Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. december 29., szerda 5. ■HHBS Nem a kifogásokat keresték, hanem a mielőbbi megoldást A segítőkészség szép példája Az összefogás szép példá­jával szolgáltak Heves me­gyei dolgozó és tanuló fia­taljai, korosabb munkatársa­ikul közösen. A KISZ X. kongresszusán határozták el a küldöttek, hogy segítséget nyújtanak a margitszigeti úttörőstadion felújításához. Az elhatározást egy eszten­dő eltelte után követte tett, amikor — az idén júniusban — a KISZ Központi Bizott­sága felhívást adott közre, kérve abban a magyar fia­talok támogatását. Az akko­ri elképzelések szerint, a megyéknek az idei esztendő végéig volt módjuk rá, hogy előteremtsék a nekik meg­állapított összegeket. Nos, ebben az akcióban megyénk jár az élen, hiszen elsőként és az országban ed­dig egyedül teljesítette az úttörőstadion rekonstrukció, jához való pénzügyi hozzá­járulást, 1,1 millió forintot. Az ebből az alkalomból tar­tott értékelő megbeszélésen a legkiemelkedőbb munkát végzettek számoltak be rö­viden arról, miként valósí­tották meg vállalásaikat. Ügy véljük, már csak a pél­da kedvéért is, érdemes fel­idézni szavaikat. — Nem cselekedtünk sem­mi olyat — hallhattuk Sé- ber Józseftől, a KISZ Gyön­gyös járási Bizottságának munkatársától —, ami eget rengető lenne, csupán tettük a magunk dolgát. Komolyan vettük a felhívást, s arra tö­rekedtünk, hogy társadalmi munkával teremtsük elő a legkisebbek segítéséül szánt pénzt, örömmel újságolha­tom, hogy még most is ér­keznek átutalási számlánk­ra összegek. A Mátravidéki Fémművek ifjú és idősebb dolgozói is szívesen csatlakoztak a fel­híváshoz, miként az a KISZ- bizottság titkárának, Tóth Tibornak a szavaiból is ki­derült : — Siroki és füzesabonyi gyárunk novemberben szer­vezett két társadalmi mű­szakot, és dolgozóink az ezért járó munkabért ajánlották fel. Más módszert választottak az erdőtelkiek. A helyi Sza­badság Termelőszövetkezet­ből érkezett Bodnár Tibor mondotta: — A KISZ-es fiatalokat és a szocialista brigádok tagja­it egyaránt mozgósítottuk. Voltak, akik a kirándulásra összegyűjtött pénzüket adták a közösbe, mások viszont a szabad szombatjaikon vég­zett munkájukért járó bér felét, illetve teljes egészét. Segítőkészségüknek külö­nösen szép jelét adták a gyöngyösi óvodai KISZ- alapszervezet tagjai. — Szervezetünkben 51 asz- szony, illetve lány tanako­dott azon, miként tudnánk részesei lenni ennek az ak­ciónak. Végül is úgy hatá­roztunk, hogy szabad szom­batjainkon elmegyünk szü­retelni és az ezért kapott pénzt utaljuk át a megyei KISZ-bizottság egyszámlá­jára — elevenítette fel a történteket az alapszervezet titkára, Nagyi\é Ország Ka­talin. Az egri Universal Ipari Szövetkezet képviseletében Szegedi Ferenc így mondta: — Cégbeli munkánk jelle­géből adódóan fiataljaink mindenekelőtt a hulladék- gyűjtésben jeleskedtek, emellett társadalmi munkát is vállaltak, az így keresett pénzüket pedig felajánlották a stadion felújítására. Érdemes volt hallgatni mi­lyen megoldást választottak az egri 212. Ipari Szakmun­kásképző Intézet KISZ-esei, amelyről a titkár, Korózs Lajos beszélt: — Szeptember második hetében felhívással fordul­tunk a megye valamennyi középiskolájához, továbbá termelőszövetkezetéhez, hogy az őszi betakarítási munka során egynapi keresetüket ajánlják fel erre a nemes célra. Felhívásunk szinte mindenütt kedvező fogadta­tásra talált, különösen a Vo­lán 4. számú Vállalat dolgo­zóit illeti dicséret, segítsé­gükért a diákok munkába szállításában. Intézetünk ta­nulói egyébként 60 ezer fo­rinttal járultak hozzá az út­törőstadion rekontsrukciójá- hoz. Hasonlóképpen 60 ezer fo­rintot utaltak át a megyei KISZ-bizottságnak a Gagarin Hőerőmű Vállalat dolgozói. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb segítséget az 1,1 millió forint előteremtésében a Mátraalji Szénbányák Vál­lalat felajánlása és annak teljesítése jelentette. Tajti Zoltán, a vállalati KISZ-bi- zottság titkára így szólt er­ről: — Az egri szakmunkás- képző intézethez hasonlóan, mi is felhívást fogalmaztunk meg, s ezt munkásgyűlése­ken ismertettük dolgozóink­kal. Nem túlzás, ha azt állí­tom, mindenki egy ember­ként csatlakozott az akció­hoz. Így sikerült összead­nunk azt a 200 ezer forintot, amellyel a gyermekek sport­paradicsomának szebbé téte­lét támogatjuk. Arra a magától értetődő kérdésre — miként volt le­hetséges nem egészen fél esztendő alatt előteremteni ezt a nem kis összeget — a KISZ Heves megyei Bi­zottságának titkárától, Gazsó Lászlótól kaptuk meg a fe­leletet: — Az 1,1 miliő forintot aszerint várta el tőlünk a központi bizottság, hogy hány KISZ-tag él a terüle­ten. A felhívásra szinte az egész megye megmozdult, nemcsak az ifjabb, hanem az idősebb korosztályok kép­viselői is. Valamennyien azt keresték-kutatták, hogyan tudják teljesíteni ezt az el­várást, nem pedig a kifogá­sokat gyűjtötték össze, hogy mi az akadálya a megvaló­sításnak. Munkájukért, se­gítőkészségükért feltétlenül köszönet jár! Sz. Z. Ha a szünidő meg is érkezett rendben, mindeddig nem járt együtt vele a hó, a fagy. Természetes csúszkálás! le­hetőségek híján mi is csak a Budapest Sportcsarnok jegét ajánlhatjuk (Fotó: Kőhidi Imrei A NYOLCVANAS ÉVEK ROCKZENÉJE Kell-e gyászolnunk? Az Omega együttes újra fellendülőben van Tíz évvel ezelőtt, 1970-ben Richard Neville az OZ című „földalatti” újság főszerkesz­tője látnoki képességgel „Egy korszak vége” című írásában siratta el a hatva­nas éveket, a virággyereke­ket, az ellenkultúrát, az egy­re inkább üzleti befolyás alá kerülő rock-zenét, a diák- mozgalmakat. írását Jimi Hendrix és Janis Joplin ha­lála, a Beatles szétválása, a hippikommunák felosztása, a Manson-család pere, majd a kenti egyetemen eldördü­lő, négy diák életét kioltó véres sortűz „igazolta”. Egy korszak fényes napjai voltak leáldozóban. Most, tizenkét év eltelté­vel, az elmúlt évtizedet érté­kelve, nyolcvanas évekre elő­repillantva ismét nincs hiány hasonló jóslatokban. A megállapítások ma sem de­rűlátóbbak. „Meghalt a rock”, „Rock-válság”, „Ütött az utolsó órád, rock” — ilyen és hasonló címekkel jelentek meg tekintélyes lapok, s a különbség csak annyi Ri­chard Neville jóslatához ké­pest, hogy a mai szerzők már a jelenlegi helyzet gon­dos elemzése, a tények birto­kában siratják el a rockze­nét. Igazuk van-e? A két leg­nagyobb és legtekintélyesebb angol pop-szaklap a New Musical Express és a Melody Maker hosszú hetekig nem, vagy csak minimális terjede­lemben került az újságáru­sokhoz. Az tát: anyagi nehéz­ségek. A legnagyobb nyugat­európai tinédzsermagazinok ugyancsak pénzügyi problé­mákkal küzdenek. Előbb a Popfotó, majd a Pop, végül a Rocky dobta be a törölkö­zőt, s most együtt, a Melody Makerrel megerősítve pró­bálják megtartani pozíciói­kat. Rosszul áll a hangle­mezgyárak szénája is A hat vanas évek reprezentáns nagyvállalatai, a Beatles-t szerződtető EMI és a Rolling Stones-t pártfogoló Decca tönkrement. Bezárták a legendás hamburgi Star klu­bot, ahonnan számos együt­tes indult a világhírnév felé. Ugyancsak bezárt, gazdasági okokból egy időre a rock egyik londoni fellegvára, a Rainbow Theatre is. Az USA-ban a nagyobb piacnak köszönhetően, vala­mivel jobban megy az üzlet, de ott sem rózsásak a kilátá­sok. Tavaly nyáron például 47 monstre szabadtéri fesz­tivált terveztek a koncert­ügynökségek, de 22-őt le kellett mondani, mivel a je­gyek nem keltek el. Okuk van a panaszra a sztárzene­karoknak is. A sikeres tini- zenekarok — Sweet, Smokie, Bay City Rollers — elvesz­tették közönségüket, és az utóbbi félévben már olyan nagy nevekre sem teltek meg a stadionok, koncertter­mek, mint Peter Frampton, Ted Nugent, Bee Gees, Kiss, Yes. A „katasztrófális hely­zetet” látva a lemeztársasá­gok már nem is hosszabbí­tották meg a szerződéseket a másod- és harmadvonalbeli előadókkal — takarékosság­ra, a gazdasági válságra hi­vatkoznak. A rockzene fölött e leta­gadhatatlan tényeket össze­gezve kongatták meg a lé­lekharangot, mondván: nincs tovább, a közönség elpártolt az ifjúság zenéjétől, a hihe­tetlenül megdráguló „előállí­tási” és turnéköltségek pe­dig lehetetlenné teszik a rock továbbélését. Valójában erről egyelőre szó sincs. Az viszont vitat­hatatlan, hogy elsősorban az állandóan emelkedő olajárak­nak köszönhetően — a hang­lemez olajszármazékból ké­szül — a popipar aranyévei véget értek. Ez alatt az idő­szak alatt a fokozatos és tar­tós konjunktúrának köszön­hetően a popipar minden más szórakoztató iparágat megelőzve, 4,5 milliárd dol­láros üzletággá vált, s a tő­kebefektetés egyik leggyor­sabban megtérülő, legjövedel­mezőbb ágazata lett. Most ennek a konjunktúrának vé­ge szakadt. Az egyre gyor­sabban guruló dollár utáni hajszában a rockipar cápái túl messze mentek, túlságo­san mohók lettek. Egy dupla nagylemez például ma már 16—19 dollárba kerül és ért­hető, ha az elsősorban fiata­lokból álló vásárlóközönség­nek ilyen drága lemezekre már nincs elég pénze. Ugyan­csak megfizethetetlenek a 15—20 dolláros koncertje­gyek, s így, legalábbis lát­szatra az a helyzet, hogy a közönség elpártol a rockze­nétől és inkább az egymást követő divatokba veti magát. Az utóbbi években kibon­takozó New Wawe (új hul­lám) példája azonban bizo­nyítja, hogy nem a rock, ha­nem a zenét megfojtó üzlet került válságba. A New York-i Central Parkban a nagy zenekarok méregdrága koncertje teljes bukással végződött, míg néhány nap­pal később egy „új hullá­mos” fesztivál — négy és fél dolláros jegyekkel — ne­gyedmillió fiatalt vonzott. Nem kell tehát gyászol­nunk, a rock a 80-as évtized­ben is élni és virulni fog. Legfeljebb a szupersztárvilág veszíti el jelenleg mindenre ránehezedő hatalmát. A rock nagy öregjei — mint például a Rolling Stones — sorra je­lentik be, hogy egy-két éven belül végleg kiválnak a mű­fajból. Másokat a generá­cióváltás, a kegyetlen üzleti harc kényszerít majd távo­zásra. Rövidesen a diszkó­divat is végleg a süllyesztő­be kerül és jönnek az új hullám, a reggae, a punk, a ska és más stílusirányzatok új előadói. S velük visszatér a jelszó is! — Vissza a gyö­kerekhez! S ha valóban így lesz — miért ne lenne így? — akkor ebben az évtized­ben a rockban is termékeny évekre van kilátás. S. J. Az elektronikus rockzene „varázslója” Vangelis A z utóbbi években egy­re népszerűbb, elter­jedtebb az elektronikus rockzene, amely a hagyomá­nyosokon kívül, elsősorban az elektronikus billentyűs hangszerekre — mellotronok- ra, szintetizátorokra — épül. A szintetizátorzene a több ezer kapcsolási lehetőséggel — hangzási kompozícióval — rendelkező billentyűsök fej­lődését is magával hozta. Az ARP cég Omi nevű szinteti­zátora a vonósok és fúvósok hangját is képes élethűen visszaadni. Nagy népszerűségre tett szert a „szintetizátorok va­rázslójának” tartott — tel­jes nevén — Papathanussiou Vangelis, akinek felvételei hazánkban is közismertek. Vangelis 1941-ben született, a ■ Persze az USA-ból jó dolgok is származnak, nemcsak a szárnyas rakéták és a nehézfegyverzet dán és norvég területen való telepí­tésének terve. A junk mail­ről van szó. Az amerikaik­nak van egy csomó egyszerű és ugyanakkor ritka találó szavuk és kifejezésük, ame­lyeket igen nehéz idegen nyelvre fordítani. Ide tarto­zik a junk mail is, ami kö­rülbelül ennyit jelent: pos­tán küldött bóvli-lista. Rek- lámfüzetek, brosúrák, piai kátok, amelyeket — akár akarja az ember, akár nem — óriási mennyiségben, ha­jigáinak be a postaládákba minimum naponta egyszer. A karácsony és az újév előtti időszak a legforróbb a junk mail szempontjából. Le­vélszekrényeink megduz­zadnak és szétrepednek a szerzőik ragyogó fantáziájá­tól szikrázó reklámprospek­tusoktól. A napokban megér­kezett a Steen og Streem- cég 88 oldalas szépen il­lusztrált 1981-es ajándékka­talógusa. A katalógus kiadó­ja vonzó ajánlatokat tesz arra vonatkozólag, hogy pél­dául a mindössze 295 koro­görögországi Szalonikiben. Az Aphrodite’s Child együt­tes volt billentyűse mindin­kább érdeklődött az elektro­nikus és szimfonikus rock iránt. Eleinte filmzenéket komponált, majd egyedül játszva — szintetizátorokon és akusztikai ütőhangszere­ken — készítette nagyleme­zeit. Zenei stílusa — amely nehezen kategorizálható — közelít Rick Wakeman és Jean Michel Jarre kompozí­cióihoz. Magába foglalja több kontinens kultikus és modem zenei hagyományait. Barbie álomháza nás elektromos turistafogke- fe boldog tulajdonosai le­gyünk. (1 norvég korona — 5,85 Ft. — A ford.) Azok számára, akik egyszerűen és szerényen szeretnek öltöz­ködni, lehetőség nyílik arra, hogy 275 koronáért női pa­mutblúzt vegyenek. Ebben az árban a blúz hosszú Uj­júinak értéke is bennefog- laltatik.' Mivel a karácsony a gye­rekek és a serdülők ünne­pe is, magától értetődik hogy a vastag katalógus több oldala a fiatalok ajándékai­val foglalkozik. Mit szólnak például a Barbie „álomházá­hoz"? Ez a játékház, mind­össze 998 koronába kerül. Mindenki könnyűszerrel be­rendezheti a tulajdon ízlése szerint. Persze, ha lefizet ér­te egy csinos összeget. Pél­dául, ha megveszi a hozzá Saját „hanglaboratóriumá­ban előállított” szerzeményei egyaránt tartalmazzák a dzsessz- és popmuzsika — elvont és konkrét zenemúlt­ra visszautaló és a jövőbe mutató kezdeményezéseit. Kiemelkedő felvételei: Al- bedó 39. (1976), Spirál (1977), Beaubourg (1978), China (1979). 1980-ban közös LP-t adott ki Jon Andersonnal, a YES együttes kivált énekesével: Short Stories (Kis történe­tek) címmel. A Párizsban élő Vangelis legnagyobb si­tartozó játékhűtőszekrényt 98 koronáért, vagy a zuha­nyozóval és fehérnemű-szá­rítóval felszerelt „exkluziven elegáns" fürdőkádat. Ennek is 98 korona az ára. Magát az amerikai Barbie-babáf tenniszruhában árulják. Megvehető hozzá a legújabb amerikai sportkocsi, vagy mondjuk, egy orosz agár nyakörvvel és pórázzal 79 koronáért. Ilyen játékokat kapván, a norvég gyerekek teljes mér­tékben megérezhetik, mit je­lent a fényűző élet. Meg­érezhetik és megérthetik azoknak a világnézetét, akik horribillis összegeket keres­nek az ilyen játékok gyár­tása és forgalmazása révén. Sajnos, a norvég gyerekek többsége meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy részese legyen ezeknek az érzéseknek — azon egysze­rű oknál fogva, hogy „álom- házikók”, játékagarak és a legújabb amerikai sportko­csik megvásárlására a szüle­iknek nincs elegendő pénzük. Gooddach (Zahemszky László fordítása) kére a cannes-i filmfeszti­válon 1981-ben bemutatott Chariots of Fire (Tűzszeke- rek) című angol film zenéje, amely Oscar-díjat kapott. A film címével azonos nagy si­kerű LP első oldala hat fel­vételt — Titles (Nevek), Five Circles (öt kör), Abraham’s Theme (Ábrahám témá­ja), Eric’s Theme (Erik té­mája), 100 Metres (100 mé­ter), Jerusalem — tartal­maz. A nagylemez második ol­dalát kitölti a címadó szer­zemény. Az érdekes, elektro­nikus hangzásvilág nagy vir­tuóza további felvételt ké­szített Jón Andersonnal kö­zösen, The Friends of Mr. Cairo (Mr. Cairo barátai) címmel. Korcsog Béla Piramis a mélybe Üzérkedés, valamint a vám- és devizaszabályok megsértésének alapos gyanú­ja miatt indítottak eljárást a Piramis együttes vezetője, Som Lajos, továbbá dobosa és két technikusa ellen — olvashattuk a tegnapi lapok­ban a hírt. Ki ne tudná, hogy a het­venes évek második felében itthon nagy népszerűségnek örvendett zenekar aranykor­szaka pár esztendeje véget ért. Úgy tűnik, Som Lajosék igencsak hozzászoktak az „aranyozott” élethez, és si­kerek híján most törvényke­rülő módját választották — aranyékszerek csempészésé­vel — jólétük fenntartásának. Elgondolkodtató, hogy a Pi­ramis csúcsa milyen rövid idő alatt fordult a magasból a mélybe... (—) összeállította: Szalay Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom