Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám

4» NÉPÚJSÁG, 1983. január 5., szerda — egri háttérrel (Fotó: Szabó Sándor) NEVE: dr. Valentin Kál­mán. KORA: hatvan fölött ép­pen. FOGLALKOZÁSA: már nincs, nyugdíjas énektanár, karnagy. (Közbeszólói: .. .jogi diplo­mával?!) PÁLYÁJA: érettségi 1939- ben, megszerzi a jogi diplo­mát; 1949-ben már a megyé­nél dolgozik, a népművelés­ügyi osztályon külső munka­társként. 1950-ben a Népmű­velési Intézet megbízásából a megye zenei referense. Ilyen minősége mellett — vagy éppen azért! — a me­gyei tanácson vegyeskart és húsztagú kamarazenekart szervez. 1952-ben — az egri várviadal négyszáz éves jubi­leumán ő szervezi meg az országos ünnepséget, és azt a háromszáz főből álló alkalmi kórust egriekből, amely ak­koriban is egyedülálló vál­lalkozásnak tűnt. (Farkas Ferenc Kossuth-díjas zene­Bár még a középkorban is megőrizte a vármegye fon­tos iratait, de mint szerve­zett intézmény a legrégibb megyénkben, hiszen 1768- ból már ismeretes Liszkay Miklós személyében a me­gyei levéltáros. Régebben csak a közigazgatási, bírósá­gi, birtokjogi, családi, egy­házi, iskolai stb. iratok ke­rültek levéltári megőrzésre, 1950 óta, a megye területén levő valamennyi intézmény és vállalat irataira kiterjed a levéltári törvény. A megyei levéltár koráb­ban átvette Eger és Gyön­gyös város levéltárát, de pá­ratlan értékkel gazdagodott, almikor örök letétként meg­kapta az Egri Érseki Gazda­sági Levéltárat, az Egri Káp­talan Hiteleshélyi és Magán- levéltárát. Ma a Heves me­gyei Levéltár által őrzött iratok terjedelme eléri az öt­ezer folyómétert, melynek a fele Egerben és Hevesen szükségraktárakban pihen, semmiképpen sem kedvező körülmények között. A korábbi és a jelenlegi levéltárosoknak köszönhe­tően nem kis büszkeséggel mondhat juk el, hogy a Heves megyei ma az ország egyik legrendezettebb levéltára. Sokoldalú anyaga történettu­dományi forrásbázis: alap­ját képezi igen sokoldalú ku­tatásnak. Nem ritka eset,* hogy az ország távoli részei­ből, sőt külföldről is kutatók keresik fel anyagát. Az ira­tok selejtezését, rendezését és a kutatók kiszolgálását jól összeszokott team végzi. A levéltár tudományos munkatársainak legnagyobb jelentőségű vállalkozása He­ves és Külső-Szolnok vár­megyék dézsmajegyzékeinek közreadása. A 20—25 évre tervezett munka első kötete, az 1548. évi dézsmajegyzék már elhagyta a nyomdát; és a szakemberek országos min­taként tekintik. 120 ezer job­bágyháztartás adatait tárták fel eddig, s már készül a kö­vetkező kötet. Országos terv keretében folyik a hagyatéki leltárak, sőt a vá/rosi statútumok fel­tárása is. Mindenképpen úttörő és Portré szerzőnk alkalmi művét itt énekelték először!). 1953-ban megszervezi az egri Állami Zeneiskolát. A pétervásári járásban a népi zenekarokat rakja rendbe, s ezek közül a recski zenekar akkoriban or­szágos nevet vívott ki ma­gának, díjat hozott haza a VIT-ről. 1954-ben az egri vá­rosi-járási kultúrház igazga­tója, népművelő; tető alá hozza az akkori divat sze­rint a Heves megyei Népi Együttest, amely hatvanta­gú vegyeskarból, 24 tagú tánckarból, tizenhat tagú né­pi zenekarból áll. 1956 és 1965 között válik profizenésszé, azaz kamagy- gyá. A megalakuló egri Gár­donyi Géza Színház társu­latához szerződik. Ez alatt az idő alatt is foglalkozik ifjú­sági kórussal, fellépnek a rá­dióban is. A Gárdonyi Géza Színház önállóságának megszünteté­sével egyidőben visszakerül a tanácsi szervezetbe, művé­szeti előadó a megyénél, te­hát ismét hivatásos népmű­velő, mert őt csak a zene ér­dekli. 1967-től az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium énekta­nára nyugdíjazásáig. Kitüntetések, elismerések: 1971-ben miniszteri dicsé­ret, 1972-ben SZOT-oklevél, 1975-ben „Szocialista Kultú­ráért”, az Állami Ifjúsági Bi­zottság ifjúsági nívódíja, 1979- ben Heves megye Tanácsától a „Megye Művelődésügyéért”, 1979-ben a Szilágyi Gimná­példamutató kezdeménye­zése volt a levéltárnak a Ma­gyar Történeti Fogalomgyűj­temény két kötetének meg­jelentetése, mely pedagógus­nak, diáknak egyaránt fon­tos segédlete lett országszer­te. Az Országos Pedagógiai Intézet a közeljövőben Nyír­egyházán konferencia tár­gyává teszi a jól sikerült miunkát, s minden, súlyával odahat, hogy a Tankönyv- kiadó gondozza a mű követ­kező kiadósát. A levéltárnak azonban nem csupán kutatási felada­tokat kell ellátnia, hanem igen jelentékeny az igazga­tás jellegű tevékenysége is, melynek keretében a megyé­ben levő valamennyi hivatal, vállalat, szövetkezet stb. fe­lett felügyeleti jogkörrel bír irataik megőrzésében, selej­tezésében, raktározásában. Egyik erőssége a különbö­ző jellegű anyagoknak belső finom rendezési szintje. En­nek keretében igénybe ve­szi, illetve kidolgozta a spe­ciális lyukkártyatechnikát, sőt a számítópépes feldolgo­zást is. Ennek keretében el­készültek az összeírások és a Mohács előtti oklevelek lyukkártyái is. A levéltár egyedülálló lyukkártya-rend- szert dolgozott ki a levél­tárak rendezettségének, segédletekkel való ellátásá­nak pillanatokon *belül való megállapítására. Olyannyi­ra bevált e módszer, hogy eredményei nyomán a mi­nisztérium e rendszernek or­szágos bevezetését valameny- nyi mágyar levéltár részére kötelezővé tette. A levéltárban végzett ku­tatások eredményei publiká­ciókban tükröződnek, me­lyek részben saját kiadvá­nyok, részben más intézmé­nyek, szervek gondozásában láttak napvilágot. Országos jó hírre tett szert tudományos folyóirata, az Archívum, melynek immár 10 füzete jelent meg, követ­kező most áll nyomdai elő­készítés alatt. Jól sikerült kiadványsoro­zatnak mondhatjuk a Tanul­mányok Heves megye törté­netéből címűt. Ebből 7 kö­ziumtól a „Pro Schola” és 1981-ben ismételten a „Szo­cialista Kultúráért” kitünte­tést kapja. ★ A fenti adatfelsorolásnál talán csak a telefonkönyv szövege lehet szárazabb. De a több mint hat évtizednyi élet, amelyet — a muzsika érdekében és rajongásában folytatott, már egészen más­képp fest. Apja hegedül, évtizedekig énekel az Egri Dalkörben, otthon, zongora van. A kis­fiút zenei adottságaiért a ré­gi gimnázium énektanára megkedveli, famulusának, kottatárosának fogadja; s amikor nem ér rá, vagy be­teg, a tizenéves fiú dirigálja a diákénekkart. Aki 1939-ben érettségizik és egy kistisztviselő család­jából akar messzerepülni, mondjuk a pesti Zeneművé­szetiig, annak ki kell szá­molnia, miből, mennyire fut­ja a sovány családfői fizetés­ből. A jogakadémia itt volt, az nem került annyiba. Meg aztán a szülők akkor is — úgy hiszem, mindig is! — csak-csak veszedelmesen sza­bad pályának tartották a mű­vészeteket. Amik ugyan egyé­ni szabadságot biztosítanak, de biztos megélhetést nem. így marad Egerben, így vá­lik tisztességes lélekkel ne­mesen gondolkodó lokálpat­riótává egy tehetség. Aki énektanári gondjai mellett tetet tett az asztalra, igen különböző témákról. Hogy valóban ízig-vérig műhely, mi sem tanúsítja jobban, minthogy nagy szá­mú tanulmányt és kötetet írtak a kutatótermében megfordult kutatók. Egy sor munkásmozgalmi kiadvány mellett a levéltár szolgálta­tott adatokat például Eget város térképeiről, az eger­esek! szénbányászatról, a Közép-Tisza vidék vízügyi múltjáról, Csiky Sándorról, és munkásságáról, az egri fürdőkultúra történetéről, a bélapátfálvi parasztlóza- dásról, és a többiről szóló munkák megírásához. Igen hasznos kutatási segédletnek bizonyult az itt őrzött iratok oktatás- és iskolatörténeti anyagában való x eligazodást lehetővé tevő kötet. De ta­lán első helyen kellett vol­na említenünk a Heves me­gye községeinek történetét 1867-ig tárgyaló vaskos mű­vet. Tárgyilagosan állapít­hatjuk meg, hogy a Heves megye műemlékeit tárgyaló három kötet az Akadémiai Kiadó gondozásában sem je­lenhetett volna meg a He­ves megyei Levéltár válto­zatosan gazdag anyaga nél­kül. A megyei levéltár azért is fektet nagy gondot a külön­böző jellegű publikációkra, mivel azokban testesül meg igen jelentékenynek mond­ható közművelődési szerepe. Ahogy lapozgatjuk a ku­tatási naplókat, úgy tűnik, hogy arányosan oszlanak meg a kutatási témák a leg­újabb kor, a munkásmozga­lom, a feudális és a közép­kor különböző kérdései kö­zött. Nem volna teljes az intéz­ményiről festett kép, ha nem említenénk meg, hogy mily nagy segítséget nyújt a Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola történeti tanszékének s nem utolsó sorban a hallga­tók szakdolgozatainak elké­szítésében!. A levéltár jó munkáját elismerte a Heves megyei Tanács is akkor, amikor kol­lektíváját 1982-ben közmű­velődési díjjal jutalmazta. Sugár István szervez magának — a mece­natúra támogatásával —egy vegyeskart, amely ma az Építők Heves megyei Vegyes­kara. Ennél az együttesnél élte ki mindazt a gyerekkor­ból hozott rajongást és ze- neszeretetet az utóbbi tizen­két évben, ami nemzetközi viszonylatban is elismerést hozott karnak és karnagynak egyaránt. ★ Nincs egy éve, hogy a mai kórusmozgalom gondjairól, buktatóiról, céljairól beszél­gettünk vele; arról,. hogy a gondokat, a távlatokat moz­gósító szándékkal közzéte­gyük. Tudjuk, hogy apály uralkodik a kórusmozga­lomban; a gépi zene eláraszt­ja az emberek fülét, agyát; a mai rohanó életben az em­berek nem szívesen áldozzák a sok-sok órát a próbákra, a hangversenyekre való felké­szülésre. Hiszen „csak tap­sot” kapnak cserébe. Most, a pálya tetején, a zene záró­számadása idején, további tervei vannak. Bizonyára ve­zényel is még, újabb dalla­mokat is leír, végigcsapja a zongorát is azokkal az ener­gikus mozdulatokkal, ame­lyek annyira jellemzik őt. Okulásul is szolgálván, kér­dés nélkül is mondja: — Ha kezdeném, megint ezt csinálnám. Csak egy ki­csit jobban! Brahms­évforduló Az idén ünnepeljük Jo­hannes Brahms születésének 150. évfordulóját. Négy szim­fóniája közül az első január 9-én a Budapesti Filharmó­niai Társaság Zenekara, a második 14-én a MÁV Szim­fonikusok, a harmadik pedig 30-án, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zene­kara előadásában hangzik fel a Zeneakadémián. Bementem a minap a bolt­ba és fűzfánfütyülőt akar­tam vásárolni. Ügy néztek rám, mint a véres ingre. Fűzfánfütyülőt ? ? ? — Hát nem tudja a ■ ked­ves vevő, hogy azt már he­tek óta nem lehet kapni ? Egy nagyon fontos alkatrészét, a fütyülő lelkét, importból szerezzük be. És sajnos, a szállító cég csődöt jelentett. Ne is zargasson bennünket, amíg ismét nem szállítanak! Elfutott a pulykaméreg. Nem elég, hogy nem szol­gálnak ki, még így beszél­nék velem! — Ide figyeljen — mond­tam az eladónak. — Vegye tudomásul, hogy a vevő nem zargatja önöket, hanem vá­sárolni akar maguktól. Egy kis udvariasságért nem kel­lene a szomszédba menni­ük! Szánakozva nézett rám az eladó, s mint atya a hülye A Világablak szerteágazó témáinak, riportjainak hasz­na és értéke, hogy az embe­riség olykor aggasztó kérdé­seire irányítják a figyelmet. (Pl.: „Az éhség földrajza”) A szerkesztők és társszer­kesztők, beszélgetők célja láthatóan nem az, hogy új, soha nem hallott tényekre hívják fel a figyelmet, ha­nem az, hogy tanulságokat, lehetőségeket összegezzenek. Jó példa volt erre a Ját­szó ember néhány befejező gondolata, amikor az új ma­tematika tanításának értel­mét, a konvergens és diver­gens utak és megoldások le­hetőségét vizsgálták. A gye­rek a konfliktusok feloldá­sának több lehetőségét is ki­próbálhatja és megérti, hogy egy-egy feladatnak nem tisz­tán egy megoldása lehetsé­ges. Ezzel vissza is kanyarod­tak a kiinduló gondolathoz, ahhoz, hogy „a játék alkalom arra, hogy az emberi tartal­mat gazdagon és sokrétűen a felszínre hozza. Az ember világa egy sajátos humán világ. Az ember, ha játszik, akkor létezésének szélső le­hetőségeit variálja, kipró­bálja a veszélytelen veszély helyzetét, megpróbálja léte­zésének azokat a lehetősé­geit tágítani, amiket a va­lóság kontrollja alatt esetleg kockázatos lenne... Az em­ber játék közben létezésének összes lehetőségeit variálja.” A gyermek a feladat megol­dása során felkészül az élet­re és nem mindegy,' hogy aztán felnőtt korban élete nágy -kérdései hogyan, mi­lyen felelősséggel oldja meg. Itt lépett előtérbe az író — Janikovszki Éva — és a színművész — Kállai Ferenc — megjegyzése. Mindketten azt vallották, hogy munká­juk nem önfeledt játék, ha­nem keserves munka ered­ménye. A mese ötlete, egy színpadi alak megformálásá­nak lehetősége csak lehető­gyermekének, megmagyaráz­ta: — Hol él maga? Valóban azt hiszi, hogy az udvarias­ság nem ilmportoiikk? Hát mit gondol, miért olyan kevés az udvarias kereskedő? Tudja meg, az udvariasságot épp­úgy importáljuk, mint a fü­tyülök Sajnos, ebben a helyzetben itt is fennakadá­sok vannak. Tönkrement a Höflich és Társa cég Alsó- Hexenschussban, és hónapok óta nem szállítanak udva­riasságot. Ne is keresse, drá­ga uram, már nekem is fogytán van, a többiektől nem is beszélve. — Na jó, de akkor leg­alább ajánlhatnának valamit helyette. Azt bezzeg nem tudnak! Úgy látszik, maguk a szakértelmet is importál­ják! Egymásra nézett a két kar­társ. ség, terv, és a megoldáshoz hosszú út vezet. Mindketten egy másik világot teremtenek még akkor is, ha ez a világ közel áll hozzájuk, hiszen ennek a másik embernek életével, vágyaival, törekvé­seivel játszanak. A játszma más. Ez manő­ver, kerülő út, torz örömfor­rás, különösen akkor, ha má­sok rovására megy. Ilyenkor nem a játék torzul el, hanem az ember. A játszma felelőse mindig nyer és a játszótárs mindig veszít. Ehhez kap­csolódott Mérei professzor kísérlete a vezető, hangadó és háttérbe szoruló gyerekek­ről és ennek tragikusan ko­moly változata: ki felelős az emberiség jövőjéért, a tö­meg vagy az egyén? Amikor egy vezetéshez szokott gyer­meket kiemeltek a megszo­kott közösségből és áttették egy számára ismeretlen kö­zegbe, ott először tájékozó­dott és csak később, kiismer­ve a közösség igényeit, állt az élre és vált vezetővé. Az egyes embert sem lehet fel­menteni a felelősség alól. (Ez a részlet megérdemelt volna bővebb magyarázatot, mert itt lényegében a hábo­rús felelősök és a félreveze­tett tömegek, az egyén és a közösség felelősségéről esett szó. Mérey Ferenc ezt a kí­sérletét 1946-ban dolgozta ki.) Mihancsik Zsófia, Nonn Vera és beszélgető partnerei a játék és az elképzelhető élethelyzetek változatait mu­tatta be, amelyekben az ön­feledt játék, a veszélyhely­zetek felismerése és játszma taszító mivolta állt a közép­pontban. A játék nem tisztán gyermeklélektani kérdés, ha­nem előzménye és kísérője a felnőtt életének. Kár, hogy az utóbbi útvesztőit nem vi­lágították meg, mert így ér­zékelhetővé lehetett volna tenni a humán világ ellenté­teit, és csapdáit is. Ebergényl Tibor — Mégiscsak jól értesült a kedves vevő. Ezt maga is tudja, Sajnos, ez a helyzet. A szakértelmet a Kluge és Fiad nevű korlátolt felelős­ségű társaság szállítja a ma­gyar kereskedelmnek, de mi­vel a cég amerikai szaba­dalommal is dolgozik, Rea­gan leállíttatta a szállításo­kat. * — Ide figyeljenek! Ha azt hiszik, hogy mindent az im­port nehézségeire foghatnak, nagyon tévednek. Én ezt az egészet megírom az új­ságba ... — Hohó... — mondta a boltvezető — látja, észre sem vettük, hogy a* kedves vevő állandóan firkál. Mu­tassa csak ... ! Pillanatok alatt kikapták a kezemből ezt a cikket, és olvasni kezdték. — Ez jó.., nahát, ki sem néztük volna belőle... hö- hö, még hogy atya a hülye gyermekének ... De megáll­junk csak! Uram', miféle hu- moreszk ez? Nincs poénja? Azt nem adjuk meg az ol­vasónak, szerkesztőkém? — Hát... izé..., hogy is mondjam ... — Csak ki vele, semmi mellébeszélés! — Tudják, az úgy volt, hogy a... na, szóval a po­én alapanyagát importból szereztem be ... Mondom, szereztem. Mert sajnos az a híres francia cég, a Le Point Ltd — az látja el a párizsi Canard Enohaine-t is alap­anyaggal, beszüntette a szál­lítást. így krokijaimat bi­zonytalan ideig a legnagyobb sajnálatomra nem tudom el­látni poénnal. Gőz József Farkas András TUDOMÁNYOS KUTATÓK A Heves megyei Levéltár a történettudomány műhelye

Next

/
Oldalképek
Tartalom