Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. december 19., vasárnap A LATOR, AVAGY Bibliai mellékes A főiskola dísztermében Ünnepi Kodá ly-hangverseny Szoborol: szobrot Arra a kérdésre, hogy mit csinál a szobrász, igen vál­tozatos felelet adható. A leggy akoriabbak: szobrokat alkot, formál, készít, mintáz, s folyamatos tevékenységében szobrászkodik. Éppen nap­jainkban a címbeni két ige- alak, a szoborol, s hangki- vetős alakváltozata, a szob­rot is nyelvi szerephez jut szóban és írásban egyaránt. Vannak akik úgy ítélkez­nek, hogy szélsőségesen ön­kényes és egyedi szócsinál- mányok. Egyesek pedig úgy vélekednek, hogy szabályos képződmények, és szervesen beilleszthetők a névszókból képzett igék sorába: papol, vándorol, világol, tolmácsol, szónokol, darabol, sódéról, szoborol stb. Hogy milyen beszédhely­zetekben és szövegösszefüg­gésekben jut mindkét ige- alak nyelvi szerephez, arról alábbi példáink bizonykod­nak: „A mai szobrásznak nem azt kell szoborolni, amit lát, hanem amire gondol” (Beszélgetés Amerigo Tóttal, Valóság, 1982. 10. sz. 88. 1.). — „Mely művész tesz iga­zán valamit a társadalo­mért? Az, aki köztéri szob­rokat szoborol? (Magyar Nemzet, 1982. szept. 30.). A mai olvasónak valóban szokatlannak tűnnek idézett igealakok, s talán az egyéni ötletből született szóalako­kat eredetieskedő nyelvi já­téknak is tartják egyesek. De a nyelvhasználat elfogadja, s ma már nemcsak az élő­beszédben, hanem az írásos megnyilatkozásokban is egy­re gyakrabban jelentkeznek. Igekészletünk is csak gaz­dagodott általuk: ne ítélkez­zünk tehát szigorúan róluk. Annál is inkább nem, mert a szobor alapszóból képzett szobroz, szobrozik igealakok­tól is sokan ódzkodtak, s ma már az eleinte csak argóból ismert igealakok egyre szé­lesebb körben válnak hasz­nálatossá. A türelemmel vá­rakozik fogalmi érték tré­fás kifejezésre használjuk a szobrozik,leszobrosodik igéket. A szócsaládba bele­tartozik a szobrot áll szó- kapcsolat is. A zálogosdi já­tékban gyakran hangzik fel: álljon szobrot! S akinek az utasítás szól, természetelle­nes testtartásban szinte meg­merevedik. A szobor szó családjának bővülését is eredményezi te­hát a szoborol, szobrot, szob­rozik, szobrosodik igealakok jelentkezésé mindennapi nyelvhasználatunkban. Fe­lesleges útjukat állni. Dr. Bakos József Nagy kár, hogy ennek a filmnek csak az alapötlete nagyvonalúan szellemes. A rendező már nem méltatta annyira közönségét, hogy va­lamivel többet csempésszen a történetbe. Megelégedett azzal, hogy szép testű nőket, gyönyörű tájakat, és a ke­resztény hagyomány újszö­vetségi eseményeit hozzon össze egy kópé életrajzával. Igaz, minden hős, szent, próféta mellett feltűntek olyan alakok, amelyek ne­vetségesek, hiszen a világ így kerek. Ilyen szempontból Kaleb, a lator kiválasztása remek kiindulópont volt. Hi­szen benne mindaz visszájá­ra fordult, ami Jézus szemé­lyében fönséges és csodála­tos lehetett. Ugyanis bará­tunk, mint kisstílű szélhámos „ugyanazokkal” foglalkozott, mint Krisztus: a víz borrá változtatásával, meg egyéb trükkökkelv Csakhát... Ka­leb semmi mást nem akart, mint „szabadságban élni”, s ezért lopott, hazudott, s még ki tudja hányféle módon szegte meg a tízparancsola­tot. Hogy a paráználkodásról ne is szóljunk... Az alkotók azonban nem döntötték el, hogy mi­Tucatnál több új kötettel jelentkezik a Szépirodalmi Kiadó a téli könyvvásárra. A „legnagyobb magyar”, Széchenyi mozgalmas éle­téről írta meg máig legis­mertebb regényét Surányi Miklós, a két világháború közötti irodalom méltán népszerű írója. Üjabb kötettel jelentkezett a méltán közkedvelt magyar remekírók sorozat is: a Ma­gyar emlékírók 16—18. szá­lyen utat járatnak végig ez­zel a „hőssel”. Megtérítik-e, vagy valamilyen ateista alap­állásból kritikusává, leleple- zőjévé teszik a csodáknak. Ez utóbbi a vallásosság mai divatjában nem lett volna igazán kelendő. Így aztán összezsúfoltak mindent, ami üzleti szempontból érdekes lehet: a szexet párosították a hittel, a humort az érzel­gősséggel, a bibliát a kópé­regényekkel. Már kár is lett volna ehhez tovább gondol­kodni, ha ezek az ízek és ízetlenségek benne vannak egy filmben, az nem lehet más, csak kasszasiker. Nem azért írom ezt, mert nem mosolyogtam, vagy nem nevettem hangosan egy-egy jeleneten. De a végén olyan becsapottan távoztam a mo­ziból, mint az egér, akire rá­csapódott a csapda. Ott volt a rácsok között a szép nagy­darab sajt, a nőket inkább vetkőztető, mint öltöztető lenge ruházat, a humoros helyzetek sokasága, s a vé­gén nyakamba zúdítottak egV vödör szirupot. Nyúlósat, ra­gadósat. Palesztina tájait kóborolja végig Kaleb. Ételért, italért, ölelésért ácsingózik. Koz­zad című kötetben három század legjelesebb memoár­jait fogták össze. A téli könyvvásári újdon­ságok között Csáth Géza A varázsló halála című kötete is a klasszikusokat képviseli. Fiatalon, 1981 nyarán hunyt el Hajnóczy Péter, a jelenkori magyar irodalom egyik legígéretesebb tehet­sége. Egy kötetbe gyűjtötték össze négy megjelent köny­vét, folyóiratokban közölt ben történnek vele vicces dolgok: legtöbbjük már va­lahonnan visszaköszön. Nem szolgálja ez a „túra” a sok­színű ókori világ bemutatá­sát sem, mivel a különböző népcsoportokat semmi nem különbözteti meg egymástól, még a mesék szintjén sem ütköztetik őket, mint példá­ul a Ben Húrban. Ügy is mondhatnánk, hogy ez a fi­gura nem az ókori Keleten, hanem egy filmgyári díszlet között csatangol, vezető szí­nészekkel és statisztákkal ta­lálkozva. Nem csodálkoztam volna, hogyha néha megjele­nik az ellenzős sapkás ren­dező, pipaszár lábain rövid­nadrággal, s megigazítja a főszereplőnő keblein a ruhát, hogy mutatósabb legyen. Azt hiszem, nem lógott volna ki a bazárosok és kereskedők sorából. Talán ez lett volna az egyetlen ironikus játék, ami elfogadhatóvá tette vol­na az egészet. A sok hiteltelen, „csinált” fordulat és a felszínes jel­lemzés végül is a kálvária képsoraiba torkolt. Ezerszer ismert helyzet, számtalanszor éltek és visszaéltek már az emberi gyötrődés ábrázolá­sával. S a belső monológok, amelyek végigkísérték Kaleb útját, itt még valamiféle vég­ső értelmezéssé álltak össze. Hogy „érdemes volt”, meg „éltem egy jót” — beszéli el végső üzenetét a lator, aki utoljára csak szól egy-két jó szót Jézushoz, így üdvözül. Az igazi csalafintaságra el­ső pillanatban nehéz rájön­ni, de ha végiggondoljuk a tör. ténetet, hamar kibukik, hogy egy szándék fűtötte az al­kotókat, az, hogy megfelel­jenek mindenkinek — első­sorban a saját zsebüknek. De lehet-e ezt valódi művé­szi szándékokkal... ? novelláit, színdarabjait, va­lamint kiadásra szánt egyéb írásait. Sőtér István Bűnbeesés című regénye folytatása az 1974-ben megjelent Az el­veszett báránynak és az 1978-ban közreadott Budai oroszlánnak. Kertész Ákos Családi ház manzárddal című új regé­nyében a 80-as évek társa­dalmi viszonyairól és a tu­dat torzulásairól szólt. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Kodály születés­napján ünnepi hangversenyt rendezett a líceumi díszte­remben. A műsort elsősorban Ko­dály énekhangra írt művei­ből válogatták össze. Ez ter­mészetes is, hiszen a főis­kola két kitűnő énekkarral rendelkezik, oktatói karában pedig két előadói képesség­gel, jó orgánummal rendel­kező énekes is működik. Na­gyobb szabású művek meg­szólaltatására itt nem kerül­hetett sor, így inkább azok­ra a területekre irányították az érdeklődést a műsor ösz- szeállítói, ahol az intimebb hatású, líraibb és elmélke- dőbb Kodály-alkotósok ta­lálhatók. így sem hiányoz­hatott az Ady Endre versére írott Fölszállott a páva, a Vejnemöjnen muzsikál című kórusmű sem, de a válogatás nem állt meg a Köszöntő­nél, vagy a Balassi versére írott Szép könyörgések-nél sem. Virágh Tibor Fodor And­rásnak a Mester-ről írott, ódái lendületű versével ve­zette be a műsort. Csikós Andor ünnepi megnyitójában röviden a Kodály-életutat vázolta fel, adott frappáns jellemrajzot arról a szerte­ágazó munkásságról, amely Kodály helyét magasan je­löli ki a zenetörténetben. Mag Stefánia az Op. 11-ből az Esik a városban-t és a Székely nótát játszotta zon­gorán. Az első szám roman­tikusan hangulatos, kissé bo- rongós elmélkedését közelebb éreztük most hozzánk, mint a Székely nóta atmoszférá­ját. Palotainé Fógel Judit Ma­rik Erzsébet zongorakíséreté­vel három dalt adott elő. Ezek a dalok hangulatilag külön-külön gyökerekből táplálkoznak, mégis egybe­fogja őket az alapállás, ahonnan a zeneköltő szár­maztatja őket. A Móricz- színdarabot idéző dal és az A rossz feleség című ballada között felhangzó Epitaphium Joannis Hunyadi nemcsak la­tin szövegével, veretes mon­danivalójával másabb az említett kettőnél, de azzal is, ahogyan Kodály a hőst, Hunyadit ünnepli. Palotainé Fógel Judit ezt a hősi han­got karakterisztikusan szó­laltatta meg. A tanárképző 2. sz. Gya­korló Általános Iskolájának zenei tagozatos nagykórusa, Víg Józsefné vezénylése mel­lett a Karácsonyi pásztor- tánc-ot és a Zobor vidéki böjti szók ds-t felelevenítő Villő-t adta elő. A gyermek­kar méltán aratott nagy si­kert, Aryné Hencz Irén Mag Stefánia zongorakíséretével a Nausikaa-1 és az Op. 14- ből, a XVII. századi isme­retlen szerzőtől származó szövegre írt Várj meg ma­daram című dalt énekelte. A Nausikaa a homéroszi ke­délyességet őrzi, és azt a me­sebélien szép kis románcot, amely Odüsszeusz elbeszélé­sében oly ragyogóan hat. A Várj meg madaram már jó­val szenvedélyesebb muzsi­ka, a vallomás erejével hat. Mindkettőt bensőséges lírai- sággal oldotta meg az éne­kesnő. A Marosszéki táncok-at Marik Erzsébet adta elő zongorán. Ebben a Kodály- műben mintha rátalált vol­na arra a zenei anyagra, amit régóta szenvedélyesen kutat. A két kórust szándékosan hagytuk a beszámoló végére. Alapjában véve rájuk épült a műsor. Ez a két kórus a főiskola zenei erőssége. Tar Lőrinc együttesét, a női kart nem kell bemutatnunk. A városban az első számú kó­rus helye illeti meg ezt a né­pes gárdát. Nemcsak a He­gyi éjszakák III. darabja, nemcsak a XIV. századból származó olasz szövegre rá­találó Chi d’amor sente, de a Shakespeare-szövegre írott dal, a Fancy is bizonyítja — a Vejnemöjnen muzsikál mellett —, hogy ez a kórus a folyton változó, a cserélődő létszám ellenére tartja ma­gas művészi szintjét. Ehhez a szinthez zárkózik fel Sze­pesi Györgyné vegyes kórusa: kamarajellege ellenére telt hangzás, árnyalt előadás jel­lemezte őket. Farkas András Gábor László Honi újdonságok a téli könyvvásáron Széchenyitől a-Bűnbeesésig Bába Mihály: A házasságközvetítő tragédiája Szegény Kapusi — mondta a barátom, amikor egy ma- gábaroskadt, révedező tekin­tetű férfi elment mellettünk. — Ez is alaposan megjárta a házasságközvetítéssel. — Mi történt vele? — kérdeztem, visszalesve a mámoros állapotban botor­káló emberre. — Képzeld el, egyszer meglátogatta őket a felesége unokahúga. A harcias tekin­tetű Magdi már túl volt a harmincon, de még mindig pártában parádézott. A fér­fiak, amikor megismerték makacs, akaratos, katonás természetét, úgy elmenekül­tek tőle, hogy vissza se néz­tek. Egy este azt mondja Ka­pusi csinos, bájos felesége: — Szivecském, nézz körül az üzemben, és hozd össze ezt a Magdit egy rendes em­berrel. Éppen ideje, hogy férjhez menjen, mert még valami butaságot csinál. És Kapusi természetesen körül is nézett. Talált is egy szabad férfit, igaz nem volt valami jó híre az üzemben, de gondolta, majd a Magdi megneveli. Meghívta vacso­rára. Kellemesen töltötték az estét négyesben egy első­rangú helyen. Kapusi fize­tett. A találkozót újabb ta­lálkozó követte. Kapusi is­mét fizetett. Sebaj, gondol­ta, csak a Magda menjen férjhez. A férfi kedves volt, de nem nyilatkozott. Kapu­siné mérges lett. — Vagy nyilatkozik, vagy látni sem akarom többé. Be­szélj vele. — Na de, drágám, ez nem olyan egyszerű. — Jó, akkor majd beszé­lek vele én. Ha kettesben maradok vele, egyszerűen megmondom nek; eszik, iszik a mi pénzünkön, és hallgat, mint a csuka. Majd én szóra bírom! Nagyon jó, gondolta Ka­pusi, és örült, hogy megme­nekült a kellemetlen beszél­getéstől. A vőlegényjelölt, amikor egyedül maradt a szép Ka­pusinéval, szenvedélyesen kirobbant. — Na végre, ez a vércse meg a kedves férje, az a buta birka — ezer bocs’ — magunkra hagyott bennün­ket. Találkozni akarok ma­gával. Szeretem. Holnap vá­rom a Rezeda presszóban. Ugye ott lesz? Jöjjön el, na- nagyon kérem. Megragadta az ámulattól szótlan asszony kezét és csó­kolgatta. — Mikor jön? ötre? Vá­rom. — Na de a Magdi... — Jaj, szerelmem, hagyja már azt a vércsét. Nekem csak maga kell, senki más. Az asszony alig tudta za­varát legyűrni. — Nos, vallott? — kérdez­te Kapusi, amikor egyedül maradt a feleségével. — lügen. De részleteket szeretne tudni... lakás, Magdi keresete, meg min­den ... Holnap találkozom vele, hogy megbeszéljük. Magdira ezf nem bízhatom. — Igazad van, drágám. Magdi könnyen kiadná az útját. Pedig ebben a korban a férfi már érdeklődik, ez érthető... Ebben maradtak, és más­nap Kapusiné elment a randevúra. Harmadnap, sőt negyednap is. És valahány­szor hazament, boldogan kö­zölte : — Minden szépen halad. Csak türelem. Kapusi kölcsönt vett fel, hogy az újabb vacsorákat és a felesége rendkívüli kiadá­sait fizetni tudja. A hivatalos lánykérést szombat estére tervezték, mert Magdinak lejárt a sza­badsága, és vasárnap haza kellett utaznia. Kapusi azon a szombaton rohant haza, hogy feleségének segítsen az előkészületekben. Csinos fe­lesége helyett azonban egy levél várta: „Drágám! Ne haragudj, de Jenő addig ostromolt, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Hozzá költöztem. A válóper költségeit termé­szetesen mi fizetjük. Mag­dinak add át üdvözletemet. Vigasztald meg. Sok-sok pu­szi”. Kapusival megfordult a föld. Tört, zúzott, ami a ke­ze ügyébe került. Magdit azonnal elzavarta, és részeg­re itta magát. — Azóta ilyen — folytat­ta a barátom. — Szegény. Megjárta a házasságközvetí­téssel. Alaposan megjárta. Akinek csinos felesége van, ne kezdjen ilyen vállalko­zásba. Ha ez velem történt volna, most örömömben át­ugranám a Bazilikát. De ne­kem nincs olyan szerencsém, hogy valaki megszöktesse a feleségemet. Na, szervusz. Sietek, mert ha kések, olyan zenebonát csap a sárkány, hogy Öbuda visszhangzik tő­le — mondta és elrohant.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom