Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 27., szombat A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK II sikeres első év után, Mátraballán Helyesen döntött az idén februárban a mátraballai Üj Barázda Termelőszövetkezet párttagsága, amikor az egri járási párt-végrehajtóblzott- ság egyetértésével önálló alapszervezetet hozott létre. 1982 volt tehát az első év a 28 fős alapszervezet életében, amikor összegezhették a szer­vező, Irányító munka ered­ményeit. Tóth Sándor titkár reális értékelő beszámolójá­ból kicsendült, hogy egész évben fő törekvésük volt a nagyüzem gazdálkodásának segítése. A vezetőség arra töreke­dett, hogy megfelelő együtt­működési kapcsolatot ala­kítson ki a községi pártalap- szervezettel, továbbá a he­lyi társadalmi szervezetek­kel és nem utolsósorban a termelőszövetkezet vezető­ségével is. Ez sikerült, hi­szen az esztendő során'igye­keztek példamutatóan, a [nem párttag szövetkezeti ta­giak bevonásával mozgósítani a jobb, az eredményesebb munkára. A 28 fős kollektí­va mindig ott volt, segített és agitált, ahol csak kellett! Azt valamennyien tudták, hogy a nehezebb közgazda- sági feltételek mellett sok­kal nagyobb odaadásra, gon­dosabb munkára és kocká­zatvállalásra van szükség mint korábban, hogy ered­ményes esztendőt zárhassa­nak. Ezért fáradságot, energi­át nem kímélve mozgósítot­tak. A szélsőséges időjárás Mátralballán sem volt vélet­len, a kemény hidegtől a nyári forróságig szinte nyo­mon lehetett kísérni a változásokat. A kedvezőtlen hatások kivédése pedig sok gondot jelentett és fárad­ságos munkát igényelt a búza aratásakor, a takar­mánybegyűjtésnél, nem be­szélve az almaszüretről. Az aszály ellenére mégis a ke­nyérgabona soha ennyit, hektáranként 3,7 tonnát adott a mátraballai dombo­kon. Ezenkívül betakarítot­tak száz vagon szálas ta­karmányt és 110 vagon al­Tanácsi döntés nyomán ma is termett! Az értékesí­tési gondok közepette az al­mának eddig 99 százalékát eladták, amelyből 19 vagon exportra került. Váltottak az állattenyész­tésben is a húsmarhatartás­sal és a baromfitenyésztés­sel, amely az asszonyok be­csületes munkája nyomán je­lentős nyereséget hozott. Nem beszélve a melléküzem- ágakról, a varrodáról, az el- oxáló és nikkelező üzemről, vagy a szőnyegező részleg­ről, amelyek mind eredmé­nyesen dolgoztak 1982-ben. Ebben pedig a pártirányítás, a politikai felelősségválla­lás meghatározó volt. Ehhez kapcsolódott Ivádi Gyula, a közös gazdaság el­nöke is, aki a vitában rámu­tatott, hogy a vezetőség 1983-ban is igényli a szoros együttműködést a pártalap- szervezet vezetőségével. Csak így, együttes erővel valósít­hatják meg a jövő évre ki­tűzött nagyobb feladatokat. Lész Dezsőné arra hívta fel figyelmet, hogy még na­gyobb gondot fordítsanak a pártépítésre, a párttaggá ne­velésire. Szeretnék, ha a kö­vetkező években minden szo­cialista brigádban dolgoz­na egy-egy párttag. Huszár Józsefné a nők foglalkoztatásáról beszélt. El­ismeréssel szólt a szövetkezet melléküzemágairól, ahol fő­leg az asszonyok találnak munkát megfelelő anyagi és erkölcsi elismerési mellett. Takács József a következe­tesebb ellenőrzésre utalt, Albertus Imre pedig még nagyobb összefogást sürge­tett a párttagok és a pórton- kívüliek között az 1983-as tervcélok megvalósítására. A vélemények hűen tükröz­ték a tenni akarást, a fele­lősséget a jövőért, amely a kis létszámú pártalapszerve- zet közreműködésével, szer­vező és irányító munkájával az egész szövetkezet további boldogulását Jelentheti. M. K. A lőrinci lakásfrontról Avagy miért nem boldogul a lakásszövetkezet Lőrinci nagyközség terü­letén összesen 1450 állami lakást tartanak nyilván. Eb­ből ezer tanácsi bérlakás, a többi különböző üzemekhez tartozik. Vagyis a helyi ve­zetésnek jószerimt ebből kell a jelentkező igényeket ki­elégítenie. Hallgassuk meg, mi erről Tiszóczi István vb- titkár véleménye. — Ha azt vesszük, hogy jelenleg mindössze száz la­kásigénylőt tartunk nyilván, akkor az arány jónak mu­tatkozik. Ide vezethető visz- sza, hogy általában három esztendőn belül minden jo­gos kérelmezőt lakáshoz tu­dunk juttatni. A jó értelem­ben vett kivételt a nagycsa­ládok képeznek, amelyeket egy éven belül ellátunk ott­honnal — mondja Tiszóczi István. — Ez természetesen ■nem jelenti azt, hogy elé­gedettek lennének az embe­rek Petőfibányán, Selypen, vagy éppen Lőrinciben. És tudomásul kell vennünk, hogy a mutatkozó szükség­letet csak lakással lehet megnyugtatóan reá ’ezmi. Más a helyzet talán a mi­nőségi cseréknél, amikor a háromesztendős kivárási idő rendszerint az egyhar- madára csökken... Elmondotta beszélgetésünk során azt is a vb-titkár, hogy nagyon sokat jelent számukra e pillanatban is a Mátraalji Szénbányák Vál­lalat, amely ismét negyven lakást építtet az OTP-vel saját dolgozói részére. Ezek 1983-ban már beköltözhetők lesznek, ilyenformán jövőre megközelítően ugyanennyi tanácsi bérlakás felszabadul, lehetővé téve a sorbanálló gyorsabb kielégítését. Hason­lóképpen kedvező jelnek te­kinthető, hogy ugyancsak Petőfibányán, a Vorosilov úton a Rózsadomb Lakás- szövetkezet kezdeményezésé­re megkezdődtek további harmincöt lakás építésének a munkálatai. A munka fo­kozatosan halad, ugyanígy a beköltözés. — Ami az anyatelepülést, magát Lőrincit illeti, hozzá- tehetem az eddigiekhez, hogy igen örvendetesnek tartottuk és tartjuk a ta­nácsházával szemközti te­leksoron megkezdődött több szintes családiház-építkezést, amelyet az Ifjúsági Lakás­építő Szövetkezet kezdemé­nyezett, és huszonhárom la­kásba a tulajdonosok már beköltözhettek. És ez még nem a határ — jegyezte meg Tiszóczi István —, mert bőven van érdeklődő, aki csatlakozna az akcióhoz. Saj­nos, kivitelezőre nem talál a szövetkezet, emiatt ilyen módon egyelőre nem csök­ken tovább a tanácsvezetés gondja. És még csak biztat­ni se nagyon tudjuk a pol­gárokat, mert a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat, amely eddig e fron­ton dolgozott, leghamarabb 1984-ben tudja a munkát folytatni. Hogy mi lendíthet az ügyön? Ha netán más kivitelezőre találnának a szövetkezetiek, akiknek megfelelő, tökéletesen köz­művesített területet biztosí­tottunk. Így például üzemel az a kazán, amely az újab­ban ide képzelt harmincöt lakást fűtené. (moldvay) Segítség tizenegy gazdaságnak Az AGROCOOP Heves megyében Hét megyében: Szolnok, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves. Békés, Borsod-Abaúj és Nógrád megyében 150 gazdaság munkáját segíti több mint öt esztendeje a szolnoki központtal működő AGROCOOP takarmányozási és ál­lattenyésztési rendszer. Közreműködnek az olcsó ener­gia- és anyagtakarékos termelési technológiák kidolgo­zásában, az állattenyésztés, különös tekintettel a szarvasmarha- és a juhtenyésztés fejlesztésében. A termelési rendszer igaz­gatója, dr. Lengyel bajos az elmúlt töbh mint fél évtized tapasztalatait összegzi: — 1977-ig önállóan műkö­dött a Zagyva rékasi Gyep- gazdálkodási, a Besenyszögi Lucernatermelési, valamint a Héki Húsmarhatenyésztési Rendszer. Ennek egyesülé­sével jött létre az AGRO­COOP, amelynek vezető és irányító gazdasága a több mint egymilliárd forintos termelési értéket előállító zagyvarékasi Béke Termelő- szövetkezet. Az egyesülés után az volt a célunk, hogy szakembereinkkel összefog­va a 8,3 aranykorona alatti földeken, tehát jócskán a kedvezőtlen termőhelyi adottságok közepette gaz­dálkodó üzemek segítségére legyünk. így jutottunk el Heves megye egy részére is. A gazdaságoknak közös erő­feszítéssel igyekszünk szak­mai támogatást nyújtani a termelésfejlesztésihez, főleg a takarmánytermelésben és az állattenyésztésben, amely felöleli az építészettől a kor­szerű technológiák alkalma­zásáig mindazt a kört, amely együttesen az előrelépést szolgálja. A hét megyében a termelési rendszerünk 120— 130 ezer hektár takarmány- termő terület hasznosításá­hoz nyújt szaktanácsokat, melyből csaknem 100 ezer hektár a gyep. Szarvasmar­hából 26 ezer tehén tarto­zik rendszerünk felügyelete alá és ebből 3 ezer a hús­hasznosítású. Továbbá 185 ezer anyajuh szakszerű te­nyésztését is segítjük hús-, gyapjú-, és tejtermelésre. Az irányítómunkát a me­gyékben négy alközpontunk látja el, közöttük egy Eger­ben is működik, amely He­ves és Nógrád megyei gaz­daságoknak nyújt rendszeres segítséget. Miután a külön­böző mezőgazdasági kutató- intézetekkel, oktatási intéz­ményekkel, illetve gépgyár­tó és forgalmazó vállalatok­kal vagyunk kapcsolatban, így a kölcsönös előnyök alapján közreműködünk gé­pek és alkatrészek beszerzé­sében partnergazdaságaink­nak. A termőterület ésszerű hasznosítását szem előtt tartva, kidolgoztuk az üze­meknek a legfontosabb, a természeti viszonyaikhoz iga­zítható termelési eljárásokat gyepre, lucernára és leveles takarmánynövényekre. A gazdaságok rendelkezésére bocsátottuk a gyepek úgy­nevezett feltörés nélküli fel­újítási módszerét is, amely 40—60 százalékos energia­megtakarítással végezhető. A másodvetések szorgalma­zásával közreműködünk olyan rövid tenyészidejű kukorica, cirok és szudáni- fű termelésében, melyekkel a legeltetési idő meghosszab­bítható. A szarvasmarhate­nyésztésben a tejtermelés növelését, valamint a borjú­nevelést szorgalmazzuk. A legnagyobb segítséget eddig a juhtenyésztéshez adtuk, miután rendszerünk felis­merte a hús, a tej és a gyapjú együttes hasznosítá­sának jelentőségét. A juh- fejőgépekhez mi készítjük hazai anyagokból aiz úgyne­vezett állásszerkezeteket. Újdonságunk a lúdtenyész- tés támogatása, amelyhez technológiát adunk az üze­meknek. Zagyvarékason fel­épült egy évi 18 ezer tonna baromfihúst feldolgozó üzem, melynek folyamatos ellátását szorgalmazzuk. Heves megyében tizenegy gazdaság igényli az AGRO­COOP szaktanácsait. Csiffáry István alközpontvezető a ta­pasztalatokról szól: A bátori, a bodonyi, a bél­apátfalvi, a pétervásári, a sarudi, a komlói, a káli, a gyöngyöshalászi, a besenyő­telki és a poroszlói termelő- szövetkezet, valamint a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság a partnerüzemünk. Ezek tízezer hektár gyeppel és kétezer hektár egyéb szálas takarmánnyal, kétezer szarvasmarhával és 12 ezer juhhal vesznek részt a kö­zös együttműködésben. Az állattenyésztéshez tartás- technológiát adunk, továbbá a szükséges gyógyszerekkel is ellátjuk a gazdaságokat. A pétervásáriak irányításá­val hat üzem társulást ho­zott létre takarmányterme- lésre és betakarításra. Az ehhez szükséges gépet rend­szerünk szerezte be, és ered­ményesen tevékenykednek. Besenyőtelken kidolgoztuk az úgynevezett vetésváltásos gazdálkodást. Ez azt jelenti, hogy egy adott területen két évig gyeppel foglalkoznak, utána feltörik azt, és he­lyébe gabona kerül. Két év után pedig ismét visszatér­nek a gyephez. Az utóbbi években kedvező eredmé­nyeket értek el a gyepgaz­dálkodásban Bélapátfalván, Komlón és Pétervásárán. Felfutóban van a fűmagter­melés Sarudon és Besenyő- telken. A poroszlóinknak rriost készítjük a szarvas- marhaállomány jelenlegi kötött tartásiról kötetlen tar­tásra való átállításának programját, amely olcsóbb és takarékosabb. Gyöngyös­halászon egészségügyi és ér­dekeltségi okokból javasla­tunkra áttértek a tehenészeti telepeken a korábbi sajtáros fejés helyett az úgynevezett tankos fejésre. Javaslatunk­ra tervezik a bélapátfalvi termelőszövetkezetben, va­lamint a Füzesabonyi Álla­mi Gazdaságban a juhfejés gépesítését is. Ezeken kí­vül megfelelő prognózis alapján segítséget nyújtunk partnergazdaságainknak a szarvasmarha- és a juhte­nyésztés során az állomány esetleges selejtezéséhez, il­letve cseréjéhez. Az elmondottakból Is kiderül, hogy az AG­ROCOOP lehetőségeihez képest igyekszik mind a hét megyében, köz­tük Hevesben segíteni és ösztönözni a kedve­zőtlen termőhelyi adott­ságok között gazdálkodó üzemeket az új, a jobb módszerek befogadására. t Az olcsóbb, a takaréko­sabb és könnyen meg­valósítható eljárásokat tartják szem előtt, is­merve a gazdaságok be­határolt fejlesztési lehe­tőségeit. Mégis arra tö­rekednek, hogy a part­nerek még több tejet, húst, gyapjút és takar­mányt termeljenek a maguk és a népgazda­ság számára. Mentusz Károly (Fotó: Perl Márton) És a szerelőt mikor szabad szidni...? Mi újság, TIGÁZ? — Megismer, Dezső bácsi? —Meg, fiam. Te csináltad tegnap a gázkonvektort. Szilvási Dezső már igen idős. A Babolcsay utca 21- ben lakik feleségével Eger­ben, és gyenge, reszketős hangon sorolja bajait Bo­ros József szerelőnek, akit ezúttal Gramantik László szervizüzemvezető is elkísért szolgálati útjára. A bácsi nem titkolja meg­lepetését. — Honnan tudtátok ... ? — Sehonnan — jön az őszinte válasz —, de ellen­őrzni szoktuk, hogy mindén rendben van-e. — Azóta, hogy hozzányúl­tak, még hangosabban pat­tog, de úgy, hogy még a szomszédok is megijednek, ez pedig, itt, a belső szobá­ban, nem kapcsol be, pedig tegnap este már a fiam is megigazította... Ennyi elég is a panaszból. A TIGÁZ-tól érkezett két fiatalember gyorsan munká­hoz lát, „szétkapják” a két konvektort, keresik a hibát, ami ezúttal — nincs. Az ugyanis, hogy melegedéskor és lehűléskor pattog a kon­vektor, egyszerű fizikai tör­vény következménye, a tágu­lás és az összehúzódás hang­jai. És a másik szobában működő konvektor szintén teljesen megfelelő ... — A többi már nem raj­tunk múlik — összegzi a helyzetet Gramantik Lász­ló. — A lényeg az, hogy ez esetben mindkét készülék jól működik, üzemzavartól, ne­tán robbanástól nem kell tartani. Búcsút vesznek az idős házaspártól, és indulnak a következő címre. A megér­kezésig marad időnk egy kis szakmai megbeszélésre. — Gyakori a mostanihoz hasonló eset? — Elö-előfordúl — feleli a szervizüzem vezetője. — Egerben több mint 13 ezer azoknak a családoknak a száma, ahol valamilyen for­mában igénybe veszik a gázszolgáltatást. Sokan fű­tésre használják, emellett szép számmal akad gáztűz­hely, gázbojler és központi fűtést is üzemelnek gázzal. — Sokan panaszkodnak ... — Ilyenkor, fűtési szezon kezdetén, nagyon. így aztán nem vagyunk éppenséggel irigylésre méltó helyzetben. Naponta tucatjával érkeznek a hibabejelentések, és a ja­vításra van összesen tíz sze­relőnk. — Mi a legnagyobb gond? — Nem szeretném meg­bántani ügyfeleinket, de az az igazság, hogy lényegesen jobb lenne a helyzet, ha nem mindenkinek az utolsó pil­lanatban jutna eszébe meg­javíttatni a készülékét. Ki- sebb-nagyobb hibák ugyanis akadhatnak, de nyáron • ezekkel senki sem törődik. A keringető szivattyús köz­ponti fűtőberendezések üze­meltetőinek figyelmét pél­dául arra hívnánk fel, hogy a fűtési szezon végeztével kérjék a szivattyú víztelení­tését. így az esetleges eltö- mődést vagy más szennye­ződést, egyéb hibát eltávo­líthatjuk. — És a konvektorok? — Gyakori hiba, hogy a tökéletlen égés miatt kelet­kező melléktermékek eltö­mítik az égősort, amit „egy­szerű” mosásai lehet megja­vítani. De találkoztunk már nemegyszer olyan helyzettel is, hogy a szükséges levegő­mennyiséget biztosító csőbe madarak raktak fészket... Mielőtt a következő hiba- bejelentőhöz érkeznénk, ösz- szegezzük a TIGÁZ dolgozói­nak tapasztalatait. Ezek sze­rint: télen a fűtőkészülékek, nyáron a vízmelegítők és gáztűzhelyek meghibásodá­sa, valamint a mindig kísér­tő alkatrészellátási problé­mák okoznak sok gondot. Még inkább az, hogy a gáz- fogyasztók az esetek többsé­gében csak akkor szólnak, ha a baj már bekövetkezett, a megelőző karbantartásra nem sok figyelmet fordíta­nak. Hasonlóképpen a 15—20 éves, kiöregedett készülékek cseréjére sem. A TIGÁZ természetesen igyekszik megtenni a tőle telhetőt. Rendelet által előírt köteles­ségük például, hogy a fo­gyasztók gázkészülékeit öt­évenként műszaki biztonsági szempontból ellenőrizzék. Ennek ára jelenleg 114 fo­rint. Egyebek közt ilyen al­kalmakkor is tapasztalhat­ják, mennyi kárt okoz, hogy sokan saját maguk vagy hoz­zá nem megfelelően értők „segítségével” javítják ké­szüléküket. Nagy hiba, hi­szen ezáltal nemcsak saját magukat, de szomszédaik biztonságát is veszélyezte­tik .'.. — Búcsúzóul mielőtt vég­leg elmarasztalnánk a nem eléggé odafigyelő gázfo­gyasztókat, egy gyakorlati kérdést: mikor szabad szid­ni a szerelőket? — Ha a hiba bejelentése után maximum 72 órával, sürgős esetben pedig néhány órán belül nem jelentkeznek javításra... B. Kun Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom