Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-26 / 278. szám
4a NÉPÚJSÁG, 1982. november 26., péntek Ai Ifugató: Pádír Déneané Ai osztályfőnök: Slnoros Szabó Lászlóné Szakács Kornélia Bognár Andrea Svehla Éva (Fotó: Szabó Sándor) A negyedik A helyesen döntött Pályaválasztási számvetés a lőrinci iskolából N em véletlenül kerestem fel ezt az Iskolát, amely arról nevezetes, hogy az Itt tevékenykedő pedagógusok folyvást keresik az új, a korábbiaknál hatékonyabb módszereket. Épp ezért arra voltam kíváncsi, hogy nem mindennapi ötletességüket miként kamatoztatják a pályairányítás terén. A helyzetkép a 4/A osztály törekvéseit érzékelteti, jelezve — többek között azt is, hogy a nevelők mit tettek a nemes ügy érdekében. Lépésről lépésre Pádár Dénesné igazgató először azt fogalmazza meg, hogy ezt a fontos tevékenységet ebben a testületben senki sem tekinti kampány- feladatnak. — Túlzás nélkül állíthatom, hogy az alapozást már az elsősök körében — természetesen az életkori sajátosságokhoz méretezve — kezdjük. Érdekes, hogy a kicsik ezt komolyan is veszik. Egyikük egyszer azt mondta nekem, már döntött. Másnap hozzám somfordáit, s megkérdezte: „Ugye nem baj, hogy meggondoltam magam?” Ez ugyan kissé humorosan hangzik, de jelzi, már az apróságokat foglalkoztatja a dolog. Ötödiktől még rendszeresebbé válik az effajta felvilágosítás. Méghozzá úgy, hogy — lehetőségeinkhez képest — kerüljük a sablonokat. Sokat vártunk — nem is hiába — az önálló ismeretszerzéstől. Épp ezért a gyerekek — gazdag könyvtáruk erre módot ad — maguk gyűjtötték össze az egyes szakmák jellemzőit. Ezután felkeresték az üzemeket, hogy gyakorlati tapasztalatokra is szert tegyenek. Nem maradt el a szervezett útbaigazítás sem. Felvettük a kapcsolatot a környező gyárakkal, termelő- szövetkezetekkel, s a helyszínen tájékozódtunk, bepillantva egyes mesterségek műhelytitkaiba. Ilyenkor meghívtuk a szülőket is, hadd gyarapítsák effajta tudásukat. Bevált az üzemi szakkör. A CSŐSZER vörös- majori részlegében működik ilyen. A tanulók megszerették, s ez mindenképpen megkönnyítette eligazodásukat. Az apákra és az anyákra egyébként is számítanak. — A pályaválasztási hetek alkalmából helyi vetélkedőt is rendezünk. Erre őket is várjuk, sőt zsűritagokat is választunk körükből. Fiaik, lányaik számára a belépő egy dolgozat, amelyben az otthoniak hivatásának szépségeit ecsetelhetik. Ezzel elérjük azt, hogy a témakör minden érintettet foglalkoztasson. Jó irányban Sinoros Szabó Lászlóné osztályfőnök nem véletlenül elégedett neveltjeivel. — A gondos előkészítés — jó érzés ezt megállapítani — meghozta a gyümölcsét. Örömmel mondhatom: a 27 tagú gárda nem méretezte túl vágyait. Tizenhatan szakmunkássá óhajtanak válni. A többiek zöme valamelyik szakközépiskolába akar bejutni. A legkevésbé vonzó a gimnázium. Az viszont megnyugtató, hogy ide azok pályáznak, akik nemcsak szorgalmasak, hanem a legjobb képességűek is, azaz négy év múltán bizonyára megállják helyüket a főiskolai, vagy az egyetemi felvételi vizsgákon. Egy osztályismétlő fiúval adódnak ugyan gondjaink, de bízunk abban, hogy a megyei pályaválasztási tanácsadó intézetben számára is hasznosítható tanácsokat adnak, azaz pillanatnyilag bizonytalannak tűnő sorsa is rendeződik. Három elhatározás Mintegy kontrollként az is érdekelte az újságírót, hogy miként vélekednek a tanulók. Közülük szólaltatunk most meg hármat. Bognár Andrea vágya az egri kereskedelmi szakközépiskola, természetesen a magyarázattal sem marad adós. — Tetszik az eladói szakma. Már gyerekkoromban ilyesmit játszottam társaimmal. Az a jó benne, hogy nap mint nap emberekkel találkozom majd. ígérhetem: soha nem leszek moró- zus, figyelmetlen. Emellett nyereség lesz, hogy az érettségit is megszerzem, azaz később magasabb beosztásba kerülhetek. Szakács Kornélia szülei orvosok, ő azonban nem követi példájukat. — Mindenki meglepődött, amikor közöltem, hogy operatőr leszek. Ez nem valamiféle hirtelen fellobbanás, hiszen régóta tagja vagyok a fotószakkömek, rendszeresen nézem a tévét. Az egyes műsorok kedveltették meg velem ezt a ritkának tűnő szakmát. Előbb persze a hatvani Bajza József Gimnáziumban folytatom tanulmányaimat. A két lány maga döntött, otthon senki sem ostromolta őket javaslatokkal. Svehla Éva a másik végletet képviseli. — Érdekelt a kereskedelem, de erről édesanyám lebeszélt. Aztán a gyors- és gépírás bűvölt el, mégis lemondtam róla, mert Egerbe kellett volna mennem tanulni, s én semmiképpen nem akarok elszakadni a szülői háztól. Így aztán a pásztói Postaforgalmi Szakközépiskolát választottam, mivel ide naponta bejárhatok. Úgy véljük: mindhárman joggal bizakodnak, hiszen, a legjobb tanulmányi eredményű diákok közé tartoznak, azaz a siker egyikőjük számára sem elérhetetlen ábránd. Egyébként a többieknek sem lesz osztályrésze a ke- sergés, a csalódottság, mert a 4/A helyesen döntött, s a nevelők is jelesre vizsgáztak útmutatásból, felkészítésből. Pécsi István Tempó Egy ember ássa a kertjét Az ősz végi napsütésben szépen, nyugodt tempóban, úgyszólván megállás nélkül dolgozik. Az ásó lapján meg-megcsillan a fény és a szalonnás, nyirkos fekete föld sorra-rendre egymásra borul. Amikor kiér egy sorral, megáll egy szusszanásnyi időre, megköpi a tenyerét a kocérral megtisztítja az ásó lapját a ragacsos földtől, aztán ás tovább. Egyenletesen, kapkodás nélkül! Ha stopperórával mérném az időt akkor sem lehetne másodpercnyi eltérést találni a mozdulatok között. Ráteszi az ásót a földre, rálép a taposóra, mélyen a földbe nyomja, aztán kifordítja a hantot Egy lélegzet, egy ásónyomás! így megy ez már több mint egy órája, szépen rendjén, sorjázva. Nagy jó napottal köszöntjük egymást. — Ügy látom. Jól halad! — Csak rendesen, mint máskor. — Taposóig nyomja az ásót? — Magamnak csinálom! Nagyok a hantok, de a tél fagya majd megdolgozza és tavaszra olyan lesz, mint a hamu. Pihenőt tart. ö rágyújt leülök mellé egy kiszáradt szil- vafatörzsre. — Elnéztem, ahogyan ásott Megadta a módját rendesen! Bíbelődött a cigarettájával, gyufát keresgélt a lángot el-elcsapta a szél, míg végül tüzet fogott a dohány. — Tudja, az ásás „bizalmi” munka. Lehet így is csinálni, meg úgy is. Ha „úgy” csinálja, haladósabb. De én nem szeretek még másoknak sem hebehurgya módra dolgozni. Azt tartom; vagy ások, vagy nem! A tetejét megpiszkálni haszontalan munka. Abban nincs köszönet. így — nem mondom — rendesen kiszellőzik a tüdő, de megvan a látszatja is. Beszélgetés közben más munkáról is szó kerül. — Tudja, sok ember a gyárban, meg az irodában is úgy van a munkájával, mint a kapkodós az ásással. Nekiugrik, nagy hévvel-lobbal csinálja, aztán megunja. Abbahagyja! Aztán még dicsekszik is, ha éppen arra jár valaki, hogy de sokat dolgozott A másik ember reggeltől estig szépen, egyenletesen dolgozik, tempósan végzi a munkáját. Nincs nagy hűhó, dicsekvés, nem lihegi körül önmagát. — Jól mondja — biztatom további beszédre. — Nézze! Én valamikor paraszt voltam. Most üzemben dolgozom, mint betanított munkás, de a tempóm nem változott! Ügy csinálom, hogy az én munkámban ne találjon senki fia kivetnivalót. A szégyen ölne meg, ha akárki is elkezdené fitymálni az én dolgomat. Igaz, beleszólni sem engedek a rám szabott munkába. Ha rám hagyták, én csinálom! Felelősséggel. Saját akaratom szerint. Ha folyton belebeszélnek a munkába, csak megzavarják az embert. — Ha maga jobban tudja, csinálja! így mondtam egyszer egy kotnyeles felettesemnek. Elmagyarázta először, szépen meghallgattam a feladatot, és nekiláttam. Később jött és tízpercenként másként dirigált. Vége felé járt a cigaretta, erős dohányfüst csapott az orromba. — Nézze csak meg az embereket! Figyelje egyiket- másikat. Egész nap tesz-vesz, lohol, siet. Estére halt fáradt, aztán ha pontosan számot kellene adni arról, hogy tulajdonképpen mit is végzett aznap, lehet, hogy nehezére esne a válasz. Aztán itt van ez a sok gyűlés, értekezlet, haszontalan időtöltés. Beszélnek, megvitatják, hányják-vetik a dolgot, egymás szájából kapkodják a szót, sokszor feleslegesen. Közben telik a drága idő! Estére kimerültén panaszkodnak az idegeikre. Pedig a munka másnapra maradt. Az ember folytatja az ásást. Itt hagy végtelen egyszerű, nagyon is igaz bölcsességével. Ás! Pontosan úgy, mint azelőtt. Rendben, tempósan végzi a munkáját. Estére felásta a száz négyszögöd!. Nekem pedig adott egy leckét.. Szalay István Szovjet-Oroszországban harcolt magyar internacionalisták emlékei Az internacionalista forradalmár fogalma alatt valamennyi nép szabadságának és egyenlőségéneik, a népek együttműködésének és barátságának harcosát értjük. Internacionalisták voltak a magyarországi 1848—49-es forradalom és szabadság- harcban részt vevő lengyel önkéntesek, vagy a bécsi légionisták. Hasonlóképpen internacionalisták voltak azok az önkéntes forradalmár-harcosok, akik részt vettek a spanyol nép szabadságharcában, vagy a II. világháború után a koreai nép hősi háborújában. Internacionalistáknak nevezték már a körtársak is, sőt a fehérek is azokat a volt magyar hadifoglyokat, akik 1917. és 1922. között önként harcoltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, s a polgárháború győzelméért. Ma elsődlegesen az internacionalista jelzővel őket tiszteljük meg. Ismert tény, hogy az első világháborúban az Osztrák- Magyar Monarchia területéről kétmillió legénységi és 54 ezer tiszti állományú katona esett hadifogságba. Közülük egymillió főnyi volt magyarországi, s ebből a gi forradalmi tapasztalatok birtokában 1919 tavaszán, Magyarországon a dolgozók kezükbe veszik az ország sorsának irányítását. A Magyar Tanácsköztársaság hatalmának a megdöntése után évtizedekig. s még 1945 után közvetlenül sem támaszkodhattunk az internacionalisták által teremtett szuggesz- tív erejű hagyományra. Hőbb 1959-ben, majd 1967- ben fordult feléjük a figyelem. Mai ismereteink szerint, csaknem 150 Heves megyei illetőségű személyről tudunk, akikről a történeti kutatás kiderítette azt, hogy internacionalisták voltak. Sokan lettek közülük az antifasiszta harc elkötelezettjei, az 1945 utáni demokratikus élet megteremtői, s voltak, akik még 1956 őszén újra kezükbe vették a fegyvert a néphatalom védelmében, előbb karhatalmistaként, utóbb 1967 tavaszán, a munkásőrség alapító tagjaiként. Dr. Cslffáry Gergely _____.____E lső levél. A „Hajnalunk" szerkesztőségének. Tisztelt Szerkesztő Elírtárs! Kérem, tegyék lehetővé, hogy lapjuk közvetítésével mondhassak köszönetét mindazoknak a vállalatoknak, elvtársaknak és barátoknak, akik ötvenedik születésnapom alkalmából jókívánságaikat fejezték ki. Tisztelettel: A. Vrtyelko. Második levél. A „Hajnalunk" szerkesztőségének. Tisztelt Szerkesztő Elvtárs! Kérem, szíveskedjenek számomra kifizetni a honoráriumot az Önök lapjában megjelent cikkemért, amelyben köszönetét mondok mindazoknak a vállalatoknak, elvtársaknak és barátoknak, akik ötvenedik születésnapom alkalmából jókívánságaikat fejezték ki. Tisztelettel: A. Vrtyelko. Harmadik levél. Az „Ember és törvény" c. folyóirat szerkesztőségének. Tisztelt Szerkesztő Elvtársi Kérem, tegye lehetővé, hogy lapjuk közvetítésével mondhassak köszönetét mindazoknak a vállalatoknak, elvtársaknak és barátoknak, akik jókívánságaikat fejezték ki abból az alkalomból, hogy eredményesen végződött a Hajnalunk szerkesztőségével folytatott pereskedésem, amelynek indító oka az volt, hogy a lap megtagadta a honorárium kifizetését megjelent cikkemért, amelyben köszönetét mondtam mindazoknak a vállalatoknak, elvtársaknak és barátoknak, akik ötvenedik születésnapom alkalmából jókívánságaikat fejezték ki nekem, Tisztelettel: A. Vrtyelko. Negyedik levél. Az „Ember és törvény" c. folyóirat szerkesztőségének. Tisztelt Szerkesztő Elvtársi Kérem, szíveskedjék kifizetni a honoráriumot az önöl$ lapjában megjelent cikkemért, amelyben köszönetét mondok mindazoknak a vállalatoknak, elvtársaknak és barátoknak, akik jókívánságaikat fejezték ki a Hajnalunk című lap szerkesztőségével folytatott per eredményes befejeződésével kapcsolatban, amelynek indító oka az volt, hogy a lap megtagadta a honorárium kifizetését megjelent cikkemért, amelyben köszönetét mondtam mindazoknak a vállalatoknak, elvtársaknak és barátoknak, akik ötvenedik születésnapom alkalmából jókívánságaikat fejezték ki. Tisztelettel: A. Vrtyelko. (És így tovább...) (Ford.: Upcsey Júlia) Az inter- nacionalisták egyik fegyvere, a kozák ■aska(kard) legnépesebb csoportot az 500—600 ezer főnyi magyarság alkotta. Soraikból tobor- zódott az a több mint százezernyi magyar, aki végigharcolta az októberi forradalmat és a polgárháborút. Ez a sereg nagyobb vagy közel annyi, mint amennyien Rákóczi szabadságharcosai voltak, s fele annyi, mint az 1848—49-es magyar honvédsereg A Szovjet-Oroszországban élt több mint félmillió magyar fogsága egyedülálló példa népünk múltjában. Azzá teszi még az a körülmény ist hogy életük teljében óriási tömegek éltek az ország határain kívül, egy új társadalmi rend aktív sugárzásának hatása alatt. E hatás egyik következménye az a nagyszámú magyar önkéntes, internacionalista, aki fegyveresen vesz részt az októberi forradalom és a polgárháború eredményeinek megszilárdításában. E hatás következményeként, majd a szovjet-oroszorszá-
