Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-22 / 300. szám

2. NÉPÚJSÁG,. 1982. december 22., szerda Jubileumi emlékülés Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) az osztálykülönbségek. A fej­lett szocializmus tökéletesí­tésének ezért magában kell foglalnia az átgondolt, tudo­mányosan megalapozott nem­zetiségi politikát is. Ennek feladatairól szólva az SZKP KB főtitkára meg­állapította : tudatában kell lennünk annak, hogy vala­mennyi nép szellemi örök­ségében, hagyományaiban, életmódjában nemcsak jó, hanem rossz, idejüket túlélt elemek is vannak. Felada­tunk az, hogy ne tartósítsuk ezt a rosszat, hanem meg­szabaduljunk mindentől, ami idejétmúlt, ami ellentétben áll a szovjet népek együtt­élésének, a szocialista er­kölcsnek, kommunista esz­méinknek normáival. Nemzetközi kérdésekről szólva Jurij Andropov kitért a szocialista országok közötti kapcsolatokra, megállapítva, hogy e téren természetesen nem sikerült mindent azon­nal megoldani. Nem mindig sikerült időben levonni a kö­vetkeztetéseket a szocialista világon belüli változásokból. Voltak illúzióink, amelyek­nek meg kellett szűnniük, és voltak hibáink, amelyekért fizetnünk kellett. Most azon­ban elégedetten kijelenthet­jük, hogy sok mindent megtanul­tunk, s a szocialista ál­lamok közössége hatal­mas, erős szervezetté vált, amely óriási pozitív szerepet tölt be a világ életében. Természetesen ma sem ál­líthatjuk, hogy túlléptünk minden nehézségen, elértük az ideális állapotot. Közössé­günk országai előtt sok ko­moly feladat áll. Ezek közé tartozik szocialista vívmánya­ink és értékeink védelme az imperialista nyomással szem­ben, a béke és az enyhülés megszilárdításáért vívott kö­zös harc, politikai együttmű­ködésünk tökéletesítése, a gazdasági integráció folya­matának előbbrevitele. Az SZKP KB főtitkára a harmadik világ országairól szólva a Szovjetunió válto­zatlan támogatásáról biztosí­totta azokat függetlenségük megszilárdításáért, népeik jólétéért és fejlődéséért a ne­héz körülmények között ví­vott harcukban. Megállapí­totta, hogy a Szovjetunió tisztelettel adózik az el nem kötelezett országok mozgal­mának, amelynek békeszere­tő politikája hasznos szere­pet tölt be a nemzetközi élet­ben. Jurij Andropov leszögezte, hogy a Szovjetunió külpoliti­kája a békés egymás mellett élés elvein alap­szik. A béke megszilárdítását szol­gáló minden lépés érdeké­ben azonban nehéz harcot kell vívni az imperializmus héjáival. Ez a harc különö­sen kiéleződött most, amikor Nyugaton aktívabbá vált a leginkább kardcsörtető erők tevékenysége. Az imperialis­ták nem mondtak le arról, hogy gazdasági bojkottot va­lósítsanak meg a szocialista országokkal szemben, s be­avatkozzanak belügyeikbe. Teszik mindezt abban a re­ményben, hogy megingathat­ják társadalmi rendszerüket. Katonai fölényt akarnak el­érni a Szovjetunióval, a szo­cialista közösség valameny- nyi országával szemben. Ter­mészetesen ezek a tervek el­kerülhetetlenül kudarcba ful­ladnak. Nem téveszthetjük azon­ban szem elől, hogy Washing­ton politikája veszélyes mér­tékben kiélezte a nemzetközi helyzetet — mutatott rá Ju­rij Andropov. — Minden ko­rábbi méretet felülmúlóvá vált az Egyesült Államok és a vezetése alatt álló NATO katonai készülődése. Az Egyesült Államok hivatalos képviselői a „korlátozott” az „elhúzódó” és más típusú nukleáris háborúk lehetősé­géről beszélnek. E kérdésben világos az álláspontunk: nem szabad megenged­ni a nukleáris háborút — sem a kis, sem a nagy, sem a korlátozott, sem a totális nukleáris háborút. A nukleáris háború veszé­lyének reális csökkentéséhez vezető egyik legfőbb út: megállapodás létrejötte a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati nukláris fegyverek korláto­zásáról és csökkentéséről. Mi felelősségünk teljes tudatá­ban folytatjuk erről a tár­gyalásokat, s becsületes meg­állapodásra törekszünk, amely nem okoz kárt egyik félnek sem, ugyanakkor csökkenti a nukleáris fegy­verzet nagyságát. Az Egyesült Államok saj­nos egyelőre más magatar­tást tanúsít. Szavakban ra­dikális csökkentésre szólít fel, de valójában arra törek­szik, hogy a Szovjetunió ha­dászati ereje csökkenjen, őmaga pedig továbbra is sza­badon növelhesse hadászati fegyvereit. Képtelenség még az a gondolat is, hogy mi eb­be beleegyezhetünk. A Szov­jetunió javaslatai az egyen­súly megőrzéséből indulnak ki. Készek vagyunk hadászati fegyverzetünk több mint 25 százalékos csökkentésére. En­nek megfelelően kell csök­kenteni az Egyesült Államok fegyverzetét is úgy, hogy vég­ső soron mindkét állam hadá­szati fegyverhordozó eszkö­zei egyenlőek legyenek. Java­soljuk azt is, hogy lényege­sen csökkenjen a nukleáris töltetek száma és a lehető legnagyobb mértékben korlá­tozzuk a nukleáris fegyverek tökéletesítését. A tárgyalások idejére azt javasoljuk, amit a józan ész is diktál: fagyasszuk be mimkét fél hadászati fegy­verzetét. Az Egyesült Álla­mok kormánya ezt nem akarja, mivel belekezdett a nukleáris fegyverzet jelen­tős növelésébe. Ez nem fogja rákénysze­ríteni a Szovjetuniót arra, hogy egyoldalú engedménye­ket tegyen. Véleményünk szerint az Európa és az egész világ né­peit fenyegető veszélyt el le­het hárítani. A Szovjetunió ennek érdekében kész na­gyon messzire elmenni. Ja­vasoltuk, hogy kössünk egyezményt, amelyben le­mondanánk minden, euró­pai célpontokra irányított nukleáris fegyverről, a köze­pes hatótávolságúakról és a harcászati rendeltetésükről egyaránt. E javaslatunk sü­ket fülekre talált. Elfogadni szemmel láthatóan nem akarják, nyíltan visszauta­sítani viszont félnek. Sze­retném ismételten megerő­síteni hogy javaslatunk to­vábbra is érvényes. Javasoltuk azt is, hogy a Szovjetunió és a NATO or­szágai közepes hatótávolsá­gú fegyvereik számát alig egyharmadára csökkentsék. Az Egyesült Államok ebbe sem akar beleegyezni. A maga részéről a nevetséges módon nulla-megoldásnak nevezett javaslatot terjesz­tette elő. Ennek célja vala­mennyi közepes hatótávolsá­gú szovjet rakéta felszámo­lása a Szovjetunióinak nem­csak az európai, hanem ázsiai területén is, miköz­ben megmaradna, sőt tovább nőne a NATO európai nuk­leáris rakétakészlete. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Szovjetunió ebbe be­leegyezik. A magunk részéről készek vagyunk arra, hogy a Szov­jetuniónak csak annyi raké­tája maradjon Európában, amennyivel Anglia és Fran­ciaország rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió több százzal csökkentené ra­kétái számát, s ezen belül több tucattal a legkorsze­rűbb, Nyugaton SS—20 né­ven emlegetett rakétái szá­mát. Ha az angol és francia rakéták száma a későbbiek­ben csökkene, akkor a szov­jet rakáték száma is ugyan­ilyen mértékben csökkenne, Ezzel együtt megállapodásra kell jutnunk arról is, hogy azonos mértékűre szállítjuk le a két fél közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverek hordozására alkalmas repü­lőgépeinek számát. Felszólítjuk partnereinket, hogy fogadják el ezt az igazságos megállapodást, és éljenek a lehetőséggel, amíg az megvan. Senki se essen azonban tévedésbe: soha nem engedjük meg, hogy saját biztonságunk és szö­vetségeseink biztonsága ve­szélybe kerüljön. Mi a széles körű, gyü­mölcsöző, a diktátumtól és az idegen ügyekbe való beavatkozástól men­tes együttműködés hívei vagyunk. A Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy a jelenlegi és a fel­növekvő nemzedékek szá­mára biztosítsa a nyu­godt, békés jövőt — mondotta Jurij Andro­pov. Jurij Andropov beszédét követően az ünnepi ülés résztvevői és külföldi ven­dégei szólaltak fel. Beszédet mondott Viktor Grisin, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára, Mihail Szo- lomencev, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttag­ja, az OSZSZSZK Miniszter­tanácsának elnöke, Todor Zsivkov, a BKP KB főtitká­ra, a Bolgár Népköztársa­ság Államtanácsának elnöke, Vlagyimir Scserbickdj, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Kádár János, az MSZMP KB első titkára. — Megtiszteltetés számunk­ra, hogy e kiemelkedő ünne­pen, a Szovjetunió fennállá­sának 60. évfordulóján átad­hatjuk önöknek s az önök személyében a nagy szovjet népnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak és Minisztertanácsának, a szocializmust építő magyar népnek forró üdvözletét, ba­ráti jókívánságait — mond- dotta az MSZMP KB első titkára. A Szovjetunió egész tör­ténete bizonyítja, hogy mi­lyen hatalmas eredmények elérésére képes a kapitalista kizsákmányolástól, a feuda­lizmus béklyóitól, a nemzeti elnyomástól megszabadult nép, a testvérként egyesült dolgozó osztályok, nemzetek és nemzetiségek. Mi a szov­jet népben a társadalmi ha­ladás úttörőjét és felszabadí­tónkat tiszteljük, s ilyenként szívből gratulálunk nagy ba­rátunknak eddigi eredmé­nyeihez, kívánunk új sikere­ket a kommunista építő­munkában, s kívánjuk azt is, hogy békében élvezhesse munkájának gyümölcseit. A Magyar Népköztársaság­ban a politikai helyzet szi­lárd. Népünk, követve és támogatva pártunk XII. kongresszusának útmutatá­sait, a fejlett szocialista tár­sadalom építésén, jelentős társadalmi vívmányainak megvédésén, megszilárdítá­sán és gyarapításán munkál­kodik. Fejlődésünk mai, ma­gasabb szakaszának új kö­vetelményei, a sok nehézsé­get támasztó kedvezőtlen nemzetközi gazdasági körül­mények bonyolult feladatok megoldását követelik től,ünk. De van vezérlő eszménk, a marxizmus—leninizmus, be­vált politikánk, szilárdan megalapozott szocialista rendszerünk, s ami a leg­főbb, kölcsönös a bizalom a párt és a nép között. Erőin­ket mozgósítva megoldjuk feladatainkat, s biztosíthat­juk barátainkat, a Magyar Népköztársaság tovább ha­lad a szocializmus útján. Beszédét így fejezte be Kádár János: — Megismétlem pártunk, kormányunk, népünk szívből jövő üdvözletét a nagy ju­bileum alkalmából. Űj, nagy sikereket kívánunk a kom­munizmus építésében, a béke védelmében a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a nagy szovjet népnek. Éljen, virágozzék a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Hétfőn délután köszöntöt­ték az ünnepi tanácskozás résztvevőit a szovjet úttörők és komszomolisták képvise­lői. Este a Kreml Kongresz- szusi palotájában szovjet művészek adtak nagyszabású koncertet a jubileumi ülés tiszteletére. A hangversenyt megtekintették az SZKP és a szovjet állam vezetői, élü­kön Jurij Andropovval, az SZKP KB főtitkárával, va­lamint a jubileumi ünnepsé­gekre Moszkvába érkezett külföldi delegációk, köztük a Kádár János vezette ma­gyar párt- és állami kül­döttség. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára Moszkvában talál­kozott Wojciech Jaruzelski- vel, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárával. —( Külpolitikai kommentárunk )— Merre tart Portugália? AMIKOR A KRÓNIKÁS októberben Portugáliában járt, beszélgetőpartnerei biztosra jósolták a jobb­oldali kormánykoalíció vereségét a december 12-i helyhatósági választáson. Csupán az arányok körül uralkodott némi bizonytalanság. Azóta már tudjuk: az előrejelzés bevált, a Demokratikus Szövetség (AD) elnevezésű koalíció csaknem 600 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint a szocialisták és a kommu­nisták együttvéve. Elsősorban a szociáldemokraták, Pinto Balsemao miniszterelnök pártja gyengült meg. A választók mindenekelőtt az ^ország súlyos gazdasági helyzetét kérték számon tőle. Portugália ugyanis az utóbbi hó­napokban mind aggasztóbb válságba került. Az inf­láció üteme meghaladja a húsz százalékot, a munka- nélküliség pedig azokra az időkre emlékeztet, amikor az egykori gyarmatokról hirtelen hazatértek a por­tugálok tízezrei, s képtelenek voltak munkaalkalmat találni. Ma a felnőtt lakosság 14—15 százaléka keres állást, miközben sok nagyüzem és még több kis gyár csökkenti a termelését, megrendelés híján visszafogja a munkát. Százával-ezrével állítják ki a felmondó- leveleket. Ráadásul Lisszabon külföldi tartozásai te­temesen megnőttek, elérik a 11 milliárd dollárt. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT — „utánam az özönvíz!” felkiáltással — a miniszterelnök levonta a szükséges tanulságokat és benyújtotta lemondását. Ezzel persze a válságos állapot méregfogát még nem húzták ki Portugáliában. Az ellenzékiek, a kommunisták és a szocialisták már huzamosabb ideje követelik Pinto Balsemao le­mondását. Eanes elnöknek többször javasolták: osz­lassa föl a törvényhozást és írjon ki új választást. Portugália 17. miniszterelnöke lemondásával bizonyos mértékig elébe ment az eseményeknek. Azt azonban még nem lehet tudni, vajon a hatáskörében az alkot­mány módosítása óta korlátozott Ramalho Eanes el­nök rászánja-e magát a lépésre, s föloszlatja-e a par­lamentet? Azt sem könnyű fölmérni, vajon a szocia­listák iránt jelentős mértékben nőtt-e a bizalom? Korábban' ellenkező tendencia mutatkozott a válasz­tók körében. Sajnos annak viszont úgyszólván semmi esélye nincs, hogy a baloldali alternatívát elfogadja Mario Soares pártja, s hajlandónak mutatkozzék a kommunistákkal együtt a kormányalakításra. Az újabb válság híven tükrözi a súlyos belső ellen­téteket Lisszabonban. Maga a jobboldali koalíció is több szólamú: a most lemondott miniszterelnököt partnerei részéről mind hevesebben támadják. Alig egyéves kabinetje már a helyhatósági választások előtt két tűz közé szorult. A BALOLDAL ÉRVE IGAZ: a törvényhozás jelen­legi összetétele nem tükrözi az ország erőviszonyait. Előbb vagy utóbb tehát ki kell írni az új választást — idő előtt vagy még inkább időben —, mert csak az adhat választ arra nézve, hogy nyolc évvel a polgári demokratikus forradalom után merre tart Portugália. Gyapay Dénes WASHINGTON Caspar Weinberger ameri­kai hadügyminiszter vendé­ge volt kedden reggel Husz- szein jordán király, majd a Fehér Házban Reagan elnök fogadta az uralkodót. Husz- szein szombat óta tartózko­dik Washingtonban. Shultz külügyminiszterrel hétfőn tartott megbeszéléseit köve­tően kijelentette: reményke­dik a közel-keleti helyzet javításának lehetőségében. A tárgyalások tartalmáról azon­ban nem nyilatkozott. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka hétfői teljes ülé­sén öt, Namíbiára vonatkozó határozatot fogadott el. A dokumentumok élesen elíté­lik a Dél-afrikai Köztársasá­got Namíbia törvénytelen megszállásáért, a namíbiai területekről Angola ellen in­dított agressziókért, A hatá­rozatok sürgetik a Biztonsági Tanácsot, hogy léptessen életbe átfogó büntetőintéz­kedéseket a Dél-afrikai Köz­társasággal szemben. A közgyűlés 37. ülésszaka ugyancsak hétfői teljes ülé­sén úgy határozott, hogy az 1987-es évet a hajléktalanok megsegítése nemzetközi évé­nek nyilvánítja. BONN A német alapszerződés alá­írásának tizedik évfordulója alkalmából közzétett nyilat­kozatában az NSZK kormá­nya kinyilvánítja készségét arra, hogy fejlessze a kap­csolatokat az NDK-val. A nyilatkozat szerint a bonni kormány ésszerű, az együtt­működésen alapuló viszonyt kíván az NDK-val kialakíta­ni, és érdekelt abban, hogy az emberek javát szolgáló átfogó, hosszútávú • megálla­podások jöjjenek létre. PÁRIZS Sztyepan Cservonyenko szovjet nagykövet, aki rövi­desen távozik párizsi állo­máshelyéről, hétfőn búcsúlá­togatást tett Mitterrand el­nöknél. A nagykövet a több mint egyórás látogatás után kijelentette az újságíróknak, hogy a szovjet—francia kap­csolatokról és azok fejlesz­téséről folytatott eszmecse­rét az elnökkel. Cservonyen­ko utalt arra, hogy egyes nemzetközi kérdésekben kü­lönbözik ugyan a két kor­mány véleménye, de töre­kedni kell az álláspontok közelítésére és meg kell erő­síteni a francia—szovjet pár­beszéd szerepét a nemzetkö­zi problémák megoldásában, elsősorban Európa biztonsá­gának érdekében. KAIRÓ Kína támogatja a fezi arab csúcson kidolgozott közel- keleti rendezési tervet, de ezen túlmenően nem kíván saját elképzelésekkel előáll­ni — jelentette ki keddi kairói sajtóértekezletén Csao Ce-jang. A kínai miniszter- elnök ezt megelőzően tanács­kozott Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel. Csao Ce- jang hétfőn érkezett Kairó­ba, afrikai kőrútjának első állomására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom