Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-18 / 297. szám

Déry Tibor „öriás” című kisregényéből film készQl. A lírai szerelmi történet a háború után éppen fellélegző Budapesten játszódik. A film operatőre Zádori Ferenc, dramaturg Schulze Éva, rendezője: Szántó Erika. A képen: Zádori Ferenc és Szántó Erika A film egyik jelenetét forgatják (MTI fotó: Friedmann Endre felvételei — KS) MUNKÁS PILLANATOK Szakszervezeti fotópályázat „Tudománnyal a népért” Beszélgetés a TIT főtitkárával A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, népszerű és ismert rövidítéssel a TIT, 30 éve, 1953-ban alakult újjá. Jogelődje a csaknem 150 éve, 1841-ben létesült Természettudományi Társulat volt, amely alapítása idején abból a felismerésből fakadt, hogy az országnak egyre több „kiművelt emberfőre” van szüksége — és ez valóban jól megfelelt a 19. század második fele tör­ténelmi, gazdasági helyzetének. Az újjáalakulás után választotta magának a társulat ezt a jelmondatot: „Tudománnyal a népért”. Hogyan tudja a TIT konkrét tartalommal megtölteni ezt a gyönyörű jelmondatot, valóban eljut-e a TIT tevékenysége a nép legszélesebb rétegeihez is? A TIT-et sokan valamiféle értelmiségi rétegszervezetnek tartják, és ez bizonyos értelemben igaz is, de sokkal szélesebb bázisra kell támaszkodnia ahhoz, hogy a jelmondatban megfogalmazott cél meg­valósulhasson. A TIT-nek a társadalom különböző ré­tegeiben, csoportjaiban végzett tevékenységéről beszél­gettünk dr. Kurucz Imrével, a TIT főtitkárával. Lezárult a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának ez évi fotópályázata. Azt kér­ték a jelentkezőktől, hogy örökítsék meg a munkások hétköznapjait: az üzemben, a szabad időben tevékenyke­dő dolgozó ember jellemző pillanatait. Végül is — a szervezők nem babonásak — tizenhárom szerző 116 felvételét kellett elbírálni. A beérkezett munkák jelen­tős része jól tükrözte a meghirdetésben rögzített követelményeket. A beérkezett képek közül harmincnégyet választottak ki, amelyek alkalmasak arra, hogy kiállításon szerepelje­nek, bemutassák megyénk különböző gyárainak, üze­meinek életét, a szocialista brigádmozgalom legértéke­sebb mozzanatait. Ezekből állítanak össze egy tárlatot, amely az SZMT egri szék- házában látható majd a kö­vetkező év elején. A tegnapi eredményhir­detésre a legjobb hat fotóst hívták meg, akik egy-egy fényképpel kiemelkedőt nyújtottak. Első helyezett lett Molnár László Veterán című, második Adamik Miklós Kőbányász, harma­dik Mázán Géza Ellenfény­ben, és negyedik Dolmányos László Emlékmű című fel­vételével. A legjobbak az SZMT díjait kapták. Erre a kis „ünnepségre” délután fél 4-kor került sor. — Az újjászervezett Tár­sulat profilja elődjééhez ké­pest szélesedett. Már nem­csak a természettudományok­kal foglalkozik, hanem a társadalomtudományi, poli­tikai, művészeti stb. ismere­tek terjesztését is magára vállalta. De bővült tevékeny­sége olyan értelemben is, hogy nemcsak a magas, elvi stúdiumokat tűzte napirend­re, hanem a gyakorlati, hét­köznapi ismeretek átadását is, vagyis az ismeretterjesz­tést a nép körében. Termé­szetes — már csak a nagy­számok törvénye szerint is —, hogy a TIT fő tevékeny­sége az aktív keresők het­venkét százalékát kitevő fi­zikai dolgozók körében fo­lyik. Az is természetes, hogy amíg el nem fog tűnni a szellemi és fizikai munka közötti lényeges különbség a nagyobb ismeretanyag hor­dozója az értelmiség. Egy olyan rendszerben pedig, amelynek alapja a munkás— paraszt szövetség és vezetője a munkásosztály, a nagyobb ismeretanyag birtoklása kü­lönösen kötelez, hogy azt to­vábbadjuk. — Közismert, hogy az ipar területén már egy ideje na­pirenden van a termékszer­kezet-váltás, a termelés ha­tékonyabbá tétele, ezekkel kapcsolatban a jövőben je­lentősebb munkaerő-átcso­portosítások is elképzelhe­tők, amelyek a munkások szakmai továbbképzését, eset­leg új szakmunkás-képesítés szükségességét is felvetik. Tud-e ebben valami felada­tot találni magának a TIT? — Igen. A TIT régen fel­ismerte, hogy a termelés hadseregére is jellemző az, ami az igazi hadseregre: nemcsak a tisztikar tudása fontos, hanem a közkatoná­ké is. A termelésben sem nélkülözhető, hogy a nagy tömeg általánosan művelt, szakmailag kvalifikált, világ­nézetileg tisztafejű, elkötele­zett legyen, különösen a mai nehéz világgazdasági és vi­lágpolitikai helyzetben, ami­kor a belső gondok is egy­Agricola — magyarul Elkészült Agrtcola bányá­szatról és kohászatról szóló la­tin nyelvű munkájának magyar fordítása. A Soproni KSzponti Bányászati Múzeum vállalko­zott arra, hogy a német huma­nista és természettudós művét a magyar olvasó kezébe adja. A tizenkét könyvből — kötetből — álló tanulmánynak magyar vo­natkozásai is vannak: ismerteti a korabeli magyarországi érc­bányák gazdagságát, technológiai színvonalát. re feszítőbbek. Nehéz hely­zetben a legfőbb kapaszko­dónk mindig is az emberi tényező volt. Közgazdászok, szpciológusok, műszakiak megállapították, hogy a meg­lévő műszaki-technikai bázi­son nagyobb szakismerettel, jobb munkaszervezéssel és szigorúbb fegyelemmel még 20—25—30 százalékos tarta­lékkal rendelkezünk. — Korábban is segítettük a munkások általános műve­lését előadássorozatokkal, tanfolyamokkal, a munkás- akadémiánknak nagy hagyo­mányai vannak. Az elmúlt évekből viszont foglalkoz­nak a szakmai átképzéssel is. A nagyüzemek ezt a felada­tot általában önállóan meg­oldják, de egy-egy tantárgy előadásával mi is besegítünk. Van azonban egy terület, ahol hézagpótlók vagyunk: a kisüzemekben, szövetkeze­tekben —, ahol csak néhány embert kell átképezni — fel­vállaljuk a képzés egészét. Így egy tanulmányi csoport­ba esetleg tíz üzem is küld résztvevőt. — Űj kezdeményezésünk a szabad szombati munkásis­kola is, ennek egyik úttörő­je Zala megye volt. A se­géd- és betanított munká­sok számára indított mun­kásiskolák a szakmai képe­sítés megszerzését teszik le­hetővé, a hallgatók a szak­Az ünnepek fényét eme­lendő Egerben és Hevesen is hangversennyel kedves­kednek a muzsikusok a ze­ne barátainak karácsony alkalmából. Az egri Helyőrségi Műve. lődési Otthon színháztermé­ben 19-én este 7 órakor kez­dődik a program, melyen Bach, Händel, Corelli mű­vei szólalnak meg. Közre­működik Kocsis Albert munkásképző intézetben vizsgát tehetnek. A TIT-nek itt tehát iskolakiegészítő sze­repe van: elvégzi a képzést, a tanfolyam elvégzése után pedig a megfelelő állami bi­zottság előtt vizsgát tehet­nek a hallgatók és megsze­rezhetik a végbizonyítványt. — Üjabban egyre több szó esik a magyar falvak hely­zetéről. önkritikusan meg­állapították, hogy az utóbbi évtizedekben anyagilag, kom­munálisán keveset fejlődtek, így van ez valószínűleg kul­turális téren is. Pedig a nemzeti jövedelem jelentős hányadát falun állítják elő. Van-e terve a TIT-nek a falusi ismeretterjesztés javí­tására? — Jól tudjuk, hogy a 1,5 millió háztáji és kisegítő gazdaságnak — a magyar népgazdaság szocialista tar­tópillérei mellett — milyen nagy szerepe van életszín­vonalunk fenntartásában. Ha szakismeretet akarnak gya­rapítani, akár a nagyüzemi, akár a háztáji munkákhoz, a TIT-nek ebben segítenie kell. Eddig is sok ilyen jel­legű tanfolyamot szervez­tünk (kisállattenyésztő, zöld­ség-gyümölcs, fóliástermesz­tés, méhészet stb.) Ezekhez jó tananyagaink, jó temati­káink vannak. — A lakosság egyötöde idős, nyugdíjas. Eljut-e hoz­Liszt-díjas hegedűművész, Radnóti Tibor, Szabó Jószef- né, Kupier Zsuzsanna, vala­mint az Egri Szimfonikus Zenekar Farkas István ve­zényletével. Hevesen a gyertyás házi- muzsikára, 20-án és 21-én szintén este 7 órakor kerül sor a járási művelődési köz­pont klubtermében. Műso­ron szerepelnek többek kö­zött: Liszt, Kodály, Mozart, zájuk a TIT? Másrészt a fia­talok — gondolom — első­sorban az utánpótlás-nevelés szempontjából érdekesek. Si­került-e utat építeni hozzá­juk? — A TIT — 30 évvel az újjászervezése után — nem tekinti már magát kizárólag felnőttoktatási intézménynek. A fő profilunk persze ma is ez. De főleg az utolsó évti­zedben bebizonyosodott, hogy az óvodás kortól a nyugdí­jas korig minden életkorú réteggel foglalkozunk. Fon­tos például a TIT iskolaki­egészítő szerepe, mert nincs a világnak olyan iskolája, amelyik az oktatási időn be­lül a felduzzadt tudományos ismeretanyagnak az alapjai­nál többet tudna adni. Ezt ki kell egészíteni. Erre jók például a Kis Matematikus Baráti Körök, az idegen­nyelvi tanfolyamok stb. — A kimondottan csak időseknek szóló tevékenysé­günket javítani kell, hiszen az öregek otthona, a szociá­lis otthonok közművelődési ellátottsága ma még elég gyenge. Náluk már az olva­sás se megy könnyen. Fon­tos tehát, hogy ott legyünk közöttük vitákkal, konzultá­ciókkal. Nagyon jó kezdemé­nyezések vannak e téren. Sajnos az említett intézmé­nyeknek nincs ilyen célra komolyabb pénzalapja. Ezért szükséges az egész társada­lom segítése, gondolok a Ha­zafias Népfrontra, a szak- szervezetekre, a Magyar Vö­röskeresztre, az MTESZ-re és más társadalmi szervekre. Alapigazság: egy társadalom milyenségét meghatározza, hogyan becsüli meg az öre­geket. Másrészt az öregek­nek nagy hatásuk van az unokákra, nem mindegy te­hát, hogy korszerűen, vagy konzervatívan gondolkoznak. A kétmilliót kitevő nyugdí­jas korú rétegben tehát sok­kal aktívabban kell dolgoz­nunk a jövőben. Most a fel­ismerés stádiumában va­gyunk, de ez is nagy dolog! Bach, Beethoven, Deb ussy művei. Az esten föllép Ferencz Sándor, Kádár Imréné, Kecsmár László, Kiss Jó­zsef, Lövei János, Nagy Márta, Szabó Tivadamé, Bonyárné Hevesi Judit, Csikós Benedek, Kissné Ker­tész Gabriella, Kiss Tímea, Nagy András, Nagy Kata­lin, Nagy Marianna, Pataki Éva, Szabó István és Tóth Gyula. NYIKOLÁJ jelin— VLAGYIMIR KAS AJ EV: Vaszilij Viktorovics Csenni- sev az irodájában ült, és a mikrokalkulátora segítségé­vel a legyeket számolta. A szobában elég sok légy volt, és Vaszilij Viktorovics meg­izzadt. Ki akarta gombolni a zakóját, de közben eszébe jutott, hogy egy gomb le­szakadt az ingéről. A zakó alatt nem látszik, de ha ki­gombolja a zakót — azon­nal látható lesz. Ilyen köny- nyelmű látvány teljesen alááshatja a tekintélyét a kollégák előtt, ö maga is elborzad, ha gomb nélkül látja saját magát. Inkább valami részeges alaknak lát­szik, aki az utolsó gombját is elissza, mint főközgaz­dásznak. Vaszilij Viktorovics elszo­morodott. — Hát igen — gondolta—, olyan rideg, egykedvű asz. szony a feleségem! Tizenöt éve élünk együtt, de még arra sem tud időt szakítani, hogy egy gombot fölvarrjon nékem. Persze, ez a gomb nem tizenöt éve szakadt le, hanem valamivel később. Mintegy nyolc és fél éve. Azt sem állítom erről az asz- szonyról, hogy húsz évig gomb nélkül fog járatni. De én szándékosan nem szólok neki! Ha igazi feleség, neki magának kellene észreven- nie. Itt gürcölök egész nap, mint egy ökör, és ő arra sem képes, hogy egy gombot fölvarrjon nekem. Hát már semmi érzés nem maradt benne irányomban? Egyál­talán, van benne valami ér­zés? Hogy lángoltunk egy­másért, amikor fiatalok vol­tunk, de most éld végig az életet, tűrd a keménységet, nemtörődömséget, az érdek­lődésed iránti érdektelensé­get, oszd meg örömét és bánatát... Eh, nem sikerült az én életem! A zavart, izgatott Csenn i - sev gépiesen kigombolta a zakóját, és hirtelen észre­vette, hogy ott, ahol nyolc éve nem volt semmi, föl van varrva egy gomb. Va­szilij Viktorovics hitetlen- kedve meghúzogatta, ki­gombolta és begombolta, megnézte a fény felé fór- duva is — de a gomb ma­radt, és rendesen gomboló- dott. Csemisev meghatódott. És elszégyellte magát. — Hogy én milyen gaz­ember vagyok, ilyen hamis váddal illettem a feleségem. Ritka egy csodálatos asz- szony. Tizenöt éve már, hogy együtt élünk, és ő még ma is gondoskodik minden gombomról! Pedig állandóan oly fáradt szegényke! Per­sze, nekem se könnyű, de az ő munkája sokkal idegfe- szítőbb, és minden házi­munka az ő vállán nyugszik. Tőlem nem várható otthon semmiféle segítség, még egy gombot sem vagyok képes fölvarrni! Zsarnok vagyok! Lelketlen és lusta fajankó. Csemisev szipogott, elő­vette a zsebkendőjét az in­ge zsebéből, és vele együtt kihúzott egy rubelt is. Vaszilij Viktorovics majd elájult a meglepetéstől. Ami­kor magához tért, lehunyta a szemét, és gyengéden ma­ga elé képzelte szerető gon­dos feleségének arcvonásait. De csak az orrára emléke­zett. — önző fráter vagyok — hordta le megvetéssel sa­ját magát. — Nem értéke­lek egy ilyen magasztos lényt! Ilyen rosszat gondo­lok róla! Erre csak egy sem- mirekelő, önmagával eltelt alak képes! Könnyeivel küszködve töprengett, mi kedveset te­het a feleségének; virágot vegyen-e, színházba vigye, vagy ajándékot vegyen ne­ki. És bedugva a befejezet­len számítást az asztalfiók­ba, Vaszilij Viktorovics le­ugrott a boltba. Otthon egy nagy csokor­ral jelent meg, és fölfejtett kabátbéléssel, amely alatt nyugtalanul és türelmetlenül harmincöt rubel zizegett. — Neked hoztam, kedve­sem — mondta félénken, és átnyújtotta a feleségének a virágot és a pénzt. — Végy magadnak, amit akarsz, amire már régóta vágyako­zol. De ha kevés a pénz, ak­kor én... én azt ajánlom, végy valami olcsóbbat. A felesége sután, megrö­könyödve állt. Állt, hallga­tott, és azt sem tudta, mit kell ilyenkor mondani. — Köszönöm — segítette ki az apja. Odalépett Va­szilij Viktorovicshoz, és meg­kérdezte: — Mi van veled, Vászja, hogy az én ingemet vetted föl? Persze, pont olyan, akár a tied, de két számmai nagyobb. Nem vet­ted észre? Én a tiedet nem tudnám fölvenni. Add csak vissza... — és átnyújtott Csemisevnek egy ugyan­olyan inget. Vaszilij Viktorovics nézi, és látja, az övén nincs gomb. A főközgazdász elkomorult, a csokrot és a pénzt a bélés alá gyömöszölte, egy szó nélkül bement a szobába, és csak magában gondolta: — Nekem is .szerető fele­ségem van! Fáradozhatsz akárhogy, a . férjed gombját azért fölvarrhatnád. Ne is szólj semmit, nincs közöt­tünk semmiféle lelki közös­ség. Most már látom magam is, hiba volt ez a házasság. De mekkora hiba!... (Migray Ernőd fordítása) Mit kell tudni a Szovjetunióról Könyv a jubileumra ... a hatodik kiadás A Szovjetunió megalaku­lásának 60. évfordulója al­kalmából a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában, a nép­szerű Mit kell tudni soro­zatban jelent meg a Szov­jetunióról készült kötet. Ez­úttal hatodik, átdolgozott és bővített kiadásban látott napvilágot. A mű — Nemes János összeállításában — részletesen foglalkozik . a Szovjetunió történelmével, földrajzával, ismerteti a szö­vetséges köztársaságok főbb adatait, az államhatalom szerveit. Külön fejezet tar­talmazza a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét, főbb kongresszusi határozatait, szervezeti fel­építését. Adatok sokasága tárja az olvasók elé a Szov­jetunió társadalmi és tö­megszervezeteinek munká­ját, a baráti ország népgaz­daságát. Karácsonyi muzsika az Óriásból

Next

/
Oldalképek
Tartalom