Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. december 19., vasárnap Ünnepi készülődés Több hús és húskészítmény — 40 mázsa lángolt kolbász Sarudról - Kukoricakenyér és nyúlánk francia A sarudi húsüzemből húszfajta készítmény kerül az üzletekbe (Fotó: Szabó Sándor) Az elmúlt héten kérdezték — mi továbbítottuk a kérdéseket Pince miatt kutatógödör — Gyenge az áram, nem lehet tévézni — Mikor épül járda? Az elmúlt héten — s ennek úgy gondoljuk, vala­mennyien hasznát látjuk — sokan keresték telefonon, Illetve személyesen lapunk ügyeletes szerkesztőit. A közérdekű észrevételek sorából jártunk utána egy cso­korra valónak. A Heves megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat zavartalan és kiegyensúlyo­zott árukínálatot ígér a ka­rácsonyi ünnepekre és az óévbúcsúztatóra, szilveszter­re. A vállalat a korábbi évekhez hasonlóan megfelelő tervszerűséggel készül az ilyenkor szokásos megnöve­kedett igények kielégítésére. Az élelmiszer-kiskereskedel­mi partnerekkel előzetes konzultációk után a felméré­sekre alapozva az ünnepi hús és húskészítmények el­látását úgy szervezte, hogy az elmúlt évekhez viszonyít­va mintegy 12 százalékkal több tőkehús kerül Heves megye üzleteibe és 15 száza­lékkal több húskészítménye­ket szállítanak az élelmiszer- boltokba. Külön gonddal fog­lalkoznak az év végi szilvesz­teri választékkal. Így virsli­ből, hot-dogból és az úgy­nevezett csemege párosból 25 százalékkal többet hoznak forgalomba. Az áruellátás javításában nagy szerepet játszanak a kisebb üzemek is. Így példá­ul a füzesabonyi és az egri áfész közös sarudi húsüze­mében az elmúlt két hét alatt több mint kétszáz ser­tést vágtak le és dolgoztak fel. A karácsonyi ünnepekre a két szövetkezet 40 élelmi­szerüzletében jó ellátás és gazdag választék várja a. be­vásárlókat. Negyven mázsa lángolt kolbász és 26 mázsa májas hurka került a na­pokban a szövetkezet bolt­jaiba. A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalattól kapott tájékoztatás szerint az ünne­pi alkalmakra szűkebb ha­zánk egészében teljes lesz az ellátás péktermékekből. Az üzletek polcain ott sorakoz­nak majd a másfél kilós fe­hér-, az 1 kilogramm súlyú csemegekenyerek. A válasz­tékot bővíti a rozslángos és a kukoricapehelyből készült egy-egy kilós cipó. A szil­veszteri szendvicsek elkészí­téséhez ajánlják a háziasszo­nyoknak a „nyúlánk” francia kenyeret, valamint a zsem­leveknit. Reggelihez és va­csorához egyaránt bőséggel kaphatnak majd a vásárlók rendes és tejeskiflit, s nem lesz hiány zsemléből sem. A megye városaiban és na­gyobb helységeiben igyekez­nek megfelelő kínálatot biz­tosítani a karácsonykor szo­kásos édes süteményekből, elsősorban diós és mákos beigliből. Kockázat a pult mögött A kereskedelemben az idén mintegy másfél milli­árd forint árkockázati alap képződött, amelyet a válla­latok az értékesítés segíté­sére a készletgazdálkodás javítására használtak fel. A kockázati alap a forgalom alapján, ám kereskedelmi szakmánként eltérő száza­lékarányban jön létre. A legnagyobb a kockázat a ruházati kereskedelemben, ezért itt az éves kiskereske­delmi forgalomnak viszony­lag nagyobb részét 1,8 szá­zalékát, a nagykereskedelmi forgalomnak pedig, 2,1 szá­zalékát használhatják fel az alap feltöltésére, egyebek között az értékesítést segí­tő akciók fedezetéül. A Centrum Áruház Vállalat­nál például 250 millió fo­rint gyűlt össze a kockázati alapba s ehhez saját érde­keltségüktől vezérelve csak­nem ugyanekkora összeggel járultak hozzá a ruházati nagykereskedelmi vállalatok. Az iparcikk kereskedelmi vállalatoknál a kockázati alap az éves forgalomnak kisebb része, 0,7 százaléka. Felhasználásának módja is különbözik a ruházati ke­reskedelmi vállalatokétól. A Keravillnál az idén kevés­nek bizonyult a forgalom után képződött alap, — amely itt valamivel maga­sabb, a bevétel 0,8 százalé­ka —, s ezért összegét a vállalati eredmény terhére növelték. A Keravill a ha­gyományoknak megfelelően 1982-ben is csatlakozott a téli és a nyári engedményes országos vásárhoz, ezenkívül azonban számos szűkebb körű akciót kezdeménye­zett. Egyebek között csereak­ciókat szerveztek: a hasz­nált hűtőgépek és televízi­ók árát beszámították új készülékek vásárlásánál. A legkisebb arányban — 0,1 százalék képződik a kockázati alap az élelmi­szerkereskedelmi vállalatok­nál. Ez az összeg országo­san az idén több, mint százmillió forintot tett ki. Az élelmiszerkereskedelmi vál­lalatok az összeget főként az élelmiszerek romlásából adódó bevételkiesés pótlásá­ra használták fel, s csak kisebb mértékben adtak en­gedményt az árusított cik­kek fogyasztói árából. Telefonon Pozsár László észrevételezte, hogy Egerben, a Foglár utcában több hete tátong egy mély gödör. Mi­vel csak szalagkorlát keríti körbe, olvasónk szerint ez igen veszélyes, például a kis­gyermekeknek, mert könnyen beleeshetnek. Ráadásul az „élelmes” köztisztasági alkal­mazottak hamar rájöttek arra, hogy jól el lehet benne tüntetni a terület szemetét. — Miért van ott hosszabb ideje ez a mély árok? — tettük fel a kérdést Dvorzsák Lajosnak, a tanács városgon­dozási és mélyépítési üzeme vezetőjének. — Az nem más, mint egy kutatógödör — hangzott a felelet. — Azon a helyen egy meglevő, megerősítés alatt álló pince víztelenítését kívánjuk elvégezni. Mivel a lépcsősor mellvédje és a mellette levő épület falának károsodása nélkül nyílt ár­kot nem lehet mélyíteni, ezért a pincéből a víz elve­zetését úgynevezett átsajto- lásos módszerrel kell meg­oldani. Technológiai szükség- szerűség a jelenleg ott ta­lálható indítóakna. A gödröt egyébként deszkákkal fedtük le, ám ezeket ellopták. Va­lóban jogos a környékbeli lakók észrevétele, s ígérhe­tem, hogy még a hét végén vaslemezeket helyezünk a nyílásra. Magunk is megbizonyosod­hattunk róla: péntek estére valóban letakarták az aknát. ★ Az egri Reményi Ede tér­ről kérdezte Mészáros Ildikó, mi az oka annak, hogy az áramfeszültség erőteljesen ingadozik a környéken. Ez érinti a Kolacskovszky utca és a Vörösmarty utca lakóit is. A gyenge áram miatt élvezhetetlen a televíziózás és a rádiózás, a villogó lámpa pedig az olvasást teszi lehetetlenné. Ez a gond egyébként csak az őszi hó­napokban jelentkezett. A „rámenősebbek” levelet in­téztek az ÉMÁSZ megyei igazgatójához még november elején, választ azonban idáig nem kaptak. Érdeklődésünkre Báder József, az egri kirendeltség vezetője az alábbiakat kö­zölte : — A KPM egri Közúti Igazgatóságának és a kivite­lezőnek a kérésére csökken­tettük a feszültséget a Vö­rösmarty utcai közlekedési lámpák próbaüzémének ide­jére. Mi ugyan elmondtuk, hogy amiatt panasz lesz, ők azonban arra hivatkoztak, hogy a magasabb feszültségű terhelést nem bírják el a lámpák. A‘próbaüzem végez­tével, november 22-én ismét kérték, hagyjuk meg a ki­sebb feszültséget. Közölték azt is, hogy a kivitelezők úgynevezett feszültségstabi- lizátor készülékeket gyárta­nak, ezek azonban csak ja­nuár végére készülnek el. Nincs más, mint egy kö­zépső megoldás, vagyis egy fokozattal (10 volttal) fel­emeljük a környéken az áramfeszültséget. Ennek je­len pillanatban sincs aka­dálya. Reméljük, nem késleked­nek a megoldással. ★ A megyeszékhelyen a Fa­iskola utca lakói is sürgős megoldást kértek, mondván, hogy az utca utolsó 100— 150 méterén térdig kénytele­nek a sárban járni — első­sorban azok, akik az ott levő vállalatok dolgozói. Sem köz­utat, sem járdát nem épí­tettek oda. Kérdésükkel — miért nincs közút és járda, mikor készítik el? — a vá­rosi tanács műszaki osztályá­hoz fordultunk. — Az idén megközelítőleg 1,3 millió forint értékben megépült a Faiskola, a Nagy­váradi és a Fadrusz utca kö­zötti szakasz — kaptuk a választ. — Ezt az indokolta, hogy az ott levő családi há­zakat esős időben sem gyalo­gosan, sem járművel nem le­hetett megközelíteni. A Fad­rusz és a Liszt Ferenc utcai közötti részen, ahová nincs beközlekedés, egyelőre nincs megfelelő fedezet út, illetve járda kialakítására. Azon a szakaszon egyébként családi házak sincsenek. A gond mielőbbi megoldásában per­sze az ott található vállala­tok is segítséget nyújthat­nának társadalmi munka fel­ajánlásával. ★ Szintén Egerben, a Bárány utca elején még tavasszal leszakadt a támfal és meg­rongálódott az úttest a 7—8. szám alatt. Ez különösen csúszós időben a járművek biztonságos közlekedését is veszélyezteti, egy szabómű­hely pedig szinte a levegő­ben lóg, ezért használhatat­lan. A nyilvánvaló kérdéssel — miért késlekednek a helyre- állítással? — ismét a tanács műszaki osztályát kerestük meg, s az alábbi feleletet kaptuk: — A bejelentés után szak­emberek bevonásával a hely­színt megtekintettük, ezt követően osztályunk a Föld­mérő és Talajvizsgáló Válla­latnak adott megbízást a támfal helyreállítására. Idő­közben kiderült, hogy ott egy eddig még nem ismert pince létezik, ezért azt a munkák megkezdése előtt fel kell tárni. Ezt a Bányászati Aknamélyítő Vállalat végzi majd el, ennél sürgősebb, életveszélyt jelentő más aka­dályok elhárítása után. A támfal tervezésére és építé­sére a tanács biztosítja az anyagi fedezetet, közel hat­millió forintot, s várhatóan jövő év végére kész lesznek a munkálatokkal. Mégis, nem lehetne ennél korábban...? (sz. z.) Rendőrkézen a Dobos nyári betörője - További 15 bűncselekmény szárad a lelkén Az ifjú csak szórakozni vágyott... Mit tegyen egy tizenhét tavaszt megélt fiatalember, ha csak szórakozni, könnyen élni szeretne, de nincs hoz­zá pénze — ráadásul se ta­nulni, se dolgozni nem akar? „Amint elfogy a steksz, be kell törni egy-két jó hely­re!” — veszi teljesen termé­szetesnek a kérdésre adott feleletét az épp>en ennyi idős andornaktályai P. István. Mondanunk sem kell, ezt az „életfilozófiát” egyáltalán nem értékelik az Egri Váro­si-Járási Ren'dőr-főkapitány- ság bűnügyi osztályának munkatársai, akik miskolci kollégáikkal közösen a fiú nem mindennapi bűncselek­ménysorozatára derítettek fényt. Az ingázó bűntevő „Hősünk” az idén június végétől választotta élethiva­tásául a betörést. Alig több, mint négy hónap alatt Mis­kolcon és Egerben, illetve a Heves megyei székhely kör­nyékén összesen 16 „munká­val” próbálta magára irá­nyítani a szakma mesterei­nek figyelmét. A borsodiak­nál az első kísérlete egy tejbüfé volt, ahol persze, korántsem joghurtra, vagy kefirre vadászott. Miként az ugyancsak éjszaka, zárás után meglátogatott fodrász­üzletben, illetve presszókban sem parókát, illetve álom­űző kávét keresett. Hanem: pénzt! Méghozzá készpénzt, és — ahol talált — televízió­kat, rádiókat, egyéb műsza­ki árucikkeket, amelyeket a miskolci feketepiacon, vagy ismeretlen személyeknek ér­tékesített. Járt étteremben, TÜZÉP-irodában, ABC-áru- házban is. Amikor pedig honvágy fogta el, Egerbe tért vissza. Itt — mivel hamar kiürült a pénztárcája — mindjárt el­sőnek az előkelő Dobos cuk­rászdát szemelte ki magá­nak. Miként akkor arról be­számoltunk, az ablakrácsot felfeszítve jutott be oda, s annyira becsiccsantott, hogy elfelejtette, milyen úton is érkezett az üzletbe. Kialudva mámorát, s összeszedve már­kás italokat, cigarettákat, valamint némi p>énzt, egy másik ablak rácsát szétvág- . va távozott. Az egyik éjje­len felkereste a Napfény bisztrót, ahol rádiómagnót, zsebszámológépet, dobozos söröket, no meg különleges füstölnivalókat pakolt a tás­kájába. A Platán étteremben egy mini televíziókészülékre lelt, amelyet azonnal magáé­nak tekintett, s elvitt. Mi­kor kellő mennyiségű zsák­mányt gyűjtött össze, újra Miskolcra utazott, eladta őket, s a kapott összegeket elszórakozta. Ám, nem csupán betörés szerepel a bűnlajstromán. Néhány órára „házibarát­jául” szegődött Egerben egy számára ismeretlen férfinak, akitől — kihasználva, hogy az részegen alszik — kilenc és fél ezer forintot lopott el. Andornaktályát sem hagyta ki kőrútjából, a község mű­velődési házát magnóktól, kazettáktól fosztotta meg. Nyitott ablakok, nemtörődöm anya Előfordult hogy egyik­másik helyre másodszor is behatolt — ennyire biztos volt a dolgában. Lehetett is, hiszen szinte sehol sem üt­között áthághatatlan akadály­ba. — Nem volt különöskép­pen nehéz dolgom, majdnem mindenütt nyitott ablakokat találtam, — vallotta később. Ahol viszont nem volt könnyű a bejárás, ott — a Dobost leszámítva — meg sem kísérelte a behatolást. A boltok, irodák dolgozói­nak elítélendő felelőtlensé­gén túl, a történtek megér­téséhez nem árt ismerni. P. István előéletét sem. Édes­anyja 1977-ben maradt ma­gára a fiúval, akivel kezdet­ben semmi gondja nem volt. A baj akkortól számítható, amikor a gyereket szakmun­kástanulónak vették fel. Ke­rülte az iskolát, csavargóit, 1980 januárjában pedig ott­hagyta a szülői házat, és egy kétes személyekből álló tár­sasághoz költözött. Ekkor úgy próbáltak segíteni az anyának, hogy állami gon­dozásba vették a fiát. Az egri Gyermek- és Ifjúságvé­dő Intézetből az idén -már­ciusban bocsátották el ideig­lenesen. Ez a nevelési forma sem hatott rá: bár munká­ba állt, három hónap múl­tán azzal is felhagyott, és is­mét csavargásra adta a fe­jét, majd a sorozatos bűn­tények következtek, ame­lyekkel összesen mintegy 120 ezer forint kárt okozott. Az említetteken túl elgon­dolkoztató és tanulságos az anya rendőrségen tett vallo­mása is: — Én, kérem, dolgozni jártam, nem tudtam odafi­gyelni arra, mit csinál a fiam! Az elkövetkező, csendes elmélkedésre is alkalmas időszak bizonyára alapos lecke lesz a fiatalembernek. De remélhetően az édesany­jának is! Szalay Zoltán Exportra Jászberényből Szocialista és tőkés piacokra egyaránt szállít berendezéseket a Jászberényi Aprítógépgyár. Most szovjet, osztrák és indiai megrendelésre készítenek szénőrlő és érczúzó malmokat, amelyeket még az idén útnak indítanak rendeltetési helyeik­re. Hazai igényeknek is eleget tesznek: timföldgyári forgőke- mencékhez gyártanak golyósmalmokat (MTI fotó: Csíkos Ferenc felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom