Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-28 / 280. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. november 28., vasárnap KAMERAKÖZELBEN Canterville-i kísértet „Kísértetek pedig vannak ...” — énekli a hórihor- gas angol gróf (Melis György), „Kísértetek nincsenek ...” — replikáz a kicsi, köpcös amerikai milliomos (Bodrogi Gyula). A színhely: Canterville, az ódon ősi birtok, amelyet pompás kastélyával, berendezésével, valamennyi kellékével, s így természetesen „házi kísérte- tével” együtt kíván a gróf átadni új tulajdonosának és népes családjának ... Bár a tudomány már régen leszámolt a kísértetekkel, az irodalom mindig szívesen nyúlt e témához. Oscar Wilde a XIX. század második felének legdivatosabb esszéírója, színpadi síerzője volt. A The Canterville Ghost a világirodalom legmulatságosabb kísértettörténete...” Így gondolta ezt Jules Dassin, a világhírű amerikai filmrendező is, amikor' 1944- ben filmet készített a történetből olyan sztárokkal, mint Charles Laughton, Peter Lawford és Robert Young. A „Vidám szellemjárást” 1967-ben a lengyelek alkalmazták televízióra Wollejko Creslaw főszereplésével. a Petelski házaspár rendezésében. Bán Róbert az eredeti Wilde-novella nyomán írt forgatókönyvet, a verseket G. Dénes György, a zenét pedig Victor Máté komponálta a „Zenés TV Színház” új musicaljéhez. Szerzőtársaim ‘ versekben, zenében nagyszerűen ráérez- tek a mese hangulatára — mondja Bán Róbert, a rendező —. A Wilde-történetnek az első zenés változata, úgy érzem, ezért is jó szórakozást ígér. Az eddigi feldolgozásokban a főszereplő férfi volt, nálunk egy kitűnő színésznő (Galambos Erzsi) az, aki „kísérteiként” reméljük „besettenkedik” majd nemcsak Canterville-be, de a nézők szívébe is. Az élő népművészetért Kismesterségek házai Poroszlón MINDENNAPI NYELVÜNK Rostára tett idegen szavak Hogy ma már az újságok olvasói nagyon érzékenyek arra is, milyen egy-egy közleménynek a nyelve, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy vasárnapi nyelvművelő cikkeink témájához is gyakran szolgáltatnak használható adatokat. Egész garmadája gyűlt már össze pl. azoknak a lapkivágásoknak, amelyeken aláhúzásokkal, kérdőjéleaéssel hívják fel a figyelmemet a feleslegesen használt idegen szavakra. Ezekből a rostára tett szövegrészietekből idézzük most az alábbiakat: „Több lesz talán a búza, a kenyér, ha időnek előtte beharangozzuk a fájrontot” (Magyar Nemzet, 1982. aug. 7.). „Az időt gyilkoló munkaimitáto- rok gyűjtik az erőt a /íjront utáni maszek műszakra” (Szabad Föld, 1982. aug. 14.). — „Vigyázott a cég jó hírére goodwiü-jére" (Magyar Nemzet, 1982. szept. 9.). „A bútoripari rekonstrukció sem volt képes a hajlítás truvájára” (Magyar Nemzet, 1082. aug. 14.). — „Keresd a nőt, — mondták a franciák, és ez ma már nemcsak kedves bonmot, hanem tényleg valóság” (Hétfői Hírek, 1982. aug 23.). Az újságolvasók nagy részének nincs birtokában olyan szótár, amelyből megtudhatnál, mi a jelentése és használati értéke a sokszor feleslegesen használt ideged nyelvi formáknak. Valamennyi itt rostára ítélt idegen szónak is- van magyar megfelelője. A németből átvett, s általában csak a bizalmas beszédhelyzetekben használt fájront szót helyettesíthetjük a beszédhelyzetnek megfelelően ezekkel a rokon értelmű magyar szavakkal: munkában; pihenés, leállás, a munka utáni szabad idő, a munka befejezése, a napi vagy a heti munka befejezését követő szabad idő stto. Éppen napjainkban gyakran jelentkezik a lapok ha-, sábjain az angol good will (ejtése: gurivil). Jelentése: üzleti jó hírnév. Az idézett szövegben magyarul is szerepel a szó jelentéstartalma, az angol megfelelőre már csak ezért sincs semmi szükség. A francia trouvaille (ejtése: truváj) már alakjában is szokatlan szerepet vállalt az idézett szövegrészletben. Az érthető megfogalmazás érdekében ezekből a magyar megfelelőkből kellett volna válogatni: ötlet, lelemény, felfedezés stb. A bonmot francia nyelvi forma jól illeszkedik a szövegbe, de akár egy zárójeles megoldással e magyar megfelelőkre Is utalhatnánk: szólás, elmés mondás, találó megjegyzés. S enki sem tudhatja, hogyan épültek be észrevétlenül a vérünkbe az ötvenes és hatvanas években ezek a dallamok. Nem kis utat jártak be, hiszen a rock and roll az első időszakban Amerikában is botránykő volt, hát még nálunk. De valami félelmetes erő, valami iszonyú energia átsegítette minden akadályon ezt a ritmust Nem állhatták útjába országhatárok, sorompók, tiltások. Olyan újfajta viselkedési, öltözködési módot, közvetlenséget hozott magával, amely elsöpört minden tilalomfát. Ennek a lázadó zenének legnagyobb egyénisége Elvis Presley volt, aki már öt éve halott. Hirtelen ívelt fel szerencsecsillaga az elképzelhetetlen népszerűségbe, közismertebb lett szinte mindenkinél a földkerekségen. Különös, elragadó egyéniség. Mosolya elbűvölő, egy pillanat alatt lefegyverez mindenkit. S az, ami megkülönbözteti a rock későbbi nagy fenegyerekeitől: egyszerű, visszahúzódó személyisége. Voltaképpen ez bizonyult olyan feszítő ellentmondásnak, amely mint az örvényben a fuldoklót, úgy húzta egyre lejjebb, és lejjebb, egészen szervezetének (Tudósítónktól): Kérdezzen, a nem illetékesek (hanem a humorfesz- tivál döntőbe jutott versenyzői) válaszolnak! A Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stúdiója ezzel a címmel sugározza majd december 31-én Borsod, Heves és Nóg- rád megyére szóló szilveszvégső elkopásáig. Mert egyre nagyobb erőfeszítésre volt szüksége ahhoz, hogy eleget tegyen annak a hatalmas nyomásnak, amely rá nehezedett Lehet-e legendaként élni? A film nem teszi föl ezt a kérdést de elgondolkodtató adalékokat szolgáltat. Korabeli dokumentumok, koncertfelvételek, .televíziós riportok segítségével a rendezők bemutatják a világhírű énekes életútját Mértéktartó módon adnak számot sorsáról, nem térnék ki egy- egy epizódra bővebben, inkább leíró jelleggel sorjázzák az eseményeket. Természetesen, van amit nem tudtak megtalálni az archívumokban: néhány fordulatot színészekkel játszattak el Ez & száraz lajstrom két dolog miatt válhat érdekessé. Az egyik magának El- visnek a figurája: népszerűsége töretlen, így az alkotók joggal gondolhatták, hogy bármilyen róla szóló műnek nagy kereslete lesz. A magyar néző számára — bár ismeri hangját — ez nem elég biztosíték a sikerhez. Egy-egy kép ugyanis nem hordoz olyan jelentést nálunk, mint a nyugati országokban. Kevesebbet tudunk róla, így inkább pályájának általánosabb érvényű tanulságaira volnánk kíváncsiak. ---;________________________ t éri műsorát. A nem illetékesek — Kiss József, Szabados Gábor és Bérezés József — ezekben a hetekben a három megye nyilvánossága elé lépnek, hogy választ adjanak az érdeklődők kérdéseire. Egerben, december l3-án 19 órakor találkoznak a huavagy Egy rock and rollnyi élet Ez a másik vonulat nem olyan jelentős, a szerzők inkább emlékezni, mint értelmezni akartak. Bár a film közepén érezzük, hogy miként hasonult meg Presley, hogyan sodródott akarata ellenére a példátlan népszerűség hatására a csapongó szertelen önpusztító életvitel felé. Hogyan vált egyre inkább rabjává a serkentőszereknek, s hogyan hullott szét családja, hogyan vesztette el energiáit. A dalok ezt előlegezték, s ezért is vált még hitelesebbé az, amit hátrahagyott. r A mindenhonnan felé nyújtott női kezek, az őrjöngő arcok, egy-egy alkalommal csak egy-egy ruha- foszlányt, egy mosolyt, egy elragadó ereklyét követeltek. De hosszabb távon elemésztették áldozatukat. Lehet, hogy az embereknek mindig szükségük volt és szükségük lesz ilyenfajta bálványtermésre? Esendőnek tudván magunkat, vágyunk arra, hogy emelvényeket, szobortalapzatokat emeljünk, amelyeken általunk szentnek, csodatévőnek képzelt személyek állnak. Elvis Presley minden bizonnyal nem akart ilyen lenni. De szükség volt rá. S kedves mosolya egyre kevesebbszer villant fel, s lassan elhájaso- dott arcán elenyészett. Persze mondhatná bárki erre, hogy nem tudott jó dolgában mit csinálni. De nem ilyen egyszerű. Így is becsülendő az az ellenállás, amellyel megpróbált mindenki máshoz hasonló életet kialakítani. Egy darabig bírta, aztán megroppant a gát, s elsodorták a hullámok. Negyvenkét évesen halt meg. Még majdnem fiatalon. Élete olyan gyors ütemben zajlott, mint amilyen dalaiban volt. Egy rock and rollnyira futotta.. . Gábor László ' mórra fogékonyakkal egy nyilvános rádiófelvétel keretében. A helyszín: a Vörös Ráfc Étterem. A szerkesztők december 10-ig levflben is várják a kérdéseket, amelyek bármilyen jellegűek lehetnek. Levélcím: Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának Egri Szerkesztősége, Eger, Pt: 168. Fiatal szervezet a Népművészeti Egyesület, de ahhoz, hogy hatékonyan működjön, minél hamarébb meg kell teremteni a feltételeket, s nem csupán Egerben. Ennek érdekében úgy tervezik, hogy Poroszlón alkotóházakat alapítanak. A Kossuth út 25-ös és 27-es szám alatt levő épületeket választották: műemléki jellegűek, a népi építészet hagyományait őrzik. A 25-ös számot viselő 1889- ben épült, napsugárdíszes oromzattal ellátott. A tanácsnak megvásárlásához az összeget a Felső- Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság biztosította, mivel Poroszló a távlati tervekben, mint kiemeli üdülőterület szerepel. Először úgy képzel, ték, hogy halászati múzeumot alapítanak itt, azután döntöttek inkább amellett, hogy kismesterségek műhelyeit teremtik meg. Sokkal többet jelent egy ilyen, ahol a látogatók megtekinthetik a népművészeket munka közben. Nemcsak hogy megnézheti ki, de be is kapcsolódhatnak a tevékenységbe: maguk is elsajátíthatják a kosárfonás, vagy a szövés alap- ' jait. Más haszna is lenne egy ilyenfajta vállalkozásnak: az öregek napközi otthona számára olyan elfoglaltságot tudnának biztosítani a népművészek, amely az idős embereknek érdekességet jelentene. Nemcsak Ók, de a legifjabbak is hasznos tapasztalatokra tehetnének szert: a honismereti szakkör tagjai gya- rapáthatnák ismereteiket. A helyi tanács, a Népművelési Intézet, az Országos Műemléki Felügyelőség és a Népművészeti Egyesület közösen dönt a tervek felől, valószínűleg már jövő év nyarán sor kerül táborokra. Az első csoport munkája a helyreállítás lesz, hiszen az egyik épület javításra szorul, megroggyant a tetőgerendája. Ezután az ország különböző pontjairól a hagyományőrző népművészet képviselői kapnak itt időről időre helyet. A néprajzot újabb ■kutatási eredményekkel gyarapíthatják, hiszen a halászathoz kapcsolódó mesterségek, szokások még aránylag feltáratlanok. Ezeken az alkalmakon fontos a közös munka, az együttlét: népzenészeket hívnak, hogy megteremtsék a hangulatot. Kialakultak már az országban olyan bázisok, amelyek jól szolgálják a hagyományok ügyét. Immár legendás például Velem neve, amely rendszeresen fafaragóknak ad otthont. Reméljük, a poroszlói műhelyek is hasonlóan fontos szerepre tesznek szert. Humorfórum Egerben Amikor a nagy levélzabá- ló hernyó — latin nevén — Antifolium magnum L. megkezdte kártételét a város parkjaiban, még a kutya sem figyelt rá. Pedig e szapora és igen falánk állat olyan vehemenciával vetette rá magát az ültetvényekre, hogy hajnalban, amikor a megnövekedett forgalom csaknem 80 decibeles hangja még nem nyomta el, az egész lakótelep hallotta a hersegést, ahogy a fenevadak rágták a leveleket. De ha még csak a herse- • gés zavarta volna a köznyugalmat! Ezek a rusnya jószágok azonban kíváncsi természetűek is voltak. Felmásztak a falon, és tiszteletüket tették a lakásokban is. Ráadásul- szerencsétlen módon nem is a padlón közlekedtek, hanem a plafonon, ami nekik olyan természetes közlekedési mód, mint nekünk a padlón lépkedni. Így aztán estére járva majd minden lakásban az asszonyok vették őket észre előbb, ráadásul a hernyófogásra teljesen alkalmatlan pillanatban. A házak urai és nemtői vették föl először a harcot a betolakodók ellen. Először a plafonról seperték le őket, majd a padlóról, kifelé az erkély irányába. Sajnos, a legtöbb hernyó élve úszta meg a kalandot, mert bár harapásuk az emberre teljesen hatástalan, de senkinek sem volt kedve kezét a hernyóval beszennyezni. Ehhez egyébként a gyerkőcöknek sem volt kedvük, pedig azok kevéssé undoro- dósak. Viszont — élve a politechnikai képzés adta lehetőségekkel —’ megfelelő célszerszámot barkácsoltak, amellyel agyon lehetett ütni a hernyókat. Szüleiknek csak az tűnt fel, hogy csemetéjük gyanúsan sokáig marad a házon kívül. Sürgető kiáltásaikra gyermekeik szintén kiáltásokkal feleltek: „Hernyózunk!” A hernyózás a lakótelepi gyerekek kedvenc szórakozásává vált. Szabályai igen egyszerűek voltak. Az győzött, aki kevesebb ütéssel tudta agyonvágni a beste hernyót az erre a célra kialakított szerszámmal. (Idősebbek bizonyára ismerik a rovarirtásnak eme módozatát. ha máshonnan nem, abból a viccből, amely szerint X rovarirtó szert árult, de az teljesen hatástalannak bizonyult. Amikor a felháborodott vevők visszavitték, hogy a fejére borítanák, azt mondta, rosszul használták a port. Meg kellett volna fogniuk a bogarakat, és úgy beszórni őket vele. „De ha megfogtuk a bogarat, akár agyon is üthetjük?” — kérdezték a póruljártak. „Agyonütni... ?” — mélázott el X. „Az is jó!”) Apropó, rovarirtás ..'. “-joggal kérdezhetik a kedves olvasók, miért nem jött ki a Hernyópusztító, Vállalat, s miért nem vette el a hernyók kedvét az élettől. Nos, amikor a helyi lapban megjelent a fák lekopaszítotf képe, a vállalat illetékese elmondta,- tudnak a problémáról, meg is rendelték a hernyóölőket egy téesz melléküzemágától, de egyelőre csak a szerződés megkötésénél tartanak. A hernyók erről mit sem tudtak, részben, mert nem olvasnak újságot, részben mert már kezdtek begubóz- ni. Igaz, az emberek is. Zárkózott^, váltak, legalábbis, ami az erkélyajtókat és ablakokat illeti. Igaz, a naffcy hőségben ez módfelett kellemetlen dolog volt, de inkább ezt viselték el, mint az érdeklődő hernyókat. A hernyókra pedig már leselkedett a vég. No, nem a hernyóölők képében, mert azok még vagy nem kötötték meg a szerződést vagy megkötötték, de nem volt hernyóölő szer, vagy volt hernyóölő szer, de nem volt hozzá pumpa. Pedig szerezhettek volna a lakótelepiektől, mert azokban meg éppenhogy felment ez a nélkülözhetetlen eszköz. Más fenyegette a szőrös állatokat. Az a dolog, ami bennünket, földlakókat is, a túlnépesedés. Lassanként több volt a hernyó, mint a levél. Ez volt a hernyó tragédiája. Ugyanis a nagy levélzabá- ló hernyó (Antifolium magnum L.) ha nem jut táplá- lékhoz, éhen döglik. Elfogyott a levél, agonizálni kezdett a hernyónémzetség. De ez volt a szerencséjük. Mert ahogy kipusztult az utolsó darab is közülük, megjelentek a hernyóölő szakemberek, s kíméletlenül végigpermetezték a letarolt bokrokat. S állítólag a hemyóölő szertől elpusztulni sokkal rosszabb, mint a sima éhen- halás. Aki nem hiszi, járjon utána! Gőz József
