Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 18., kedd 3« Itt még hagyományos módon kapcsolják a belföldi hívásokat HÍRKÖZLÉSI VILÁGÉV ANNEE MONDIALE OES COMMUNICATIONS WORLD COMMUNICATIONS YEAR A korszerű berendezések megkönnyítik a belföldi beszélgetések lebonyolítását (Hauer Lajos felv.j Elkezdődött a távközlési év. Tartalma és mondanivalója tulajdonképpen röviden összefoglalható: legyen minél jobb, gyorsabb, szorosabb az emberek közti kapcsolat, tudjanak érintkezni egymással a földkerekség lakói. Beletartozik ebbe a távközlési programba a rádió, a telex és a telefon, amely a XX. század utolsó negyedében a mindennapi élet, a kultúra, a gazdasági fejlődés szerves része. Maradjunk ezúttal a telefonnál. — A telefon nem luxus — mondja Pammer János, a posta-vezérigazgatóság szakosztályvezetője, aki sok év óta egyik fő irányítója a telefonhálózat fejlesztésének. — A távközlés műszaki színvonala meg kell hogy feleljen a gazdasági struktúrának. Pontosabban: meg kellene hogy feleljen annak. Köztudomású, hogy a Magyar Népköztársaság a gazdaságilag közepesen fejlett országok közé tartozik, de a távközlés — vegyük szűkebben: a telefon — tekintetében messze elmaradt ettől a színvonaltól. Ennek okát hosszan lehetne vizsgálni és elemezni, de ettől egyetlen eggyel sem lenne több telefonunk. Induljunk ki inkább abból, ami van, s nézzük, mit hoz a közeljövő. Egyetlen összehasonlító mérőszám van: hány telefonbeszélőhely (nem szép kifejezés, de hivatalos) jut száz lakosra. Az európai lista élén járó Svédországban 80, Olaszországban 34, Csehszlovákiában 21 jutott 1982- ben. Nálunk egy évvel ezelőtt 12,1 és most, 1983 elején 12,42 a száz lakosra jutó telefon-beszélőhelyek aránya. Alig van európai ország, ahol ennél kevesebb volna. Pedig — hogy még egy kicsit maradjunk a számoknál — az elmúlt évben Budapesten 4056, a vidéki városokban 12100 új telefont szereltek fel, s ezek túlnyomó többsége lakásokba, magánelőfizetőkhöz került. Erősen lehangoló viszont, hogy ugyanakkor 300 ezerről 325 ezerre emelkedett a telefonra várakozók száma országosan, s nagyon is lehetséges, hogy ez év végére a 350 ezret is eléri. Ami — feltételezve a lehetetlent, vagyis azt, hogy közben nem emelkedik tovább a várakozók száma — azt jelentené, hogy a mai ütemben körülbelül 22 év alatt lehetne kielégíteni az igényeket. Akkor hát: mekkora jelenleg a „telefonforgalmunk”, és mit várhatunk a távközlési évtől, meg a további esztendőktől a telefonfejlesztés ügyében? 1982-ben egymilliárd- egyszázkilencvennégymillió telefonbeszélgetést bonyolítottunk le, ezen kívül 94,6 millió volt belföldi helyközi és 5,12 millió nemzetközi beszélgetés. Az viszont ismét az elmaradás bizonyítéka, hogy a belföldi helyközi hívások közül 41,5 millió, a nemzetköziekből pedig 900 000 még kézi kapcsolással jött létre. Mégis vigasztaló, hogy mindkettőnél ez a kisebbik rész. S jelentős eredmény az is, hogy 1982- től az öt megyei város és Kecskemét telefonelőfizetői is — éppúgy, mint évek óta ken, határátkelőknél lesznek ilyen nyilvános telefonok, ahonnan — természetesen megfelelő érmék, többnyire fém tízforintosok bedobásával — belföldi, némelyik fülkéből nemzetközi távhívásokat is le lehet bonyolítani. Ezek a telefonok könnyen ban történt meg a csere, az idén Bicske és környéke kerül sorra. A Balaton körül ugyancsak nagyszabású kormegközelíthető helyeken lesznek, éjjel-nappal működnek — s nem utolsósorban a helybeliek gondosságán múlik, hogy meg is maradjanak, ne váljanak a telefonrongáló garázdák martalékává. Ezek már világszínvonalú tervek, s ha megvalósulnak, sok tekintetben elmondhatjuk, hogy gazdasági fejlettségünknek megfelelő telefonjaink, telefonösszeköttetéseink is vannak. A hangsúly még az „is” szócskán van! Hiszen ma, — sőt a jelenlegi ötéves terv végén is — a magyarországi helységek nagyobb részében kézikapcsolású központ működik, s az is csupán a postahivatalok nyitva tartási ideje alatt. A legkorszerűbb elektronikus központoktól az említett Ru- ralig sokféle szerkezettel kell dolgozniuk a postásoknak, s — nem uolsósorban — bajlódni, bosszankodni a telefonálóknak. Készülnek a távlati tervek is. Annyi már biztosnak látszik, hogy az ezredfordulóig — tehát a következő 17 év alatt — elérjük a száz lakosra jutó 28—30 telefonbeszé- lő-helyet. Legyen ez a vígasztalásunk azért, hogy ez év — a távközlési év — végén még csak 12,74-nél fogunk tartani. (V. E.) Kép a nemzetközi központból a budapestiek — közvetlenül tárcsázhatják 27 európai ország számait. Tovább javul a telefonhelyzet 1983-ban. A tervek szerint összesen 19 ezer főállomást kapcsolnak be országosan, s Budapest ebből ötezerrel részesül. Javítják a főváros és a többi, távhívással elérhető helység kapcsolatát azzal is, hogy befejezik a budapesti távhívó központ bővítését. Kaposvár a jelenlegi telefonközpont fenntartása mellett új konténerközpontot is kap, Hajdúböszörményben pedig a konténerközpont felváltja a régi, kézikapcsolású központot. Dunakeszin olyan telefonközpontot helyeznek üzembe, amely távhívásra is alkalmas lesz. Bizonyára van köze az idegenforgalomnak is ahhoz, hogy a legnagyobb fejlesztések Pest környékén és a Balaton vidékén lesznek. Az előbbinél folytatják az úgynevezett Ruralhálózat (közismert elnevezésén: falusi rendszerű, kézikapcsolású telefonközpontok) korszerűbbre, crossbarra cserélését. Tavaly a Duna-kanyar- szerűsítési munkák kezdődnek, illetve folytatódnak, ennek során 1983-ban megkezdik a veszprémi új telefonközpont építését, s a hetedik ötéves terv kezdetére automata telefon lesz csaknem az egész Balaton-par- ton. Ugyancsak jelentősen növekszik a nyilvános telefonok hálózata. 1983 és 1985 között összesen 1507 darab, távhívásra is alkalmas nyilvános telefont szerelnek fel, s ezek közül 203-at telefonnal teljesen ellátatlan területeken. Idegenforgalmi centrumokban, üdülőhelyeA telefon nem luxus! A hét öröme-gondja Tenken Három utca higanygőzfényben - Épül a vízhálózat - A napköziben már tanítanak — Hatmillió forint betétállomány Terik. Az új esztendő harmadik heite. Magyar Sándor vb-tátkárral történt találkozásunk első beszédtémája: a víz... — A miiből eddig csak nitrates, egészségtelen jutott a ftetluibeliefcnek, hiszen a Kö- JÁL-vizsgáLat nyolc kútból esek egyet talált elfogadhatónak — mondja a vb-titkár. — Éppen ezért nagy öröm nekünk, hogy az 1981-ben alakult vízműtársulat jó munkája, illetve az OVH további anyagi támogatása lehetővé tette —, Erdőtelekkel közös vállalkozásban — a 47 millió forintra tervezett beruházás, községünk vízhálózatának a megépítését. A hidroglóbusok a szomszédságban épültek, ahol a három kutat is megfúrták. Földben az Erdőtelekről hozzánk vezető főnyomócső, és máir nálunk is olyan állapotban van a hálózatfektetés, hogy esztendő végére lesz vizünk ... Egyebekben Mészáros József iskolaigazgató és 122 kisdiákunk szüleinek közős örömét hadd tegyem hinné! A héten készülök szemrevételezni a mostanság létesült, de egészében be nem fejezett napközi otthont, amélyet az Erdőtelken székelő közös termelőszövetkezetnek köszönhetünk. A nemes célra átengedte Rákóczi úti, hajdanvolt épületét, sőt félmillió forintot biztosított a külső-belső átalakításhoz. Jószerint már használjuk, de be kell még pucolni, aztán cserére szorul a tetőszerkezet, aminek a megoldásához viszont legalább 350 ezer forint szükségéltetnék. Abban bízunk, hogy lesz hozzá némi pénzmaradványunk, no, és a felsőbb szervek is támogatják majd az ügytünket... Megtudtuk továbbá, hogy a közelmúlt egyéb gyarapodást is hozott Tenknek. Például 450 ezer forintból központi fűtéshez jutott az 1119 lelket számláló .település óvodája, iskolája, és az építészetileg igen értékes klasszicista tanácsháza. Az 1982-es év végiére 68 higanygőzlámpa felállításával korszerűsödött a Lenin, az Erdőtelki út, valamint a Rákóczi utca iskoláig szóló szakasza. Amit Viszont a legjobban fájlalnak: az évenként 60—70 ezer forintra rúgó fejlesztési alap vajmi kevés a község szinte csak földutakból álló „érrendszerének" korszerűsítéséhez. Még csak a meglevő, kőburkolatú Rákóczi út kátyúzására sem futja. E téren 1978 óta itt semmi sem történt. Hogy mi élteti mégis a tenkieket? Egy ígéretben bízniak: az Űtfelügyelet többszörösen kilátásba helyezte, hogy öt esztendője egyetlen nágykálapba folyó pénzeszközökből, rangsorolás után, valamikor Tenken is jelentősebb útberuhá- zást valósítanak meg. — Egyébként a közelmúltban lezaljatt tanácstagi beszámolókon hű keresztmetszetét kaphattuk a közhangulatnak, a lakosság közvéleményének — folytatta a vbitltkár. — Minit kiderült, a kereskedelmi alapellátással általában, elégedettek az emberek. Még tőkehúsból sincs hiány, a hét két napján bőven juttat belőle az áfész erdőtelki vágóhídja. De Tímár Ferenc, Erdélyi László, Vigh Sándorné tanácstagok már gondokat is följegyeztek számadásukban. Járdapótlást, több közkifolyót sürgettek az épülő vízhálózathoz a helybéliek, no meg a parkosítás végett szóltak. Ez utóbbi tekintetében már most mondhatom, hogy van pénzünk a megtiport rózsa - ligetek pótlására, újak telepítésére. De ami ugyanekkor bosszantó: rossz a helyzet a vízműtársulati részvételi díjak befizetése terén. Cslaknem százezer forintunk „úszik” e pillanatban, és a héten már fogalmazzuk, címezzük a felszólítást, nehogy a kivitelezés, a hálózatépítés befejezése emiatt csúsz- szon. Hogy mindezen kívül a kultúra dolgában mit ígér az 1983-as esztendő? Magyar Sándor szerint végre sínen vannak a közművelődési feladatok. Sikerült függetlenített vezetőt szerezni a 3200 kötetes klubkönyvtár élére az éppen gyesen levő Nagy- né Magyar Ágnes személyében, akit viszont jól helyettesíti jelenleg Oszlánczi Lászlóné. Nemcsak az olvasók száma nőtt, hanem a művészeti rendezvényeké, a kiscsoportoké is. Különösképpen a Ficsúr András vezette ifjúsági klub foglalkozásai látogatottak. De a nagytermet is sokoldalúan hasznosítják a tenfciek. A diszkóműsorok, vagy a karácsonyihoz hasonló művészestek mellett itt zajlanak az iskola testnevelési órái, és gyakorta veszik igénybe télidőn az óvódások. — Ezen a héten, pontosabban csütörtökön, vb-ülést is tartunk. Egyéb munkám közepette erre készülök — möndlja befejezésként a tanácstitkár. — A vízműtársulat munkálkodását vizsgáljuk, majd a takarékszövetkezet fiókja tartozik számadással. Hogy takarékosak-e a tenkiek? Ha a hatmillió forintnyi betétállományra gondolunk, úgy érzem, egyértelműen igennel kell a kérdésre válaszolnom ... Moldvay Győző Negyvenhármán A tíztonnások klubjában A mezőgazdászok valamiféle hallgatólagos jóváhagyással egymás között különleges klubot „alakítottak”; a tíztonnások klubját — így nevezik —, amelybe az egy- hektáros területen 10 tonnát, vagy annál nagyobb meny- nyiségű kukoricát termelt nagyüzemi gazdaságok tartoznak. A 'MÉM összesítése szerint 1982-ben negyvenhárom gazdaság ért el ilyen, a nemzetközi összehasonlításban is kimagasló teljesítményt. Annál is inkább figyelemre méltó a siker, mert kivétel nélkül nagyobb termőterületeken, nagy táblákon érték el a magas hozamokat. Néhány évvel ezelőtt még kis parcellán is elképzelhetetlen volt ez a teljesítmény, bár a növénynemesí- tők már akkor is jelezték: az új hibridek és fajták képesek a korábbi rekordok megdöntésére, genetikai tartalékaik olyan nagyok, hogy akár a tíztonnás bűvös határt is elérhetik, sőt tetézhetik is. 1981-ben tizenhat gazdaság tartozott ebbe a különös klubba, egy évvel korábban még csak négy, az ezelőtti években pedig csak egy-egy táblán sikerült elérni a „kerek számot”. . Az alsóbb kategóriákban éhnél jóval nagyobb számú kukoricatermesztő tette le névjegyét: a 9 és 10 tonna közötti hozamokat elért gazdaságok száma megközelíti a százat — kereken 97 —, és összesen 244 gazdaság ért el 8 és 9 tonna közötti egy hektárra eső termésátlagot. A kimagasló teljesítmények nemcsak a jó minőségű vetőmagvakkal, a hibridek és fajták magas genetikai értékével és az agrotechnika mind magasabb színvonalának magyarázhatók, köze van a magas hozamokhoz az elmúlt évi — sok helyen — igen jó időjárásnak, amely a növények fejlődését, érését jól segítette. A fontos takarmánynövények hektáronkénti nyeresége tavaly a nagyüzemi gazdaságok többségében a búzáét, de sok más növényét is felülmúlta. A MÉM szakemberei szerint a gazdaságok érdeke továbbra is az, hogy a legjobb minőségű földeket a kukoricának tartsák fenn és gondoskodjanak e növény kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlásáról. 1983-ban a kukorica tervezett vetésterület egymillió 160 ezer hektár, ami 30 ezer hektárral nagyobb az 1982. évi területnél. A vetési előirányzat teljesítése fontos feladat, a tavalyi kiemelkedő hozamokat ugyanis nehéz lesz megismételni. Ami megyénket illeti — mii nem dicsekedhetünk ilyen eredményekkel. Sajnos, mezőgazdasági nagyüzemeink közül egy sem tagja a tíztonnások klubjának. Szégyenkezni valónk azonban így sincs. Talajviszonyaink, valamint a múlt évi meteorológiai helyzetünk sajnos, lényegesen rosszabb volt az elmúlt évben, mint például a dunántúli területeken. Hogy csak a csapadékot említsük, ott a sokévi átlag százhúsz százaléka hullott, míg mi mindössze 64 százalékot kaptunk, s a tartós aszály nagyon megnyirbálta reményeinket. Ilyen körülmények között végül is nem lehetünk elégedetlenek a hektáronkénti 6 tonna körüli kukorica-terméseredményekkel, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet 7,7, a hevesi Rákóczi héttonnás termésátlaga pedig kimondottan jónak mondható. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem örülnénk annak, ha ebben az évben már Heves megyei gazdaság is tudna csatlakozni a tíztonnások klubjához.
