Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
4, NÉPÚJSÁG, 1982. november 4., csütörtök November 7-e tiszteletére Kiosztották a pedagógiai pályázat díjait A megyei tanács művelődésügyi osztálya, a KISZ Heves megyei Bizottsága, a Pedagógusok Szakszervezetének megyebizottsága, a Magyar Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozata és a Magyar Úttörők Szövetségének Heves megyei Elnöksége az elmúlt esztendőben ismét — immáron tizedszer — meghirdette a megyei pedagógiai pályázatot. Az 1982- re szóló téma a következő volt: a gyermekek, a tanulóifjúság munkára nevelése, az ehhez való szocialista viszony kialakításának lehetőségei, módszerei. A díjkiosztó ünnepséget szerdán délután rendezték Egerben, a Szakszervezeti Székházban. Ezen ott voltak a meghirdető szervek vezetői, illetve azok képviselői. Első helyezést értek el: Szabó Endrévé óvónő, napközi otthonos óvoda, Besenyő- telek; Busák Lászlóné tanító, Ho Si Minh Tanárképző Főiskola 2-es számú Gyakorló Általános Iskolája, Eger; Némethné Bognár Erzsébet általános iskolai tanár, 1- es szám Általános Iskola, Eger és Reisz László általános iskolai tanár, Nagyréde. Második díjat kapott: Kiss Éva óvónő, Mező Imre úti óvoda, Hatvan; Csorbává Brodszky Zsuzsanna általános iskolai tanár, Zagyva- szántó. Harmadik lett: Búzás Zoltán tanulmányi felügyelőd megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, Eger; Nagyváradi Jánosné tanító, általános iskola, Adács. Könyvutalványt vett át: Kovács Jánosné óvónő, napközi otthonos óvoda, Petőfi- bánya, Bencsik József általános iskolai tanár, 3-as számú Általános Iskola, Heves. A négy legjobb helyezést elért tanulmányt felterjesztették a Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet bíráló bizottságához, a dolgozatok részt vesznek az országos versengésben is. Egyébként — a hagyományokhoz híven — ezeket az írásokat a Heves megyei Pedagógus Továbbképzési Kabinet külön kiadványban is közzéteszi. Heves megyei manufaktúrák a XVIII—XIX. században Egy tanulságos kiállítás a Hatvány Lajos Múzeumban A múzeumi és műemléki hónap megyei rendezvény- sorozatának egyik legrangosabb kínálata a Heves megyei manufaktúrák a XVIII —XIX. században című kiállítás, amelynek anyagát az érdeklődők a Hatvány Lajos Múzeumban tekinthetik meg. Dr. Löffler Erzsébet vállalta a rendezés szerepkörét, s az ezzel járó teendőket rátermetten, ötletesen látta el, mindig a fontosat hangsúlyozva, mellőzve a kevésbé jellemzőt, az érdektelent. A tájékoztató, az eligazító szöveg — ez alapvető erénye — tömör, szabatos, világos s épp ezért iránymutató, útbaigazító. A látogató képet alkothat a hajdani kezdeményezésekről, megtudhatja, hogy hazánkban ebben az időszakban — eltérően a nyugateurópai fejlődéstől — még nem alakult ki az a polgári réteg, amely ügyködhetett volna a tőkés termelési viszonyok megalapozásában, így aztán a világi, az egyházi földesuraknak adódott .csak lehetőségük arra, hogy átlépjék a céhrendszer szab- 'ta korlátokat, s ipari üzemeket hozzanak létre. A bemutatott relikviák szűkebb hazánk sajátos törekvéseiről tudósítanak, méghozzá igen szemléletesen. Megcsodálhatjuk a bélapátfalvi kőedénygyár termékeit. Tisztelettel adózhatunk az alapító Hüttner József keramikus érdemeinek, s utóda, Földváry Sándor munkálkodásának. Az ő irányításával formálódott a nevezetessé vált apátfalvi stílus. Ennek jellemzőiről alkothat fogalmat az, aki megtekinti a különböző XVIII. századi használati edényeket, a XIX. századi tárgyakat. A parádóhutai manufaktúrát 1708-ban alapította II. Rákóczi Ferenc. Nem véletlenül ezen a helyen, hiszen az effajta tevékenységnek már hagyományai voltak a Mátra és a Bükk hegység területén. Az utódok, a stafétaváltók mind tökéletesebb technikával dolgoztak, s egyre tetszetősebb produktumokkal jelentkeztek. Erre utalnak a bemutatott gyógyszeres üvegcsék, az egyes palackok is. Adatok sora igazolja, hogy az 1700-as évek elején nagyuraink lázas építkezésbe fogtak, s egymással versengve emeltették a szebbnél szebb barokk stílusú kastélyokat. Ehhez tengernyi téglára volt szükség, így aztán megyénk jelentősebb településein — Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Tiszafüreden — egyre-másra termeltek a téglagyárak. Az egyik tárlóban az erről valló dokumentumok érzékeltetik a hajdani hétköznapokat. A Zagyva-parti város egykori posztógyárát az üzletembernek is kiváló főúr Grassalkovich Antal hozta létre 1750 körül. A ma is álló gombospusztai majorban tevékenykedtek a külföldről hívott szövőmesterek és mechanikusok. A kísértés azonban nem vált be, de a krónikások lelkiismeretesen feljegyezték a máig is beszédes erejű adalékokat. Ez az értékes tárlat majd egy esztendeig tart nyitva. Kell is ez a hosszú idő, hiszen az ide betérő felnőttek és fiatalok egyaránt gyarapíthatják tájékozottságukat, vagyis olyan ismeretekre tehetnek szert, amely a hajdani mesterek a névtelen alkotók tiszteletére neveli őket. Pécsi István A gyöngyösi és a füzesabonyi járásban Könyvtárfejlesztések (Tudósítónktól) Az elmúlt esztendőkben jelentősen javultak a gyöngyösi járásban a községi könyvtárak működési feltételei. A fejlesztések során a helyi tanácsok jelentős ösz- szeget fordítottak az intézmények bővítésére, korszerűsítésére. A szakmai bútorzatot, valamint a szükséges technikai berendezéseket — rádió, lemezjátszó, fülhallgató — a Megyei Könyvtártól ajándékba kapták. Legutóbb a gyöngyöspatai és az atkári községi bibliotéka került jobb és szebb körülmények közé. Mindkét községben a művelődési házban kapott helyet, így remélhető, hogy a köz- művelődési munkában együttműködésre kerül sor az elkövetkezendő időszakokban. A füzesabonyi járásban is történtek hasonló változások, a tervek szerint még ebben az évben elkészül * a mezöszemerei könyvtár, amelynek bővítették alapterületét, s a Megyei Könyvtár jóvoltából új felszereléshez jutott. A következő esztendőben Heréden készülnek ilyen felújításra. Baranyi Imre Zalaiak az arezzói fesztiválon A zalaegerszegi állandó színház fiatal társulata képviseli hazánkat az olasz- országi Arezzóban megrendezendő nemzetközi színházi fesztiválon. A Zalaiak két egyfelvonásost adnak elő. Bartók Béla—Lengyel Meny. hért a Csodálatos Mandarin című játékát Ruszt József rendezésében mutatják be. A főszerepeket Szalma Tamás és Fekete Gizi alakítja. A másik darabot, Massimo Dursi: Utazás Párizsba című művét Merő Béla rendezte. Szerepeit Egerváry Klára, Gytürkd István, Nádházi Péter, Rácz Tibor, Marti János és Fráter András játssza. A zalaegerszegi társulat no. vemben 8-án kel útra. Történetek Gárdonyi Gézáról (5/1.) A fekete csibe Ifjúkoromban sokáig laktam Egerben a Gárdonyi Géza utcában, •amelyet róla nevezték el, hogy még életében megtiszteljék. Személyesen ismertem a kiváló magyar regényírót és álmodozót. Az egri vár egykori részét ma is „Sánc”-nak nevezik. A Gárdonyi Géza utcának Sáncot átfutó felső részén lakott az „egri remete” világos, falusi hangulatú, kedélyes kúriájában. Még gyermek voltam, második osztályos latinista diák. Ösztönösen fordultam a szépirodalom felé. A Gárdonyi család közelében laktunk. Naponta megfordultam kúriájuk udvaránál. A nyájas tekintetű, mosolygós arcú Gárdonyi mama, — korábbi nevén Czigler — igen kedvelt engem és testvéreimet. Én voltam a legidősebb fivér, akit Gárdonyi fiai, Sándor és József is fiatal barátként fogadtak el. Én voltam Czigler mama segítőtársa kis csirkéinek esti összeterelésénél. Megható volt az a szeretet, amelyben Gárdonyi édesanyja kiscsibéit részesítette. Beszélgetett velük, becézte őket, azok állandóan válaszoltak: „csirr, csirr!”. Amikor pedig a kertajtót bereteszelve barátságosan búcsúzott tőlük; „aludjatok, kis Kontyos, hess te Kendermagos”, bánatosan kárál. tak; „kaó/r, kaárl”. A kiscsirkék, és általában az állatok, bogarak, növények hihetetlenül érdekelték a mestert. Az irántuk tanúsított becéző szeretetet Gárdonyi édesanyjától örökölte. Tudta mindegyikről, kinek az ija-fia. Volt egy fekete, csupasz nyakú csibéje. Ezt különösen szerette. Talán azért, mert nagyon csúnya és gyámoltalan volt sze. gény. Társai ütötték, verték. Csaknem kitaszították maguk közül. Egyik lábára megn yomo rodott, sántított. Sántaságának maga Gárdonyi volt okozója. Egyénisége és zárkózott természete miatt szerette a csendet. Különösen, ha dolgozott. Külön lakosztálya volt, egymásba nyíló szobákkal. Az ablakok hiányoztak Gárdonyi dolgozószobájáról, hogy a külső hátások munkája közben ne zavarják őt. Világosság és levegő a tetőnyíláson tört magának utat a legbizalmasabb rejtekhelyre, ahová avatatlan sohasem léphetett be. Egy alkalommal épp a Gárdonyi-ház előtt settenkedtem, mint afféle serdülő kamasz. A fiastyúkok és csirkék rettenetes rikácsolása verte fel a nyári nyomasztó csendet. Czigler mama rémülten futkosott a megijedt kiscsirkék között; a Líceum tetején tanyázó héja za- varta meg őket. Egyet el is ragadott közülük. Gárdonyi dolgozószobájának nyitott üvegtetőzetén keresztül szinte bezuhant a lárma. Ez/az írót megzavarta komoly munkájában. Utána szigorú arckifejezéssel jelent meg a baromfiudvarban. Ez is azt bizonyította, hogy nagyon sietett. Hatalmas, keményfedelű könyvet szoronga. tott ujijai között. Szelíd, gondterhelt tekintettel, kissé komolyan, de nyájas hangon korholta őket; „hess, haszontalanok!” És amikor azt mondotta: „hess” — keze akaratlanul előre lendült, a Vastag kötésű könyv pedig széles ívben repült a csivi- telő, pelyhes szárnyasok közé. Néhányan élettelenül terültek el a földön. Egyik lassan, sántán, bánatosan vánszorgott a többiek után. Ez a kiscsibe lett a későbbi fekete, csupasz nyakú kivert csibe. Czigler mama sápadozott. Gárdonyi szomorúan, szótlanul lépkedett vissza dolgozószobájába. Ez a véletlen baleset napokon át zavarta munkájában. Hosszú ideig nem is láttuk őt viszont. Azután, ha megjelent a csibék között, a csupasz nyakú feketét mindig az ölébe vet. te. Becézte szeretettel, határtalan gyengédséggel, amely egyéniségének utánozhatatlan sajátja volt. Lelkes szeretete és érdeklődése, amely „A'i én falum” c. művében szinte szakaszonként nyilvánul meg a természet és annak minden élőlénye iránt, sokkal szerényebben jut a betűk közt kifejezésre, mint ahogyan ő azt valójában érezte és gyakorolta. Koncz Dezső Ma már filmtörténelem Szovjet filmek fesztiválja A Patyomkin páncélostól a Stalkerig Tarkovszkij Solarisa más minőséget jelentett a scl-fi filmek történetében Az első orosz filmeket a század elején, 1909 és 1912 között vetítették Magyarországon. Szovjet produkciókat a Tanácsköztársaság ideje alatt, 1919-ben láthattak a budapestiek. Méghozzá Szamuely Tibor népbiztos jóvoltából, aki kalandos úton Moszkvából repülőgépen hozta a kópiákat Magyarországra. A szovjet filmek fesztiváljának története 1948-cal kezdődik, mikor is a Magyar— Szovjet Baráti Társaság rendezésében október 2. és 9. között került sor szovjet filmszemlére. A legnagyobb sikert ekkor Ivan Pirjev rendező Szibériai rapszódia című alkotása aratta. A hazai közönség már ekkor felfigyelhetett egy igen tehetséges művész, Mihail Romm nevére, aki Konsztantyin Szimonov színdarabjából filmre vitte az „Orosz kér* dés”-t. 1949-ben december 21-én kezdődött a szovjet film ünnepe és 1950. január 2-ig tartott. A statisztikai adatok szerint a 13 napos vetítéssorozatot másfél millió néző tekintette meg, a nézőszám ellenére sajnos az alkotások többsége nem bizonyult időtállónak. Az évenként ismétlődő fesztiválok közül az 1955-ös érdemel külön említést. Nemcsak a gyártott filmek száma növekedett meg, de a színvonal is szemmel láthatóan javult. Joggal állapítja meg Ábel Péter A szovjet filmek fesztiváljának története című munkájában, hogy „megszaporodtak a valós problémákat boncolgató forgatókönyvek, a felvevőgép újra közelebb ment az emberekhez, egyénibbé, színesebbé vált a stílus, közvetlenebbé, kevésbé színpadiassá a játék”. Igazi remekmű pergett a magyar mozikban 1957-ben. A film címe a Negyvenegyedik volt. A rendező, Grigorij Csuhraj ezzel a művével nemcsak a magyar, de a nemzetközi szaksajtó és közönség érdeklődését is magára vonta. A bemutatók érdekességei közé tartozott, hogy Eizenstein operatőrjének, Eduard Tisszének első és egyben utolsó filmjét vetítették. A breszti erőd balladáját, a Halhatatlan gar- nizon-t. Két esztendő múlva a Szállnak a darvak állt az érdeklődés középpontjában majd 1963-ban Vszevolod Visnyevszkij közismert színdarabjának filmváltozata, az Optimista tragédia pergett a vásznon. A Filmmúzeumban 1965-ben Eizenstein életművet vetítettek, s egy esztendő múlva, 1966-ban felújították a már klasszikusnak számító Negyven- egyediket. A 69-es fesztivál Lev Tolsztoj megfilmesített remekeit hozta. Szergej XJreszevszkijnek, a Szállnak a darvak operatőrjének rendezői bemutatkozására 1970- ben került sor. Csingiz Ajt- matov regényét, A versenyló halálát dolgozta föl rendkívüli érzékenységgel, megkapó formagazdagsággal. Megrendítő erejű, költőien tiszta és az évek távlatából utólag visszatekintve is kiemelkedő művészi teljesítménnyel találkozhattunk 1972- ben a szovjet film ünnepén. Jurij lljenko ukrán rendező, a Fekete tollú fehér madár-ban a királyi Románia tőszomszédságában élő népes család sorsának ábrázolásában egyetemes értékűt alkotott. A Filmmúzeum 1973- ban ismét retrospektív műsort adott, most Dziga Vertov munkásságából. Felújították Andrej Tarkovszkij Iván gyermekkorát és Szergej Paradzsanov Elfelejtett ősök árnyai-t. Az 1975-ös bemutatókon volt néhány jelentéktelen alkotás, amely visszanyúlt a megszokott sablonokhoz, de mindezekért kárpótolta a közönséget a Suskin-össze- állítás és a Vörös kányafa. Érdemes megjegyezni, hogy a felújítások listáját ebben az esztendőben is a Negyvenegyedik vezette. Az 1976-os esztendő Gel- man Prémium-ájé volt. Egy esztendő múlva új rendezői egyéniséget ismerhettünk meg Nyikita Mihalkov személyében. Ekkor tűnt fel a kirgiz Bo- logbek Samsijev, aki Csingiz Ajtmatov kisregényét, a Fehér hajó-t vitte filmre. Gorkij Makar Csudra című műve nyomán készítette Emil Lotjanu a Cigánytábor az égbe megy című filmjét, amelyet 1979-ben mutattak be nálunk. Filmtörténeti értékű bemutatóra került sor 1980-ban, amikor Szergej Eizenstein Viva MeriJcó-ját láthatta a magyar közönség. Ezt a művét Eizenstein már nem tudta befejezni, hajdani munkatársa, Grigorij Álek- szandrov állította össze saját emlékképei, valamint Eizenstein feljegyzései, tervei alapján. A stúdióhálózatban ekkor jelentkezett Andre) Tarkovszkij két különlegesén szép alkotása, a Tükör és a Stalker. Mától megyénkben megkezdődik és öt napig tart a szovjet filmek fesztiválja. Hat évtized, hat mestermű összefoglaló cím alatt a Potyomkin páncélos, az Andrej Rubljov, az Emberi sors, a Vörös kányafa, Csapajev és a Szállnak a darvak látható Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban. E klasszikus alkotásokból a legjelentősebbeket Hevesen és Füzesabonyban is vetítik. Nagy érdeklődésre tarthat számot az új szovjet film, az Agónia, amely Rasz- putyinról és a Romanovok- ról szól két részben, történelmi tablószerűséggel. Egerben, a főiskolai stúdiómoziban Tarkovszkij-sorozat látható, a Solaris, a Tükör és a Stalker összeállításban. Több Heves megyei községben, így például Párádon, Marka- zon is láthatják a varázsából mit sem kopott Kétéltű ember című filmet, s újra megtekinthető többek között a Salud Marija is. Szigethy András
