Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 17., szerda 3 Hová áramlik a pénzt Pénzszűke. Visszafogott beruházási lehetőségek. Gyakran hallani manapság ilyen megjegyzéseket gaz­daságunkról. Ezzel párhuza­mosan mind többen hábo- rognak azon, hogy a vesz­teséges és alaphiányos, va­lamint az alacsony haté­konyságú vállalatok még mindig sok tőkét szívnak el a költségvetésből — a fejlesztésre érdemes terüle­tek rovására. A növekedési ütem vissza­esése, a külső és belső egyensúlyi viszonyok meg­ingása következtében mind több gazdasági szakértő ke­res megoldást, ad ötletet arra, hogyan lehetne elősegí­teni meglevő pénz- és esz- közvagyonunk jobb hasz­nosítását. Ezek sorába tar­toznak például a vállalatok közötti tőkeallokációs, pénz- áramoltatósi javaslatok. Ezek az elképzelések egye­bek közt azt szorgalmazzák, hogy a meglevő eszközök tulajdonosi, illetve rendelke­zési jogát azok gyakorolhas­sák, akik a leghatásosabban képesek gazdálkodni java­inkkal. A javaslatok meg­valósításának feltétele a kü­lönböző tőkék, eszközök, gé­pek és berendezések újrael­osztása. Igen ám, de ho­gyan? Jelenleg ugyanis semmi sem készteti a gazdálkodó szervezeteket arra, hogy veszteség ese­tén túladjanak eszközei­ken. Sőt: sokszor, függetlenül a jövedelmezőségtől, energiái­kat, kapcsolataikat terjesz­kedésükre használják feL Ezzel kapcsolatban korsze­rűsítésre szorul az alaphiá­nyos és veszteséges vállala­tokkal kapcsolatos gazdaság- irányítási magatartás is. Változtatni kell azon a szemléleten, amely így vagy úgy érvelve, valamilyen in­dokkal — központi pénzfor­rások igénybevételével — mindig kihúzza a bajba ju­tott vállalatokat a kátyúból. Vagy állami támogatással, vagy hitelátütemezéssel, vagy más módszerrel. Holott más — a gazdasági fejlődést jobban szolgáló — megoldás is elképzelhető. Például, amennyiben egy vállalat hu­zamosabb ideig nem képes eleget tenni hiteltörlesztési kötelezettségének, gazdasá­gilag és politikailag sem feltétlenül indokolt a hitel­átütemezés. Ehelyett sok esetben ésszerűbb lenne olyan gazdálkodó szerveze­teknek adni a hitelt, ame­lyek vállalkoznak arra, hogy a bajba jutott műhelyt, te­lepet, üzemet, gyárat a jö­vőben eredményesebben mű­ködtetik. Ily módon az is kisebb gondot okozna, ami manapság a tőkeáramlással kapcsolatban ugyancsak gyakran felvetődik, neveze­tesen, hogy a jelenlegi körülmények között a vállalatok nem rendelkeznek annyi sza­bad forrással, hogymeg- vehessék az eladósodott gazdálkodó szervezetek eszközeit. A gazdálkodók közti pénz- áramoltatás hagyományos módszere a nagyvállalaton, a trösztön belüli tőke­átcsoportosítás. Ez azonban, akárcsak „nagyban”, a nép­gazdaságban általában ni- vellálásra késztetett, ahe­lyett. hogy differenciált vol­na. Gyakran azzal járt, hogy a jól gazdálkodók kárára vonták el a pénzt, a rosszul gazdálkodók javára. A tröszti központi alapok is elsősorban a jövedelmező tagvállalatok eredményei­ből táplálkoztak. Holott gazdasági fejlődésünket te- kintve egészségesebb lenne a gyengén, vagy egyáltalán nem profitáló tevékenység gek elsorvasztása. Kivételek persze — elsősorban tár­sadalompolitikai szempontok alapján mérlegelve— e te­kintetben is akadnak. De: gazdálkodásunk sokkal ha­tásosabb, eszközeink haszno­sítása ésszerűbb lehetne, ha például a tröszti elvonások alapvető változáson menné­nek át. A javaslatok szerint persze továbbra is a jöve­delmezőséget kellene az el­vonások alapjául tekinteni, csupán az eddigi szemlélet megfordítására lenne szük­ség Vagyis elsősorban a ke­vésbé gazdaságos tevékeny­ségek fejlesztési alapjait kellene központosítani. El­végre — az úgynevezett amortizációs ágon — a vesz­teséges szervezeteknél is képződik fejlesztési alap. Amennyiben ezeket az ösz- szegeket központosítanák, a jelenleginél több lehe­tőség kínálkozna a nem jövedelmező tevékenysé­gek korlátozására, illetve megszüntetésére. Az említett módszerek mellett más, közgazdasági­lag eléggé még ki nem munkált tőkeáramoltatási javaslatok is szerepelnek a szakemberek tarsolyában. S bár az intézkedések nem je­lentenek áttörést gazdaság- politikánkban. mindenkép­pen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a vállalatvezetés szem­léletében, tevékenységében, fejlesztési és egyéb dönté­sedben a jövedelmezőség ke­rüljön középpontba. (M. P.) Sajt —exportra A Hajdúböszörményi Sajtfizem a két legfontosabb terméké­ből, a Khaskaval és a Hajdú sajtból az idén 150 vagonnyit gyárt. Ennek 94 százalékát európai és arab országokba expor­tálja. Az üzem kollektívája az idén 160 millió forint termelési értéket állít elő. A képen: a +6 C°-os tárolókban 3—4 hó­napig érik a sajt (MTI fotó: Oláh Tibor felv. — KSj Szer- és energiatakarékos eljárások Országosan élenjárók - a szőlővédelemben Már több mint egy évtizede, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megbízta a Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomást, hogy dolgozzák ki és bocsássák az üzemek rendelkezésére a szőlővédelem korszerű módszereit. Az állomás szakemberei ezt az elmúlt években sikerekkel teljesítették, sőt a szigorúbb közgaz­dasági környezethez igazodva ésszerűen hasznosítható szer- és energiatakarékos módszert is kialakítottak. Dula Bencéné a szőlő peronoszpóra elleni növényvédő szerek laboratóriumi vizsgálata közben (Fotó: Szabó Sándor) Rüll Gusztáv főmérnök: — Az elmúlt években sikerült 48 százalékkal csökkentenünk az egy hektárra jutó növény­védő szer költséget... Rüll Gusztáv főmérnök ezekről beszél: — Olyan komplex növény- védelmi és agrokémiai mód­szer kidolgozására töreked­tünk, amely különböző rész­területekből tevődik össze. Heves megye két történelmi borvidékén a szőlősgazdasá­gok kedvező lehetőségeket nyújtottak ehhez, miután fo­gékonyak az új eljárások iránt. Alapvetően az okszerű előrejelzésen alapuló mód­szert alakítottuk ki, ismerve a szőlőt károsítok biológiá­ját és a környezeti adottsá­gokat. Ezek alapján állapít­juk meg a védekezés idejét és módját. Az elmúlt évek­ben céltudatos munkával 48 százalékkal sikerült csök­kentenünk az egy hektár te­rületre jutó növényvédő szer költséget, amely létjogosult­ságát bizonyította. Így keve­sebb szerre és kevesebb energiára van szükség a permetezésnél mint a hagyo­mányos üzemi szőlővédelem­ben. Ez pedig szorosan ösz- szefügg a környezetvédelem­mel is, miután az a célunk, hogy minél inkább vissza­szorítsuk a mérgező anyago­kat, és olyan szerek gyártá­sát szorgalmazzuk, amelyek kevésbé károsak. Miután komplex módszerről van szó, igy a növényvédelem mellett egy-egy ültetvénynél a szőlőlevelek kémiai elem­zésén alapuló pontos táp­anyag-utánpótlást is megha­tározzuk. Az országos hasz­nálatra engedélyezett nö­vényvédő szereket előzete­sen itt állomásunkon minő­sítjük, így jó kapcsolatot ala­kítottunk ki a gyártó üze­mekkel. Rendszeresen együtt­működünk a Fűzfői Nitro- kémiai Ipartelepekkel, a Chinoin Gyógyszerárugyárral, a Borsodi Vegyi Kombinát­tal, a Peremartoni és Buda­pesti Vegyipari Vállalattal. Ezek a szőlővédelemben ed­dig is kiemelkedő munkát végeztek és a drága import­szereket hazaiakkal igyekez­nek helyettesíteni. Ezeket az általunk kidolgozott techno­lógiákba folyamatosan be­építjük. A szőlővédelem lényegé­ben az állomás biológiai la­boratóriumában kezdődik. Ennek vezetője dr. Kaptás Tibor, aki az elmúlt évtized­ben jelentős érdemeket szer­zett az új módszerek kiala­— Először különböző gom­bákon csészékben vizsgáljuk a szerek hatását, főleg pero­noszpóra és lisztharmat gom­bákon. Ezután üvegházba ül­tetett szőlőkön folytatjuk. Ennek hatását értékelve, sza­badföldön kis parcellákon 50 —100 tőkén követjük nyo­mon a vizsgálatot, majd ké­sőbb nagy parcellákon 0,2— 0,5 hektáron. Itt már nem­csak a szerek hatását ele­mezzük, hanem a környezet­re gyakorolt hatásukat is. Kíváncsiak vagyunk aría, hogy az alkalmazott növény­védő szerek mennyi idő alatt bomlanak le káros hatás nélkül. A legfőbb törekvé­sünk az volt, hogy megha­tározzuk azt a szükséges víz- mennyiséget is, amelyre a vegyszerek kiszórásakor szükség van. Ezzel ugyanis Dr. Kaptás Tibor laborató­riumvezető: — Munkánkban egyre inkább előtérbe kerül a biológiai védekezés... a védekezésre szánt anyag csak a növényre kerül és nem jut belőle a levegőbe, illetve a talajra, amely kör­nyezetkímélő, takarékos és hatékony eljárás is. Mun­kánkban egyre inkább elő­térbe kerül az úgynevezett biológiai védekezés. Erre a szőlő állati kártevői ellen van szükség. Alapja a pon­tos előrejelzés, vagyis, hogy ismerjük főleg a rovarok biológiai tulajdonságait és meghatározzuk a védekezés optimális idejét. Vannak már sikeres próbálkozásaink szin­tetikus hormonok alkalma­zására is. Vizsgáljuk a sző­lőkben károsító gyomok ösz- szeté telét és rendszeresen kiválasztjuk ezekhez az ir­táshoz szükséges szereket. Az állomás szoros kapcso­latban van megyénk szőlő- termelő gazdaságaival, de az általuk kidolgozott komplex védekezési módszert az or­szág más részein is ismerik és alkalmazzák. — Minden évben bemu­tatjuk a gazdaságoknak, az üzemi szakembereknek az újabb gyakorlati fejlesztési eredményeinket — mondja Rüll Gusztáv főmérnök. — Ezek gyors elterjesztésére rendszeresen kiadványokat teszünk közzé. A változó közgazdasági feltételek az üzemeket egyre inkább arra kényszerítik, hogy az olcsóbb szer- és energiatakarékos technológiákat alkalmazzák a szőlővédelemben. Ez a jö­vő útja, mélynek már van­nak eredményei. A gazdasá­gok útmutatásaink alapján eljutottak oda, hogy az évi • 16 permetezést 10—11-re csökkentették. Bebizonyítot­tuk, hogy kevesebb perme­tezéssel is lehet eredménye­sen védekezni, az általunk kidolgozott technológiával, csökkentve ezáltal a terme­lési költségeket. Nagyüzemi kísérleteink, melyeket Osto­roson, Egerszalókon, Marka- zon és Abasáron folytattunk, beigazolták törekvéseink he­lyességét a szőlővédelemben. A további célunk az, hogy a 10—11 permetezést 7—8-ra csökkentsük, pontos előre­jelzéssel a permetlé egyen­letesebb kijuttatásával, gaz­daságosan ! Mentusz Károly A megyei tanács vb tárgyalta Napirenden: a tűzvédelmi helyzet A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága — talán még ismeretes kedves olvasóink előtt — tavaly ilyenkor egyebek mellett szűkebb ha­zánk tűzvédelmi helyzetének további javításáról is hatá­rozott. Vajon mennyit ér e hatá­rozat, egy esztendő múltán milyenek a tapasztalatok? Nos, több más mellett teg­nap erre válaszoltak a me­gyeházán. Ahogyan a vb elé került jelentésből kitűnt: tűzoltóságaink iparkodtak komolyan venni a kijelölt feladatokat. Hiszen — re­méljük, hogy nem unalmas a néhány számadat emlege­tése — csupán az idei év háromnegyedében 512 ellen­őrzést végeztek a tűzvédelmi hatóságok s az önkéntes, il­letve a vállalati testületek újabb 174 esetben segítették ezt a munkát. A különféle körleveleken, intézkedéseken, a napi propagandán túl 120 konzultációt s 4500 résztve­vőnek összesen 80 előadást rendeztek a kötelező előírá­sok betartására, a károk megelőzésére. Kétségtelen eredmény, hogy ritkább már a gyerme­ki játékból^ a tiltott helyen használt nyílt lángból, illetve a szabadban való felelőtlen tüzelésből, vagy éppenséggel az építési hiányosságokból keletkező tűz, ám a koráb. binál több bajt okoz a köny- nyelműen kezelt elektromos áram, a nem körültekintő dohányzás, az öngyülladás, sőt a gyújtogatás is. Sajnos, a legnagyobb igye­kezet ellenére is 300 tűzről érkezett hír — pontosan eny- nyit jegyeztek fel a tavalyi hasonló időszakban — s az előzőnél nagyobb, több mint háromszoros az anyagi kár. A 21,8 milliós összegből egyedül a nagyrédei hűtőház 14 millió forintosnál több ér­tékű kárral „részesedik”. Ugyanekkor — ha kevesebb is a személyi sérülés — me. gyénkben a halálesetek szá­ma 8-ra nőtt. A mentőtűzvédelem hatá­rozott fejlesztése — az új megyei laktanya, az önkén­tesek támogatása — ellenére is jócskán maradtak gondok. A műszaki-technikai felsze­reltség további javításra szo­rulna. A községi egyesületek, illetve az önkéntes egységek számára biztosított anyagi segítséget illetően megyénk az utolsó előtti helyen áll ma is. Nehezíti a helyzetet, hogy több szövetkezet fi­gyelmen kívül hagyja Ígére­tét, sem a saját állomány kialakításáról, sem pedig a vállalt összegek átutalásáról nem gondoskodik. Nyilvánvaló hát, hogy to­vábbra is keresni kell a fej­lődés lehetőségeit, s még na­gyobb felelősséggel végezni a rendkívül fontos munkát. Mert a tűz — ugye tudjuk? — nem játék... (gyóni) Befejezték a téli felkészülést Több és jobb szén Visontáról A Mátraalji Szénbányák Thorez bányaüzemében be­fejezték a téli felkészülést: biztonságossá tették a bá­nyamezőt behálózó mintegy 15 kilométer hosszú útvona­lat és a mintegy hetven ki­lométer hosszú gumihevede­res szállítószalagot, a Gaga­rin Hőerőmű és a bánya kö­zötti „vérkeringés” pályáját. Pontos műszerek ellenőrzik a bányamezőn dolgozó több emelet magas gépóriások vasszerkezetének „hidegtű­rését”, ellenőrző központok­ból irányítják a munka za­vartalanságát. A Thorez bányaüzem az idén minden korábbinál több szén termelésére vállalko­zott. A visontai bányászok az év elején feladatul kap­ták, hogy az eredeti tervben előírt hétmillió tonnát 235 ezer tonnával tetézzék meg, most pedig úgy döntöttek, hogy termelési tervüket to­vábbi 105 ezer tonnával túl­teljesítik. Javult az ország legnagyobb külfejtéses bá_ nyájából kitermelt szén mi­nősége is: az előírt 1490 ka- lóriással szemben ebben az évben átlagosan és folyama­tosan 1523 kalória értékű fűtőanyagot adtak át

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom