Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

3 NÉPÚJSÁG, 1983. január 4., kedd .." ...."í".....m .................. *................ ............ ' ’ " " " r H át akkor beszéljünk, Dani! A hét öröme-gondja Mezőtárkán yban Korszerű fűtés az intézményekben — Torna­terem a láthatáron? — Sikerrel zár a közös gazdaság — Új vasútállomás ötmillió forintért Ahhoz az időszakhoz ér­keztünk, amikor az üzle­tekben, a gyárak raktárai­ban, a termelőszövetkeze­tekben megkezdik az évi leltár elkészítését. Azt hiszem, nemcsak meg­szokásból, hanem önmagunk jobb ismeretéből is fakad az, hogy ki-ki elkészíti a maga évi leltárát. Mi az, amivel szellemiekben 1 gyarapodott: hány vizsgát tett sikeresen, hányat sikertelenül, hány könyv segítette elő az eszten­dő folyamán tudásának gya­rapodását, látókörének széle­sedését? Mi az, amit az év elején vállalt, s ebből mit valósított meg? Könyvespol­cán mennyivel szaporodott a nélkülözhetetlen művek száma? Hamarosan megje­lennek majd a statisztikák, hogy az elmúlt 1982-ben hány család vette fel leltárá­ba az ez évben beszerzett szí­nes, vagy nem színes televí­ziót, automata mosógépet,, hűtőszekrényt, autót, a ré­gen vágyott kis telket. Valamennyiünknek gazdagabb a leltára, s az ország, a nemzet leltára is gyarapo­dott. A lakosság ellátását több új üzlet, ABC-áruház szolgálta, mint az elmúlt esztendőben. Persze még sok olyan nagyközség, falu van, ahonnan a környező városok­ba kell bejárni vásárolni... Állami, üzemi, termelőszö­vetkezeti , támogatással 1982- ben is több bölcsőde és óvoda, iskola épült fel, de de közismert az is, hogy mi­lyen zsúfoltak még ma is az iskolák, hogy még jó néhány iskolában két műszakban tanítanak, és sokszor az első osztályosoknak is az esti sö­tétben kell hazabotorkálniuk. Ezen enyhít az idén felépült száznál több tanterem. Amikor én négyévi aszta­loskodás után a harmincas évek végén beiratkozhattam London nyugati részében vagyunk, a főváros központi kiállítócsamokában. A há­romemeletes épületkolosz. szusban rendezett nemzetkö­zi mezőgazdasági kiállítás­ra nagyibetűs reklámfelirat csalja az idegent. A 46 500 négyzetméter alapterületű földszinti részben, a világ 25 legfejlettebb mezőgazda­ságával és élelmiszeripará­val rendelkező ország hozta el erő- és munkagépeit. Az emeleten a gépekhez szük­séges szerszámokat, műsze­reket, valamint a legjobb tenyészállatokat: szarvasmar­ha-, juh- és sertésfajtákat állították ki. Nagy a nyüzs­gés, sok az érdeklődő, nem csupán a brit szigetországból, hanem a tengeren túlról, Eu­rópából, a távoli Ázsiából, a középiskolába, mindennap vonattal jártam be Debre­cenbe. Hajnali négykor éb­redtem télen, nyáron. Esőben, sárban, hóban, fagyban men­tem a két kilométernyire lé­vő állomásra. Télen sokszor én törtem az utat a havas járdán, s térdig havasan ér­keztem az állomásra. Keser­ves tanulás volt az! És jól­esik most leírnom, hogy az idén újabb kollégiumok- diákszállók épültek. öt új gyógyintézettel gya­rapodtunk, új kardiológiai osztályok alakultak. De nö­vekedett a szakrendelők, a körzeti rendelők száma is. Az emberekkel való fokozottabb törődés jele, hogy a közösség összefogásával negyedszáz szociális otthon nyitotta meg kapuit a magukra maradt idős emberek előtt. Gyarapo­dott ez a leltár úgy is, mint Nagykőrösön, ahol a most 85 esztendős özvegy Nagy Sán- dorné, Eszter néni, a kétmil­lió forintot érő nagy házát és kertjét szociális otthonnak ajánlotta fel. Persze, lehetetlenség leltár­gyarapodásunk minden pont­ját felsorolni. Nem is célom, mert tudom, hogy még így is könnyen illethetnek azzal a váddal olvasóim, hogy az év végi, év eleji leltárban csak a gyarapodásról írok. Az em­ber természete olyan, hogy gyorsabban közli az örömét, gazdagodását, mint a bána­tát, a veszteségét, eredmény­telenségét. Tudom, hogy sok beruházás lassú ütemű volt, elhúzódott, hogy kevés a bölcsődei, óvodai férőhelyek száma, hogy még mindig több ezer diák vár diákszállásra, sok tízezren lakásra, hogy még mindig kétezer, vagy annál is több orvos, tanár, tanító, óvónő hiányzik a vá­rosokban, de elsősorban a falvakban, hogy még mindig ezrekben számoljuk a képesí­tés nélküli pedagógusokat. Amerikából és Kanadából is. A kiállítás vezérigazgató­ja Gerry Kunz, aki szíve­sen beszél a nemzetközi aig- roshow történetéről, amelyet m|a már a briit mezőgazda­ság történetének egyik jeles eseményeként tartanak szá­mon: A Királyi Nemzetközi Me­zőgazdasági Kiállítás egy különlegesség London köz­pontjában. Az érdeklődők egy helyen láthatják és meg is vásárolhatják a je­len, tehát a naprakész leg­korszerűbb , technikát és technológiát, amely a nyolc­vanas évek mezőgazdaságá­nak jellemzője. litt láthatók azok a díjnyertes állatok is, amelyeket a legjobb farme­rek hoztak el. A helyszínen kialakított arénában, a kö­zönség részvételével zsűri Ügy gondolom, egyszer egy esztendőben érdemes vissza­tekinteni az elmúlt hóna­pokra, érdemes számba ven­ni minden tettünket, cseleke­detünket. Mondhatnám úgy is, hogy a tárgyi leltár mel­lett jó elkészíteni gondolati leltárunkat. Hitelt nem ér­demlő pletyka útnak indítá­sával például hány ember­nek okoztunk gondot, bajt, szószátyárkodással hány em­bert sértettünk meg, keserí­tettünk el. A vezető beosztá­súak elgondolkozhatnak azon, hogy fölényeskedő, nyegle, másokat lenéző magatartá­sukkal hány beosztottuknak okoztak kellemetlenebb per­ceket, hány embert sértettek meg emberi méltóságukban. Az ügyintézőknek, hogy hány aktát tologattak félre az esz­tendő során, ahelyett, hogy ellátták volna kötelességü­ket. Vegyük csak számba azt is, hányszor látogattuk meg idős szülőnket, és hány­szor nem, mert önzőek vol­tunk, mert csak a magunk kényelmére gondoltunk. A panaszirodákat sok ezren keresték fel az elmúlt tizen­két hónap alatt. Vajon há­nyán lesik még ma is a pos­tást, hogy kapnak-e orvos­lást panaszukra? Év közben íróasztalomon felhalmozódtak jegyzetek, feljegyzéseim. És ettől nap­ról napra szomorúbb va­gyok. Úgy érzem, hogy nap­jaim egyre félelmetesebb se­bességgel száguldanak egyre kevesebb az időm, pedig most tízszer annyi len­ne a tennivalóm, mint ko­rábban bármikor. Az el nem végzett munkák számának súlya nehezedik rám. Csak egyetlen megoldást látok: először mindig a legfonto­sabbakat kell elvégezni. Ak­kor talán egy esztendő múl­tán leltáromat nagyobb örömmel, több eredménnyel zárhatom. (B. M.) Gerry Kunz vezérigazgató: Az érdeklődők egy helyen láthatják és meg is vásárol­hatják a legkorszerűbb tech­nikát és technológiát... (A szerző felvétele) bírálja el az élőállat-bemuita- tón a legkiválóbb szarvas- mlarhá-, juh- és sentésfajtá- kaít. A kiállítás története egyébként 1798. decemberé­re nyúlik vissza, amikor London északi részén a Smithfield-piacon Betford márki gazdái hízóállatókat áil 1 itattak ki. Egy klubot hoztak létre azzal a céllal, hogy évről évre ösztönözzék Az új esztendő első nap­jaiban Mezőtárkányba láto­gattunk, hogy Sz. Kovács János tanácselnökkel számba vegyük a megoldás alatt álló feladatokat* illetve fel­vázoljuk a következő hetek legfontosabb tennivalóit. Mint elmondta a tanácsel­nök, 1933-ba úgy lépett át a helyi tanácsvezetés, hogy bőven hozott magával meg­oldatlan kérdéseket az előző évről. Ami viszont egyértel­mű öröm: a megyében szinte egyedülálló módszerrel sike­rült esztendő végére az álta­lános iskola olajfűtésű rend­szerét megváltoztatni, éspe­dig két öt köbméteres pb- gáztartály beépítésével. A tartályokat, az elpárologtatót, a helyiségeket befutó kon­vektorokat a Kőolajipari Gépgyártó Vállalat szállítot­ta, a LAKISZ szerelte be, és összes költsége meghalad­ta az egymillió forintot, ■> amiből a megyei tanács is jelentős részt vállalt. — Az iskola példája nyo­mán van egy további elkép­zelésünk, amely szerint a tanácsnak is fedelet nyújtó tömegszervezeti székházat, a mellette lévő orvosi rendelőt, művelődési házat, klub­könyvtárat is hasonló fűtés­re szereltetnénk át az idei esztendőben — mondotta a téma kapcsán. Régi gondunk volt továbbá, hogy a Majzik- és Jeges-telepet a községközponttal megnyugta­tóan összekössük, éspedig a Laskó-patakon átívelő hi- dacska felújításával. Negyed- millió forintból, a megyei útfelügyelőt támogatásával, múlt év végén ezt is sike­rült megoldanunk. De a. te­lepi lakók igazi örömére az szolgál majd, ha a tavasz folyamán sikerül megépíttet­nünk a Petőfi és az Arany János utcák aszfaltburkola­tát, az iskola udvarán pedig befejeződhet a bitumenes sportpálya munkálata. Elmondotta a későbbiek során a tanácselnök, hogy Reich Antal iskolaigazgató és csaknem 200 növendéke számára az is igen nagy bol­a farmerokát a kiállítás megrendezésére. 1799-ben a Wootton húsipari cég szer­vezésében már nagyszabású parádét rendeztek juhok és szarvasmarhák bemutatá­sával. A show népszerűsége annyira nőtt, hogy 1806-ban a tudományos-technikai for­radalom első vívmányai kö­zött szereplő mezőgazdasági gépeket is felvonultatták, sőt az állatok húsából is bemu­tatókat tartottak. 1840-ben a kiállításra már kicsinek bi­zonyult a Smithfield-piac, így áttelepítették a londoni ló- vásárttérre, a Portman tér környékére. Az akkori ural­kodó Viktória királynő fér­je, Albert herceg felkarolta ezt a nemzeti rendezvényt, és a mezőgazdasági társasá­gok megnyerésével nemzet­közivé tette. Arra törekedett, hogy társadalmi eseménnyé emelje ezt a rangos kiállí­tásit, amelyre más országok uralkodóit is meghívták, hogy bemutassák a brit me­zőgazdaság eredményeit. — Mikor nyerte el mai formáját a kiállítás? — Lényegében 1862-ben, amikor a londoni lóvásártér­ről a főváros mellett levő islingtoni kiállítóhelyre te­lepítették át. Azóta nevezik királyi mezőgazdasági kiál­lításnak, melynek emlékére The Royal Smithfield Klu­bot is alapítottak. Ehhez csatlakoztak később a me­zőgazdasági gépgyártók és a szállítók klubjának tagjai is, akik szintén kialakították újdonságaikat. . Végül a kör a magkereskedőkkel bő­vült. A kiállítás ebben a szervezetben működött 1914-ig, az I. világháború dogságot jelentene, ha sike­rülne ez évben előre lépni a régen áhított tornaterem ügyében. Végső soron, a He­ves megyei Gabona ipari Vál­lalat tulajdonában lévő, úgynevezett Samassa-magtár épületéről van szó, ami évek óta nincs kellően kihasznál­va. A helyi tanács ezt sze­retné — ha csak mód van rá! — térítés nélkül átven­ni, hogy aztán társadalmi összefogással átalakítsák, sportolásra alkalmassá te­gyék. Ebben, ahogy hallot­tuk, az Aranykalász Terme­lőszövetkezetre, a nyolcvan asszonyt Mezőtárkányban is foglalkoztató Egri Ruhaipari Szövetkezetre, a Füzesabony és Vidéke Áfészre számít elsősorban a tanácsvezetés, mint amelyik intézmények­kel együttműködési szerző­désük is van több esztende­je. Az imént említett közös gazdaság egyébként kedvező­en zárja az 1982-es eszten­dőt. Ahogy Adorján Gábor elnöktől hallottuk, nemcsak megközelítően hárommillió forint eredményre számíta­nak, hanem amellett igen szépen fejlődtek 1224 hektá­ron az őszi vetések, és a ta­vasziak alá is jó minőségben elvégezték a talajmunkákat. — Van aztán egy igen je­lentős beruházás is idei ter­vünkben — jegyezte meg be­szélgetésünk vége felé a ta­nácselnök. — A Debreceni Vasútigazgatóság ötmillió fo­rint költséggel megkezdi egy új vasútállomás építését, vá­róteremmel, lakással, rako­dótérrel együtt. Ami a MÁV kérése: az állomáshoz vivő Dózsa György utca , derekán a községi hálózatra' köthes­sék az indóházat ellátó saját vízrendszerüket. Ehhez an­nál inkább hozzájárultunk, hiszen így a község költség- vetésének megterhelése nél­kül egészséges ivóvízhez jut­hatnak az egész utca lakói, és jut a vízből a közelben I0vő sportpályára is... Moldvay Győző kitöréséig. Üjkoni történeté­ben 1938-ban rendezték meg, majd a II. világháború után a farmok nagyarányú fejlő­désének, gépesítésének és kérnizálásának hatására 1949- ben újjászervezték és azóta minden évben a jelenlegi helyén, itt a londoni közpon­ti kiállítóhelyen tartják. A szervező bizottság ma is, a 21 évvel ezelőtti megállapo­dások alapján működik. A Smithfield Klub a Brit Me­zőgazdasági Mérnökök Szö­vetségével, a Motorgyártók, valamint a Kereskedők Tár­saságával együttműködve irányítja ezt a show-ot. A növekvő nemzetközi érdeklő­dés hatására az elmúlt évek­ben jelentősen bővítettük a kereskedelmi kiállítóterü­letet, amely ma eléri a 24 800 négyzetmétert. Az élőállatok és a húsipari termékek be­mutatójára pedig ötezer négyzetméter áll rendelke­zésre. — Milyen nemzetközileg ismert cégek mutatkoztak be a mostani vásáron? — A show fő mondaniva­lója a nyolcvanas évek vi­lággazdasági helyzetének megfelelően a korszerűség, az anyag- és energiatakaré­kosság a mezőgazdaságban, a szállításban, a mellékter­mék hasznosításában. Az úgynevezett transznacioná­lis vállalatok közül itt talál­ni az amerikai Ford, vala­mint a J°hn Dere, a brit Davin Brown, a francia Massey Ferguson, továbbá az Intemacional Harvester, vagy a svéd Alfa Laval cé­geket. Ezek a szántóföldi, növénytermelésen át az ál­lattenyésztésig, illetve a ter­Amikor a nagydarab ba- júszos művezető magához kérette, még nem tudta, mi­ről lesz szó. Leült. Az üveg­falon túl látszott a műhely, minden ugyanolyan volt, mlnha a másik oldalon áll­na, csak hang nem hallat­szott át a különleges mű­anyagszigeteléssel bélelt tér­elválasztón. A művezető kétszer-há­romszor megköszörülte a tor- •kát, majd azt mondta. — Hát ez is elérkezett. Most értette meg csak, hogy a nyugdíj miatt hivat­ták. — Tudod — folytatta a főnöke —, illendően szeret­nénk elköszönni tőled. Csi­nálunk egy kis búcsúztatót. Nem nagy felhajtást. Hiszen tudom, hogy te soha nem voltál híve semmiféle cico­mának, mindig becsületesen és szorgalmasan dolgoztál, de hát ennyit azért engedj meg nekünk. K. J. kényszeredetten el­mosolyodott és felállt. •— Volna még valami. Van egy kis pénz ajándékra. De hát, nem akarunk olyasmit venni, ami esetleg neked nem tetszik. Vedd fel a pénztárnál, aztán vegyél ma­gadnak amit gondolsz. Jó lesz így ? K. J. gondolkodott egy ki­csit, aztán azt mondta. — Nem. — Nem? — lepődött meg a művezető. — Talán vala­mi mást szeretnél? — Igen. — Mit? — Azt, hogy ülj le velem egy félórára beszélgetni, Da­ni. Ha már eddig soha nem jutott rá idő. Aztán leültek. Beszéltek egy félórát, aztán még egy felet, és még egy felet, és még egy felet. Nem tartottak nyugdíjas­búcsút. Egy rövid kézfogás és pár keresetlen szó jelen­tette az elválást. •Másnap a művezető az üvegfalon mögötti kis irodá­ban diktálni kezdett gépíró­nőjének. Harmadnap reggel műszakkezdéskor pedig oda- állt K. J. gépe mellé, hogy megkezdje a napi munkát, amelyre alkalmasnak találta saját magát. Szigethy András ményszállítóson át a szállí­tásig valamennyi fontos ága­zat korszerű technikáját és a technológiáját bemutatják. Jelentős teret kapott az ol­csó, könnyűszerkezetes épí­tési mód is. Csak példaként említem az új kombájnokat, amelye­ket a John Deeren kívül az NSZK-faeli Claas, a dán gép­gyár, illetve a traktorlépcső­ket bemutató Fiat- és Mer- cedes-cégeket, melyek a hat­vantól háromszáz lóerő tel­jesítményű erőgépeket állí­tották ki. Jelentősek a szá­mítástechnika mezőgazda- sági hasznosításának ered­ményeit bemutató részek is. A jelenlevők rendkívül élénk üzleti tárgyalásokat folytat­tak, amelyek közül több ez­ren érkeztek Európából és a távolabbi kontinensekről is. — A kelet-európai orszá­gok közül melyek jelentkez­tek kiállítóként? — Mindenekelőtt a Szov­jetuniót említeném, ahon­nan az új Belorusz traktort mutatták be. Erő- és mun­kagépekkel jelentkezett Csehszlovákia, Lengyelor­szág és Románia is. Az idei show nagy sikerrel zárult, és jól szolgálta azokat a nemzetközi törekvéseket, amelyekkel a fejlett mező­• gazdaság további eredményes munkáját segíthetik elő a nyolcvanas évtizedben. 1983- ban is megrendezzük ezt a kiállítást, hasonló gondolat­tal, hogy elősegítsük a far­merek és mindazon szakem­berek nemzetközi találkozó­ját iftt Londonban, akik hoz­zájárulnak az élelmiszerter­melés fejlesztéséhez. Mentusz Károly Az angol mezőgazdaság - közelről (111/2.) Együtt, a világ élvonalából... Decemberben a legzsúfoltabb London. Nemcsak a ka­rácsonyi készülődés miatt, hanem ilyenkor rendezik meg a The Royal Smithfield Show-t, a Királyi Nem­zetközi Mezőgazdasági Kiállítást, amely a hannoveri ég a párizsi mellett a harmadik legnagyobb szakmai pa­rádé Európában. Az üzleti körök erre legldeálisabbnak tartják a decembert, mert a földeken már nincs munka, így a farmerek szívesen jönnek a fővárosba, hogy pén­züket elköltsék. Nem beszélve arról, hogy London szí­vesen várja a látogatót, a színházak, a koncerttermek, az opera, és a diszkók kitárják kapuikat az érdeklődők előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom