Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-08 / 288. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 8., szerda 3. Lássanak túl a faluhatárokon A tanácstagi csoportok felelőssége Közös községi tanács. Meglehet, ez a kifejezés sokak számára még kicsit idegenül hangzik, de tény, hogy országszerte egyre több helyen már a mindennapok gyakorlatában ismerkednek ezzel a viszonylag új köz- igazgatási formával az emberek. A kisebb falvak igazgatási szövetségét kezdetben az érintettek döntő többsége helyes, szükséges lépésnek tartotta. Azok a kisközségek, amelyek korábban már évek óta nem tudtak ötről hatra jutni a fejlesztésben, az útépítésben, a vezetékes vízhálózat bővítésében — a falvak társulásától a tanács anyagi alapjainak növekedését, a legégetőbb gondok mihamarabbi megoldását várták. Mivel a várakozásokat az új igazgatási szervezeti forma nem tudta — tegyük hozzá: reálisan nem is tudhatta — maradéktalanul kielégíteni, sok helyen az ellentétes végletbe csapott át a hangulat. Az összevonások remélt előnyeit alig-alig ta.- pasztaló helyi lakosság egyre inkább annak hátrányairól kezdett beszélni. Mire volt jó — hangoztatták sokan — hogy elköltözött a faluból a tanács, hiszen így az embereknek mindenféle csip- csup üggyel a székhelyközségbe kell utazniuk. A körzetesítések következtében ott összpontosul az egészségügy, kereskedelmi ellátás, az oktatás, előbb-utóbb oda költözik a falusi értelmiség, oda koncentrálódnak a fejlesztések, az úgynevezett társult községek tehát teljesen elsorvadnak, magukra maradnak. Valóban reálisnak látszott ez a veszély, a gyakorlati tapasztalatok azonban egyre több helyen mégis mást mutatnak. Azt igazolják, hogy igenis lehet, van jövője a falvak társulásának mindenki kölcsönös megelégedésére. Senki sem vitatja: bizonyos szakosodásra, differenciált fejlesztésre minden településcsoportnak szüksége van. Nem lehet minden egyes kisközségben színvonalas ügyintézést, szakorvosi ellátást, kereskedelmi hálózatot és oktatási feltételeket biztosítani — ez egyszerűen képtelenség lenne. De meg lehet találni a módját annak, hogy a megfelelő szintű alapellátás mellett egy bizonyos körzeten belül az emberek többsége valamennyi fontosabb igényét kielégíthesse. Éppen ezt a célt tűzték maguk elé a községtársulások, a közös tanácsok. Hogy a fejlesztéseknél tovább lássanak a faluhatároknál, hogy együttes erővel próbáljanak gondoskodni a lakossági szükségletek minél jobb kielégítéséről. Sok múlik persze az egyes társközségek tanácstagi csoportjain is. Azon, hogy ezek mennyire tudják ténylegesen képviselni választóik érdekeit a közös tanács döntéseinek meghozatalában, illetve a határozatok végrehajtásában. Helyesnek tűnik például az a gyakorlat hogy a társközség tanácstagi csoportjának vezetője egyben a közös tanács elnökhelyettese is, aki így tisztségénél fogva eleve megkülönböztetett helyzetben van. Az önálló tanács nélkül maradt községekben a tanácstagi csoportok a falusi közélet kulcstényezői. Vagy ha még nem azok, azzá kell lenniük. Tevékenységük nem szűkülhet le arra, hogy a közös tanácsokban saját településük érdekeit megfelelően képviseljék. Szükség van egy olyan munkamegosztás kialakítására is, amelynek keretében bizonyos önállósággal rendelkeznek. Ehhez a közös tanács költségvetésén belül akár még elkülönített anyagi alapot is kaphatnak. Ennek igen nagy szerepe lehet tekintélyük növelésében, a társadalmi munkák szervezésében és egy sor más területen is. Rendkívül fontos hangsúlyozni a tanácstagi csoportok felelősségét a helyi lakosság megfelelő ellátásáért, jó közérzetéért. Ez sokszor csak apróságokon múlik. Ha jól megszervezik például a faluban a tanácsi kirendeltség munkáját, az sok felesleges bosszúságot előzhet meg. Nem kell az állampolgároknak a székhelyközségbe, a városba utazniuk, ha itt helyben összegyűjtik kérelmeiket. beadványaikat, s azokat együtt viszik a felettes hatóságokhoz. Oda. ahol a gyors és szakszerű ügyintézés minden feltétele biztosítva van. Nagyon lényeges az is, hogy a helyi tanácstagok mindennapos, élő kapcsolatot tartsanak választóikkal, rendszeresen tájékoztassák őket nemcsak a közös tanács döntéseiről, hanem azokról a kérdésekről is, amelyekben majd ezután kell még dönteni. Csakis az ilyen véleménycseréktől, az előzetes megbeszélésektől várható, hogy a lakosság valóban beavatottnak érezze magát. Sokat hallunk manapság az államigazgatás szervezetének, módszereinek korszerűsítéséről. Ennek egyik formája a közös községi tanácsok létrehozása is. Ezzel az új szervezeti formával a tanácsok látszólag távolabb kerülnek a lakosságtól. A tényleges cél azonban ennek éppen az ellenkezője. Vagyis az, hogy a tanácstagok aktivitásának fokozásával a testület minden eddiginél jobban kapcsolja be az embereket a közösségi élet áramkörébe, hogy róluk ne nélkülük, hanem velük együtt döntsenek. (D. A.) Játék: mindann/iunkért Jegyzetek egy hatvani munkavédelmi vetélkedőről TANÁCSI DÖNTÉS NYOMÁN: Lakásgazdálkodás —füzesabonyi mádra Három esztendeje, egy kormányrendelet alapján, a legkülönbözőbb vállalatok, üzemek gazdaságvezetőinek a hatáskörébe utalták a munkavédelmi feladatokat. Mi több, minden vezetőnek, dolgozónak vizsgáznia kellett a munkakörével kapcsolatos tudnivalókból. Ezen túl azonban a szakszervezeti bizottságok sem vonhatják ki magukat a munkavédelemmel összefüggő tennivalókból. Ellenkezőleg : segíteniük kell a mozgalom ügyét. Ennek a szelleméből fakadt, hogy a Hatvani Konzervgyárban nemrég az üzemrészek csapatainak részvételével játékos vetélkedőt rendeztek, eldöntendő egyben, hogy az iparág megyei döntőjében kik képviseljék a gyárat. ★ Színhely az üzemi művelődési otthon nagyterme. Az asztalnál a dobozüzem, a tmk, a főzelékesek, az irodisták, a garázs, a sűrítő, valamint a litográfia legjobbjai. Aki pedig kérdez, irányít, elbírál: Hegedűs László, Rónaszéki Gábor, Szeliczki József, Hajdú János, Blazsek Józsefné. Valamennyien felelősei a gyári munkavédelemnek. Azután megindul a játék, amely játékos talán, de valóban az emberi élet biztonságát szolgálja a legkülönbözőbb munkaterületeken. Barabás Miklós nagy rutinnal látja el „karmesteri” tisztét, elsőként az általános munkavédelmi kérdések köréből faggatva á versenyzőket. Gyűlnek is á pontok. Olyannyira jó fel- készültséget tükrözve, hogy a vetélkedő majdani győztes csapata, a talk mellett, még négyen érik el a maximális 25 pontszámot. ★ Hogy végül is mikor kezdődött a szóródás? Visszatekintve az egész délutánt kitöltő eseményre, a munka- védelmi totó tette leginkább próbára a csapattagok tudását, felkészültségét. Így történhetett meg, hogy az addig gyöngébben „muzsikáló” ga- rázsiak — Buborék József, Ludvig Tibor, Szilágyi László — a rejtett, kombinált feladatok megoldásáért járó különpontokkal feltörtek a második helyre, egy ideig kétségessé téve még a tmk- sok — Bacsa Tibor, Tóth László, Szekeres Ernő — elsőségét is. Tudták például, hogy a dissous-palackra a reduktort kengyellel kell felerősíteni, három műszakos munkakörbe csak 18 éves kortól lehet bárkit beosztani, vagy a baleseti jegyzőkönyvet 72 órán belül mindenképpen fel kell vennie az illetékes üzemvezetőnek. ★ Mint előbbiekben jeleztük, végül a tmk-sok javára dőlt el a vetélkedő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többi ne profitált volna belőle. Elsőként ezt hangsúlyozta a zsűri döntését követően Blazsek Józsefné szb-titkár is, mintegy összefoglalva az esemény lefolyását, annak jelentőségét. Majd arról szólt, hogy a felkészülés során szerzett ismeretanyagot kár lenne veszendőbe hagyni. A csapatok tagjai akkor járnak el helyesen, követendően, ha munkavédelmi ismeretanyagukat a gyakorlatban hasznosítják, illetve továbbadják a környezetükben dolgozóknak. Ennek a szükségességét egyébként alátámasztja az a szomorú tény, hogy a Hatvani Konzervgyárban az 1982-es esztendő eddigi része sem telt el baleset nélkül. A gyártóknál gyakori az üvegvágás még az alkalmazott védőkesztyű ellenére is, a sűrítőben a lába szárán forrázott le egy asszonyt a zárógépről leszedett ötliternyi paradicsomsűrítmény, és bár a munkahelyek általában tiszták, rendezettek, előfordult, hogy rozsdás szeg okozott súlyos sérülést az egyik léállomási dolgozónak. ★ Summázatként: érdemes munkahelyenként szorgalmazni a hatvanihoz hasonló munkavédelmi vetélkedőket. Ez a játék közvetve, vagy közvetlenül mindannyiunkért folyik. (moldvay) A nagyközségben és a hozzá tartozó kisebb településen, Dormándon, nyolcvannégy lakást tart a kezelésében és a gondozásában a tanács. Annak ellenére, hogy a tanácsi lakások száma viszonylag kevés Füzesabonyban és a társközségében, a testület 1982/5. számú rendeletét — ez a lakáselosztásról, lakásgazdálkodásról és az állami tulajdonban levő építési telkek tartós használatba adásáról szól —, széles körű vita és körültekintő felmérés előzte meg. Az október 27-én elfogadott tanácsrendelettel kapcsolatban kaptunk tájékoztatást dr. Orosz Miklóstól, a nagyközségi közös tanács vb-tit- kárától: — Nálunk viszonylag kevés állami bérlakás épül: az elmúlt ötéves tervben is mindössze kilencet adtunlj át, a mostani tervidőszakban sem számíthatunk többre. A célcsoportos lakásépítésre kereken hatmilló forintunk van, ebből az összegből a tervek szerint tíz lakást szerettünk volna építeni. A kisajátítási, valamint az építési árak növekedése azonban megkérdőjelezi ezt. Vagyis: a vártnál kevesebb új otthon átadására kerülhet majd sor. — Hogyan gazdálkodott a tanács az új lakásokkal? — Legutóbb májusban, júniusban kellett döntenünk arról, hogy a cigánytelep teljes felszámolásakor az ott élő családokat miként helyezzük el: a község területén kilenc lakást biztosítottunk a számukra, egy épületbe két-két családot tudtunk beköltöztetni. Az új lakásrendelet egyik lényeges pontja nálunk, hogy lakbér- övezetet hoztunk létre: a községi tanyán, valamint a már említett, alacsony komfortfokozatú, cigányoknak épített otthonokban élőknek 25 százalékkal csökkentett lakbért kell fizetniük. Ehhez kapcsolódik még egy speciális döntésünk, miszerint: ha ezek a lakások megürülnek, a leendő lakónak nem kell majd belépőt fizetnie. — Ezek a döntések, mint a tanácsrendeletből is kiderül, elsősorban az érintett családok szociális helyzetét veszik figyelembe. — Valóban ez volt a tanácsi döntés lényege: mindenkor mérlegelni az igénylők, a lakbért fizetők szociális helyzetét, a család nagyságát, jövedelmi viszonyait. Ügy érezzük, hogy ez a nagyközségi közös tanácshoz tartozó településeken reálisan tükrözi a gondos lakás- gazdálkodást. Hasonló alapállásból kiindulva állapítottuk meg a lakásigénylési letét összegét is, amely például egy háromszobás, összkomfortos lakás esetében sem haladja meg a hatezer forintot. Természetesen a szociális szempontok itt is meghatározóak: az alacsony jövedelem, a több gyermekes családi körülmény, a nyugdíjasok helyzete ... — Szó esik a rendeletben az építési telkekről is, ezen a téren miben tud segíteni a tanács? — Évente 45—50 magánlakás, családi otthon épül a két településen. A tanács minden magánerőből építkezőnek biztosítja a telket: jövő tavasszal például a debreceni vasútvonal mentén osztunk fel 20—22 telket, később pedig a TÜZÉP-te- leppel szemben parcellázunk fel újabb 38 házhelyet. De hadd tegyek említést az OTP beruházásában épülő lakásokról, arról a több mint százról, amelyből harmincat már át is adtak a tanács és a posta, a MÁV, a Fémművek, illetve az állami gazdaság által kijelölt családoknak. Mindezekről, valamint az új lakásgazdálkodási rendeletről minden érdeklődőnek részletes tájékoztatást adunk a tanácsnál — mondta a beszélgetés végén dr. Orosz Miklós vb-titkár. (szilvás) Az ünnepekre készül Pitner Márta... „Reklámbrigád...” Megcsodáljuk — amikor elmegyünk egy-egy áruház, bolt kirakata előtt — a tetszetősen elrendezett árukínálatot, de észre sem vesszük, ml vonzott minket oda? Ma nem elég kínálni, hanem /.tálalni” is kell az árut a vevőnek. Két évtizeddel ezelőtt hozta létre dekoratőrökből a Hatvan és Vidéke Afész a „reklámbrigádot”, amelynek feladata több mint száz elárusító egység kirakatának ízléses, kulturált berendezése. Az itt dolgozó jól képzett szakemberek munkájuk mellett eredményesen vesznek részt megyei és országos versenyeken, és segítik a város rendezvényeinek dekorálását Is A kézügyesség elengedhetetlen... Szemfestés nagyban... A kirakatban Nagy Varga Béla (Fotó: Szabó Sándor)
