Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-14 / 268. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 14., vasárnap 3 Az MSZMP Központi Bi­zottsága minapi ^ülésének napirendjén szereplő két té­ma — a nemzetközi helyzet elemzése, valamint szocialis­ta társadalmunk olyan fon­tos tényezője, mint a szocia­lista demokratizmus, a vá­lasztási rendszer továbbfej­lesztése — nincs szoros össze­függésben egymással. Mégis e témák együttes tárgyalása arra utal: pártunk a nem­zetközi légkör érezhető rom­lása, s az ennek következté­ben nehezebbé vált külső körülmények ellenére is kö­vetkezetesen folytatni kíván­ja ország- és társadalomépí­tő programját. Pártunk bízik abban, hogy a negatív jelen­ségek ellenére megvan a le­hetőség a konfrontációktól mentes, a bizalmon és az együttműködésen alapuló po­litikai párbeszédhez való visszatérésre. A jövőbe tekintve a pozi­tív változások lehetőségét is számba veszi a Központi Bi­zottság elemzése. Egyidejű­leg azonban reálisan számol a mai világban ható veszé­lyekkel és negatív irányza­tokkal. Az értékelésből ki­csendül: a világpolitika ne­gatívan ható tényezői mellett figyelembe kell venni: az elvakult, háborús politikai, irányvonallal szemben mind többen vannak azok, akik érdekeltek a háborús fenye­getéselhárításában, a kelet— nyugati kapcsolatok törté­nelmi periódusában elért eredmények megőrzésében. Az elmúlt időszak esemé­nyeiből a Központi Bizottság azt a következtetést vonta le, bogy az imperializmus szélsőséges köreinek törekvé­sei továbbra is kedvezőtle­nül befolyásolják a nemzet­közi helyzetet. Ebben az idő­szakban fogalmazódott meg Washingtonban a Szovjet­unióval, az egész szocialista világrendszerrel való globális katonai, politikai, diplomá­ciai, gazdasági és természe­tesen ideológiai szembenállás stratégiája. A gyakorlatban ez az amerikai rakéták Nyu- gat-Európába telepítésének előkészítésében, valamint a szovjetellenes gazdasági em­bargó meghirdetésében nyil­vánul meg. Nem választha­tó él ettől az a Lengyelor- szág-ellenes amerikai kam­pány sem, amely nem csu­pán az ország gazdasági és társadalmi kibontakozását nehezíti meg, hanem negatív hatással van a héten folyta­tódott madridi európai biz­tonsági és együttműködési találkozóra is. Az Európán kívüli térség egyik legsúlyosabb konflik­tusa szintén a Nyugat reak­ciós körei globális támadásá­nak következménye: Izrael Libanon elleni agressziója, s az ennek következtében Nyugat-Bejrútban lezajlott tömegmészárlás, amelynek védtelen polgári lakosok es­tek áldozatául, közvetett módon Izrael első számú ka­tonai és pénzügyi támasza Washington számlájára íran­dó. Az imperializmus világha­talmi, katonai erőfölényre tö­rekvése, azok a kísérletek, amelyekkel saját politikai érdekeikre hivatkozással be­avatkoznak más népek bel- ügyeibe, valamint a protek­cionista, korlátozó gazdasági intézkedések nem kizáróla­gos jellemzői a mai nemzet­közi helyzetnek. A Közpon­ti Bizottság értékelése sze­rint a nemzetközi helyzet sta­bilitására jótékonyan ható tényező, hogy továbbra is je­len van és hat a világhábo­rú elkerülésében, a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok közötti együttműkö­désben meglevő kölcsönös érdekeltség. Pregnáns és egyértelmű jele ennek az a hatalmas, Nyugat-Európából kiinduló, a békemozgalma­kat tömörítő és aktivizáló hullám, amelyek nem csu­pán az „öreg kontinensen”, hanem immáron az óceánon túl is éreztetik hatásukat: az Egyesült Államokon belül is nő azoknak a politikusok­nak a száma, akik aggódva tekintenek, s ha kell aktívan is fellépnek a konfrontáció végletes kiélezése ellen. A világpolitikában ható nyugtalanító, bizonytalansági tényezőkkel szemben meg­nyugtató a Szovjetuniónak évtizedek óta folytatott kö­vetkezetes, kiszámítható po­litikája, amelyen vörös fo­nalként húzódik végig a rea­litásérzék, valamint a béke­akarat. E politikai irányvo­nalból adódó konkrét lépé­sek, s a mögöttük lévő reá­lis erő a biztosíték arra, hogy e külpolitikai célkitű­zései a jövőben is megvaló­suljanak. Magától érthetődő, — s ezt az utóbbi hetekben Moszkvában a legmagasabb szinten is kifejtették —, hogy a Szovjetunió nem engedi a kialakult katonai erőviszo­nyok megbontását. Az ország katonai potenciálját erősítő in­tézkedések mellett a Szov­jetunió továbbra is azt vallja: éppen a kiélezett nemzetközi helyzetben kell megsokszo­rozni a béke megóvására, a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítására, az enyhülés és a biztonság erősítésére, szolgáló erőfeszítéseket. Ha­sonló szellemben tett kezde­ményezéseket különböző nemzetközi fórumok, leg­utóbb pedig- az ENSZ színe előtt is, ahol ünnepélyesen lemondott a nukleáris fegy­ver elsőkénti bevezetéséről — sajnos, mindmáig egyol­dalúan. Ezen a héten, ami­kor Leonyid Brezsnyev halá­lával a fent említett célok hosszú időn át legkiemelke­dőbb képviselője, az SZKP és a szovjet állam első em­bere távozott az élők sorá­ból, helyénvaló idézni azt a véleményét, hogy tevékeny­ségével nem személyes poli­tikát valósított meg, hanem olyat, amelyet a szovjet tár­sadalom szocialista jellege eleve ilyennek határoz meg. Hazánk, a béke sorsáért a legnagyobb felelősséget hor­dozó szocialista nagyhatalom szövetségeseként, valamennyi szocialista országgal együtt továbbra is azt az álláspon­tot vallja, hogy a vitás kér­déseket tárgyalások útján kell megoldani. Mint a Köz­ponti Bizottság megállapí­totta: ez a közös szándék, következetes törekvés nyil­vánult meg a Varsó Szerző­dés külügyminiszteri bizott­ságának októberi, moszkvai ülésén is. A kedvezőtlenebb nemzetközi, világgazdasági helyzetben pártunk és kor­mányunk természetesen meg­különböztetett fontosságot tulajdonít a szövetségeseink­kel kialakult kapcsolatok to­vábbi erősítésének. A Köz­ponti Bizottság ugyanakkor rámutatott, hogy ez nem azonos a befelé fordulással, s országunk továbbra is tö­rekedni fog az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alap­ján folytatott politikai, gaz­dasági és egyéb kapcsolatok fejlesztésére a tőkés orszá­gokkal is. A Központi Bi­zottság értékeléséből egyér­telműen kicsendül: az élező­dő nemzetközi helyzet veszé­lyével szemben az egyetlen alternatíva az ésszerű pár­beszéd. (KS) Rigó Ferencné megmunkáláshoz késziti elő a A leendő fogasokat Klsslst- faanyagot vánné csiszolja Negyvenezer a kereskedelem igénye Vállfák szállítás előtt a keresett cikkből, a ruhaszárítóból, (Fotó: Szabó Sándor) melyet Deme Istvánná ellenőriz Vellal Ferencné és a nyers széklábak. Ezek­ből százezret gyártanak Vállfa, székláb Rózsa­szentmártonból Több mint 10 éve annak, hogy Rózsaszent- mártonban telephelyet létesített a pester­zsébeti Bútor- és Faipari Szövetkezet. Mint­egy ezer köbméter keményfából — amely­nek nagy részét a Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság szállítja — ruhafogaso­kat, szárítókat, széklábakat készítenek az itt dolgozó asszonyok. A folyamatos fejlő­désben levő szövetkezet termelési terve az idén 15,5 millió forint. A LEGTÖBB BETEG: FEBRUÁRTÓL MÁJUSIG A táppénzes helyzet és a munkamorál A táppénzes helyzet rendszeres vizsgálata egy sor fon­tos kérdésre adhat választ. Így többek között az aktív keresők egészségi állapotát, a munkakörülmények ala­kulását, az egészségügyi kultúra, valamint az orvos- szakértői tevékenység színvonalát is figyelemmel kí­sérhetjük. De feleletet kaphatunk arra is, hány dolgo­zónak biztosították keresőképtelenség idejére a nyugodt gyógyulás feltételeit, s persze, megtudhatjuk, vajon mekkora veszteséget okoztak a népgazdaságnak a mun­kaképtelenséggel járó megbetegedések. Mindezek figyelembevételével jártunk utána an­nak, milyen is megyénkben a táppénzes helyzet. — Az 1981. évihez képest az idei első félévben ked­vezőtlenebbül alakult — hallhattuk dr. Szénái Júliá­tól, a SZOT Társadalombiz­tosítási Főigazgatósága Heves megyei Igazgatóságának el­lenőrző főorvosától. — A ki­utalt keresőképtelenségi na­pok száma, illetve a táppén­zes arány főleg február­március—április—májusban volt igen magas. Területi megoszlás szerint az egri megyei és a hevesi rendelő- intézet körzetében emelke­dést, Hatvanban mérsékelt növekedést, Gyöngyösön vi­szont csökkenést mutathat­tunk ki. A gyermekápolási táppénz az egészhez viszo­nyítva nem változott. Ez persze, jórészt függ a népe­sedéstől is. — A legtöbben arra va­gyunk kíváncsiak, mi az oka ' a tavaszi hónapokban bekö­vetkezett ugrásszerű emel­kedésnek? — kérdeztük dr. Bükkerdő Pál megyei főor­vostól. — A fő okot a hurutos felsőlégúti megbetegedések jelentették — válaszolt. — Számuk áprilisban ugrott meg és májusban tetőzött. A KÖJÁL vírusvizsgálatai alapján megállapítottuk, hogy a szokásosnál rosszabb lefolyásúak voltak ezek a betegségek, sok volt közülük a túlságosan elhúzódó, akár a 15—20 napig is tartó. A hosszú tél, a csúszós út meg­növelte a balesetek számát is. De a táppénzek összege is nőtt, lévén január 1-től a munkába menet és az onnét jövet alatt bekövetkezett se­besülés is üzemi balesetnek számít. De az okok sorában említhetem még a munkál­tató érdektelenségét a táp­pénzes helyzet alakulásában: hiányzik a kellő ellenőrzés a részükről, nem kezdemé­nyeznek rendkívüli felülvizs­gálatokat. Az is előfordul, hogy maga a munkahely, il­letve a munkakör nem felel meg a dolgozó egészségi ál­lapotának. Szólni kell a re­habilitáció hiányáról, illetve annak elégtelen voltáról is. Vagy arról a dologról, hogy az orvos ugyan javasolhatja a táppénz megvonását, de a döntési jogkör ebben a vál­lalatot illeti meg. — A területenkénti eltéré­sek mivel hozhatók össze­függésbe? — Mindenekelőtt az adott terület iparának jellegzetes­ségeivel, ezen belül a mun­kamorállal, a munkafegye­lemmel. A táppénzesek ará­nya az előző év hasonló idő­szakához viszonyítva lénye­gesen magasabb a bánya-, a vas-, a nyomda-, az élelmi­szer- és az építőiparban. Gyöngyös körzetében például a korábbi évekhez képest 6—7 ezer keresőképtelenségi nappal kevesebbet utaltak ki. Ez többek között azzal magyarázható, hogy ott vég­zik legjobban a megyében az orvosszakértői munkát. A leggyengébb ez a tevékeny­ség viszont Hevesen. — A táppénzzel kapcsolat­ban tudjuk, van lehetőség visszaélésekre is. Talán eb­ben is kedvezőtlenebbre for­dult a kép? — Szó sincs róla — adta meg a feleletet Németh Jó­zsef, a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság he­lyettes igazgatója. — Évek óta gondosan figyelemmel kísérjük, általában nem nagy az arány. 1980-ban pél­dául 18, tavaly pedig 13 eset­ben merült fel gyanú. Ez utóbbiaknál tizenkétszer az történt, hogy illetéktelenül meghosszabbították a kere­sőképtelenség időtartamát az adatlapon. Egy alkalommal meg útiköltséget próbált va­laki megtéríttetni magának olyan napokra, amelyekre nem járt volna neki. Minden esetben feljelentést tettünk az ügyészségen, és kértük a büntetőjogi felelősségre vo­nást. Az összes kár — ha nem sikerül kiderítenünk az eseteket — nyolc és fél ezer forint lett volna. E vissza­éléseket túlnyomórészt nem anyagi előny szerzése a cél­ja, hanem a munkából való hiányzásokat kívánják egye­sek így igazolni. Évek óta egyetlen „komolyabb” ügyünk volt: egy szúcsi la­kos jutott pecsétes orvosi papírokhoz, s tizenegyszer vett fel így jogtalanul táp­pénzt. Mindez négy éven át történt, s közérdekű beje­lentés alapján indult meg vele szemben a vizsgálat. — A szakmai munka to­vábbi jobbításán túl milyen módokon javítható még a táppénzes helyzet, illetve gá­tolható meg további romlá­sa? — Főképp a szakmák me­gyebizottságai és a munka­helyi szakszervezeti szervek tehetnek sokat — összege­zett ismét dr. Szendi Júlia — Éspedig azzal, hogy rend­szeresen figyelemmel kísérik a keresőképtelenséget kivál­tó okokat. Ellenőrzik a mun­kahelyeket, és szükség ese­tén megteszik javaslataikat a munkakörülmények javítását célzó intézkedések megtéte­lére, segítik és szorgalmaz­zák a rehabilitációs tevé­kenységet, valamint a rend­kívüli vizsgálatok megtartá­sát Szalay Zoltán <1 A KB-ULÉS UTÁN és lehetősék

Next

/
Oldalképek
Tartalom