Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-11 / 265. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 11., csütörtök 2 . Normális munka folyt Lengyelországban Lengyelországban gyakor­latilag kudarcba fulladt a belső politikai ellenségnek és nyugati támogatóinak az a próbálkozása, hogy novem­ber 10-én, a „Szolidaritás” bejegyzésének második év­fordulóján tömeges sztrájk- és rendbontási akciókra ke­rüljön sor. Így összegezte a szerdai nap fejleményeit sajtóérte­kezletén Jerzy Urban, a len­gyel kormány szóvivője. Mint mondotta, gyakorlatilag az egész országban normális munka folyt, a munkásság szemmel láthatóan ismét a normalizáció folyamata mel­lett foglalt állást. Egyes kisüzemekben né­hány tucat résztvevővel vol­tak ugyan munkabeszünteté­sek, de ezeket nem lehet sztrájknak nevezni, annál kevésbé, mivel a munkahe­lyi vezetők rábeszélésére rö­vid idő után ezek az embe­rek is folytatták a termelést. Délután és este — mondotta Urban nem végleges adatok­ra hivatkozva — Varsóban, Wrodawban és a Krakkó melletti Nowa Hutában vol­tak utcai rendzavarási kísér­letek. Öböl-tanács Az öböl menti együttmű­ködési tanácshoz tartozó hat ország vezetői szerdán a bahraini Manamában zárt ajtók mögött folytatták csúcsértekezletüket. Szaúd- Arábla, Kuvait, Bahrain, Ka­tar, Omán és az Egyesült Arab Emírségek szultánjai és sejkjei — a korábbi csúcs- találkozók napirendjéhez ha­sonlóan — ezúttal is politi­kai, gazdasági és katonai kap­csolataik bővítését vitatják meg. Az AP manamai jelentése szerint az államfők a dél­előtti ülésen foglalkoztak az Iraki—iráni háborúval is. Sajtóforrások szerint a csú­cson elhatározták, hogy bé­kéltető küldöttséget küldenek a két országba. Balirelnben tartja konferenciáját az Arab- (Perzsa-) öböl menti országok együttműködési tanácsa (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Baszkföldön akart gyilkolni az ETA Merényletterv a pápa ellen Baszk terroristák merény­letet terveztek II. János Pál pápa ellen, annak baszkföl­di látogatása idején — ezt állítja szerdai számában a Diario—16 című madridi napilap. A tervezett merényletet — a lap értesülése szerint — a francia rendőrség leplez­te le, amikor a múlt héten két terrorista vezetőt letar­tóztatott. A házkutatás so­rán megtalálták a merény­let részletes tervét, mire a francia rendőrség értesítet­te a spanyol hatóságokat. A lap szerint első ízben for­dul elő, hogy a két ország bűnüldöző szervei együttmű­ködtek az ETA baszk terror- szervezet elleni harcban. Az újság szerint a kato­likus egyházfőt múlt szom­baton — amikor a baszkföl­di Loyola városába látoga­tott — akarták meggyilkolni az ETA emberei. Hivatalosan meg nem erősített hírek sze­rint, a terroristák beférkőz­tek a dísztribünt készítő munkások közé és időzített bombát helyeztek el az áll­ványzatba. Más változat sze­rint a város bazilikájának közelében épített, ideiglenes helikopter-leszállóhelyen he­lyeztek el pokolgépet az ETA emberei. A lap értesülését alátámasztani látszik az a tény, hogy a pápa loyolai programját átszervezték, megváltoztatták az eredeti útvonalat, s a fogadtatási ünnepség két órát késett. Hivatalos helyről megerő­sítették, hogy Felipe Gonzá- lez leendő spanyol miniszter- elnök már pénteken éjjel te­lefonon érintkezésbe lépett Francois Mitterrand francia államfővel. A két ország belügyminisztere is állandó kapcsolatban volt egymás­sal, a spanyol terroristaelle­nes különleges csoport pa­rancsnoka pedig Baszkföldön találkozott francia kollégájá­val. Rakéták árnyékában Manfred Wömer, az NSZK kereszténydemokrata had­ügyminisztere — Washing­tonból hazatérve — a DPA hírügynökségnek adott inter­jújában visszautasította Egon Bahr vezető szociáldemokra­ta politikusnak a rakétatele­pítésekkel kapcsolatos bírá­latát. Bahr — mint jelentet­tük — azzal vádolta Wör- nert, hogy szétrombolta az NSZK eddigi álláspontját az­zal a kijelentésével, amely szerint a genfi szovjet—ame­rikai tárgyalásokat az új amerikai közép-hatótávolsá­gú fegyverek nyugat-európai telepítése után is lehet foly­tatni. A nyugatnémet hadügymi­niszter azt hangoztatta, hogy miután sikerült teljes össz­hangot teremteni a katona- politikai kérdésekben Wa­shington és Bonn között, a szovjet—nyugatnémet vi­szony is könnyebbé válik. Indoklása szerint az. NSZK, mivel most szilárdan helyez­kedik el a nyugati szövetségi rendszerben, nyugodtabban ajánlhat fel együttműködést a Szovjetuniónak. MADRIDI ÉRTEKEZLET Tanácskozás zárt ajtók mögött „A magyar delegáció vé­leménye mértéktartó, de ha­tározott és egyértelmű volt” — ezzel a megállapítással komnentálta a spanyol tele­vízió kedd esti politikai mű­sora Varga István nagykövet felszólalását. A magyar kül­döttségvezető felszólalása a madridi találkozón a rádió- állomások híradásainak visz- szatérő motívuma. Az álla­mi rádió azt a gondolatot emelte ki, hogy „a madridi találkozó mostani szakaszá­nak pozitív, tartalmas és ki­egyensúlyozott záródokumen­tummal történő befejezése reális és belátható időn be­lül elérhető cél”. A Radio Continental késő esti körpa­norámájában utalt a magyar delegációnak arra a reményé­re, hogy „a spanyoj fővárost nem a kudarc, nem az el­szalasztott lehetőség, hanem az ésszerű kompromisszumos megállapodás színhelyeként jegyzik majd fel az európai biztonsági és együttműködé­si folyamat történetében”. A spanyol fővárosban mind élénkebb beszédtéma a ked­di plenáris ülés, és az ott el­hangzott vélemények meg­ítélése. Sajtókörökben nem keltett meglepetést a dán nagykövetnek a közös piaci országok együttes álláspont­ját tolmácsoló felszólalása. „Hiszen — mutatnak rá — a feszültebbé vált nemzet­közi légkörből következik, hogy a nyugati államok úgy­nevezett módosító javasla­taikkal igyekeznek hátrál­tatni a tanácskozás konstruk­tív menetét. Ugyanakkor a lengyel küldöttségvezető hoz­zászólását a legtöbben „logi­kus, tényekre épülő, érvelő” megnyilatkozásként értéke­lik. A svéd küldöttség szóvivő, je egy rögtönzött sajtótájé­koztatón kijelentette: egyes küldöttségeknek az okoz gon­dot, hogy mit kezdjenek 39. számú dokumentummal. Ez­zel arra utalt, hogy a sem­legesek és az el nem kötele­zettek tavaly decemberi in­dítványa —, amely a konfe­rencia 39. hivatalos doku­mentuma volt — az atlanti országok egy része számára kemény dióvá vált. Nyíltan elutasítani nem merik. Már csak azért sem, mert a ben­ne foglalt javaslatok többsé­gévéi korábban egyetértettek. Ezért az úgynevezett módo­sító taktikához nyúlnak. A dán küldött felszólalásában már jelezte, hogy 12 ilyen módosító javaslatot szándé­koznak benyújtani. Vagy aho­gyan a spanyol küldöttség vezetője, Pan Soraluce meg­fogalmazta: „előtérbe került a régi témák felélénkítése, újratárgyalásának szándéka”. A madridi Kongresszusi Palotában zárt ajtók mögött folynak a tanácskozások. Ezért rendkívül nagy érté­kük van a kiszivárgott hí­reknek. Szerdára már 250 újságíró akkreditálását je­gyezték be. A biztonsági in­tézkedéseken nem- enyhítet­tek. Csak „röntgenfolyosón” keresztül lehet bejutni a pa­lotába. A találkozón képviselt harmincöt ország küldöttsé­geinek vezetői szerdán nem hivatalos ülésen folytatták a munkát, és újrakezdi tevé­kenységét a szerkesztő bi­zottság is, amely a záródo­kumentum tervezetén mun­kálkodik. —( Külpolitikai kommentárunk )— Sodródás, szirtek felé? NEMCSAK AZ NSZK-BAN, hanem világszerte megkülönböztetett figyelemmel kísérik Manfred Wor­rier bonni hadügyminiszter washingtoni tárgyalásait. Az érdeklődés oka kézenfekvő. A Rajna-parti hata­lomváltás óta Wörner az első Amerikába látogató miniszter, és ez önmagában is lehetőséget jelent a megfigyelők számára annak tanulmányozására: van-e érzékelhető változás a Schmidt-kabinet magatartásá­hoz képest. Erre a kérdésre máris egyértelmű igen a válasz, ráadásul olyan kulcskérdésben, amely az egész világ érdekeit érinti. A bonni vendég ugyanis világos­sá tette, hogy kormánya a korábbi kabinetnél lénye­gesen készségesebb lesz az 1983 végén esedékes ra­kétatelepítéssel kapcsolatban és a keresztény-liberá­lis koalíció kész a korábbinál nagyobb mértékben hozzájárulni a NATO anyagi erőfeszítéseihez. Ami a rakétaügyet illeti, Helmut Schmidt is sűrűn hangoztatta, hogy helyesli a telepítést — de csak akkor, ha a jövő év őszéig Genf ben nem szüle­tik szovjet—amerikai megegyezés. A Wörner-látoga- tás fényében új és veszélyes elem a nyugatnémet alapállásban az, hogy a Rajna-partján már koránt­sem hangsúlyozzák a NATO-határozatnak a tárgya­lásokkal kapcsolatos részét. Hogy az ezzel kapcsolatos aggodalom mennyire nem vaklárma, azt — egyebek között — jól érzékel­teti az azonnali TASZSZ-reagálás („.. .az NSZK új kormánya hajlandó követni Washington utasításait...”), valamint Egon Bahrnak, az SPD elnökségi tagjának, a korábbi vezetés egyik kulcsemberének nyilatkoza­ta. „Ha Washington ezután — mondotta Bahr — a rakétatelepítés egyértelmű nyugatnémet támogatá­sának tudatában kisebb megegyezési szándékkal tár­gyal majd Genfben, ami sajnos, feltételezhető, akkor ezért az új bonni kabinetnek kell vállalnia a felelős­séget.” EZ A DOLOG LÉNYÉGÉ. Ezért jelenthet az új bonni vonal egyfajta veszélyes sodródást, riasztó szirtek felé. Az egyik ilyen „szírt” az lehet, hogy Washington mindenképpen végrehajtja a rakéta- telepítést, azzal a nyilatkozattal, hogy hajlandó „to­vább tárgyalni”. -Mondjuk hét-nyolc évig. Minb'Bécs- ben... HARMAT ENDRE —török kapcsolatok Magyar Kun Erzsébet, az MTI munkatársa írja: Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnöké­nek közelgő törökorszá­gi hivatalos látogatása — amelyre Bülent Ulusu török miniszter- elnök hívta me« — újabb kiemelkedő állo­másnak ígérkezik a két ország közötti kapcso­latok alakulásában. Lá­zár György személyében 1945 óta, első alkalom­mal látogat Törökor­szágba magyar kor­mányfő. A két ország államközi kapcsolatai rendezettek. Po­litikai kapcsolataink ala­kulásában az utóbbi évek­ben fontos esemény volt li­ter Türkmen külügyminisz­ter, 1981 februári magyar­országi látogatása. Rendsze­resek a két törvényhozó tes­tület képviselőinek találko­zói, csakúgy, mint a kultu­rális együttműködés fejlődé­sét ösztönző miniszteri meg­beszélések. Gazdasági téren eredmé­nyes együttműködés alakult ki a két ország között. Az árucsereforgalom 1980-ban rekordszintet ért el: a part­ner országba irányuló ex­portunk 99,9 millió, impor­tunk 62,5 millió dollár volt. Az elmúlt esztendőben azon­ban — résziben a török gaz­daságpolitikai irányváltozás, részben a 70-es évek végén exportunk jelentős részét kitevő autóbusz- és erőmű- berendezés-szállítások be­fejezése következtében — visszaesés mutatkozott. Kap­csolataink folyamatosságát jelzi, hogy Törökország to­vábbra is rendszeres vásár­lója gépipari termékeink­nek; 1981-ben a harmadik legnagyobb tőkés piacunk volt. A magyar—török mező- gazdasági és élelmiszeripari kapcsolatok kialakítására is megtörténtek az első je­lén tős lépések. A szakembe­rek meghatározták azokat a területeket, amelyekben Ma­gyarország várhatóan hozzá­járulhat majd a török mező- gazdaság fejlesztéséhez. A kulturális együttműkö­dés egyik legeredményesebb területe kétoldalú kapcsola­tainknak. Az együttműkö­dés a hetvenes évek máso­dik felében indult meg, majd — egy-két éves meg­torpanás után — az 1981 februárjában aláírt, három évre szóló kulturális és tudo­mányos csereprogram hozott jelentős élénkülést e terüle­ten. A hazánk iránti érdek­lődés egyre több lehetőséget kínál a magyar és a török ösztöndíjasok kölcsönös fo­gadására, a tudományos és a műszaki szakemberek ta­nulmányútjaira. Jelentős eredményként értékelhető, hogy az ELTE török nyelvé­szeti tanszékén török lektor dolgozik, s a két ország tör­ténészei együtt kutatják kö­zös múltunk emlékeit. A Magyar Rádió és Televízió, partnerével a jövőben vár­hatóan kiszélesíti együttmű­ködésének területeit. Ez évben befejeződött a kütahyai Kossuth-ház, illet­ve a tekirdagi Rákóczi-ház felújítása és múzeumként való berendezése. Megnyitá­suk kedvező alkalmat kínált kulturális és tájékoztató te­vékenységünk erősítéséhez. A két ország közötti érint­kezés, népeink barátságának egyrészt jobb megismerésé­nek szép példája Kütahya és Pécs, illetve Tekirdag és Sárospatak testvérvárosi kapcsolata. FELVESZÜNK műszaki osztályunkra textilipari képzettséggel TECHNOLÓGUST,- o ­tmk munkakörbe VILLANYSZERELŐT.- o ­Kötőrészlegünkhöz KÖTÖTTÄRU­ÖSSZEALLITÓT, valamint varrodánkba VARRÓNŐKET.- o ­JELENTKEZNI LEHET személyesen vagy levélben a háziipari szövetkezet elnökénél.- O ­EGER, Vörösmarty u. 27. EGRI KÖLTSÉGVETÉSI INTÉZMÉNY TAKARÍTÓNŐT és HÍRADÁSTECHNIKAI BERENDEZÉSEK JAVlTASARA JOGOSlTÖ TECHNIKUSI OKLEVÉLLEL VAGY SZAKMUNKAS- BIZONYlTVANNYAL RENDELKEZŐ DOLGOZÓT KERES. Fizetés szakmai gyakorlattól függően, ötnapos munkahét Szabad szombat nincs. A pályázatot kérjük „Január 2.” jeligére az egri hirdetőbe 1982. november 30-ig eljuttatni. Törökország 780 ezer négyzetkilométer területű ország, 45 millió lakosa van. Bár fővárosa, a mintegy két és fél milliós lakosú Ankara is jelentős ipari és közlekedési csomópont az anatóliai medencében, a tö­rök gazdasági élet központja és az ország legnagyobb városa Isztambul, ahol csaknem négymillió ember él. Törökország 1923-ban lett köztársaság. A végre­hajtó hatalmat jelenleg a nemzetbiztonsági tanács által kinevezett kormány gyakorolja, amelynek elnöke Bü­lent Ulusu. Az államfő Kenan Evren hadseregtábornok, a nemzetbiztonsági tanács vezetője. Az országra földrajzi adottságai alapján főként a sokoldalú mezőgazdasági termelés jellemző. Iparosítása a hatvanas években kezdődött, s ma már a nemzeti jövedelem egyötödét a hagyományos feldolgozó ágaza­tokra épülő Ipar adja. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom