Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-22 / 300. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 22., szerda 3. A KULCS: A SZERVEZÉS Ezt is magyar módra A SORBAN A NEGYEDIK hely Salgótarján volt. Legutóbb ott találkozott a szak- miniszter azoknak az ipari üzemeknek a vezetőivel, akik az országnak ebből az északi részéből, megyéiből mentek el a nógrádi városba. Ügy szólt a meghívó, hogy Méhes Lajos szót akar érteni az igazgatókkal, néhány komolynak minősített kérdésben pedig el akarja mondani a véleményét. Bevallom, nekem tetszett az a tény, hogy a hegy ment Mohamedhez ebben az esetben. Lehet, hogy ennek nagyon praktikus okai is voltak, de az ésszerűség követelményén túl szerintem az adott helyzet jóval távolabbra is mutatott. Minden titokzatoskodás helyett: mégiscsak a demokrácia élő gyakorlatát igazolta, hogy a miniszter és közvetlen környezete „utazott”. Ha nem is irdatlan távolságokat kellett megtennie a megadott színhely eléréséhez, de bizonyos kényelmetlenségeket mégsem kerülhetett el a szándék valóra váltásával. Fogadjuk ezt olyan természetes magától érthetőséggel, mint amilyennek talán azok sem szánták, akik így döntöttek. Gondolom, ettől még nem lett „még nagyobb ember” az ipari miniszter. Feltételezem, hogy a meghívott igazgatók sem „hatódtak meg” a tapasztalt figyelmesség okán. Igaz, egy részük, mármint a vállalati vezető emberek egy része — el sem jött. Hát... ? Én nem is tudom, hogyan van ez? A miniszter sem kérdezett rá. Lehet, hogy a zsúfolt terem láttán fel sem merült benne, hogy számba kellene venni a jelenlevőket is, de a távolmaradtakat is. Talán azért sem futott erejéből erre is egy, kevéske, mert elég komoly dolgokat kellett felsorolnia. Nem éppen hízelgő megállapításokat fogalmazott meg a tárca néhány üzemével kapcsolatban. Bár tény, hogy a „többség” tőle is jó bizonyítványt kapott. Tulajdonképpen nem is tett mást, mint egyfajta tükröt tartott oda az igazgatóknak. Valahogy úgy: nézzenek bele és lássák meg kendőzetlen önmagukat. Ilyenek. Az „ítélet” alapja pedig sem több, sem kevesebb nem volt, mint a világpiac. Hol a helyünk a kontinensek kereslet-kínálat folyaban? És... miért van ott a helyünk? Kiderült, hogy ugyan büszkék lehetünk eredményeinkre, de semmi okunk megkönnyebbülten felsóhajtani. Mert... többre is képesek vagyunk, képesek lennénk. Például: eszközeink aránya, a termeléshez viszonyítva, túlzottan nagy. Azért is, mert hatalmas költségekkel valósítunk meg olyan 'beruházásokat, amelyeknek hatásfoka ... hát szelíden fogalmazva: jóval jobb is lehetne. VAGY: HATÉKONYSÁG. Elég, ha csak emlegetjük? Vagy mércének kell tekintenünk? Olyan mércének, amely nem tűr el semmiféle magyarázkodást. Ahol nem érnek fel eddig, ott... ott nem kell erőltetni a termelést, hanem... ! — Ipari termékeinket a világpiac vizsgáztatja minőség, ár, szállítási határidő és szervizszolgáltatás tekintetében. Ezeket a szavakat a miniszter mondta. Salgótarján előtt pedig elmondták már... valljuk be: jó néhányszor'. De úgy vagyunk mi ezzel, hogy mondjuk, mondjuk. És mi lett az eredmény? Néhány üzem „elkezdett mesélni”. Hivatkozott mindenre, csak arra nem, nekik mennyi részük van abban, hogy... egy kicsit hátrébb tartanak. Az államtitkár megmagyarázta nekik, hogy biztosan félreértették a miniszter szándékát. Jobb lenne, ha újból nekilátnának a mérleg elkészítésének. Lett is foganatja az intelemnek. Ahogy a miniszter elmondta ott, Salgótarjánban, az újabb összegezés már tartalmilag jobban sikerült, mint az elődje. EZ AZ, AMIT én nem látok át. Hogyan engedhetik meg maguknak felelős gazdasági vezetők azt, hogy „ne értsék meg”, mit kíván tőlük a miniszterük? Vagy ha nem tudják megérteni, miért nem tesznek a helyükbe olyan embert, akinek nem kell unos-untig magyarázni a magyarul jól megfogalmazott kijelentő mondatok értelmét? Azt hiszem, ez a fajta „lassúság” az oka annak, hogy miért nem tartunk még előbbre. A másik pedig, amit a miniszter is hangoztatott: — A tartalékaink feltárásának és hasznosításának egyik legolcsóbb és leggyorsabb módszere a szervezés. Tessék, az a bizonyos Kolumbusz-tojás. Hányszor mondtuk már ezt is? Meddig mondjuk még? Ami közelebbi tájainkhoz tartozott: — A Mátravidéki Fémművek a tubusok festékrétegét húsz konkurrens cég mintája alapján alakította ki. Egy másik példa ugyancsak a minisztertől: — A Finomszerelvénygyár a nemzetközi összehasonlító elemzés alapján határozta meg fejlesztési programját. Üj hűtőkompresszort alakítottak ki, amelyet az igényesebb teljesítményű hűtő- szekrényekbe építenek be. Így is lehet. A magyar módra tehát nem feltétlenül patópálosko- dás. De az igenis jellemző ránk, hogy túlságosan elnézőek vagyunk nem is egy esetben. Pedig nem repeszti szét a zsebünket a degeszre tömött erszény. Mégis ... HA ÉN MINISZTER LENNÉK, ilyenkor a magyaráz- gatást meg sem hallgatnám. Bizonyára ezért nem vagyok miniszter. De komolyan: tudom, türelem. És kérdezem is: meddig? A külpiac nem türelmes. G. Molnár Ferenc Szocializmus és munkaerkölcs Megjelent a Politikai Főiskola közleményei című folyóirat idei, 3. száma. Az olvasók igen érdekes és tanulságos írások között válogathatnak. Ágoston László kandidátus a szocializmus specifikus termelőerőiről ír, Kirschner Béla egyetemi tanár pedig A stratégiai vonal meghatározása és értelmezése a KMP I. kongresszusán címmel ad közre tanulmányt. Bizonyára igen sokakat érdekel B. Fülöp Ágnes egyetemi adjunktus értékelése a kommunista mozgalom forrásairól, illetve kezdeteiről Kínában. Napjaink egyik legizgalmasabb témáját dolgozta föl tanulmányában Lick József egyetemi tanár — a szocializmus és a munkaerkölcs problémáját elemzi. Megállapítja, hogy a munkához való szocialista típusú erkölcsi viszony társadalmi méretű elterjedése, a követelmények általános érvényesülése csak nagyon hosszú — sok szempontból előre nem látható társadalmi-gazdasági fejleményektől is függő — történelmi folyamat eredménye lehet. A szerző — többek között — kifejti, hogy ennek oka például a kapun belüli „munkanélküliség”, a munka szervezettségének elégtelensége és más egyéb tényezők. Ebből fakad, hogy a dolgozók egy része többet és jobban dolgozik munkahelyén kívül, mint ott. Rónaszéki Gábor raktárvezető leltározás közben... Exportra csomagolják az asszonyok az öt kilogrammos paradicsomsűrítményt (Fotó: Szabó Sándor) Jobb árfekvés, több dollárbevétel Évzárás előtt a Hatvani Konzervgyárban Néhány hete, pontosabban Hatvan felszabadulásának évfordulós ünnepségén, Juhász Ferenc, a városi pártbizottság titkára számba vette a település közel négy évtizedes fejlődését. Beszédében kiemelten foglalkozott a konzervgyár, illetve a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat tőkés exportnövelő tevékenységével. Megjegyezte azt is többek között, hogy a konzervesek az idei esztendőben várhatóan 6 és fél millió dollár export árbevétellel számolnak. A várakozáson felüli teljesítmény dolgában, immár az évzárás küszöbén, beszélgettünk Rácz Sándor pénzügyi és kereskedelmi osztályvezetővel, kíváncsian az eredmény részletkérdéseire, amelyek föltehetően összefüggnek a konzervgyár önállósulásával. Keresett cikk — őszintén szólva számítottunk a népgazdasági szempontból oly fontos dollárbevételre, hiszen ha visszatekintünk az előző esztendőkre, ily szempontból egyenes volt a fejlődés. Amíg 1980-ban 4 és fél millió, addig 1981-ben csaknem 5 millió dollár volt a tőkés exportból származó árbevételünk. És miután időközben megnőtt a paradicsompüré iránti kereslet a piacon, továbbá kihasználtuk az önállóságból eredő piackötési lehetőségeinket, egyszeriben kinyílt előttünk az út a több felé — mondotta Rácz Sándor. — Persze, a kedvezőbb világpiaci árszint mellett itthon is kellett cselekednünk. Belső gyártásszervezési intézkedéseket foganatosítottunk, a kedvezőbb árfekvésű készítményeink gyártását helyezve előtérbe. Ezer vagonra növeltük különböző „kiszerelésű” paradicsompüré termékünket is, százra pedig a zöldborsót. És bár ez voltaképpen csak 4 százalékos mennyiségű túlteljesítésnek felel meg, a paradicsom feljavult tőkés ára dollárbevételi tervünknél már 27 százalékos ugrást jelent. Továbbá azt is, hogy a tervezett 5,1 millió dollárral szemben, várhatóan 6,5 millióval zárjuk az évet. Nagyobb rendelések A későbbiek során elmondotta az osztályvezető, hogy az ezervagonnyi paradicsomkészáru, amihez jelentős mennyiségű sűrítményt a múlt esztendőből mentettek át, 70 százalékban afrikai országok — Irak, Szaúd-Arábia, Nigéria, Algéria — piacán lelt gazdára, 30 százalékát pedig angol, svájci, svéd, finn importőrök vásárolták meg. Az idén gyártott püré ugyanakkor minőség, szín dolgában is jobb volt a korábbi évek termékénél, amit legtöbb Hatvanba látogató tőkés partnercég nagyra értékelt. Több svájci, angol üzletfél ennek az eredményeként már meg is emelte az előzetesen lekötött, az 1982—83-as gazdasági évre szóló termék rendelését. Együtt a munkásokkal — Vállalatvezetésünk különben az idén fokozott jelentőséget tulajdonított az értékesítési tevékenységnek, ami nem csupán személyi átszervezésben, vagy hasonló belső intézkedésekben jutott kifejezésre — folytatta tájékoztatóját Rácz Sándor osztályvezető. — A pártvezetőséggel egyetértésben súlyt helyeztünk arra, hogy a gyár dolgozóinak legszélesebb köre ismerje meg a gyártás, a kereskedelem és az értékesítés teljesítményét, az exportnövelés népgazdasági fontosságát, és mindennek a tudatában végezze napi munkáját. Az ilyen tájékoztató jellegű eszmecsere fórumai általában a taggyűlések, műhelymegbeszélések voltak, igen sokat használva mindannyiunk közös ügyének. És ezt a párbeszédet a jövőben is fontosnak tartjuk, hiszen célkitűzéseink nem változnak. Az 1983-as esztendő tőkés export árbevételi tervének „mutatói” inkább fölfelé kerekednek, és teljesítésük létfontosságú a vállalat életében. Térítés a gazdaságoknak A több és jobb konzerv, a magasabb dollárbevétel természetesen nem függetleníthető a megfelelő mennyiségű nyersanyagtól. A Hatvani Konzervgyár vezetői sem sajnálták a fáradtságot, hogy a közelmúlt hetekben, hónapokban megkeressék a bázisgazdaságokat, és eléjük tárják a paradicsomtermesztésben rejlő lehetőségeket. Döntő érvük mindenütt ez volt: a paradicsompüré iránti kereslet, a világpiac érdeklődése egyre növekvő, magával hozva az árnövekedést mind a rubelelszámolású, mind a tőkés és a hazai piacokon, érdemes tehát ezzel a növényi kultúrával foglalkozni. Megéri annál fogva is, hogy a paradicsom átvételi ára jövőre nem sokkal lesz ugyan magasabb az ideinél, a gyár azonban a püré elkészítéséből származó eredmény bizonyos részét visszajuttatja a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. Kölcsönösség elve — Ezt a gyakorlatot már az idei, 1982-es esztendőben is alkalmaztuk. És talán ennek köszönhető, hogy a gyárvezetők tucatnál több nagy- gazdaságban tett látogatása nyomán kedvezőek a kilátásaink. Megközelítően olyan mennyiségű nyersanyag szállítására kötöttünk szerződést, mint amennyit ez évben sikerült átvennünk. A magunk részéről természetesen igyekszünk megfelelni a bizalomnak, hogy együttes munkánk a megváltozott világgazdasági körülmények közepette is kölcsönösen hasznot hajtó legyen, és hozzájáruljon a honi gazdaság általános stabilizálódásához — fejezte be beszélgetésünket Rácz Sándor osztályvezető. Moldvay Győző Két év alatt 20 millió forint - A fele is sok — Ha leállnak a szűrők A cementgyár és környezete Ha barátaimmal, ismerőseimmel Szilvásváradra autóztunk, természetesen Bélapátfalván keresztül vezetett az utunk. Az ország különböző részeiben élő vendégeim szinte soha nem mulasztották el megjegyezni a cementmű környékén, hogy: „Na látjátok ez az a hely, ahol nem tudnék élni!” Régi sirám, hogy a környék fáit, bokrait, a falvak házait, portáit szürke por lepi be. Még egy-egy na gy esőzés után sem „zöldülnek ki” igazán a lombok. Mi több, a cementmű naponta kibocsátott pora eljut még Szilvásváradra, a Bükki Nemzeti Park növény- és állatvilágához is és veszélyezteti azt. Így tehát nemcsak a Bélapátfalván élők örökös gondja a környezetvédelem. ★ A témával foglalkozott nemrégiben a Heves megyei Tanács környezet- és természetvédelmi bizottsága is. Megtárgyalták ülésén a bélapátfalvi cementgyár üzemeltetésével összefüggő környezetvédelmi intézkedések tapasztalatait. Megállapították, hogy az ellenőrző mérések, a szakértői javaslatok, a környezetvédelmi beruházások elősegítették a levegő- tisztaság védelmét. Az idén ismét megvizsgálták azt, hogy a határozatokban rögzített feladatokat miként teljesítették. A gyár saját forrásaiból több mint 20 millió forintot fordított a környezetvédelmi beruházásokra. A többi között például folyamatos pormérő műszert szereltek fel a nagykéményre, átépítették az elektrofilterek automatikáját, megalakult a környezetvédelmi önálló csoport, kialakítottak egy 14 fős porta- lanító és karbantartó brigádot. A cementgyár által kibocsátott szilárd szennyező anyag' döntő többsége a nagykéményen át távozik a szabadba. Ebbe négy darab elektrofiltert kötöttek be. jó néhányak véleménye szerint azonban azért, hogy ezek karbantartását — az időt és a pénzösszeget —, megtakarítsák, nem mindig kapcsolják be. A községbeliek szerint csak akkor, ha valamiféle környezetvédelmi ellenőr érkezik. ★ A cementgyár főmérnöke, Márton István erélyesen tiltakozik, hisz, amint mondja: az utóbbi években sokat léptek előre: — Ma már zöldek a lombok nyaranta, az új házak cserepei sem szürkék, hanem pirosak, sokkal kevesebb a por, mint régebben. Mi több: ha a kéményeken lévő szűrőkkel baj adódik, javításra szorulnak, leállunk a gyártással is. Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal miskolci állomása ebben az esztendőben is ellenőrizte a gyár kéményeit és a szűrőket. Az elmúlt évhez viszonyítva a kibocsátott szeny- nyezőanyag mennyisége a felére csökkent: — Amíg tavaly óránként 207 kiló, az idén már csak 104,5 kerül a légtérbe — mondta a főmérnök — de, ez még mindig duplája a megengedhető értéknek. A túlszennyezésért természetesen bírságot kell fizetnünk. Az összeg változó, a legutóbbi évi 600 ezer forint volt. Várhatóan javítani fog a helyzeten az, hogy a cementmalmokhoz kapcsolódó zsákos porleválasztó berendezéseket nagy hatásfokú szűrőkre cseréljük ki két esztendőn belül. Egy ilyen berendezés mintegy 10 millió forintba kerül, s 1983 elején már be szeretnénk állítani. Ezt majd kísérleti jeleggel üzemeltetjük, s ha beválik, még hármat vásárolunk belőle. ★ A megyei környezetvédelmi bizottság kifogásolhatónak találta még a cementgyár belső területeinek tisztaságát, rendjét, a „klinker” nevű félkésztermék szállítását és a község felőli rész védőfásítását. A főmérnök elmondta, hogy épp ez utóbbi gondon próbálnak segíteni azzal, hogy a helyi termelő- szövetkezettől 4 ezer cserjét és facsemetét vásárolnak, illetve ültetnek a gyár területére. A megyei környezetvédők egyébként évente vissza- visszatérnek majd a bélapátfalvi cementgyár levegőközség felőli rész fásítására szennyezésének témájához. Remélhetőleg minden egyes alkalommal újabb jó hírekkel is szolgálhatnak majd. Hogy a szürke por mindinkább kevesebb Bélapátfalván és a környékén! Józsa Péter
