Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
3 NÉPÚJSÁG, 1983. január 4., kedd .." ...."í".....m .................. *................ ............ ' ’ " " " r H át akkor beszéljünk, Dani! A hét öröme-gondja Mezőtárkán yban Korszerű fűtés az intézményekben — Tornaterem a láthatáron? — Sikerrel zár a közös gazdaság — Új vasútállomás ötmillió forintért Ahhoz az időszakhoz érkeztünk, amikor az üzletekben, a gyárak raktáraiban, a termelőszövetkezetekben megkezdik az évi leltár elkészítését. Azt hiszem, nemcsak megszokásból, hanem önmagunk jobb ismeretéből is fakad az, hogy ki-ki elkészíti a maga évi leltárát. Mi az, amivel szellemiekben 1 gyarapodott: hány vizsgát tett sikeresen, hányat sikertelenül, hány könyv segítette elő az esztendő folyamán tudásának gyarapodását, látókörének szélesedését? Mi az, amit az év elején vállalt, s ebből mit valósított meg? Könyvespolcán mennyivel szaporodott a nélkülözhetetlen művek száma? Hamarosan megjelennek majd a statisztikák, hogy az elmúlt 1982-ben hány család vette fel leltárába az ez évben beszerzett színes, vagy nem színes televíziót, automata mosógépet,, hűtőszekrényt, autót, a régen vágyott kis telket. Valamennyiünknek gazdagabb a leltára, s az ország, a nemzet leltára is gyarapodott. A lakosság ellátását több új üzlet, ABC-áruház szolgálta, mint az elmúlt esztendőben. Persze még sok olyan nagyközség, falu van, ahonnan a környező városokba kell bejárni vásárolni... Állami, üzemi, termelőszövetkezeti , támogatással 1982- ben is több bölcsőde és óvoda, iskola épült fel, de de közismert az is, hogy milyen zsúfoltak még ma is az iskolák, hogy még jó néhány iskolában két műszakban tanítanak, és sokszor az első osztályosoknak is az esti sötétben kell hazabotorkálniuk. Ezen enyhít az idén felépült száznál több tanterem. Amikor én négyévi asztaloskodás után a harmincas évek végén beiratkozhattam London nyugati részében vagyunk, a főváros központi kiállítócsamokában. A háromemeletes épületkolosz. szusban rendezett nemzetközi mezőgazdasági kiállításra nagyibetűs reklámfelirat csalja az idegent. A 46 500 négyzetméter alapterületű földszinti részben, a világ 25 legfejlettebb mezőgazdaságával és élelmiszeriparával rendelkező ország hozta el erő- és munkagépeit. Az emeleten a gépekhez szükséges szerszámokat, műszereket, valamint a legjobb tenyészállatokat: szarvasmarha-, juh- és sertésfajtákat állították ki. Nagy a nyüzsgés, sok az érdeklődő, nem csupán a brit szigetországból, hanem a tengeren túlról, Európából, a távoli Ázsiából, a középiskolába, mindennap vonattal jártam be Debrecenbe. Hajnali négykor ébredtem télen, nyáron. Esőben, sárban, hóban, fagyban mentem a két kilométernyire lévő állomásra. Télen sokszor én törtem az utat a havas járdán, s térdig havasan érkeztem az állomásra. Keserves tanulás volt az! És jólesik most leírnom, hogy az idén újabb kollégiumok- diákszállók épültek. öt új gyógyintézettel gyarapodtunk, új kardiológiai osztályok alakultak. De növekedett a szakrendelők, a körzeti rendelők száma is. Az emberekkel való fokozottabb törődés jele, hogy a közösség összefogásával negyedszáz szociális otthon nyitotta meg kapuit a magukra maradt idős emberek előtt. Gyarapodott ez a leltár úgy is, mint Nagykőrösön, ahol a most 85 esztendős özvegy Nagy Sán- dorné, Eszter néni, a kétmillió forintot érő nagy házát és kertjét szociális otthonnak ajánlotta fel. Persze, lehetetlenség leltárgyarapodásunk minden pontját felsorolni. Nem is célom, mert tudom, hogy még így is könnyen illethetnek azzal a váddal olvasóim, hogy az év végi, év eleji leltárban csak a gyarapodásról írok. Az ember természete olyan, hogy gyorsabban közli az örömét, gazdagodását, mint a bánatát, a veszteségét, eredménytelenségét. Tudom, hogy sok beruházás lassú ütemű volt, elhúzódott, hogy kevés a bölcsődei, óvodai férőhelyek száma, hogy még mindig több ezer diák vár diákszállásra, sok tízezren lakásra, hogy még mindig kétezer, vagy annál is több orvos, tanár, tanító, óvónő hiányzik a városokban, de elsősorban a falvakban, hogy még mindig ezrekben számoljuk a képesítés nélküli pedagógusokat. Amerikából és Kanadából is. A kiállítás vezérigazgatója Gerry Kunz, aki szívesen beszél a nemzetközi aig- roshow történetéről, amelyet m|a már a briit mezőgazdaság történetének egyik jeles eseményeként tartanak számon: A Királyi Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítás egy különlegesség London központjában. Az érdeklődők egy helyen láthatják és meg is vásárolhatják a jelen, tehát a naprakész legkorszerűbb , technikát és technológiát, amely a nyolcvanas évek mezőgazdaságának jellemzője. litt láthatók azok a díjnyertes állatok is, amelyeket a legjobb farmerek hoztak el. A helyszínen kialakított arénában, a közönség részvételével zsűri Ügy gondolom, egyszer egy esztendőben érdemes visszatekinteni az elmúlt hónapokra, érdemes számba venni minden tettünket, cselekedetünket. Mondhatnám úgy is, hogy a tárgyi leltár mellett jó elkészíteni gondolati leltárunkat. Hitelt nem érdemlő pletyka útnak indításával például hány embernek okoztunk gondot, bajt, szószátyárkodással hány embert sértettünk meg, keserítettünk el. A vezető beosztásúak elgondolkozhatnak azon, hogy fölényeskedő, nyegle, másokat lenéző magatartásukkal hány beosztottuknak okoztak kellemetlenebb perceket, hány embert sértettek meg emberi méltóságukban. Az ügyintézőknek, hogy hány aktát tologattak félre az esztendő során, ahelyett, hogy ellátták volna kötelességüket. Vegyük csak számba azt is, hányszor látogattuk meg idős szülőnket, és hányszor nem, mert önzőek voltunk, mert csak a magunk kényelmére gondoltunk. A panaszirodákat sok ezren keresték fel az elmúlt tizenkét hónap alatt. Vajon hányán lesik még ma is a postást, hogy kapnak-e orvoslást panaszukra? Év közben íróasztalomon felhalmozódtak jegyzetek, feljegyzéseim. És ettől napról napra szomorúbb vagyok. Úgy érzem, hogy napjaim egyre félelmetesebb sebességgel száguldanak egyre kevesebb az időm, pedig most tízszer annyi lenne a tennivalóm, mint korábban bármikor. Az el nem végzett munkák számának súlya nehezedik rám. Csak egyetlen megoldást látok: először mindig a legfontosabbakat kell elvégezni. Akkor talán egy esztendő múltán leltáromat nagyobb örömmel, több eredménnyel zárhatom. (B. M.) Gerry Kunz vezérigazgató: Az érdeklődők egy helyen láthatják és meg is vásárolhatják a legkorszerűbb technikát és technológiát... (A szerző felvétele) bírálja el az élőállat-bemuita- tón a legkiválóbb szarvas- mlarhá-, juh- és sentésfajtá- kaít. A kiállítás története egyébként 1798. decemberére nyúlik vissza, amikor London északi részén a Smithfield-piacon Betford márki gazdái hízóállatókat áil 1 itattak ki. Egy klubot hoztak létre azzal a céllal, hogy évről évre ösztönözzék Az új esztendő első napjaiban Mezőtárkányba látogattunk, hogy Sz. Kovács János tanácselnökkel számba vegyük a megoldás alatt álló feladatokat* illetve felvázoljuk a következő hetek legfontosabb tennivalóit. Mint elmondta a tanácselnök, 1933-ba úgy lépett át a helyi tanácsvezetés, hogy bőven hozott magával megoldatlan kérdéseket az előző évről. Ami viszont egyértelmű öröm: a megyében szinte egyedülálló módszerrel sikerült esztendő végére az általános iskola olajfűtésű rendszerét megváltoztatni, éspedig két öt köbméteres pb- gáztartály beépítésével. A tartályokat, az elpárologtatót, a helyiségeket befutó konvektorokat a Kőolajipari Gépgyártó Vállalat szállította, a LAKISZ szerelte be, és összes költsége meghaladta az egymillió forintot, ■> amiből a megyei tanács is jelentős részt vállalt. — Az iskola példája nyomán van egy további elképzelésünk, amely szerint a tanácsnak is fedelet nyújtó tömegszervezeti székházat, a mellette lévő orvosi rendelőt, művelődési házat, klubkönyvtárat is hasonló fűtésre szereltetnénk át az idei esztendőben — mondotta a téma kapcsán. Régi gondunk volt továbbá, hogy a Majzik- és Jeges-telepet a községközponttal megnyugtatóan összekössük, éspedig a Laskó-patakon átívelő hi- dacska felújításával. Negyed- millió forintból, a megyei útfelügyelőt támogatásával, múlt év végén ezt is sikerült megoldanunk. De a. telepi lakók igazi örömére az szolgál majd, ha a tavasz folyamán sikerül megépíttetnünk a Petőfi és az Arany János utcák aszfaltburkolatát, az iskola udvarán pedig befejeződhet a bitumenes sportpálya munkálata. Elmondotta a későbbiek során a tanácselnök, hogy Reich Antal iskolaigazgató és csaknem 200 növendéke számára az is igen nagy bola farmerokát a kiállítás megrendezésére. 1799-ben a Wootton húsipari cég szervezésében már nagyszabású parádét rendeztek juhok és szarvasmarhák bemutatásával. A show népszerűsége annyira nőtt, hogy 1806-ban a tudományos-technikai forradalom első vívmányai között szereplő mezőgazdasági gépeket is felvonultatták, sőt az állatok húsából is bemutatókat tartottak. 1840-ben a kiállításra már kicsinek bizonyult a Smithfield-piac, így áttelepítették a londoni ló- vásárttérre, a Portman tér környékére. Az akkori uralkodó Viktória királynő férje, Albert herceg felkarolta ezt a nemzeti rendezvényt, és a mezőgazdasági társaságok megnyerésével nemzetközivé tette. Arra törekedett, hogy társadalmi eseménnyé emelje ezt a rangos kiállításit, amelyre más országok uralkodóit is meghívták, hogy bemutassák a brit mezőgazdaság eredményeit. — Mikor nyerte el mai formáját a kiállítás? — Lényegében 1862-ben, amikor a londoni lóvásártérről a főváros mellett levő islingtoni kiállítóhelyre telepítették át. Azóta nevezik királyi mezőgazdasági kiállításnak, melynek emlékére The Royal Smithfield Klubot is alapítottak. Ehhez csatlakoztak később a mezőgazdasági gépgyártók és a szállítók klubjának tagjai is, akik szintén kialakították újdonságaikat. . Végül a kör a magkereskedőkkel bővült. A kiállítás ebben a szervezetben működött 1914-ig, az I. világháború dogságot jelentene, ha sikerülne ez évben előre lépni a régen áhított tornaterem ügyében. Végső soron, a Heves megyei Gabona ipari Vállalat tulajdonában lévő, úgynevezett Samassa-magtár épületéről van szó, ami évek óta nincs kellően kihasználva. A helyi tanács ezt szeretné — ha csak mód van rá! — térítés nélkül átvenni, hogy aztán társadalmi összefogással átalakítsák, sportolásra alkalmassá tegyék. Ebben, ahogy hallottuk, az Aranykalász Termelőszövetkezetre, a nyolcvan asszonyt Mezőtárkányban is foglalkoztató Egri Ruhaipari Szövetkezetre, a Füzesabony és Vidéke Áfészre számít elsősorban a tanácsvezetés, mint amelyik intézményekkel együttműködési szerződésük is van több esztendeje. Az imént említett közös gazdaság egyébként kedvezően zárja az 1982-es esztendőt. Ahogy Adorján Gábor elnöktől hallottuk, nemcsak megközelítően hárommillió forint eredményre számítanak, hanem amellett igen szépen fejlődtek 1224 hektáron az őszi vetések, és a tavasziak alá is jó minőségben elvégezték a talajmunkákat. — Van aztán egy igen jelentős beruházás is idei tervünkben — jegyezte meg beszélgetésünk vége felé a tanácselnök. — A Debreceni Vasútigazgatóság ötmillió forint költséggel megkezdi egy új vasútállomás építését, váróteremmel, lakással, rakodótérrel együtt. Ami a MÁV kérése: az állomáshoz vivő Dózsa György utca , derekán a községi hálózatra' köthessék az indóházat ellátó saját vízrendszerüket. Ehhez annál inkább hozzájárultunk, hiszen így a község költség- vetésének megterhelése nélkül egészséges ivóvízhez juthatnak az egész utca lakói, és jut a vízből a közelben I0vő sportpályára is... Moldvay Győző kitöréséig. Üjkoni történetében 1938-ban rendezték meg, majd a II. világháború után a farmok nagyarányú fejlődésének, gépesítésének és kérnizálásának hatására 1949- ben újjászervezték és azóta minden évben a jelenlegi helyén, itt a londoni központi kiállítóhelyen tartják. A szervező bizottság ma is, a 21 évvel ezelőtti megállapodások alapján működik. A Smithfield Klub a Brit Mezőgazdasági Mérnökök Szövetségével, a Motorgyártók, valamint a Kereskedők Társaságával együttműködve irányítja ezt a show-ot. A növekvő nemzetközi érdeklődés hatására az elmúlt években jelentősen bővítettük a kereskedelmi kiállítóterületet, amely ma eléri a 24 800 négyzetmétert. Az élőállatok és a húsipari termékek bemutatójára pedig ötezer négyzetméter áll rendelkezésre. — Milyen nemzetközileg ismert cégek mutatkoztak be a mostani vásáron? — A show fő mondanivalója a nyolcvanas évek világgazdasági helyzetének megfelelően a korszerűség, az anyag- és energiatakarékosság a mezőgazdaságban, a szállításban, a melléktermék hasznosításában. Az úgynevezett transznacionális vállalatok közül itt találni az amerikai Ford, valamint a J°hn Dere, a brit Davin Brown, a francia Massey Ferguson, továbbá az Intemacional Harvester, vagy a svéd Alfa Laval cégeket. Ezek a szántóföldi, növénytermelésen át az állattenyésztésig, illetve a terAmikor a nagydarab ba- júszos művezető magához kérette, még nem tudta, miről lesz szó. Leült. Az üvegfalon túl látszott a műhely, minden ugyanolyan volt, mlnha a másik oldalon állna, csak hang nem hallatszott át a különleges műanyagszigeteléssel bélelt térelválasztón. A művezető kétszer-háromszor megköszörülte a tor- •kát, majd azt mondta. — Hát ez is elérkezett. Most értette meg csak, hogy a nyugdíj miatt hivatták. — Tudod — folytatta a főnöke —, illendően szeretnénk elköszönni tőled. Csinálunk egy kis búcsúztatót. Nem nagy felhajtást. Hiszen tudom, hogy te soha nem voltál híve semmiféle cicomának, mindig becsületesen és szorgalmasan dolgoztál, de hát ennyit azért engedj meg nekünk. K. J. kényszeredetten elmosolyodott és felállt. •— Volna még valami. Van egy kis pénz ajándékra. De hát, nem akarunk olyasmit venni, ami esetleg neked nem tetszik. Vedd fel a pénztárnál, aztán vegyél magadnak amit gondolsz. Jó lesz így ? K. J. gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondta. — Nem. — Nem? — lepődött meg a művezető. — Talán valami mást szeretnél? — Igen. — Mit? — Azt, hogy ülj le velem egy félórára beszélgetni, Dani. Ha már eddig soha nem jutott rá idő. Aztán leültek. Beszéltek egy félórát, aztán még egy felet, és még egy felet, és még egy felet. Nem tartottak nyugdíjasbúcsút. Egy rövid kézfogás és pár keresetlen szó jelentette az elválást. •Másnap a művezető az üvegfalon mögötti kis irodában diktálni kezdett gépírónőjének. Harmadnap reggel műszakkezdéskor pedig oda- állt K. J. gépe mellé, hogy megkezdje a napi munkát, amelyre alkalmasnak találta saját magát. Szigethy András ményszállítóson át a szállításig valamennyi fontos ágazat korszerű technikáját és a technológiáját bemutatják. Jelentős teret kapott az olcsó, könnyűszerkezetes építési mód is. Csak példaként említem az új kombájnokat, amelyeket a John Deeren kívül az NSZK-faeli Claas, a dán gépgyár, illetve a traktorlépcsőket bemutató Fiat- és Mer- cedes-cégeket, melyek a hatvantól háromszáz lóerő teljesítményű erőgépeket állították ki. Jelentősek a számítástechnika mezőgazda- sági hasznosításának eredményeit bemutató részek is. A jelenlevők rendkívül élénk üzleti tárgyalásokat folytattak, amelyek közül több ezren érkeztek Európából és a távolabbi kontinensekről is. — A kelet-európai országok közül melyek jelentkeztek kiállítóként? — Mindenekelőtt a Szovjetuniót említeném, ahonnan az új Belorusz traktort mutatták be. Erő- és munkagépekkel jelentkezett Csehszlovákia, Lengyelország és Románia is. Az idei show nagy sikerrel zárult, és jól szolgálta azokat a nemzetközi törekvéseket, amelyekkel a fejlett mező• gazdaság további eredményes munkáját segíthetik elő a nyolcvanas évtizedben. 1983- ban is megrendezzük ezt a kiállítást, hasonló gondolattal, hogy elősegítsük a farmerek és mindazon szakemberek nemzetközi találkozóját iftt Londonban, akik hozzájárulnak az élelmiszertermelés fejlesztéséhez. Mentusz Károly Az angol mezőgazdaság - közelről (111/2.) Együtt, a világ élvonalából... Decemberben a legzsúfoltabb London. Nemcsak a karácsonyi készülődés miatt, hanem ilyenkor rendezik meg a The Royal Smithfield Show-t, a Királyi Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítást, amely a hannoveri ég a párizsi mellett a harmadik legnagyobb szakmai parádé Európában. Az üzleti körök erre legldeálisabbnak tartják a decembert, mert a földeken már nincs munka, így a farmerek szívesen jönnek a fővárosba, hogy pénzüket elköltsék. Nem beszélve arról, hogy London szívesen várja a látogatót, a színházak, a koncerttermek, az opera, és a diszkók kitárják kapuikat az érdeklődők előtt.
