Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-11 / 265. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 11., csütörtök 3 Változó idő, változó valóság Tájkép —számokban (H/1.) A megyénk lakossága élet- körülményeinek változását, társadalmi-gazdasági fejlődését tükrözik azok a számok, amelyeket a KSH Heves megyei Igazgatósága által kiadott 1981. évi Statisztikai Évkönyv tartalmaz. Olyan tájkép ez, amelyet ha tanulmányozunk, megfigyelhetjük mindazokat a jelentős változásokat, eseményeket, amelyek az elmúlt évben bekövetkeztek. Születés és halál Megtudhatjuk például, hogy megyénk lakossága 1981 végén csaknem 349 ezer fő volt, ez valamivel kevesebb az előző évinél. Oka pedig — mint látni fogják, — részben a mérséklődő természetes szaporodás, részben az elvándorlás. Ez utóbbi miatt 436 fővel csökkent a megyénkben élők száma. Ha a lakosság életkori összetételét vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy a megye „öregszik”, mert a 0—39 év közötti lakosok aránya az országos átlagnál alacsonyabb, míg a 40—59 év közöttiek az országos 24,9 százalékkal szemben 1981-ben 26 százalékát tették ki a megye lakosságának. A 60 éves és idősebb korúak aránya pedig az országos; 17,5 százaléknál egy százalékkal magasabb volt. Feltehetően a fiatal családok kisebb aránya is egyik oka annak, hogy a múlt évben mintegy kétszázzal csökkent a megyében az élve- születések száma, az előző évihez képest. A születések számát befolyásoló tényező még az is, hogy az elmúlt évben valamelyest kevesebb házasságot kötöttek, ugyanakkor többen váltak el, mint az előző esztendőben. A megyében az elmúlt évben 325 fővel volt kevesebb a természetes szaporodás, ami az élveszületések és a halálozások számának különbségéből adódik. Érdemes figyelmet fordítani azokra a betegségekre, illetve okokra, amelyek a legtöbb halálesetet okozzák. Első helyen a keringési rendszer betegségei állnak. A megyében 2622 emberéletet követeltek a magas vérnyomás és szívműködés különböző betegségei egyetlen év alatt. Figyelmeztető és talán kevésbé közismert, hogy az emésztőszervek betegsége következtében 1981-ben a megyében 278 személy halt, meg, közülük alkohol okozta májbetegségben és májzsugorban 123-man vesztettek életüket. Munka és kereset A megyében 1981-ben az állami és szövetkezeti szektorban együttesen 119 ezer 279 főt foglalkoztattak. Ez a szám mintegy ezerrel kevesebb az előző évinél. Az összes foglalkoztatottak közül több mint 50 ezren az iparban, mintegy 30 ezren a mező- és erdőgazdaságban, a többiek az építőipar, a szállítás és hírközlés, a kereskedelem és a vízgazdálkodás területén dolgoznak. Az előző évhez képest az iparban foglalkoztatottak száma mintegy kétezer fővel, az építőiparban dolgozóké mintegy ezer fővel csökkent,' míg a mezőgazdaságban csaknem 300, a kereskedelemben pedig megközelítően 1200 fővel növekedett a létszám. Az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés több mint 9 százalékkal nőtt a megyében az előző évihez képest, ez a növekedés majdnem kétszerese az országos átlagnak, és csak Szolnok megyének sikerült túlszárnyalnia. A megye szocialista szektorában foglalkoztatottak átlagkeresete 1980-ban 3942 forint, 1981-ben pedig 4184 forint volt. Az átlagkeresetek részleteiben az alábbiak szerint alakultak: Megnevezés 1980. 1981. havi átlagkereset, Ft ipar «073 4369 Építőipar 4151 4320 Mező- és erdőgazdaság 3801 Szállítás, hírközlés 4218 3998 4442 Kereskedelem 3321 3602 Vizgazdálkodá9 4019 4328 Emberek és milliórdok Az egyre nehezebbé váló gazdasági körülmények miatt Heves megyében is több, korábban tervezett beruházás megkezdését kellett elhalasztani. Mégis érdemes számba venni néhány olyan folyamatban lévő, vagy éppen az elmúlt évben befejezett állami beruházást, amelyek lényegesen befolyásolják a megye, az ország lakosságának életkörülményeit. Egerben elkészült a 410 ágyas megyei kórház építésének első szakasza, a második ütem befejezését a jövő év közepére tervezik. Szintén országos jelentőségű az a tv-adóállomás, amelyet 1981, végén adtak át rendeltetésének Kékestetőn. A közoktatás fejlesztése végett Gyöngyösön 24, Hatvanban .nyolc, Bélapátfalván ugyancsak nyolc, Egerben pedig 16 tantermes általános iskola építése van folyamatban, illetve készült el a közelmúltban. Az ivóvízellátás javítása érdekében Gyöngyösön vízmű-rekonstrukciót hajtottak végre, és további beruházásra készülnek a bányavíz hasznosítására a város ivóvízellátás ában. Jelentősek a megye területén az elmúlt évben átadott, úgynevezett kommunális beruházások: csaknem 11 ezer négyzetméter új közút, mintegy 62 ezer méter vízvezeték, majd tízezer méter gázvezeték, továbbá több mint 15 és fél ezer méter szennyvízelvezető csatorna teszi egészségesebbé, kényelmesebbé a megye lakosainak mindennapi életét. (Gv- z.) Nyújtott műszakban, tizenkét órás váltásokban dolgoznak e hetekben a vágósor munkásai; napi 1800 disznó kerül „kezelésükbe” Az exportsor — ahol Bodor Tibor csontoz szakavatott kézzel — a legkényesebb higiéniai követelményeknek is eleget tesz ízletes töltelékáru, amely szerte a megyében kapható —, de a legjobb mégis a gyöngyösi húsmintaboltban fogyasztható (Fotó: Kőhidi Imrej Több ezer tonnát tesz ki az export a megyénkből, aminek nagyjából nyolcvan százalékáért nyugati valutával fizetnek. Elképesztő mennyiség: évente levágnak több mint negyedmillió sertést, tizenhatezer szarvasmarhát és általában négyezer juhot. A birkák számát azonban az idén jócskán megemelik, mert Keleten kapós lett a magyar juh. Mi van olyankor, ha hirtelen állatszűke alakul ki, mert az exportelképzelések váratlanul módosulnak? A kérdésre azt válaszolja a vállalat vezetője, hogy ilyenkor a társvállalatokhoz fordulnak, majd a tsz-ekhez és az állami gazdaságokhoz. Így „összejön” a szükséges vágóállat-mennyiség. A beszerzés a felvásárlókra vár. Jól szervezett részei ők a vállalat egészének. Mint amilyen a Széohenyi-brigád is, amelynek Tóth Pál a vezetője. A kirendeltségeknél, Egerben például a Dobó István brigád tagjai „mozdulnak” meg nagyon gyorsan Zelei Pálné vezetésével. Nem kisebb a tennivalójuk a hevesi Lenin brigád tagjainak sem, akiknek tevékenységét Szabó József irányítja. Gyöngyösön pedig Benei József útmutatásai szerint végzi a munkáját a Április 4. brigád. 'Rajtuk múlik, hogy a vágóhídon mindig legyen munkája mindenkinek. Gondoljuk meg, nem is olyan egyszerű ennek a feladatnak a pontos végrehajtása. Menetrendszerű fuvarokat követel meg. A kivételes esetekre is. Meg kell beszélni Nemcsak az lehet gond, hogy a termelés egyenletes legyen, hanem az is, ha a külpiaci rendelés „megugrik”. *— Mindig a megfelelő fórumokat használjuk fel ahhoz, hogy a tennivalóinkat megtárgyaljuk a dolgozókkal — halljuk a vállalat igazgatójától. — Kihasználjuk annak lehetőségét, hogy már a saját vállalatánál is végezhet műszakon kívül olyan pluszmunkát bárki, ami mellékfoglalkozásnak számít. Erre mindig van jelentkező. De azt is gyakorlattá tettük, hogy a kommunista műszakokat nem egy meghatározott napon dolgozza le mindenki, sőt még azt is, hogy ennek a műszaknak az óráit megoszthatja. Ha a vállalatnak többlet- munkát kell teljesítenie, akkor ezek a szervezési forA LÉNYEG AZ ÜZLET Az exporthoz hús is kell Sehogyse fér a fejemben: az élő állatot mégsem lehet úgy „előállítani”, mint egy — mondjuk — széklábat. De azt sem lehet csinálni, hogy a vágóhídon akkor akadjon csak munka, amikor begördül egy pótkocsis teherautó, tömve malaccal. — Októberben például minden kiló után még egy forint többletet fizetünk, mert kell a vágni való sertés — magyarázza Molnár Gábor, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója. — Tehát havonta szabják meg a felvásárlás feladatait? — Van egyéves időtartamra vonatkozó tervünk, amit tizenkét hónapra bontunk meg, mindig a szükségletnek megfelelően. Kezd kialakulni a kép. De azért nem ilyen egyszerű az egész, mint ahogy az összeadás és az osztás sejteti. Megrendelés alapján Van a TERIMPEX, a külkereskedelmi vállalat, amely — rendel a húsipartól, mondjuk, a mi megyénk húsiparától. — Itt pedig rábólintanak? — Nem, egyáltalán nem. Először kalkulálunk, aztán vagy igent mondunk, vagy nem. — Mitől függően? — A haszontól. Ha a számításaink szerint nem tudunk nyereséget elérni a megrendelés nyomán, akkor azt mondjuk, köszönjük, de a ráfizetésből mi sem tudunk megélni. — A tröszt nem szól ebbe bele időnként? — önálló vállalat vagyunk, a döntéseinkbe nem szól bele, de ajánlásait esetenként eljuttatja hozzánk. — De utasítási joga is van a trösztnek, nem? — Van. Azt végre kell hajtanunk. — Ha ráfizetés a következménye, akkor is? — Olyankor pénzügyileg tisztázzuk az ügyet. Van eset, hogy a veszteséget tudomásul kell vennünk. Az üzlettel ez is együttjár időnként. Mielőtt az a látszata lenne a dolognak, hogy a vállalat valójában „kényszer- pályán” tevékenykedik, jelentsük ki, a felsőbb utasítás csak kivételes alkalom. Ahogy az is igaz, hogy az exportra nagy szükség van, esetenként úgy is, hogy a piac megtartása végett, valamint rá is fizetünk, a belső ellátás mégis mindenekelőtt való. — Ami az itthoni fogyasztásra kell, azt semmiféle export kedvéért nem vehetjük el — mondja határozottan az igazgató. — Legfeljebb azt csináljuk, hogy a húsféleségekben módosítunk. Mondjuk karajra van nagyobb igény valamelyik külső piacon, akkor a mi boltjainkba kevesebb karajt, de több combot küldünk. Amiből egyértelműen kiviláglik, hogy a magyar háziasszonynak nem kell féltenie a szokott pör- költnekvalóját semmiféle csábos dollár ellenére. Az igények változnak Valamikor az élő állatot tudtunk jól értékesíteni a nyugati valutáért. Ma a hasított sertést is keresik, valamint a meghatározott húsféleségeket. Igaz, több a munka ezzel, de... megéri. Vesepecsenye kerül a mérlegre, a fóliába Kovács Sándorné és Szécsl Anna asztalán. A nálunk csaknem megfizethetetlen két- kilós húsok Olaszországban találnak vevőre mák megkönnyítik a feladat elvégzését. Tulajdonképpen olyan „találmányok” ezek, amelyek szinte kínálták magukat, csak élni kellett velük. A termelésben így lehet számítani mindig az Arany- bárd brigádra, amelynek élén Meskál Kálmán áll. Az exportelőkészítőben Pal- kovics László irányításával kész a segítségre is a Tyi- tov brigád. A vágásnál a Gagarin I. és a Gagarin II. szorgoskodik Mozsár István, illetve Besenyei József vezetésével. Jó partnerek azok is, amelyek a sertést vagy a szarvasmarhát nevelik, mint a Füzesabonyi Állami Gazdaság, aztán Poroszló, Fel- debrő és Szajla az ottani kisgazdaságokkal együtt, de ebbe a sorba tartozik a hatvani Lenin, a viszneki Béke és a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz is. A kistermelők közül pedig a kápolnai Magyar Ferenc, a füzesabonyi Vas Ernő, a tamaörsi Kaszab Ferenc és a petőfibányai Kapi Gyula teljesítménye emelkedik ki az átlagból. Jönnek a fiatalok Volt idő, amikor attól kellett félni, hogy nem lesz ember, aki akár a hazai, akár a külföldi piacot ellássa karajjal, szalámival. — Évek óta a gyöngyösi mezőgazdasági szakközép- iskola képezi ki a szakmunkástanulóinkat — magyarázza a húsipari vállalat igazgatója. — Most is öt osztályunk van. Szép számmal akad a fiatalok között meg lány is. Nekik is éppen úgy kell tanulniuk a szakmát, annak minden csínját-bínját, mint a fiúknak. Hogy menynyire képesek erre, példaként mondom: tavaly a szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjében Danyi Margit megelőzte a sorrendben Bedő Gyulát. Mindketten a mi tanulóink voltak. Mind a ketten soron kívül fel is szabadultak. Van tehát egy jelentős törzsgárdája a vállalatnak, amelynek példaadó munkája vonzza a többieket is. Közülük való a feldolgozó művezetője, Csordás Pál, akinek keze alatt negyvenen végzik a mindennapi teendőiket. De Besenyei József és Nagy Sándor neve is jól cseng a társak körében. A vágásnál Csépány László, a feldolgozóban Petrik Sán- dorné, az exportelőkészítőben Bokros Tibor és Kovács István, a bélüzemben K6- czián Jánosné, míg a zsírüzemben Pataki György nevét lehet hallani, amikor a munkát kell elismerni. Mindezek alapján megnyugtató összegezésre van módunk, úgy tetszik. Mert igaz, hogy az exporthoz hús is kell, ahogy az igaz, hogy a sertésből csakúgy, „magától” nem lesz sem karaj, sem kolbász. Jól szervezetten, ha nem is gondok nélkül, működik ez a „gépezet” — a húsipari vállalat. Pedig az üzemi körülményei ... ! De ezt most hagyjuk. Minket az nyugtathat meg, hogy igyekszenek ugyan minél több valutát „hozni” a népgazdaságnak, de soha sem úgy, hogy emiatt nekünk kelljen lemondanunk kedvenc pörköltünkről vagy rántott szeletünkről. Mert mi is szeretünk jól élni. G. Molnár Ferenc )
