Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-21 / 299. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 21., kedd 3. Eredményes esztendőt zárnak szövetkezeteink ■f r ■■■ n ■ / r r gr Készülődés a Ugyan még csak december derekán járunk, és az Idő Is inkább tavaszias, mintsem a közeli télfordulóra emlékeztet. A határban viszont már minden elcsendesült. Zárszámadásra készülnek nagyüzemeink, mérleget vonnak az idei esztendő munkájáról, eredményeiről. Az értékeléssel párhuzamosan állami gazdaságainkban, a szövetkezetekben, valamint a társulásokban készítik a jövő évi tervet is. A könnyűipar és a piac Beszélgetés dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettessel Életszínvonalunk hátterében jelentős szerepet tölt be a könnyűipar. A megpróbáltatásokkal teli új gazdasági helyzetben a kiegyensúlyozott belföldi ellátás, a fogyasztói igények kielégítése mellett azonban exportfeladatait is meg kell valósítania az ágazatnak, a mind jobban beszűkülő értékesítési lehetőségek ellenére. Dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettessel a könnyűipar alkalmazkodókészségéről, a következő évek reális programjáról beszélgetett a Népújság megbízásából Horváth Anita. Jó lehetőség a könnyűipar sikeresebb gazdálkodására a kézműves hagyományok átmentése a nagyipari gyártás technikájába Az Agria Bútorgyár eddigi üzleti sikereinek is ez volt az alapja (Fotó: Kőhidi Imre) A Heves megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége a múlt héten háromnapos tanfolyamot rendezett Mátrafüreden, a közös gazdaságok főkönyvelőjének, ahol a zárszámadási előkészületeket beszélték meg. Ennek megfelelően láttak munkához az üzemekben, s ahol kell, ott még leltároznak év végéig, sőt néhány helyen terményértékesítést is végeznek. A következő hetekben 54 termelőszövetkezet és 3 szövetkezeti társulás: a baromfikeltető közös vállalat, az AGROPLAN, valamint a tarnamérai SERKÖV készít zárszámadást. Az idei esztendő változatos volt. A vártnál később tavaszodott, melyet aszályos nyár követett; az ősz száraz és napfényes volt, amely minden munkára kedvezett. A változékony időjárás, főleg a rendkívüli szárazság miatt a vártnál kevesebb gabona termett megyénkben, de a búza hektárankénti átlagtermése így is meghaladta a 4 tonnát. A tervezettnél több termett napraforgóból és különösen szőlőből. A napraforgótermelés eredményessége idén is növelte a közös gazdaságok jövedelmét. Így volt ez a szőlőnél is ebben az évben, miután az utóbbi tíz esztendő legnagyobb termését vásárolta föl szervezetten az Eger—Mátra- vidéki Borgazdasági Kombinát. A csapadékmentes őszi heteket jól kihasználták üzemeink a betakarításra, a vetésre és a mélyszántásra. Ennek köszönhető, hogy minSzínvonalas kulturális rendezvénysorozat színhelye volt a múlt hét végén az egri 5. számú Általános Iskola. A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából megrendezett Szovjet Kultúra Hetén a megnyitó ünnepségen rajzokból állítottak össze szép anyagot, majd sikeres vásárt tartottak a Szovjetunióról szóló könyvekből. Vetélkedővel folytatódott a rendezvénysorozat, majd Ádám Gábor, a megyei pártbizottság munkatársa — aki a Szovjetunióban végezte politikai tanulmányait —, tartott színes, érdekes beszámolót szovjetunióbeli élményeiről, tapasztalatairól. Az ötletek ezzel den munkát időben elvégeztek! Noha a tejtermelés megfelelően alakult ebben az évben, a tehénállomány mégis csökkent a megyében, amely további intézkedések megtételét teszi szükségessé! A legdinamikusabban a sertés- tenyésztés fejlődött. Zöldségfélékből kevesebb termett a nagyüzemekben, a háztáji és kisgazdaságok viszont jelentős többletükkel mindezt pótolták, így kiegyensúlyozott zöldség-gyümölcsellátást biztosítottak. Jelentős eredményeket hozott 1982-ben a szövetkezetek melléküzemági tevékenysége. Űj üzemeket létesítettek és néhány helyén bővítették. Január 1-től változnak a közgazdasági szabályozók, a termelés feltételei a mező- gazdaságban is. Ezeket figyelembe véve készítik a jövő évi tervet közös gazdaságaink. A népgazdasági célkitűzéseknek megfelelően Heves megye üzemei is aktívan részt vállalnak a gabona és a hústermelési program megvalósításából. A helyi adottságok még jobb kihasználásával és a tartalékok mozgósításával igyekeznek rugalmasan alkalmazkodni a tovább változó és szigorodó közgazdasági környezethez. 1983- ban még inkább előtérbe kerül az ésszerűbb energiafelhasználás és a költségtakarékosság. Mindezek együttesen a nyereséges termelést segíthetik elő az új esztendőben. Mentusz Károly még korántsem merültek ki. Tegnap már szovjet daloktól volt hangos az iskola, majd ünnepélyes hangulatú záró csapatgyűlés következett. Az elsőosztályosok ezen jelentkeztek a Kék nyakkendőért —, a negyedikesek pedig a Vörös nyakkendőért próbára. Ugyancsak a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendeztek programot az egri járásban. A járási KISZ-bizottság „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőt, illetve ennek döntőjét rendezte meg. Ennek témája a Szovjetunió hat évtizedes története, mai helyzete, népeinek élete, kultúrája, művészete volt. — Az új világgazdasági helyzet külföldön és itthon is arra készteti a könnyűipart, hogy szembenézzen a piaci kihívásokkal. Az 1983. évi prognózis stagnálást, egészen mérsékelt keresletet jelez. Ennek ellenére, hogyan tud„ helytállni az ágazat az export- és a belkereskedelmi értékesítésben? — A világgazdasági helyzet a könnyűipar számára is kedvezőtlenül változott. Exportunk olyan országokba irányul, ahol csökken a kereslet, erősödik az eladók versenye. A feltételek nehezebbé váltak. Ez a tendencia már két éve tart, és 1983. évre sem számíthatunk számottevő javulásra. A piaci kihívásokkal szemben nem „visszavonuló” stratégiát választunk, hanem az új piaci helyzetnek megfelelő módszereikkel élünk. Növelni kívánjuk termékeink exportját, amit elsősorban termékeink színvonalának, versenyképességének javításával és sokkal jobb piaci munkával kell elérnünk. Gyártmányfejlesztésünkben, terméktervezésünkben az egyes külpiacok, vevők igényeihez az ediginél jobban és főleg gyorsabban, rugalmasabban kell alkalmazkodnunk. Közelebb kívánunk kerülni a vevőkhöz, ebben vállalataink kereskedelmi munkájuk javítására már eddig is számos intézkedést tettek. Több vállalat önálló külkereskedelmi jogot kért és kapott, mások a külkereskedelmi vállalatokkal szorosabb, közös érdekeltségen alapuló együttműködési formákat alakítottak ki. Vállalataink sokat tehetnek és tesznek versenyképességük növeléséért a költségek csökkentésével is. Folyamatban van a vállalatok belső irányítási és érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztése, amely növelni fogja rugalmasságukat, alkalmazkodóképességüket. Hasonló piaci „kihívással” találkozunk belföldön is. A magyar könnyűipar adja a hazai ellátás mintegy 85 százalékát, ami azt is jelenti, hogy a lakosság nem-, kor-, jövedelemösszetételét, divatérzékenységét figyelembe vevő választékot és méretrendszert kell biztosítania. Ez nem könnyű feladat. Törekvésünk, hogy itt is közelebb kerüljünk a fogyasztóhoz: a közvetlen kiskereskedelmi értékesítés részaránya jelenleg 27 százalék, amelyet még növelhetőnek tartok. Vállalataink bővítik saját üzlethálózatukat. A ruházati iparban a méretrendszer korszerűsítésével szeretnénk elérni, hogy minél többen tudják a gyárak, vállalatok termékeit vásárolni. Bútoriparunk az elemes és kisbútorok választékának bővítését tervezi. — Milyen intézkedéseket tesznek, hogy a ruházati, a bőr, a cipő és a bútor importcikkek esetleges csökkenésével is divatos, jó minőségű, korszerű hazai termékek kerüljenek az üzletekbe, s ne szűküljön a választék? — Már az idén több, főleg textil- és kötőipari vállalatunk vállalkozott arra, hogy importpótló, divatos, jó minőségű hazai terméket kínáljon a belkereskedelmnek. Ezt a munkát még szélesíteni kell. Több kezdeményezést várok e téren a termelővállalatoktól: növeljék ajánlataikat a kereskedelmi vállalatoknál, mert a mainál sokkal erőteljesebb piac- szervező tevékenységre van szükség. — A korlátozott importlehetőségek idején a devizaigényes alapanyagok helyett a könnyűipar milyen változtatásokat tervez: az anyagfelhasználásban, a termékszerkezet-módosításban? — A könnyűipar az importigényes szakmákhoz tartozik, ezért kiemelt jelentőségűnek tartjuk azokat az intézkedéseket, amelyek az importnyersanyag felhasználását csökkenthetik. Ezek több irányúak. Célunk az itthon előállított nyersanyagok — a len, a kender, a gyapjú, a nyersbőr, a vegyi szálak — nagyobb mértékű felhasználása, e feltételek megteremtése. Az anyaggazdálkodási akcióprogram keretében konkrét feladatsorozatot dolgoztunk ki az érintett vállalatokkal együtt a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésére, az anyagkihozatal javítására, a másodlagos nyersanyag és a hulladék hasznosítására. A pamutipar — a szükséges fejlesztések megvalósítása után —, jelentős eredményt ért el az alacsony minőségű pamutok és a keletkező saját hulladék fonodái felhasználásában. A kötői'parban a korszerűbb szabászati eljárások bevezetése jelentősen csökkenteni fogja a hulladékot. A vállalatok közötti szorosabb együttműködéssel kívánjuk hasznosítani a maradékfonalat. Pamut- és gyapjúfonalakból a hazai kapacitások jobb kihasználásával, a termelés növelésével tudunk importot kiváltani. Felülvizsgáljuk a jelenleg érvényben levő szabványainkat, abból a szempontból, hogy összhangban vannak-e a készáru minőségi követelményeivel, nem tartalmaznak-e in- dokoltalan, túlzott előírásokat, amelyek pazarló anyagfelhasználást okoznak. A papír- és nyomdaipar összehangolt együttes munkája, a papír súlyának csökkentése kedvezően hatott az importköltségek alakulására. Itt még további megtakarítási lehetőségek rejlenek. A felsoroltak csak példaszerűen illusztrálják azt a sokirányú intézkedéssorozatot, amelyet részletes anyagtakarékossági akció- programunk tartalmaz. Végrehajtását szervezzük és folyamatosan ellenőrizzük. — Évről évre csökken az ágazat munkaerőállománya. Bár az utóbbi Időben javult a szervezettség, a jobb szervezéssel pótolni tudják-e a hiányzó munkáskezeket? — Az ágazat létszáma évenként 2,5—3 százalékkal, mintegy 10 ezer dolgozóval csökken. A létszámfogyás nem egyformán érinti a szakágazatokat, vállalatokat, munkaköröket. Évről évre kevesebb a közvetlen termelő, gépeket kiszolgáló munkáskéz, s ezt csak szervezéssel tudjuk ellensúlyozni. E felismerés volt az indítéka a több éve megkezdett üzem- és munkaszervezésnek, a korszerű szervezési módszerek bevezetésének. A fonodákban, a szövödékben — a szervezés eredményeként —, 13—60 százalékkal növekedett a gépek mellett dolgozók munkatermelékenysége, javult a minőség, jobb, gazdaságosabb lett az anyagfelhasználás, az anyagkihozatal. A textiláruipar húsz vállalatából tizenégy vállalat harminchárom gyárában megvalósult, illetve folyamatban van a nagyobb jelentőségű üzem- és munkaszervezés. A textilruházati ipar évek óta élenjár a szervezési munkában, a felügyeleti vállalatok szinte mindegyike sikeres üzem- és munkaszervezést hajtott végre, s ezzel főleg a varrodai tartalékok feltárásában, hasznosításában hozott eredményt. — Milyen beruházási lehetőségei vannak az ágazatnak 1985-ig? — Az ágazatban a IV. és V. ötéves tervidőszakban — minden korábbi fejlesztést jelentősen meghaladó — re- kontsrukció valósult meg. A jelenlegi helyzetben szerintem elsősorban nem a további fejlesztésben, beruházásban kell keresnünk a megoldást, hanem abban, hogy a meglevő, korszerűsítésből fakadó kapacitásaink jobban hasznosuljanak termelési és gyártmánystruktúránk alakításában. Beruházási lehetőségeink némileg csökkennek, de még mindig jelentős az a pénzösszeg, amit egy- egy évben beruházásra költ- hetünk. A következő évekre nem a nagy fejlesztések, hanem az export-versenyképességet javító, anyag- és energiamegtakarító, a másodlagos és a hulladékhasznosítást elősegítő kisebb fejlesztésekre nyílik lehetőség. Csak jól megalapozott, a népgazdasági célokat szolgáló és eredményt ígérő fejlesztéssel lehet a versenyben részt venni. Ez lehetővé teszi a nemzetközi piacokon kedvezően értékesíthető termékek gazdaságos előállítását. Úgy vélem, az elmondottak érzékeltetik a könnyűipar teendőit az elkövetkező években. — Köszönjük a beszélgetést. A 60. évforduló tiszteletére Könyvek, dalok, vetélkedők A hét öröme-gondja Dormándon Hasznos falugyűlés — Áruházat épít az áfész — Vízhálózatfejlesztés társadalmi összefogással — Bővül a napközi otthon Dormánd: ezernél alig több lélek Füzesabonytól négy kilométerre, társközségi státuszban. — R'övidebb a hét, de ez inkább sűríti tennivalóinkat — fogad bennünket az ünnepek küszöbén dr. Orosz Miklós, nagyközségi vb-tit- kár. — Legtöbb feladatot a múlt héten lezajlott, hasznos falugyűlés ruházott ránk. Mert hiába a teljességre törekvés, az emberek általában többet várnak tőlünk és mindazoktól, akik például a dormánd iák jó közérzetéért is felelősséggel is tartoznak. Antal Emánuel joggal követelte, hogy a húst úgy vigyék ki a falusi árudába: a sertésnek a fülétől a farkáig minden része benne legyen! Mert megesik, hogy a pultról három disznófej néz szembe a vásárlóval, de sonka, karaj igencsak híjával kelleti magát. Tari Jánosné, a közvilágítás javítását, Nagy László az építkezések után árokparton, útszélen feledett törmelékhalmok el- takaríttatását kérte számon szakigazgatási szervünktől, Vígh László, az abonyi GEL- KA-kirendeltség késedelmes, vagy éppen el sem végzett munkáját kifogásolta, Veres Istvánná tanácstagunk pedig a vízvezetékhálózat fejlesztését szorgalmazta. — És mit vállalt mindebből a vb-titkár? — Csak aminek járható útja volt, és amihez szövetségeseket reméltem. Az áfész illetékeseivel már tisztáztuk a dormándiak húsellátásának problémáját, mi több Nagy Zoltán főosztályvezetőtől arra kaptunk ígéretet, hogy még ebben a tervciklusban új kisáruházat építtetnek az elavult helyett. A közvilágítás fejlesztése dolgában tett gyors intézkedésünk nyomán már kész lett a 31-es és a 33-as műutak dormándi találkozójának térmegvilágítása, ami pedig az építkezők hanyagságát illeti, ezen a héten igyekszünk kiküldeni a tulajdonosoknak címzett felszólítást, a hátrahagyott építőanyag elfuvaroztatására. Aki ennek nem tesz eleget, szabálysértési ^eljárást indítunk ellene. Sajnos GELKA- kirendeltségünk nem áll hivatása magaslatán, még az átalány szerződéses ügyfeleit sem szolgálja ki javító munkával. Ez ügyben magasabb szervnél interveniá- lurík. — És a vízhálózat bővítéséről mi jót hallhatunk? — Ami Veres Istvánná kívánalmát illeti, ez a dolog az egész dormándi lakosságot izgató kérdés. Mert pár esztendeje kivittük ugyan a vizet egy gerincvezetéken a falucskába, de ott egyelőre csak közkifolyók vannak. Ilyenformán érthető a lakosság igénye, aminek próbálunk is megfelelni. Most már felelősséggel mondhatom, hogy pár éven belül kiépül az utcák vezetékrendszere, és a költséget vállaló telek- tulajdonosok beköttethetik a lakásukba az egészséges ivóvizet. A munkákra vonatkozó kiviteli tervet és költségvetést a közeli napokban megrendeltük és a tanácsvezetés állásfoglalásának megfelelően tavasszal kezdődhet az építkezés. Természetesen megállapodásunk szellemében. Vagyis például Veres Istvánék esetében a Dobó utcaiak vállalják a földmunkákat, továbbá anyagi erővel is segítik a tanácsot. E gyakorlatot mindenütt alkalmazzuk ahol hasonló alkura vállalkoznak egy-egy utca lakói. — Hol szorít leginkább a cipő? — Főként a tanintézettel van gondunk, amiből egyelőre csak az iskola technikai felszereltségének fejlesztésében tudtunk előrelépni. Hordós Tiborné, vezető tanítónő épp most kapott korszerű audiovizuális készüléket. Dormándi napközink sajnos túlzsúfolt. Enyhítése végett új „kulcsszámért” folyamodtunk. A szükséges épületátalakítást viszont magunk oldjuk majd meg, ahogyan különösebb kérincsélés nélkül, saját keretünk terhére, szinte az ünnepekre fejeztük be a Verseny, a Dózsa és a Vöröshadsereg utca aszfaltozását, vagy pedig a községi párttitkár, Angyal János szervező tevékenysége nyomán jégpálya épült a dormándi fiataloknak. Utóbbi tekintetben csak az elismerés hangján szólhatok a Petőfi Termelőszövetkezetről, amely pénzzel, földmunkával támogatja a Dormándi SE sportolóit — mondotta beszélgetésünk befejezéseként dr. Orosz Miklós nagyközségi vb-titkár. Moldvay Győző 09283112
