Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. november 17., szerda Kulturális kínálat, minden mennyiségben Látogatóban a verpeléti helyőrségi művelődési otthonban Az épület vonzó küllemű, tágas, szemet gyönyörködtető, a berendezés ízléses, a kor követelményeinek megfelelő. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy vendégvonzó. A verpeléti helyőrségi művelődési otthon jó lenne egy kisebb város kulturális centrumának is. Ottjártunkkor arra kerestünk választ, hogy a népművelők miként élnek ezekkel a kedvező lehetőségekkel. Változatos programsorozat A könyvtárosi, illetve a közművelődési teendőket Bódémé Csongrádi Anna népművelő-könyvtáros szakos szakember látja el, aki 18 esztendeje él a községben. — Alapvető feladatunk az, hogy — szakszerű kifejezéssel élve — a hivatásos állomány, azaz a tisztek és a tiszthelyettesek művelődéséről gondoskodjunk. Természetesen törődünk családtagjaikkal is. Rendelkezésükre áll a majd hétezer kötetes bibliotéka, ebből a gazdag anyagból mindenki kiválaszthatja a neki leginkább tetszőt, a számára legkedvesebb, legérdekesebb kiadványokat. Havonta egyszer politikai jellegű tájékoztatók hangzanak el. Az előadók kitűnően felkészültek, s mondandójukat színesen, érdekesen, sokrétűen tálalják. Hasonló jellegűek a politikai fórumok is, ilyenkor azonban mód adódik a tartalmas vitákra is. Népszerűek a művelődési délutánok. Nyaranta kirándulásokat ajánlunk. Az idén például , jártunk az Egri Dohánygyárban, s megtekintettük a Tisza II. vízlépcsőt is. Arra törekszünk, hogy kellemes ki- kapcsolódást biztosítsunk. Épp ezért nem maradnak el a szellemi vetélkedők s a játékos ismeretgyarapítás különböző formái sem. Nálunk találkoznak a nyugdíjas-, a gyermek-, a horgász-, az autósklub tagjai, s itt dolgoznak a fotózás szerelmesei is. ötletgazdagság Csak elismeréssel szólhatunk arról, hogy keresik az új, a korábbiaknál hatékonyabb, megnyerő módszereket. Ezekből idézünk most egy legújabb keletűt. — Számoltunk a szabad szombatokkal, a megnövekedett szabad idővel, ezért a vasárnap délutánokra invitáljuk az embereket. Ezek komplex jellegűek, azaz a sportkedvelők sakkozhatnak, pingpongozhatnak, a többiek szellemi versengésben vehetnek részt. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nincs tülekedés. Először senki sem jött, később egy családot fogadtunk, s már az is eredmény, hogy legutóbb négyen voltak itt. Természetesen nem keseredtünk el, hiszen ezt a kínálatot is meg kell szokni, épp ezért bízunk abban, hogy idővel mind többen figyelnek rá. A község érdekében Sokan megirigyelhetnék Verpelét közművelődési helyzetét. Ezen a településen ugyanis bőséges a választék, hiszen tevékenykedik a falusi könyvtár és a művelődési ház is. Ráadásul ez az intézmény is gondol a lakosság szórakoztatására. — Rendszeresek az úgynevezett nyílt napok. A különböző színházi rendezvényekre várjuk a helybelieket is. Általában a Népszínház művészei jönnek hozzánk, többnyire gyermekelőadásokkal. Mi tagadás: nincs közelharc a jegyekért, de hát a kínálat sem mindig az igazi. Az emberke című produkció például — épp színvonaltalan- sága miatt — majdhogy kudarcba fulladt. Reméljük, legközelebb nem csalódunk majd, s az Árgyélus királyfi köztetszést arat a kicsik körében. A fiatalokat egyébként zenés, táncos programokra is hívjuk. Filmvetítéseink is nyilvánosak, de nem vagyunk premier mozi, így aztán meglehetősen lanyha ®* az érdeklődés. Jó kapcsolat formálódott a pedagógusokkal. Megértettük sajátos gondjaikat, épp ezért kívánságaik alapján szombatonként elfoglaltságot ajánlunk a tanulóknak. Ügy vélem szükség van erre, s a szülők is örülnek a segítségnek. Ezt a kezdeményezést később is folytatjuk, bízva a sikerben. Jó úton Ha mérleget készítünk a helyőrségi művelődési otthon tevékenységéről, akkor az összkép feltétlenül kedvező. Érthető is, hiszen az itt dolgozók nemcsak sajátos feladataikat látják el maradéktalanul, hanem figyelembe veszik a település igényeit, érdekeit is. A kéréseket szívesen teljesítik, ráadásul változatos ajánlatlistával jelentkeznek, holott ez nem lenne kötelességük. A tiszteletreméltó alapállást így magyarázza a lelkes fiatalasszony. — Egy vérbeli népművelő nem elégedhet meg a rendelkezések szabta tennivalók elvégzésével. Ha ad magára valamit — azt hiszem, a legtöbben ilyenek vagyunk — akkor minden réteggel és korosztállyal törődik, minden mennyiségben kínálva a hasznos időtöltést, a szellemi gyarapodást szolgáló programokat. Mennyire igaz ... Pécá István Tudnivaló felvételizőknek Az érettségi és az egyetemi felvételi vizsga új rendje az idén a szakközépiskolák 7 szakán és a Bányaipari Aknászképző Technikumban lépett életbe. A szakközépiskolák többi nappali szakán és a gimnáziumokban 1983. január 1-től érvényes az új szabályozás, amelyet a Házi jogtanácsadó ismét kapható külön- kiadványa részletesen ismertet. A kiadvány felsorolja az érettségi Vizsga tárgyait és formáit, tudnivalókat közöl érettségi felvételi vizsgákról, tájékoztat arról, hogy milyen ismeretekre van szükség magyar nyelvből és irodalomból, mit kérdezhetnek történelemből, milyen feladatokat kell megoldani a matematikaírásbelin, mi. a vizsga anyaga idegen nyelvből, és lehet-e használni a vizsgákon zsebszámolót. A felvételi vizsgákkal kapcsolatosan a kiadvány választ ad arra, hogyan befolyásolják a középiskolai tanulmányi eredmények a pontszámot, hány pontot hozhat össze egy tanuló, miből tevődik össze a felvételi összpontszám. A füzet melléklete tartalmazza a szak- középiskolák tanulóinak hozott pontszámát adó tárgyak, az érettségi vizsgatárgyak és a szakirányú felsőoktatási intézmények jegyzékét. A különkiadvány a Házi jogtanácsadó olvasószolgálatánál (VII. Thököly út 21. sz.) naponta 10—18 óra között vásárolható meg. (MTI) Kodályhangversenyek Latin-Amerikából is érkeznek hírek Kodály Zoltán zsületésének 100. évfordulójához kapcsolódó ünnepi rendezvényekről. A bo- gotai Filharmónikusok Zenekara nagy sikerű koncerttel emlékezett meg a zeneköltőről. Méltatták Kodály’ munkásságát, majd a zenekar előadta a Háry János szvitet. Az uruguayi Oktatási és Kulturális Minisztérium szervezésében az Országos Kamarazenekar többek között a Marosszéki táncokat adta elő. Mindkét helyen Kodály-emlékkiállítás nyílt meg. Levelező tagozat Tisztelt Tanár Ür! Bevallom, kissé nehezményezem, hogy Károly nevű gyermekemnek a tegnapi napon közepes érdemjegyet adott technikai gyakorlatokból. A kicsiny tutaj, amely az osztályzás tárgya volt, a tankönyv megfelelő rajzai és adatai alapján készült. Ezt meggyőződéssel állíthatom, mert a tutajt én készítettem. Kérem az érdemjegy felülvizsgálatát. Maradok tisztelettel: Harapu Kálmán oki. mérnök Tisztelt Szülő Ür! Nagyon sajnálom, de ki kell jelentenem, hogy a tutaj csak hármas osztályzatot érdemelt. Szívesen megmutatom önnek összehasonlítás végett a Kompolt és a Polevácz apukák tutajait. Rögtön észlelni fogja saját alkotásán az elemek és a méretek hiányosságait. Kérem, az új feladat elkészítésénél, amely a „malom mosószeres flakonból” elnevezést viseli, több figyelmet tanúsítson a megadott szempontok iránt. Tisztelettel: Szigó Ruben techn. tan. Kedves Tanár Űr! Elismerem, hogy bizonyos hibák becsúszhattak a tutajnál, de a malomra adott kettest nehezen tudom megérteni. Talán a flakon kiválasztásánál hibáztam? Vagy a parafadugó nagysága... ? Most néhány napig szabadságon vagyok, talán sikerül ez idő alatt a malom elméleti problémáit tisztázni. Tisztelettel: Harapu Kálmán mérnök Tisztelt Harapu Apuka! Több igyekezet és több figye- „ lem meghozza az eredményt. A malomnál a kerék, azaz a parafadugó központosítása szenvedett csorbát. Kérem, hogy az ejtőernyő készítésénél jobban ügyeljen erre, és persze az anyag kiválasztására. Üdvözlöm: Szigó Ruben tanár Kedves Tanító Bácsi! Ne tessék haragudni, de azért nem küldtem be kisfiámmal az ejtőernyőt, mert nem sikerült megtalálnom a megfelelő anyagot. Ezen a héten még járom a boltokat, de hétfőre már készen leszek, biztos. Minden jót! H. Kálmán Kedves Apuka! A határidőket be kell tartani! Az életben sem fogja majd más megcsinálni helyetted a feladataidat. Most mindenesetre beírok egy fekete pontot a naplóba, figyelmeztetésül. Szervusz Szigó Ruben Tanító bácsi, kérem, csak lenvásznat találtam, és nem tudom, hogy az jó lesz-e? Meg hogy a cérnával a szélén végig kell-e varrni, vagy ragasztással, ezt nem értem. Bocsánatot kérek a késésért, és kérdezem, hogy a fekete pontot hogy lehet kijavítani? Kezitcsókolom Kálmán Kedves Kálmánka! Ha figyelmesen elolvastad volna a könyvet, és nem a feleségeden meg a pénzszerzésen jártatnád folyton az eszedet, Szikszai Károly illusztrációja már réges-régen készen lennél az ejtőernyővel. Ezért a hanyagságért és fegyelmezetlenségért megérdemled az elégtelent. Es javaslom, hogy szedd össze magad, különben az év végén baj lesz. Ruben bácsi Tisztelt Tanár Űr! Ezúton értesítem, hogy édesapám, Harapu Kálmán az újabb határidőre sem készítette el a feladatomat. Tegnap ugyanis ' megette az ejtőernyő elkészítéséhez szükséges anyag- és cérnamennyiséget. Kérem a fentiek figyelembevételét, és édesapám felmentését a technikai gyakorlatok nevezetű tantárgy alól. Maradok kiváló tisztelettel: Harapu Károly IV. a. Nógrádi Gábor Merev nyelvtani szabályok helyett Középpontban az anyanyelvi oktatás Csak bele kell pillantani a neveléstörténet könyveibe: még nem volt olyan oktatási reform az első átfogó magyar tanügyi szabályzat, az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationis óta, amely ne tűzte volna ki célul az anyanyelv iskolai tanításának megújítását, legalábbis hatékonyabbá tételét. A korszerűsítés jegyében fogant tantervi, tantárgyi és módszertani változtatások viszont egyetlen korban sem hozták meg a kívánt eredményt, ezért szinte rendszeresen napirenden kellett tartani az anyanyelvi képzés fejlesztését. A napjaink iskoláiban folyó anyanyelvi oktatás mégis lényegesen különbözik az előzményektől. Még néhány évtizeddel ezelőtt is a merev nyelvtani szabályok besuly- kolása uralta a nyelvtanórákat minden iskolatípusban. A vaskalapos tanítási módszer azonban többnyire elidegenítette a diákokat a nyelvtantól, talán még a nyelvtől is, és a „rideg” tanítás semmiképp sem járult hozzá a tanulók közlési vágyának fölkeltéséhez, kifejezőképességük gyarapításához. Már egy nemzedék tanúsíthatja idestova, hogy az élettől idegen, öncélú grammatizálás általában nem jellemző a mai nyelvtanításra. Persze kivételek, azaz a nyelvi szabályok „ledarálásánál” és számonkérésénél megrekedt tanárok még akadhatnak és vannak is, de számuk egyre csökken, mert a nyelvtanítás ma már más elvek alapján szerveződik, mint korábban. Most mindenekelőtt a nyelvi készségek fejlesztése áll a középpontban, aminek sikeréhez természetesen a nyelvtani ismeretek, például a szabályok nélkülözhetetlenek, de csupán eszközjelleggel. Kényes ponthoz érkeztünk el ezzel a gondolattal, mert ma is vannak, akik a készségfejlesztés és a nyelvi ismeretek viszonyát egyoldalúan értelmezik. Pedagógusok is, az iskolán kívül állók is. Némelyek konokul kitartanak a leíró nyelvtani ismeretek kizárólagos közvetítése mellett, egyedül a szabályok pontos elsajátíttatására esküsznek, mások viszont teljesen száműznék a nyelvtan paragrafusait, és a rendszerbe foglalt tudnivalókkal a kötetlen csevegést, a játékos tanórai foglalkozásokat állítják szembe. Fölösleges volna e helyütt részletes szakmai fejtegetésekbe bocsátkozni a két álláspontról. Anélkül is köny- nyű belátni, hgoy a végletes nézetekkel a pedagógiában is csínján kell bánni. Valójában józan mérlegelésre, vagyis az ismereti, illetve a gyakorlati célzatú nyelvi nevelés ötvözésére van szükség. Kár volna elfeledni, hogy a nyelvről, mint a gondolatközlés eszközéről — épp a gyakorlat érdekében — sok mindent szükséges tudni, mert a nyelvi kultúra végeredményben mindennemű ismeret megszerzésének az alapja. Ennek jelentőségét a társadalom soha nem érezte annyira, mint éppen napjainkban, és éppen a nehézségek miatt került a társadalmi érdeklődés középpontjába az anyanyelvi oktatás. Egész világosan szólva: a művelődési hátrányban levő tanulókról van szó, az ő tanulási esélyegyenlőségük megteremtéséről. Tüzetes szociológiai vizsgálatok nélkül is közismert, hogy a mostani iskolások nem kis része — zömük munkás- és parasztgyerek — kulturális hátránnyal érkezik az általános iskola első osztályába. Legtöbbször azért, mert szüleik nem tudnak akkora segítséget adni „nekik a tanulásban, mint másoknak például az értelmiségi környezet, továbbá a művelődési igények fölkeltésében is kisebb ösztönzést kapnak otthon, ennélfogva a nyelvhasználatuk is gyakran pallérozatlan. Ingerszegény környezetben rejtve marad a gyerek természetes közlési hajlama: beszédkészsége — amit ma divatos szóval kommunikációs képességnek hívunk — visszamarad a fejlődésben, gondolkodása is megreked, és e három tényező veti vissza őt az iskolai tanulmányok során. Nyitott iskolarendszerünk ugyanis önmagában még nem teremt mindenki számára egyenlő tanulási esélyeket, ehhez az is szükséges, hogy minden tanulónak egyformán elérhető tanulási feltételeket nyújtsunk — intézményesen is. Az indulási hátrányok megszüntetése ily módon nem egyszerű pedagógiai tennivaló, hanem jóval több annál: elsőrendű társadalmi-politikai kötelesség. Ezért hangsúlyozza az iskolai anyanyelvi oktatás korszerűsítésének jelentőségét az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állás- foglalása is. Hasonlóképpen sürgős teendő a felnőttek nyelvi műveltségének gyarapítása. Nemrég még nemzedékek nőttek föl és kapcsolódtak be a közéletbe megfelelő anyanyelvi kultúra nélkül. A felnőtek köreire irányuló nyelvi ismeretterjesztésre nagy szükség van, hiszen a szocialista demokrácia ki- szélesítése nem képzelhető el az önmagukat kifejezni tudó emberek sokasága nélkül. Baj volna, ha az iskola nem találna társakra az anyanyelvi műveltség fejlesztésében. Igaz, a munka dandárja minden körülmények között az oktatási intézményekre hárul, de a társadalmi szervezetek, intézmények és a családok sem maradhatnak közömbösek e tekintetben. A tanulók pedig nem ülhetnek ölbe tett kézzel, mert önámítás, hiú ábránd azt hinni, hogy műveltséget szerezni erőfeszítés nélkül is lehet. P. Kovács Imre Tanácskozás A munka és nevelés kölcsönhatásáról kezdődött kedden háromnapos nemzetközi tanácskozás az Országos Pedagógiai Intézetben. Az UNESCO délkelet-európai nevelésügyi együttműködés szakértői tanácsának harmadik ülésén Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország és a nevelésről Románia nevelésügyi szakértői vesznek részt. A konferenciát Salgó Lászlóné, a magyar UNESCO bizottság főtitkára nyitotta meg. Az UNESCO 1974-es párizsi, és az 1976-os Nairobiban megtartott közgyűlése fogadta el a délkelet-európai nevelésügyi együttműködés létrehozását.
