Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 15., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM A Bécsi Képes Krónika latin nyelvű magyar történeti forrás, amely I. (Róbert) Károly koráig követi az eseményeket. A XIV. század második felében készült. Mint általában a krónikák, ez is bőven tartalmaz régi mondákat. A magyarok történetét a hunoktól vezeti le. Szerzője: Márk kanonok. Szövege mellett értékesek miniatűréi — amelyekből összeállítást közlünk —, megörökítik a korabeli életet és öltözetet. A bécsi volt Udvari Könyvtár őrizte, 1933-ban kapta meg a Magyar Nemzeti Múzeum, majd az Országos Széchenyi Könyvtár Középkori A kések Volt egy szép fiatal menyecske, aki senkivel sem szerelmeskedett, csak ha kapott ajándékba egy kést, a késeket pedig gondosan elzárta. Mikor aztán kezdett megöregedni, s a széptevők elmaradoztak, minden látogatójának egy-egy kést adott ajándékba: ily módon udvarlóit hervadó korában is megtartotta. Minden út a pokolba vezet Két ember Rómába zarándokolt., hogy búcsúcédulákat vásároljon; egyik gazdag volt, másik szegény. Mikor dolgukat elvégezték, indultak hazafelé; útközben a gazdag eldicsekedetrt cédulái számával és azzal, hogy ez milyen nagy dolog, mennyit segít rajta a másvilágon. Néhány év múlva mind a ketten meghaltak, s a pokolban összetalálkoztak. Meglepődött a szegény: — Hogyan? Te itt, uram? Hát nem segítettek a cédulák? A gazdag lemondóan legyintett: — Sajnos, nem: az ördög, akinél jelentkeztem, nem tudott olvasni. Leleményesség Egyszer egy pap készült előszedni az iszákjából holmi szent ereklyéket, hogy becsapja velük a falusiakat. Nem talált semmit, mert a falusiak tréfából1 kiürítették a zsákot, s szénával töltötték meg. A pap kihúzott tehát egy jó csomó szénát, de nem jött zavarba, hanem így prédikált: — Ez az a széna, testvéreim, melyen születése után Megváltónk pihent a jászolban. S hatása olyan, hogy parázna férfi vagy nő nem tud a közelébe menni. anekdoták Bár a falusiak jól tudták, hogy csalás az egész, mégis hamarosan ott tolongott mindenki a széna körül, s adományokkal halmozták el a papot, mert nem akartak parázna színben tűnni. Beretválás irgalmasságból Egy szegény franciskánus beállított egy borbélyműhelybe, s kérte a mestert, hogy borotválja meg isten nevében. A borbély, amikor látta, hogy az ingyen vendégtől nem szabadul, leültette a barátot, s szappan nélkül, csak hideg vízzel megáztatta a szakállát, és egy rossz, rozsdás késsel borotválni kezdte. Mialatt a barát így szenvedett, a szomszéd szobában egy macska elkezdett éktelenül nyávogni. A borbély már amúgy is dühös volt, de a nyávogás még jobban felinge- * reite, s odakiáltott a cselédeknek: — Mi az ördögöt csináltok azzal a macskával? A, választ a ferencrenditől kapta: — Nyilván szegény a macska, s irgalmasságból borotválják. Erre a megjegyzésre a borbély megszégyellte magát, s jobb borotvát vett elő. Kocsi és lő Egy kerékgyártó meg egy polgár pereskedtek, s ügyük a bíróság elé került. Hogy a pert megnyerje, a kerékgyártó kocsit ajándékozott a bírónak, de megtudta ezt ellenfele, s ő lovat adott. * Vége lett aztán a pernek, s- a polgár nyert. A kerékgyártó erre így sóhajtott fel: — Ó, kocsi, kocsi, nem jól mégy te! A bíró elértette a célzást, s ezt válaszolta: — Barátom, a kocsi csak oda mehet, ahová a lovak húzzák! Az élet és a halál vetekedése z élet kérdőid az halált, mondván: — Ki vagy te, kit látok ez ábrázatban állani,. nézésben rettenetös és terme- tödben szomorú? Mind az te testedben tetszik setét ösztö- vérség; az te éktelen termetűd engemet igen megrettente. Feleié az halál ezek ellen az életnek, mondván: — Én vagyok, kitől fél minden teremtött állat. Félnek engemet mastaniak és jövendők, mert én bíró vagyok és nagy-erős törvényt teszök. Nem használ ez törvénynek én előlem elvétele, mert nagy kemény kénnal kárhoztatok mindeneket. Az élet kérdözi az halált mondván: — Igen csodálom, hogy te honnét jössz, m^rt nem látottam tehozzád hasonlatost: oly rut állód vagyon és szörnyű csonka orrod vagyon. Ha sokáig téged nézendlek és tehozzád közelgetnék, neta- lántám az földre esném és onnét fel nem kelhetnék. Feleié az halál az életnek mondván: —Én jövök sok révás-si- vásnak és iszonyosságoknak, bánatnak és keserőségöknek és nagy kénoknak tartományából. Az élet kérdé az halált mondván: — Mire vagy ilyen rút és éktelen és az te nézésöd mindenektől fogván szomorú? Az te fejed kopasz, és minden tagaid szörnyek. Bánom, hogy reád néztem, mert fé- lök, hogy meg ne döglessem. Feleié az halál az életnek, mondván: — Ha nem volnék rút, éktelen és szomorú, nem volnának félelmesök. De úgy kell, hogy ebben esmérjétök meg az ti kimenéstöket és háláitokat, kin és tanú vagyok, mert ti es illyek lesztek, kik mastan vígak vagytok ... Az élet kérdé az halált, mondván: — Mondd meg azért, micsoda oka ez iszonyosságnak, mert oly szörnyő fogas vagy, hogy egy szál ajakid sincsenek, de az te fogaid mind kinn vannak. Párolkodik az te torkod, és teljes dohosság- val. Megkörnyékeztetél fér- gekvel belől és kivől. Felel az halál az életnek, mondván: — Amit kérdesz, termen magadon megesmérhetöd bi- zonyságval, mert erős embereket én hatalmamnak miatta lehajítok és lehullatok. Az négy nedvességekből (elemekből) szerzett i testekből lesznek az férgek, mikoron az sérban (sírba) helyheztet- nek. Az élet kérdé az halált, mondván: — Nemde, mi földi emberek állhatunk-é te hatalmasságodnak ellene, az mi tudományunknak miatta, hogy szüntelen élvén, ez földen lakozzunk és semmiképpen tetőled ne féljönk? Felele az halál az életnek, mondván: — Bolondul kérded, mert nálatoknál naggyal erősb vagyok. Nem ártanak én ellenem, valamik kertben te- römnek, de valami születik, mind én részem és engemet illet. Mert senki nincsen, hogy ki az halálnak poharát meg ne igya. Az élet kérdé az halált, mondván: — Micsoda az, akit az te asszu kezeidben tartasz? Egyfelől horgasnak és élésnek tetszik, másfelől kedég- len csonka szabású. Akarnám megtudnom, mi haszna vagyon ennek? Felele az halál az életnek, mondván: — Láttál-e valaha ilyen szerszámot, ki kaszának mondatik? Aratónak es jó. Ezt én vetőm napnyúgat felé, én magam állván napkeletre. Néha délfelől valókat véle fenyögetök, és néha északra csavarejtom. Az élet szól a halálnak, mondván: — Miért te kaszás vagy, azért te énnekem ne kaszálj, mígnem megérnék. És némikoron meg ne szűnjél. Ha ennek ellene tennél, nem jó kaszás volnál és ennékem mindenkoron ellenségem Felel az halál az életnek, mondván: — De higgy énnekem, hogy én ezzel semmit nem gondolok. De ha énnekem keilend, mint éretlen gyümölcsében levág az én kaszám mind éjjel és nappal. Én ellenem nem állhatnak meg erős várfogak es, de mindeneket megszaggatok az én kemény fogaimmal. Ezeket hallván, kezde ke- nyergeni az élet az halálnak, mondván: — Azért kérlek tégedet, hogy kedvezz énnekem. Es- mérlek immár tégedet és látottam sokakat, kiket lehullattál, kik csak alég hiszik vala megholtakat. És láttam, hogy sírva tötték az sérban (sírba). Kiket látván, csikorgattam fogaimat. Felel az halál az életnek, mondván: — Nem tudok nektök engedni, az ti bűnötökért. De néha lészen jelös malasztból az időnek elhasználása, bűnről alkolmas pentitenciának tartására. Azért vigyázzatok, mert nem tudjátok, mikoron meghaltok... Itt esmég szól az halál az életnek, mondván: Én nem nézőm az ti ifjúságtoknak virágzó szépségét és én nem hagyok tinéktek szabadságot továbbá élnetek ez világban. És én nem gondolok továjjbá az ti kéréstökkel, sem keserves kiáltástokkal, mert bizonyval tudjátok, hogy tinéktek mind el kell vitetnetek az én kosaramban. Ezeket hallván az élet, mondá az halálnak: lennél. — Ö te rettenetes, keserő halál és kemény kén! Hagyj minékönk továbbá való szabadságot, hogy ez világban többet vigadhassunk! rókát találták ott, akiket most ruténeknek neveznek, ezt a lakosságot kiölték, kiűzték, kiirották, és amint tudjuk, szomszédaik kedve ellenére mai napig bírják ezt a földet. Szittyaország vidéke Európában fekszik és kelet felé terjed: egyfelől az Északi-tenger, másfelől a Riphaeus hegyek határolják, kelet felől Ázsia, nyugaton az Etel folyó, vagyis a Don. Bennszülött nemzetségei nyugalomban élnek, hívságokkal foglalkoznak, természet csúfjára szeretkeznek, kedvelik a rablást; általában inkább barnás színűek mintsem fehérek. — Szittyaország ugyan egy nevezet, ámde fejedelemkedés dolgában három országra oszlik: Baskiriára, Denciára és Magoriára. Száznyolc tartománya van; ezeken Hunor és Magor száznyolc fia osztozott ama száz és nyolc nemzetség okán, melyek ezeknek ágyékából kiszármazván, a Maeotis ingoványaiból mentek ki Szittyaországba. Szittyaországot keleten a jurianusok földje határolja, majd Tatárország, végül Mongólia — itt van Európa vége. A déli égtáj felől azután a kovarezmi nép lakik és Etiópia fekszik, melyet Kis-Indiának hívnak, majd dél és a Don vízének folyása közt járhatatlan pusztaság van; e tájék levegője nemigen mérsékelt, ezért ott mindenfelé kígyók teremnek, akkora békák, mint egy disznó, baziliszkusz, sok mérges fenevad, tigris és egyszarvú. A Don nagy folyó, Szittyaországban ered, s a magyarok Ételnek nevezik; átfolyik a szittya földet szegélyező havas hegyeken, azután változik meg a neve, és hívják Donnak. Déli irányban körülötte lakik a kitánok és alánok nemzetsége, végül három ágban a kerek tengerbe szakad. Szittyák országában ered a másik igen nagy folyó, a Thogata is; vadon erdőkből folyik keresztül, ingoványok és havasok közt, ahol sosem süt a nap, ezeken túl Hirkániába ér, ahol az Északi-tengernek fordul. Mondják, Szittyaország hossza háromszázhatvan mérföld, szélessége százki- lencven. Fekvése oly biztonságos, hogy csupán egyetlen helyen vezet hozzá egy kicsike gázló; ezért nem igázhatta le a szittyákat soha egyetlen birodalom, még a macedón sem, és ezért demptusoknak, azaz exemptusoknak, minden hatalom alól kivet- teknek is nevezzük őket. Dentusoknak is mondják őket, fogas voltuk okából, mert miként a fogak, mindeneket megrágnak és megőrölnek: meg is őrölték a többi népeket úgy, hogy a rómaiak Isten ostorának nevezték őket. Magában Szittyaországban elég dúsan van berek, erdő, kellemetes növényzet, dúslakodik különféle vadakban. Keleti szomszédsága a besenyők és fehér kunok. Nyugati szomszédsága: az Északitenger táján Szuzdalig erdős kietlen, melyen ember át nem hatolhat; mondják, hogy ez nagy kiterjedésű s kilenc hónapig egyfolytában sűrű köd üli meg, a nap se látszik ama hónapokban, csak június-, július-, augusztusban s akkor is csak naponta annyi óra hosszat, amennyi a hatodik órától a kilencedikig tart. Ama pusztaság hegyeiben pedig kristály található, griffek fészkelnek ott, és ott költik ki fiókáikat a legisfalk- madarak, melyeket magyarul kerecsennek hívnak. Soproni virágénekek Virág, tudjad, tőled el kell mennem, És teiretted kell gyászba ölteznem. Verses köszöntés Egy május-ünnep énekének töredéke .. .öltöznek be az erdők zöldbe... he, hea, hó! zöld erdőben neki... he, hea, hó! az piros hajnalon az ifjak kegyeséket szaggatják!?)... he, hea, hó! virági, ho(y) a (föl)dbe(?) mert virágzik a harmattól a vagy ek...(?) he, hea, hó! Emericus Therek köszön Krisztinának, legyen könnyebb jonhának, Száz jó napat, két száz jó éjt hozjája! Körmöcbányái táncszó Supra agnő! Szökj fel kabla! Hazajött férjed, tombj Katói Az te szíp palástodban, Gombos sarudban, — Haja, haja, virágom!
