Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-26 / 278. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 26., péntek 3. MOST JOBB? Külkereskedelem - önállóan is Most jobb? — kérdezik sokan. Mmt, bogy már jelenleg több mint 160 termelővállalat és egyéb szervezet jogo­sult önálló külkereskedelemre. És számuk évről évre nő. 1980-ban 20 belföldi vállalat kapott külkereskedel­mi jogosítványt, tavaly újabb 20, az idén pedig 27. A gépiparon kívül az idén elsősorban a könnyűipar­ban bővült az önálló külke­reskedelmi jogosítvánnyal rendelkezők köre. A minisz­térium néhány újonnan ala­kult közös vállalat önálló külkereskedelmi tevékeny­ségét is engedélyezte, emel­lett több hazai gazdálkodó egység önállóan bonyolít­hat export-fővállalkozást fejlődő országokban. Az ön­álló jogok mellett a minisz­térium eseti engedélyeket is kiad — az idén több mint 300-at — és bővíti a párhu­zamos export-, illetve im­portjogok körét is. Hasonló­an az elmúlt esztendőkhöz az idén sok változás történt, a külkereskedelem szerve­zete folyamatosan változik. Az átalakulás körvonalai fokozatosan kirajzolódnak, az eredmények értékelése azonban nehéz. Az tény, hogy jelenleg a teljes kül­kereskedelmi forgalomban mintegy 15—20 százalékkal részesednek az önálló kül­kereskedelmi joggal rendel­kező vállalatok. Az „önállósultak” mint­egy 280 millió dolláros exportforgalmat bonyo­lítanak le a következő esztendőkben. Arra a kérdésre, azonban, hogy hatékonyabbá vált-e a külkereskedelmi tevékeny­ség, és ha igen, mennyivel, nehezebb válaszolni. A szak­emberek is inkább általá­nosságban beszélnek erről; .nehéz konkrét adatokkal bi­zonyítani akár az említett intézkedések helyességét, akár annak ellenkezőjét Mindenesetre vegyes az ön­álló külkereskedő vállalatok teljesítményéről kialakuló kép. Van, ahol boldogulnak önmaguk, sőt sokkal jobban, mintha termékeiket a szak- külkereskedelmi vállalatok­kal értékesítették volna külföldön. De az ellenke­zőjére is akad példa bőven. Ahol a termelésben, a gaz­dálkodásban szervezetlen­ség tapasztalható, ott mindezek kihatnak a válla­lat külkereskedelmi tevé­kenységére is. Ráadásul, nem mindenütt megfelelő a kül­kereskedő szakemberek fel- készültsége, hozzáértése. Reménytkeltő viszont, hogy a választás lehetősége na­gyobb. A korlátok csökken­tese, a lehetőségek növelé­se pedig remélhetőleg körül­tekinthető mérlegelésre készteti a vállalatokat, hogy a legjobb megoldást keres­sék meg. Kétségtelen: a szakkülkereskedelmi válla­latok munkája számos előny­nyel szolgálhat a hazai ter­melővállalatok számára. Hi­szen kiterjedt piaci hálózat­tal, a piacot évek óta isme­rő szakemberekkel dolgoz­nak, meglehetősen nagy ap­parátussal. Mindez távolab­bi, nehezebben megközelít­hető piacokon olyan előnyt jelent, amellyel nem, vagy csak alig tudják felvenni a versenyt az önállóan külke­reskedők. Az is igaz azon­ban, hogy ezek a nagy, ki­terjedt szervezetek olykor nehézkesek, lassan alkal­mazkodnak a változó körül­ményekhez, és több ok miatt nem is áll érdekükben a gyors alkalmazkodás. Első­sorban azért, mert stabil fizietekkel ren­delkeznek, nagy tételek­ben bonyolítják forgal­mukat, kevésbé érdekel­tek a kisebb export-, Il­letve Importfizletek szer­vezésében. Mindezt figyelembe kell venniük a termelést irányító szakembereknek, amikor ar­ról döntenek, hogy saját ap­parátussal, vagy szerződés alapján más szervezetekkel külkereskedjenek. Hogy nem mindig születik helyes dön­tés? A választás lehetősége még mindig új dolognak szá­mít, és így érthető, hogy nem mindenütt tudnak megfelelő­en élni a lehetőségekkel. A külkereskedelem szer­vezetének fejlesztése jó né­hány más területre is kiter­jed. Például néhány éve megalakult az INTERIN- VEST, a külkereskedelmi vállalatok fejlesztési betéti társulása. A szervezet a kül­kereskedelmi vállalatok tő­kéjét hivatott átcsoportosí­tani a termelővállalatokhoz, mégpedig azzal a céllal, hogy növeljék az exportké­pes áruk körét. Vagyis olyan elképzelések megvalósítását finanszírozzák, amelynek eredményeként bővíthe­tik az exportot. Az INTER- INVEST az egyszerű köl­csönnyújtás mellett egyre inkább vállalkozó partner­ként vesz részt egy-egy üz. let megvalósításában. Ez azt jelenti, hogy az üzlet sike­rében, kockázatában is na­gyobb részt vállal. Emellett a külkereskedelmi vállala­tok önmaguk is átcsoportosít­ják fejlesztési alapjaikat egy-egy exportra termelő vál­lalkozáshoz, ami szintén elő­segíti a külkereskedők és a termelők közvetlen kapcso­latainak javítását és a koc­kázat megosztását. A közös érdekeltség hív­ta életre a termelők és a külkereskedők közösen alapított vállalatait is. Ilyen meggondolások alapján hozták létre például a gyógyszeriparban a hat gyógyszertermelő és egy kül­kereskedelmi vállalat új kö­zös vállalkozását — gyógy­szerest. exportjára és im­portjára. A gyógynövények és ebbe a körbe tartozó ter­mékek külkereskedelmét pedig rugalmas kisvállalatra bízták. A könnyűiparban a HUNGAROTEX és 12 ter­melővállalat hozott létre közös vállalkozást, MÖDEIX elnevezéssel, amely nemcsak saját termékeit exportálja, hanem, külföldi megbízáso­kat is elfogad. Természetesen nem állít­ható, hogy ha több a lehe­tőség, mindenfajta korlát előbb-utóbb megszűnik. A cél elsősorban az ésszerű verseny feltételeinek megte­remtése. Arra természetesen vigyáznak a külkereskede­lem minisztériumi irányítói, hogy ez a verseny csak az országhatárokon belül ala­kuljon ki. Sokba kerülne, ha a külkereskedelmi válla­latok, s az önállóan külke­reskedők egymás piaci po­zícióit rontanák külföldön. É téren inkább az összefogás­ra, az ésszerű piacmegosztás­ra kell törekedniük. Nem elhanyagolható követel­mény, hogy csak azok kezd­hessenek el külkereskedni, akik megfelelően felkészül­tek erre, ismerik a külpia­ci játékszabályokat. (P. F.) Kovács János esztergályosnak Idő előtt abba Ezzel az ívhegesztő-pálcabefogóval még most kellett hagynia a munkát is dolgoztak volna FELIRAT A CSŐGYÁRTÓ CSARNOK AJTAJÁN Megelőzni a bajt Munkavédelmisek ellenőrzésen Országos munkavédelmi ellenőrzésre került sor teg­nap. A szakszervezetek munkavédelmi ellenőrei ez­úttal arra voltak kíváncsiak, hogy az üzemek, gyárak, termelőegységek dolgozói megkapták-e a munkájuk­hoz szükséges védőruháza­tot, védőfelszereléseket, s ha igen, akkor ezeket hasz- nálják-e? Az ellenőrzés ezenkívül kiterjedt a mun­karuházati boltokra is. Az aprítógépgyár hatvani gyáregységében csütörtökön reggel fél 6-kor hetvenné­gyen álltak munkába. Mé­száros József és Antal Ár­pád, a Szakszervezetek He­ves megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelői nem sokkal a műszakkezdés után Kalucsik Zoltán vil­lanyszerelő védőeszközeit el­lenőrizték. Pillanatok alatt kiderült, hogy nem rendel­kezik áramütés ellen védő sisakkal1, védőkesztyűvel, fá­zisellenőrző műszerrel. A fém- és szögmentes gumi- sarkú cipőjét pedig otthon tárolja. Ezek után érthető, hogy a munkát nem foly­tathatta, csak miután kiegé­szítette a felsorolt tételekkel felszerelését. Kovács János esztergályos­nak is idejekorán be kellett fejeznie a tegnapi műszakot. A szokásos nyolc óra he­lyett ezúttal csak két és fél órát dolgozhatott, mégpedig azért, mert a védőbakan­csának lyukas volt a talpa, s még jó néhány hiányos­ságra is. sor került. — Mi van öreg, nem jó a szemed? — hallatszott a cukkolás, amikor az egyik köszörűs védőszemüvegben gépe mellé lépett. Igaz, ez sem sokáig tarthatott, mert az egész gyáregységben csu­pán egyetlen köszörűgép maradhatott üzemben az el­lenőrzés után. Laczkó László fúrógépke­zelő az acélöntvények moz­gatásához nem használta vé­dőkesztyűjét. Mint az ké1 sőbb kiderült, megvan az, csak hát olyan állapotban, ami anról árulkodott, hogy ez bizony igen ritkán került még munkáskézre. A lakatoscsamokban Ta­más Lajos és Maka Ferenc lakatosoknak ki kellett cse­rélniük azt az egy védőszem­üveget is, ami kettejüknek volt. Itt még egyéb más szabálytalanságokra is fény derült. Egy csarnokon belül festettek tűz- és robbanás- veszélyes festékkel és he­gesztettek egyszerre, ezenkí­vül ugyanitt tárolták a napi fűtésre használandó olajat is. A gyáregységvezető — Csenni Pál — meglehetősen sértődötten vette tudomásul az ellenőrök észrevételeit. Igaz, ígéretet tett arra, hogy a határozat kézhezvétele után mindent megtesz a hiányosságok megszüntetésé­re, de aztán egyszer csak kifakadt. — Ebben az évben már harmadszor kaptunk ilyen s ehhez hasonló ellenőrzést. Ha minden hiányosságot megszüntetnénk, az annyi­ba kerülne, hogy becsukhat­nánk a boltot. Meggyőződé­sem, hogy máshol még ilyen rendet sem fognak találni — mondta búcsúzóul. Az Eternit Azbesztcement­ipari Vállalat Selypi Gyárá­ban az összehasonlítás vé­gett először a lakatosüzem­ben kezdtük az ellenőrzést. Az már az első néhány szakmunkás védőfelszerelé­sének átvizsgálása után ki­derült, hogy elsősorban a munkafegyelem terén közel sem állnak olyan rosszul, mint hatvani kollégáik. Hiá­nyosságok azonban itt is akadtak. Tóth István esz­tergályosnak csak baleset- veszélyes forgácselhúzó állt rendelkezésére. De látszott az is, hogy itt sem kevesebb- szer fordulnak meg az el­lenőrök. Kovács Józsefné kompresszorkezelő — már a cementgyártó üzemben — elmondta, hogy valamikor a gép mellett kellett a mun­káját elvégeznie. Ott nagy volt a zaj és szinte elvi­selhetetlen a por. Az ellen­őrök korábbi intézkedését követően ma már egy fül­kéből ellenőrizheti a komp­resszor működését, lénye­gesen jobb körülmények kö­zött. Felirat a csőgyártó csar­nok ajtaján: „Fokozottan balesetveszélyes hely, sisak viselése mindenkinek köte­lező!”. Ennek ellenére so­kakkal találkoztunk, akik ezt figyelmen kívül hagyták. Természetesen a feljegyzé­sek itt se maradtak el. Csak úgy, mint Pintér Ferencné darukötöző munkahelyén, ahol kiderült, hogy a daru­kötözőnek nincs hatósági vizsgája darukötözésből. Enélkül természetesen a munkáját nem folytathatta tovább. Az egyetlen kellemes meg­Még gyalogosan Is nehéz el­menni a közlekedőúton. Hát még targoncával?! Horváth Ferencné eladó: a ruházati boltban minden kap­ható. (Fotó: Szántó György) lepetés a hatvani piactéren működó ruházati boltban ér­te az ellenőröket. Bő válasz­ték, megfelelő raktárkész­let. Így lehetne summázni az ott tapasztaltakat. Az elkövetkezendő napok feladatát az összegzések, a tapasztalatok leszűrése je­lenti majd az ellenőröknek. Egy azonban már most megállapítható volt Nem vesszük komolyan a munka- védelmi szabályzatokban előírtakat. Pedig a beleset, netán a tragédia bekövetke­zése csupán egy pillanat műve. Utána pedig már ké­ső felvenni a védősisakot, a kesztyűt, a bakancsot. S ha nem is néztek jó szemmel sok esetben ellenőreinkre a tegnapi napon, remélhetően következetes munkájukkal megelőzhető a baj. (Mert ez a feladatuk, s ez volt a cél­ja a csütörtöki országos el­lenőrzésnek is. Kis Szabó Ervin TANÁCSI DÖNTÉS NYOMÁN: A hatvani lakásfrontról Hatvan város közvélemé­nyét éppen úgy foglalkoztat­ják az új lakásgazdálkodási jogszabályok, mint ahogyan az egész megye lakosságát. És az igénylők általában azt várják, azt remélik, hogy la­kásügyük most már gyor­sabban megoldódik. — Valóban igaz, hogy a jogszabályok azt kívánják elősegíteni, hogy gyorsabbá váljék a lakásforgalom, az igénylők jövedelmi, vagyoni helyzetüknek megfelelő ott­honhoz jussanak — mondja dr. Nagy Béla, a városi ta­nács igazgatási osztályának a vezetője. — Visszautalva minderre, a jogszabályokkal, illetve a, nemrég hozott he­lyi tanácsrendelettel egye­zően az a törekvésünk, hogy a fiatal házasok, a gyerme­küket egyedül nevelő szülők, a több gyermekes családok, lehetőségeinkhez képest, kedvező időn belül lakáshoz jussanak. Végrehajtó bizott­ságunk legutóbb már ebben a szellemben fogadta el a lakáselosztás tervezetét is...! A lakásra, vagy a lakáscse­rére várók számával, lehető­Kilátások és lehetőségek ségeikkel kapcsolatban ké­sőbb elmondotta az osztály- vezető, hogy Hatvanban je­lenleg 821 igénylőről tudnak. Közülük 309 tanácsi bérla­kásra vár, 137 szövetkezeti otthonra számít, 345 pedig az OTP társaslakásépítési akciótól reméli gondjai meg­szűnését. És mind e számok­ban a cserekérelmek is sze­repelnek. — Sajnos, a VI. ötéves ter­vi lakásépítés üteme lassul, nem annyira a pénzügyi fe­dezet hiánya, mint inkább a kivitelezők késedelmes mun­kája miatt — jegyezte meg dr. Nagy Béla. — Ott van például a Horváth Mihály utcai 56 lakásos OTP_tár- sasház építése, amelyet, vé­leményem szerint, még az előző tervidőszakban át le­hetett volna adni, ha nincs vele annyi hercehurca. Mind e közben legnagyobb gon­dunk, hogy a most átadott OTP-társaslakások elosztását követően — az 1983-as esz­tendőben — egyáltalán nem lesz Hatvanban lakásátadás. Cserékkel, a megüresedő la­kások elosztásával, vásárlá­sok elősegítésével, a családi lakóházak építésének támo­gatásával foglalkozunk te­hát. És ezen a körön belül elsődleges kötelességünk, hogy megvizsgáljuk a nyil­vántartásunkban szereplő 43 több gyermekes család la­káshelyzetét, továbbá segít­séget nyújtsunk lemondások és lakáscserék során felsza­badult otthonok kiutalásá­val. Hogy a nehézségek ellené­re miben reménykedik az igazgatási osztály vezetője a tervciklus végeztével? Szá­mít arra, hogy végül a ter­vezett 1190 lakás megépül , és ennyi család otthonának a gondja szűnik meg. A jel­zett számban benne van a családi lakóházak építése, hozzávetőleg 40 százalék ere­jéig. Azt is tudja továbbá dr. Nagy Béla, hogy a követke­ző évek újra termelik a la­kásigénylések számát. De ahogyan kijelentette, az osz­tály dolgozói valahány je­lentkezőnek a legjobb tudá­suk szerint adnak felvilágo­sítást és segítséget lakás­ügyük rendezéséhez. — Az új jogszabályokból éppen ezért írásos tájékozta­tót küldünk ki a közeli na­pokban, mind a tanácsi bér­lakásokban lakóknak, mind a lakásigénylőknek, hogy a legfontosabb kérdésekre irá­nyítsuk a figyelmüket — mondotta az osztályvezető. — Foglalkozunk benne az igénylések megújításával, a lakásbérekkel és lakásbérlet­tel, valamint a jogosultság feltételeivel. Továbbá döntés született, miszerint az osz­tály dolgozói 1982. december 1. és 1983. június 30. között minden munkanapon, füg­getlenül az előírt fogadónap­tól, az érdeklődőknek szak­szerű felvilágosítást adnak a lakásgazdálkodást segítő jogszabályokból. Az igények­nek megfelelően ugyanakkor közreműködünk üresen álló családi házak OT^-hitellel történő vásárlásának elősegí­tésében is. Megtudtuk a továbbiak­ban, hogy a tanács műszaki osztálya telekparcellázással, szakmai tanáccsal, tervellá­tással, az engedélyezési eljá­rás gyorsításával igyekszik az építtetőket segiteni. És ez az akció mindenképpen jól szolgálja majd a lakosság érdekeit, tükrözve egyben azon erőfeszítést, amelyet a városi tanács tesz a lakás- helyzet javítása végett. Moldvay Győző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom