Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 4., csütörtök MML OaEEOSEE f. JUGOSZLÁVIA Gazdaságszilárdító lépések Déli szomszédunknál, a szocialista Jugoszláviában a közelmúltban újabb prog­ramot fogadtak el a gazda­sági helyzet romlásának fel­tartóztatására, problémáinak enyhítésére, megoldására. A komolyabb gondok nem új- keletűek: egy huzamos, igen gyonsütemű fejlődést követő­en már ezelőtt legalább öt esztendővel jelentkeztek. A JKSZ 1978. júniusában meg­tartott XI. kongresszusa nagy nyomatékkai felhívta rájuk a figyelmet s határozatában világosan rögzítette a teen­dőket, amelyek azóta is a napirenden maradtak és megoldásra várnak. Jó határozatok, gyenge végrehajtás A hetvenes évek második felére a közepesen fejlett ipari-mezőgazdasági orszá­gok sorába lépett Jugoszlá­viát erősen sújtják a világ- gazdaság kedvezőtlen folya­matai, gazdasági teljesítőké, pessége azonban a felszaba­dulás óta sokszorosára (ösz- szes ipari termelése példá­ul közel hússzorosára) nö­vekedett, s ezért párt és ál­lami vezetői, közgazdászai joggal hangoztatják, hogy a nehézségekkel alapvetően belső, objektív és szubjek­tív okai vannak — ezeket kell felszámolni. A gondokon, a JKSZ XI. kongresszusa állásfoglalásá­nak megfelelően, nem tiltó rendelkezésekkel (például nem az import korlátozásá­val, hanem az export foko­zásával, nem a bérek vissza, fogásával, hanem a termelés mennyiségi és minőségi nö­velésével) akartak úrrá len­ni. Számos, jónak ítélt hatá­rozat, rendelet született — gyakorlati megvalósításuk azonban részben vagy telje­sen elmaradt így a bajok sokasodtak: a vállalatok gyenge gazdálkodásukra az áremelésben látták a leg­egyszerűbb megoldást fel­gyorsult az infláció a kere­setek a termelésnél gyor­sabb ütemben növekedtek, a külföldi államadósságok el. érték a 20 milliárd dollárt stabilizációs politikája kő. , vetkezetes valóraváltását, a kommunisták és az egész társadalom felelősségének fokozását, a jobb munkát szigorú takarékosságot állí­totta a figyelem középpont­jába — határozataiban ezek. nek adott különös nyomaté- kot A JKSZ KB elnökség legutóbbi határozatában a többi között leszögezte: „A Kommunista Szövetség és a szervezett szocialista erők nem elég tevékenyek ahhoz, hogy változtassanak a társa­dalmi-gazdasági helyzeten és a gazdálkodás minőségén. A jelenlegi kedvezőtlen helyzetből történő kijutás érdekében tett erőfeszítések nem mindenütt jutnak egy­formán kifejezésre és a sta­bilizáció terhét nem viseli mindenki ai^inyosan. Tár­sadalmunk egy része kényel­mes és nemtörődöm maga­tartást tanúsít... ami azt tanúsítja, hogy még mindig nem fogtuk fel kellőképpen országunk gazdasági helyze­tét”. Takarékossági intézkedések iEz az elemzés adta meg a napokban folyamatosan élet­beléptetett gazdaságpolitikai rendeletek és intézkedések alapját. Ezért döntött úgy a parlament egyetértésével a szövetségi kormány, hogy a magán személygépkocsik tu. lajdonosai október 20-tól, jegyre, havi 40 liter benzint kapnak; korlátozzák a köz- világítást, fényreklámokat. A háztartásoknak biztosított villanyáramot időnként ki. kapcsolással öt százalékkal csökkentik. A tv-program legfeljebb este 10 óráig tart­hat. A pékek ezentúl nem árusíthatnak 80 dekásnál néhezebb kenyeret. Az isko­lák-, hivatalok, intézmé­nyek, távfűtéses lakások hőmérséklete nem haladhat­ja meg a 19 fokot. Az olaj­kályhák vásárlását megszigo. rították. A nemzeti valuta védelmében a külföldre uta­zók évi élső útjuk alkalmá­val 5000, majd esetenként Akik nem látják a helyzet komolyságát (A Magyar Szó karikatúrája — KS) (az idén a kölcsönök után fizetendő kamatösszeg kö­rülbelül kétmilliárd dollárra rúg), a belső piacon számos áruból átmenetileg vagy tar. tósan hiánnyal küzdenek. A kényelmesség felszámolása A helyzet ismeretében a párt- és az állami vezetés már korábban kénytelen volt intézkedéseket hozni, amelyek főként az import korlátozására, az ésszerűbb devizagazdálkodásra, a túl­méretezett beruházások visszafogására, a nemzeti va­luta, a dinár értékcsökkené­sének lassítására összponto­sultak. A dinár többszöri devalválását azonban így sem lehetett elkerülni. A JKSZ négy hónappal ezelőtt megtartott XII. kong­resszusa az ország gazdasági ^2000 dinárral nagyobb össze, get kötelesek egy évre le­tétbe helyezni. A rendelke­zések másik csoportja erő­teljesen ösztönzi az áruex­portot, serkenti a szénbá­nyászat fejlesztését, a szén- tüzelésű és vízierőművek építését, fontossági sorren­det állapít meg az import­cikkeknél, növeli a mező- gazdasági felvásárlási árakat. A párt- és állami vezetés törekvése a jugoszláv nép­gazdaságot érő kedvezőtlen hatások minimálisra törté­nő szorítására, a takarékos gazdálkodás szorgalmazására a legégetőbb feladatok meg­oldására irányul és a társa­dalom józanságára apellál, mert hiszen az intézkedések egy része kedvezőtlenül hat — ha csak átmenetileg is — a lakosságra, a fogyasz­tókra. Márkus Gyula Jövőre lesz éppen fél év­százados a szakszervezeti tu­rizmus a Szovjetunióban, ahol esztendőről esztendőre nagy tömegek élvezik a moz­galom lehetőségeit. Testvér- területünkön, Csuvasi&ban ugyan csupán 1966-tól örül­hetnek a remek kikapcsoló­dást biztosító beutalóknak, de a kirándulásokkal egybe­kötött sajátos üdülés szintén hamar népszerűvé vált. Kü­lönösen pedig azpta vonzó, amióta a főváros, Csebok- szári közelében, 7,8 hektáron elkészült a legújabb kirán­dulóközpont, ahol két nagy épületben és több kisebb pavilonban egyszerre már csaknem 600 vendéget fogad­hatnak. A központi tanácstól —> szerződés alapján — az ipar­ágaknak juttatott jegyek nemcsak azért keresettek, mert a 10—15 napos turnu­sokra kedvezmény nélkül is napi 6 rubelért kínálnak tel­jes ellátást és változatos szó­rakozást, a tagság számára fje­dig 30—50 százalékkal olcsób­ban elérhetők, hanem mert jelentős részben családoknak kínálják s 1980-tól az év minden szakában igénybe vehetők. Amint — néhány hete — látogatásunk alkalmával megtudtuk: a közigazgatási­lag Szjukterka faluhoz tar­tozó „tábor” jobbára az aktív pihenést szolgálja. A négy fal közé szokott beutal­tak közül a legkényelmeseb­bekkel is megszerettetik a szabad levegőt, a természe­tet; úgyszólván a leggyá­moltalanabbakat is megta­nítják hátizsákkal, sátorlap­pal közlekedni, szállást ver­ni. Mi több: a vendégek bi­zonyos fokig maguk terem­tik gondűző környezetüket vagy akár távolabbi úticél­jaikat is. Miután fákat, cser­jéket ültetnek, erdőrészeket pótolnak, ligeteket, parko­kat létesítenek jártukban-, keltükben. Természetesen nem csu­pán gyalogtúrákról lehet szó, hanem autóbuszos vagy éppenséggel hajós utazások­ból is válogathatnak az itte­niek. Részint Csebokszáriba, másrészt a szomszédos köz­társaságokba, például Lenin szülővárosába szerveznek ki­rándulásokat. Ám, ahogyan magunk is tapasztaltuk: mégis inkább a helyi és környékbeli prog­ramok a legkedveltebbek. S ha élvezik is a 360 szemé­lyes moziterem előadásait vagy az errefelé szintén nép­szerű diszkót, valahogy szí­vesebben töltik az időt sporttal. A reggeli tornákon kívül igen vonzóak a külön­féle versenyek, sokan röp- labdáznak, pingpongoznak vagy billiárdoznak. A közeli Volga a sétahajózás mellett, nyáron az úszkálásra, csóna­kázásra is alkalmat nyújt, télen fjedig — újdonság lesz az idén — a jégvitorlázásra. Van persze máris saját kor­csolyapálya, ahol nemcsak csúszkálni, hanem korongoz­ni is lehet. S szintén még az idén sípályával, felvonó­val gazdagodik a túristapa- radicsom! Aztán — ha már a fejlesz­téseket emlegetjük — hadd szóljunk más tervekről is. Mint újságolták: strand, uszoda is épül majd a to­vábbiakban, lesz kosárlabda- sőt, minigolfpálya. S azért — aktív pihenés ide, aktív pihenés oda — fjersze kávé­ház is, bárral. Mivel a turistaközpont egy idő óta szabadidő-centrum is: hét végi beutalókkal, sor kerül kisebb-nagyobb kol­lektívák találkozására, bri­gádok víkendjére — amihez a klubhangulat elengedhe­tetlen. Nem utolsósorban pedig a legkevésbé sincs szó valamiféle „rezervátumról”. Természetesen a szomszédos faluból is bejárhatnak ide szórakozni. S ha már itt vannak; érezzék igazán jól magukat valamennyien! Gyóni Gyula NDK Lakás, lakás, lakás A Német Demokratikus Köztársaságban évtizedek óta különös fontosságot tu­lajdonítanak a lakásépítés­nek, a házak felújításának. A statisztikai évkönyv ada­tai szerint 1971—80. között, 1 400 000, 1976—80-ig 813 ezer, a tervezettnél 63 ezer­rel több otthonba költözhet­tek be új lakók. Tavaly ta­vasszal az NSZEP kongresz- szus határozata kimondta: „... 1981—85 között növek­vő mértékben folytatjuk hosszú távú lakásépítő prog­ramunkat. 930—950 ezer újonnan épített vagy kor­szerűsített lakást adunk át az igényjogosultaknak. Ezál­tal további 2,8 millió állarp- polgár lakáskörülményei ja­vulnak meg”. A kongresz- szusi dokumentumból és az ötéves terv törvényéből ki­tűnik: az újonnan építendő lakások száma 600 ezer. A többi korszerűsített otthon. Nem gyerekjáték És itt álljunk meg egy pillanatra. Az NDK szociál­politikájának sarkalatos cél­ja, hogy a régi házakban legalább olyan jó körülmé­nyek között éljenek, mint az új városnegyedekben. Ez a tervezőktől, különösen pedig az építőktől nemegyszer hi­hetetlen leleményességet kí­ván. Nem gyerekjáték a re­konstrukció megszervezése a legtöbbször sűrűn beépített történelmi városközpontok­ban, ahol a felújításra szo­ruló öreg házak állnak. Vi­lágjáró magyarjaink gyak­ran tapasztalhatják NDK- beli útjaikon, hogy milyen jó ízléssel simul össze egy- egy több száz esztendős épü­letegyüttes az újonnan emelt beton-panel házakkal. Pedig mily keserves körülmények között építik ezeket! A kes­keny, kanyargós óvárosi ut­cácskákban a szó legszoro­sabb értelmében ki kell cen­tizni a fjaneleket beemelő toronydaru pályáját. Percre pontos anyagszállítási me­netrendet kell kidolgozni, hisz ott nem áll rendelke­zésre térség kavics, homok, cement és egyéb építőanyag tárolására, mint a városok peremén születő új lakóne­gyedek mellett. Panel és műemlék A házgyári elemek variál­hatóságának egyik legjobb példáját Gredfswaldban, e Keleti-tenger menti, ősi Hansa-városban láthatjuk. Egymás mellett állnak itt az észak-német nyerstégla-gó­tikus, a reneszánsz és a klasszicista stílusú házak, valamint a panelházak. A tervezők elsősorban az ab­lakok vízszintes és függő­leges elrendezésével, ruszti­kus párkányzatok kialakítá­sával és persze az emeletek számának változtatásával keltik a régies hatást. Ahol csak lehet, fölhasználják a lebontásra ítélt házak egy- egy megmenthető elemét, kapuját amelyet aztán be­építenek a gyárban készült semleges keretpanelek közé. Greifswaldon kívül érdemes megtekinteni a drezdai és a Berlin—Lichtenbergi Strasse der Befreiungot, az anklami Streinstrasset és a Markot, a bemaui városközpontot, a Merseburgi Entenplant és a piacteret, a Schwerin! Gööjisdmoort, ahol szelle­mesen és ízlésesen, művészi érzékkel sikerült ötvözni a régit az újjal. „Egészségügyi szárny" Aki netán a Türingiai-er- dő lábánál, Erfurtban jár, az okvetlenül szakítson időt magának arra, hogy megnéz­ze az Auenstrassét. Ott nem műemlék házak állnak, ha­nem egykori bérkaszárnya épületek sorakoznak. Mun­kásnemzedékek nőttek föl bennük, akik lakásukból na­gyon sokáig nélkülözték a fürdőszobát, a vécét. A sor­felújításkor egy meglehető­Gera megye legnagyobb la­kásépítkezése, ahol 45 ezer ember lakik majd sen egyszerű ötlettel sike­rült segíteni a gondon, még­hozzá úgy, hogy a lakóknak nem kellett hónapokig szű­kölködniük szétvert ottho­nukban. Az öreg házak hát­só, udvari frontját egyszerű fölfalazással, egészségügyi szárnnyal toldották meg. Ál­taluk nőtt a lakások alapte­rülete és komfortja, meg­gyorsult az építő- és a szak­ipari munka. Igaz, ez nem olcsó megoldás, de segített az állam. És a nagyarányú állami támogatást az ott élők a maguk módján igye­keztek kiegyenlíteni: az épí­tők elvonulása után társa­dalmi munkában eltakarítot­ták a törmeléket, rendezték a terepet, szépítették kör­nyezetüket. Kulcsár László VIETNAM Több cukornád CSEHSZLOVÁKIA Pozsonyi zenei fesztivál A Ho SÍ Mlnh-várostól délre elterülő Dong Nal tartomány parasztjai a legutóbbi esős idő­szakban újabb 2000 hektár terü­letet tettek termővé a cukornád számára. Így Itt a cukornád ter­mőterülete ma már meghaladja a 4000 hektárt Is. A termést a La Nga cukor­gyárba szállítják majd, amely ez év végén kezdi meg a termelé­sét. A parasztok a kiváló, új­fajta cukornádból bő termést remélnek, amihez a helyi mező- gazdasági szolgálat azzal járul 1 hozzá, hogy a gazdaságot folya­matosan ellátja növényvédő sze­rekkel, műtrágyával. Jól díszük a cukornád más területeken Is. Tay Ninh tarto­mány — Ho SÍ Mlnh-várostól északnyugatra — szintén a fon­tosabb cukomádtermelő vidékek közé tartozik. Az esős Időszak­ban létesített új ültetvényekkel együtt ezen a tájon Is az előző évinek a kétszeresére növelték a cukomádültetvény területét. A Mekong-deltában, ahol az öntö­zésre jó lehetőségek vannak, 3000 hektárnyi cukornádültet­vényt öntöznek rendszeresen, A bő termést az ország 124 cukorgyárában dolgozzák fel. Tizennyolcadszor került sor Szlovákia fővárosában, Pozsonyban a zenei feszti­vál megrendezésére. Az ok­tóber első heteiben rende­zett eseménysorozat 1965 óta (ekkor tartották az első fesz­tivált) igen komoly rangra emelkedett. A pozsonyi feszti­vál tagja az AEFM-nek (European Associacion of the Music Festivals = Zenei Fesztiválok Európai Szövet­sége), ami a rendezvény színvonalának nemzetközi el-^ ismerését jelenti. Az idén október 1—15 kö­zött tartott zenei ünnepsé­geken számos kiváló hazai és külföldi együttes szere­pelt. A zenei műsorok gerin­cét a Szlovák Nemzeti Szín­ház operatársulatának elő­adásai és a szlovák Filhar­monikus Zenekar koncertjei adták. A színházban Verdi Don Carlosát, Sztravinszkij The Rake’s Progress című operáját, Donizetti Lammer- moori Lucia, Beethoven Fi­delio, Smetana Dalibor, va­lamint Puccini Bohémélet című dalművét játszották, s bemutattak két balettet is, Jarre: A Notre Dame-i to- ronyőr, és Hacsaturján: Spartacus című művét. Nagyszerű előadásban vitte színre Mozart: Cosi fan tutte című vígoperáját a berlini (NDK) Állami Operaház tár­sulata, a fesztiválon vendég­szereplő egyik legrangosabb külföldi együttes. A vendégegyüittesek sorá­ban olyan kiválóságokat is találhattunk, mint a Mün­cheni Baryton Trió, a Mün­cheni Motetta Kórus, a Moszkvai Kamarakórus, a Budapesti Kamaraegyüttes Mihály András vezetésével, a linzi Bruckner Zenekar, a Birminghami Szimfonikus Zenekar, vagy a Moszkvai Állami Filharmónia Akadé­miai Szimfonikus Zenekara. A karmesterek között isme­rősök is akadtak: a budapes­ti karmesterversenyek nép­szerű részvevői sorából pél­dául a bolgár Ivan Kozsu- harov, a szovjet Dmitrij Ki- tajenko vagy a szlovák Ond- rej Lenárd. A fesztivál napjaiban több érdekes zenei konferenciát is szerveztek. Közülük a leg­jelentősebb a Haydn szüle­tése 250. évfordulójának tisz­teletére rendezett „Joseph Haydn és kora zenéje” című szimpozion volt. A pozsonyi zenei fesztivál­ról — noha már sok évi múltra tekint vissza, s tér­ben is igen közel van hoz­zánk — sajnálatos módon elég keveset tudunk. Pedig színvonalas eseményei, jó szervezése, kiváló vendég­együttesei megérdemelnék a nagyobb figyelmet. összeállította: Gyurkó Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom