Ku­ba, USA, Hollandia, NSZK, Ro­mánia stb. Ázsiáiban megje­lent Kína: ügyesen bánnak a labdával. Ez a felzárkózás azért történhetett meg, mert az élmezőnyben nem volt je­lentős változás. Az úszás nagyon népszerű a világon, s ettől már csak egy lépés a vízilabda. Amennyiben a taktikáiban, az összjátékban is tanulni tudnak —, s mi­ért ne tudnának — ez a fo­lyamat, a kiegyenlítődés még nagyobb lesz. Sokat válto­zott a játékszabály e csapa­tok javára, és változott a já­tékvezetői felfogás is. Sok já­tékvezetőt láttam bíráskod­ni, állíthatom, a sok mozgást részesítik előnyben. Renge­teg emberrel ismerkedtem meg, s nagy örömömre szol­gál: annak ellenére, hogy a magyar csapat nem a leg­jobb „passzban” van, még még mindig elismerik tudá­sát és még mindig a legjobb­nak tartják. — Köszönjük a beszélge­tést, további munkájához szerencsét és boldog új évet kívánunk. arányban legyőzte Svédor­szágot. de így is csak a má­sodik helyen végzett. A vég­eredmény: 1. Csehszlovákia 6, 2. Magyarország 4, 3. Svéd­ország 2, 4. Finnország 0 ponttal. 8. és 22., október 2. és 23., november 6. és 22. Ami pedig az OB II-es csa­patainkat illeti: Egerből csak egy érdekes tényt közöltek, legjobbjuk, Tóth József mes­ter után most Bóna Andor mesterjelöltet adták ki az OB I-es Törekvésnek. A csa­pat erősítési terveiről még nem érkezett hivatalos hír. Amennyiben nem tudnak négy-öt mesterjelöltet átiga­zolni, tehetséges ifjúsági ver­senyzőkkel együtt, akkor semmi reményük sincs a bentmaradásra. Annál örvendetesebb hí­rek érkeztek a Gyöngyösi SE háza tájáról. A 6. helyen végzett csapat január 6-án tartja szakosztályi gyűlését, ahol már az esetleges új já­tékosok, Forgó Éva és Sápi János mesterjelöltek is ott lesznek. Az említett két sak­kozó ügyében még nem tör­tént véglegesítés. Fazekas István Siker Stockholmban és Tamperében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom