Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1982. október 2., szombat Környezetvédő beruházások rendezvénysorozata (Folytatás az 1. oldalról) szakember önálló munkakörben fogja össze ezt a tevékenységet. ' A felnémeti őrlőüzem környezetvédő munkálatairól, dr. Gyurkó László, az Országos Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Művei főmérnöke tájékoztatott Mint megtudtuk, ebben az évben várhatóan befejeződik annak a földbe süllyesztett és gátakkal megemelt tárolónak az építése, amelybe az eddig rendszertelenül tárolt talajjavító kőporőrlemény egy nedvesítő dobon át jut el. A tízmilliós beruházás felét a környezetvédelmi alapból erre a célra az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal juttatta. A technológiai rendszer lényege, hogy a szemcsék felületi nedvességet kapnak, így megszűnik a tároláskor, a vagonba, Illetve gépjármüvekre rakodáskor tapasztalt porzás. Mindenesetre, ha a szeny- nyezés nem is fog megszűnni, lényegesen csökken. Ezt a közeli bervai lakótelepen élők némi megnyugvással fogadhatják. Az öntödei Vállalat Egri Vasöntödéjében mindazt megcsinálják, amire saját erejükből futja, külön beruházásra ugyanis most nincs módjuk. Ennek ellenére számos téren fontos lépéseket tettek a dolgozók munkakörülményeinek javítására, a környezetszennyezés mérséklésére, amiben szervezési intézkedések is segítettek. Az anyagmozgatást gyakorlatilag gépesítették. Az úgynevezett porzó anyagoknál — szárított homok, ben- tonit, kőszénliszt,... — megvalósították a zárt rendszerű tárolást. Így kerülnek ezek az anyagok felhasználási helyükig. Valamennyi tároló területük betonozott A koksz korábbi, többszöri átrakásából származó porlást megszüntették, ebben az évben felújították a kúpoló- medencék pemyefogóját. Az öntvénytisztító műhelyhez tartozó szárazciklon rendszerű porleválasztót nedvesre cserélték, aminek a hatásfoka — emelte ki Kelemen Ferenc főmérnök — a korábbi hatvan százalékról 95—98 százalékosra nőtt Ezzel egyidőfoen a műhely belső légtechnikai hálózatát is felújították. A távlati elképzelés az hogy a technológiát villanyolvasztásra változtassák meg. Addig, amíg az olvasztáshoz a koksz elégetése szükséges, a füstgáz megmarad. összegzésként csak annyit a leírtakhoz: jó tudni, hogy az illetékesek is úgy érzik, a környezetvédelem folyamatos tevékenység. Budavári Sándor A KSH SZÖV Egri Számítóközpontja pályázatot hirdet szervezési- programozási osztályvezető munkakörre. Feltételek: szakirányú egyetemi vagy főiskolai „ végzettség, rendszerszervezői oklevél és a szakmában szerzett vezetői gyakorlat, idegen nyelvismeret. A pályázatot részletes szakmai önéletrajzzal az alábbi címre kérjük megküldeni: KSH SZÜV Egri Számítóközpontja, 3300 Eger, Pf. 164. Helmuth Kohl letette a hivatali esküt Kormányváltozás az NSZK-ban Follinus Könyves János, az MTI tudósítója jelenti Bonnból: A nyugatnémet parlament pénteken 256 szavazattal elfoglalta a keresztény uniópártok és a Szabaddemokrata Párt által közösen beterjesztett. úgynevezett konstruktív bizalmatlansági indítványt, s Helmut Schmidt helyére Helmut Kohlt, a Kereszténydemokrata Unió elnökét választotta meg az NSZK kancellárjának. Az indítvány ellen 235 képviselő szavazott, 4-en tartózkodtak. A 497 szavazásra jogosult képviselőből 495 járult az urnához. Kohlnak 249 szavazatra volt szüksége megválasztásához. Ezzel a szociálliberális koalíció majdnem 13 éves és a kisebbségi szociáldemokrata Helmut Schmidt a bonni parlamentben (Népújság telefotó — AP—MTI —KS) kormány pontosan kéthetes hivatali ideje után a Kohl— Genscher vezette keresztény —liberális koalíció vette át a hatalmat az NSZK-ban. Kohl közvetlenül a megválasztása után elhangzott televíziós nyilatkozatában megerősítette: 1983. március 6-án időelőtti, országos választást kell tartani. Hasonló szellemben foglalt állást Wolfgang Mischnick, az FDP parlamenti frakciójának elnöke. Karl Carstens államfő még pénteken késő délután felmentette Helmut Schmidtet és kinevezte Helmut Kohlt. Az új kancellár ezt követően a Bundestag esti ülésén letette a hivatali esküt. „PAJZS—82” Díszszemle Burgaszban SUMEN Erőt sugárzó, impozáns tábori díszszemlét tartottak pénteken Burgaszban a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek a „Pajzs—82” hadgyakorlaton részt vett csapatai, köztük a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatai. A díszszemlét megtekintette Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a Bolgár Államtanács elnöke. Ott voltak a tagállamok katonai küldöttségei, köztük a Czinege Lajos had- seregtábomok, honvédelmi miniszter által vezetett magyar delegáció. A díszszemlén Dobri Dzsurov hadse- regtábomok, bolgár nemzet- védelmi miniszter, a gyakorlat vezetője és Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsall- ja, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka mondott beszédet. Viktor Kulikov marsall elismeréssel szólt a gyakorlaton részt vett törzsek és csapatok magas fokú felkészültségéről és hangsúlyozta, hogy az egyesített fegyveres erők a jövőben is őrködnek a szocialista országok vívmányai és az egyetemes béke védelmén. A „Pajzs—82” befejezése alkalmából Todor Zsivkov Viktor Kulikov marsallnak, Anatolij Gribkov hadsereg- tábornoknak és a tagállamok honvédelmi minisztereinek, köztük Czinege Lajosnak átnyújtotta a Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulója alkalmából alapított emlékérmet. Egyidejűleg emléktárgyat adott át a gyakorlaton kiválóan helytállt katonáknak, köztük Takács András zászlósnak. Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, aki katonai küldöttség élén részt vett a „Pajzs—82” hadgyakorlaton, pénteken hazaérkezett Bulgáriából. A lengyel szakszervezetek jovoje Lengyelországban Ismét napirenden van a kérdés: mi legyen a szükségállapot bevezetésekor felfüggesztett szakszervezetekkel, hogyan alakuljon a szakszervezeti mozgalom jövője. Lévén igen fontos, s egyben kényes ügyről szó, érdemes dióhéjban áttekinteni az előzményeket. 1980. nyarán széthullott az addig látszólag egységes szakszervezeti mozgalom Lengyelországban. A nagy sztrájkhullámot lezáró nyár végi megállapodások aláírása után a Lengyel Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa (CRZZ) személyi változásokkal és különféle — meglehetősen erőtlen — kezdeményezésekkel megpróbált fennmaradni, de végleges feloszlását nem kerülhette el. Lengyelországban a szak- szervezetek tevékenysége a hetvenes években — különösen az évtized második felében — egyre inkább formálissá vált: az érdekvédelmi funkció gyakorlatilag nem érvényesült, a szakszervezetek csak rábólintottak a központi és a helyi vezetők intézkedéseire. Ez a szakszervezeti politika az akkori párt- és állami vezetés magatartásának tükre volt, amelyet 1980. augusztusa óta hivatalosan is így jellemeznek: a tömegek véleményének lekezelése, önteltség, gőg. Természetesen az CRZZ- hez tartozó szakszervezeteknek (taglétszámuk 1979-ben csaknem 13,5 millió) távolról sem minden aktivistája volt passzív. Tiltakozásaikat, figyelmeztetéseiket azonban az illetékesek jobb esetben elengedték a fülük mellett, rosszabb esetben különféle retorziókkal is éltek velük szemben. Ilyen körülmények között tudott fergeteges gyorsasággal, alig néhány hét alatt országos mozgalommá válni a „Szolidaritás,” amely az aktivitás, a lendületes cselekvés, az igazi érdekvédelem jelszavával jött létre. Taglétszáma néhány hónap alatt meghaladta a kilencmilliót. Munkások és értelmiségiek, párttagok és párton kívüliek hittek abban7 hogy olyan szervezet született, amelynek segítségével megszüntethe- tők a hetvenes években felgyülemlett hibák, torzulások, lehetővé válik a túlbürokratizált gazdaság megreformálása, a társadalmi igazságosság helyreállítása. A megújulás, az átfogó reformtörekvések mámorában alig akadtak olyanok, akik felfigyeltek arra, hogy mi játszódik le a kulisszák mögött. Ma már világos, hogy a tömegek egy nagyon alaposan előkészített, és a szocialista országok ellen is irányuló világpolitikai játszma szereplőivé váltak — akaratlanul. Az 1980 nyarán megalakult sztrájk-bizottságokban már ott voltak a nyugati felforgató központokkal élénk anyagi és technikai kapcsolatot tartó különféle állemellenes csoportok, köztük főként a „KOR” tagjai. Utóbbiak számára a „Szolidaritás” az ugródeszka szerepét töltötte be a legkülönfélébb politikai manipulációkhoz. Az első figyelmeztető jelzés 1980 őszén, az új szak- szervezet bejegyzésével kapcsolatban bukkant fel: a „Szolidaritás” alapszabályából kimaradt a gdanski megállapodás leglényegesebb pontja, nevezetesen az, hogy a megalakuló független, önigazgató szakszervezetek tiszteletben tartják az ország alkotmányos rendjét, a párt vezető szerepét az állam életében, és nem törekednek arra, hogy politikai párt szerepét játsszák. A bejegyzésre végül is 1980. novemberében került sor, mégpedig kompromisszumos formában. A „Szolidaritás” — amely akkorra már kiépítette országos hálózatát — általános sztrájkkal fenyegetőzött, ha a szervezet törvényesítése elmarad. így született az a meglehetősen fonák megoldás, hogy az említett lényeges pontokat függelékben csatolták a szak- szervezet alapszabályához. A szervezet — amelyben mindinkább a szélsőségesek, a szocialistaellenes erők szava lett a döntő — . később valóban úgy kezelte az alapvető politikai kikötéseket, mint a szabályzatról bármikor levágható függeléket. A demagóg és igen célratörő propaganda nyomán egyre inkább elmérgesedett a légkör: széles körben kialakult az a hamis tudat, amelyben egyfelől a „gonosz” hatalommal szemben a „jó, az igazságos” szakszervezet állt. Sztrájk sztrájkot, konfliktus konfliktust követett —( Külpolitikai kommentárunk }— Blackpool: W ígéretek balról A POLGÁRI DEMOKRÁCIA játékszabályai szerint az ellenzékben tett ígéretek mindig viszonylagos értékűek, ezért fenntartással kezelendők. Nincs ez másként Nagy-Britanniában sem, ahol az éppen ellenzékben levő Munkáspárt a héten tartotta idei országos kongresszusát. A blackpooli tanácskozást mégis rendkívüli figyelem övezte otthon és külföldön egyaránt. Lassan, de biztosan kopik ugyanis a konzervatív kormánynak a Falkland-válság ürügyén kialakított nimbusza. Szélesedőben van viszont az elégedetlenség a gazdasági helyzet, a fokozódó létbizonytalanság miatt. Blackpoolban azonban kétségkívül vonzó programot kínáltak. Az egyik határozat a csaknem négymilliós (14 százalékos) munkanélküliség felszámolását jelölte meg a következő munkáspárti kormány fő feladataként az állami beavatkozás és tervezés bővítésével. A Labour-párt síkraszállt a toryk szakszervezetellenes törvényeinek eltörléséért. Látványosan elítélte a jelenlegi kormány politikáját a kongresszuson egyébként megerősödött Michael Foot pártvezér, aki a „thatcherizmust” halálos fenyegetésnek minősítette Nagy-Britanniára nézve. EUROPA TÖBBI ORSZÁGÁBÓL nézve azonban a „thatcherizmus” többet jelent a brit bel- és gazdaságpolitikában végbement változásoknál. • Külföldön számon tartják azt is, hogy London az USA talán leghűségesebb NATO-szövetségesévé vált — a transzeurópai gázvezeték ügyében támadt vitáktól eltekintve. Brit földre is szánnak az amerikaiak a szárnyasrakétákból, s a következő években az USA hadiiparának hozzájárulásával kívánják korszerűsíteni az önálló brit atomütőerőt. Blackpoolban azonban határozatban mondták ki: munkáspárti kormány hatalomra kerülése esetén egyoldalúan és feltétel nélkül felszámolják Nagy-Britannia nukleáris fegyverzetét, s megszüntetik a brit területen levő amerikai támaszpontokat. E PROGRAM értékeit kár volna kétségbe vonni. Figyelmeztető jel viszont, hogy maga Foot a jövőt illetően már visszafogottabban fogalmazott. A pártvezér — középutas programot adva — kerülte a konkrét részleteket, pedig még messze van az az idő, amikor a Munkáspárttól a választási ígéretek megtartását kérhetik majd számon. Addig a polgári demokrácia játékszabályai szerint mindenért a kormányzó párt felel. Kürti Gábor — s közben egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy már régen nem szakszervezetről, hanem a tömegkkel manipuláló államellenes mozgalomról van szó. A ki- kényszerített szabad szombatok, a kisztrájkolt (s óriási inflációt előidéző) béremelések után jöttek a kifejezetten politikai akciók: a hatalom megragadása az üzemekben, a pártnak a munkahelyekről való kiszorítására tett kísérletek. 1981. őszén tartott országos kongresszusán a „Szolidaritás” nyíltan kilépett a nemzetközi porondra azzal, hogy felhívta a kelet-európai népeket a „lengyel példa” követésére. Innen már nyílegyenes út vezetett az 1981. december elején tartott rado- ml, majd a december 11— 12-én rendezett gdanski értekezlethez, amelyeken a szervezet országos vezetősége a szocialista államrenddel való végleges leszámolás programját fogadta el. A hatalom, amely az utolsó pillanatig a párbeszédre, a megegyezésre törekedett, egy fegyveres felkelés előkészületeit már nem nézhette tétlenül: december 13-ra virradó éjjel bevezették a szükségállapotot. Internálták a szocialistaellenes erők szélsőséges vezetőit, aktivistáinak egy részét, és számos egyéb szervezettel együtt felfüggesztették a szakszervezetek működését is. Az intézkedés vonatkozott — és vonatkozik — a két másik szakszervezeti tömörülésre is: az ágazati és az autonóm szakszervezetekre Az ágazatiak 1980 vége felé jöttek létre, s kezdettől fogva az vallották, hogy osztályalapon álló szakszervezetek. Nem hivatalos adatok szerint mintegy négymillió, főként idősebb munkást, alkalmazottat tömörítettek. Míg a „Szolidaritás” területi felépítésű szervezet volt, addig az ágazatiak — mint nevük is mutatja — foglalkozási ágakat képviseltek. Az ágazati szakszervezetek azonban az események menetét nem tudták befolyásolni. Még kevésbé voltak erre képesek az alig félmillió tagot számláló autonóm szakszervezetek. A szakszervezetek felfüggesztésével a vezetés egy pillanatra sem kérdőjelezte meg a szakszervezeti mozgalom létjogosultságát, sőt szükségességét. A kormány két hónappal a szükségállapot kihirdetése után közzétette és társadalmi konzultációra bocsátotta a szakszervezetek működéséről szóló irányelveket. Ezek között egyetlen olyan elv van, amelyről nincs mit konzultálni : nem lehet visszatérés sem az 1980. augusztus előtti helyzethez, sem a szükségállapot bevezetését megelőző zűrzavarhoz. A december 13-a óta eltelt több mint kilenc hónap alatt a „Szolidaritás” internált és szabadlábon lévő (bújkáló) szélsőséges vezetői, aktivistái egyértelműen bebizonyították, hogy nem hajlandók változtatni korábbi nézeteiken, céljaikon. Tevékenységük — most, amikor ismét napirenden van a szakszervezeti mozgalom jövője — természetesen ennek megfelelő megítélésben részesül. A párt és állami vezetés soha nem azonosította a „Szolidaritáshoz” tartozó tömegeket a szervezet szélsőségeseivel. A hivatalos álláspont szerint az embereknek maguknak kell dönteniük a szakszervezeti mozgalom sorsáról és jövőjéről. Mégpedig úgy. hogy nem veszik igénybe a „KOR.” a „Független Lengyelország Konföderációja” és egyéb szocialistaellenes szervezetek, csoportok „tanácsait.” (K. I.)