Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 2., szombat 3. Hogy™ továb^i a mezőgazdasági üzemek differenciálódásának tapasztalatairól tárgyalt a megyei pártbizottság Egerben Itthon és hazánk határain túl sem szorul bizonygatásra: a magyar mezőgazdaság az egyre érzékenyebb s nehezebb hazai és külgazdasági követelmények és körülmények ellenére is évek óta a világ élvonalában van. A sikereknek és az eredményeknek ha nem is egyformán, de jogos részesei megyénk termelőszövetkezetei és állami gazdaságai is. Ugyanúgy, mint azok a helyi párt- és állami testületek, amelyek — ahogyan a pártbizottság írásban és szóban vitára bocsátott jelentése, valamint a felszólalók is ezt egyaránt megerősítették — a XII. pártkongresszus, és a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozatai alapján valóban megkülönböztetett figyelemmel kísérték és sokoldalúan vizsgálták a mezőgazdaság fejlesztésével összefüggő országos és helyi feladatokat. A testületek rendszeresen foglalkoztak szövetkezeteink és állami gazdaságaink tevékenységével és gazdálkodásával, a termelőalapok helyzetével, a gazdálkodó- egységek kapcsolatrendszerével, a vezetéssel, és a szakemberellátottsággal és a háztáji, valamint a kistermelés eredményeivel és gondjaival. Az általuk hozott határozatok ma is időszerűek, végrehajtásuk folyamatosan halad. A hatékonyabb politikai munka eredményének is tekinthetjük tehát, hogy termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink termelési értéke 1981-ben kereken kétmilliárd forint volt, amelynek 74 százaléka az alap-, 26 százaléka pedig a melléktevékenységből származott. A növénytermesztésben jelentősen javult a termelés színvonala, anyagi, műszaki és biológiai megalapozottsága. A búza átlagtermése hektáromként üárjjm tonnáról négy tonnára emelkedett 1982-ben, és növekedett az összes gabonamennyiség is. A szőlő átlagtermése megközelíti az országos kétszeresét. Az állattenyésztés fejlődése differenciált1 volt és a tervezettet meghaladva nőtt. Tovább javult az üzemek műszaki, technikai ellátottsága és növekedett az élőmunka termelékenysége is. A korábbinál szervezettebb és hatékonyabb munka eredményei tették lehetővé a megye lakosságának növekvő színvonalú élelmiszer- ellátását, az exportárualapok bővítését. Lehetőségeiknek megfelelően járultak hozzá a népgazdasági célkitűzések teljesítéséhez. Magas, közepes, alacsony A fejlődés természetesen nem volt mentes az ellentmondásoktól sem. A legnagyobb gondot az üzemek közötti differenciálódás okozza. Napjainkban a differenciáltság — állapította meg a pártbizottság —, elsősorban a termelés fejlesztésének eltérő lehetőségeiben nyilvánul meg. Mivel a fejlesztés alapja döntően az1 éves gazdálkodás nyeresége, ennek alapján a Politikai Bizottság elemzési módszereit követve mezőgazdasági nagyüzemeinket Heves megyében is három csoportba célszerű sorolni az V. ötéves terv időszakában elért száz forint költségre jutó átlagos üzemi eredmény alapján. A pártbizottság véleménye szerint a magas jövedelmű kategóriába tartoznak azok a gazdaságok, amelyek száz forint termelési költségre tizenkét forintnál nagyobb nyereséget, közepes jövedelműek, amelyek hat-ti- zenkét forint közötti eredményt értek el, és alacsony jövedelműek az ennél kevesebb nyereséggel gazdálkodók. A magas" jövedelmű üzemek közé a megye közös gazdaságainak 44 százaléka (25 gazdaság) tartozik, közülük hat a kedvezőtlen adottságú. ,A mezőgazdasági- terület 40 százalékán, hektáronként alig több mint tizennyolc aranykorona földminőséggel gazdálkodnak, s az állóeszközök 50 százalékával rendelkeznek. Forgóalappal való ellátottságuk jó, a gazdaságok fele üzemviteli hitel nélkül gazdálkodott. Az összes üzemi termelési érték felét állították elő és a nyereség több mint 70 százalékát ők érték el. Kiemelkedik közülük az a hat szövetkezet, amely az utóbbi években huszonnégy forint feletti eredményességgel gazdálkodott (Heves, Márkáz, Mátraderecske, Nagyréde, Erdőtelek, Gyöngy össolymos). Az egy főre jutó jövedelmük ötvenegy- ezer forint, az egy főre jutó nyereség pedig a megyei átlagnak két és félszerese. A pártbizottság megítélése szerint a kiemelkedő eredmények elérésében döntő szerepe volt — adottságaik mellett — a vezetési színvonalnak, az átlagosnál jobb üzem- és munkaszervezésnek, az adottságokhoz is igazodó, de a jövedelmezőbb ágazatok felé orientáló termelés- szerkezet kialakításának, s nem utolsósorban a dolgozók jó munkájának. Ezek a gazdaságok rugalmasan képesek alkalmazkodni a gazdasági és pénzügyi feltételekhez, a felső- és középszintű vezetés, az üzem- és munkaszervezés, a költség- gazdálkodás színvonala magas. Üzemi belső érdekeltségi rendszerük teljesítménycentrikus. Az alacsony jövedelmű üzemekkel való segítő együttműködésre ebből az üzemkörből 12—14 termelőszövetkezet ' alkalmas. A közepes jövedelmű 16 gazdasághoz a mezőgazdasági terület egynegyede tartozik. Állóeszköz-ellátottságuk átlagos, forgóeszköz-ellátottságuk hiányos. Jellemző továbbá rájuk, hogy alap- tevékenységükön belül legnagyobb (36 százaléka) az állatenyésztés aránya. A szántóföldi növényeket általában magas színvonalon termelik, de a termelés és gazdálkodás költségei több helyen indokoltalanul magasak (Atány, Csány, Vá- mosgyörk, Tiszanána, Ostoros). A gazdaságok egy részében a melléktevékenységből származó eredmény pótolja az alaptevékenység alacsony jövedelmét (Gyön- gyösoroszi, Tarnalelesz). A pártbizottság úgy ítéli meg, hogy e csoport mezőgazda- sági nagyüzemei az adottságaikban rejlő jelentős termelési, hatékonysági tartalékokkal rendelkeznek. Az alacsony jövedelmű 18 gazdaság összetétele vegyes. A hat százalék alatti jövedelmezőségű gazdálkodás főbb okai az ismétlődő ár- és belvízkár (Nagyfüged, Sarud), a kedvezőtlen termőhelyi adottság (Bodony, Kisköre, Bélapátfalva), a vezetési, az üzem- és munka- szervezési hiányosságok, a munka- és technológiai fegyelem fogyatékosságai, a nem megfelelő termelési szerkezet (Kömlö, Domoszló, Verpelét, Mezőszemere). Ezek a nagyüzemek a mező- gazdasági terület 37 százalékán gazdálkodnak. Eszközellátottságuk gyenge, hi- telterheik magasak. Az alacsony jövedelmű gazdálkodás legszembetűnőbben a pénzügyi egyensúly zavaraiban, a rohamosan növekvő termelési hitelek igénybevételében, a gazdálkodáshoz szükséges alapok felhasználásában jelentkezett. Ez az eszközállomány további romlásához, a termelési színvonal csökkenéséhez vezetett. A dolgozó tagok és az alkalmazottak személyes jövedelme elmaradt a megyei átlagtól. Ugyanakkor néhány üzemben (Karácsond, Kömlö, Tárnáméra) sem a tagság, sem a vezetők személyes jövedelme nem tükrözi a gazdálkodás fogyatékosságait. A gazdaságoknak ebben a körében a vezetés és a szakemberellátás hiányosságai még érzékelhetőbben jelentkeznek. Az alacsony jövedelemszint és az eredménytelen gazdálkodás kiváltotta a vezetők és a szakemberek fluktuációját a szakmai színvonal gyengülését.'' Ezeknek az üzemeknek gazdasági helyzetét, eszközellátottságát, kamatterheit, szakemberhelyzetét vizsgálva a pártbizottság úgy ítéli meg, hogy állandósult kedvezőtlen helyzetükből csak a saját erejükből nem képesek kimozdulni. Adottságok, sajátságok Megyénkben az országos átlagnál nagyobb arányban szerepelnek a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek a magas színvonalon gazdálkodók csoportjában. Ennek egyik oka, hogy az északi térség ezen üzemei termelési szerkezetüket jobban igazították a természeti adottságokhoz, illetve előbb felismerték az ipari tevékenységben rejlő lehetőségeket (Máraderecske, Pétervá- sára). A magasabb aranykorona értékű szántóterülettel rendelkező üzemek száma az alacsony jövedelmű csoportban aránylag magas. Az alacsony jövedelműek között a nagyobb aranykorona értékű szántóterületek egy része belvizes, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a termelési és jövedelmezőségi színvonalat. Más részüknél az adottságokhoz nem megfelelően kialakított termelés- szerkezet és a gyenge színvonalú költséggazdálkodás akadályozza a magasabb jövedelmezőség elérését. A történelmi borvidéken gazdálkodó üzemek mindhárom csoportban megtalálhatók, mivel a jövedelmek erősen differenciáltak. Ez abból következik, hogy a kedvező és egyre javuló szőlőátlagtermés nagy eltéréseket takar. A rentabilitáshoz négy-öt tonnás hektárankénti átlagtermés szükséges. A hét tonnát meghaladó átlag háromtíz tonnás üzemi átlagtermésekből alakult ki. A sorozatosan alacsony termés oka az ültetvények elhanyagoltsága. a munkaerő, a szakértelem. a törődés hiánya. A különbségek objektív és szubjektív okai A megyei pártbizottság, úgy ítéli meg, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek termelési színvonala az V. ötéves terv időszakában számottevően fejlődött, de a különböző objektív és szubjektív tényezők miatt a differenciáltság mértéke nem megfelelő. Ennek a fpbb okai a következők: A tervciklus idején főként az alacsony jövedelmű gazdaságokban és a közepesek egy részében nem alakult ki olyan termelésszerkezet, amely a termőhelyi és köz- gazdasági adottságok alapulvételével eredményesebb gazdálkodást tett volna lehetővé. Megyénk mezőgazdasági üzemeinek átlagos szántó aranykorona értéke hattól harmincháromig szóródik és a csaknem huszonegy aranykoronás országos átlaggal szemben a megyei átlag nem éri el a 19,5-es értéket. A föld termőképessége azonban a kialakult differenciáltság- gal nem mutat szoros ösze- függést. önmagában a természeti körülmények miatt is gyakran változtak az üzemi eredmények. Ezek egyrészt az aszálykárok, amelyek szinte mindenhol, de nem egyforma mértékben érintették az üzemeket, másrészt a belvízkárok, melyek a megye egy részét sújtották. Az üzemek fejlődését a hetvenes évek közepétől a szigorúbb gazdasági feltételek is nehezítették. Ez elsősorban az anyag- és energiaárak növekedésében jelentkezett. Az alacsony jövedelmű gazdaságok tudtak a legkevésbé ehhez igazodni és a magas termelési színvonalú üzemek javára nőttek a jövedelemkülönbségek. A fejlesztési támogatásoknak a felvásárlási árakba történt részbeni beépítésével nőtt a saját fejlesztési for- • rások szerepe. Ez a folyamat a termelési szerkezettől és színvonaltól függően növelte a fejlesztési források eltéréseit az üzemekben. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a gazdálkodásban meglévő hatékonysági különbségek az üzemek egy részénél nemcsak a föld minőségéből és nem is a munkaerő- vagy az eszközellátottság különbségéből erednek, hanem a termelési szerkezettel, a termelés belső arányaival és döntően az ezek alakításához szükséges vezetői, szervezési munka színvonalával vannak összefüggésben. A differenciálódás objektív okain túlmenően a vezetés színvonala, az első szárfiú gazdasági és politikai vezetők alkalmassága döntően kihat a mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodására. Ezen a területen az V. ötéves tervidőszak elején főként a termelőszövetkezetek egyesülései következtében történt változás. Növekedett a politikailag és szakmailag képzett vezetők aránya. A kádermunka területén a hatáskört gyakorló párt- és állami szervek ezt követően azonban esetenként nem voltak kellően határozottak, nem ismerték fel időben a megérett és intézkedést igénylő személyi kérdéseket, más esetekben indokolatlanul halogatták azok megoldását. Ennek következtében több termelőszövetkezet gazdálkodása romlott és súlyos pénzügyi hiányok alakultak ki (Kál. Domoszló, Mezőszemere. Nagyfüged, Verpelét). Anyagi és politikai támogatással A feszültségek feloldására, mérséklésére, az alacsony jövedelmű mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának javítására a párt, az állami és társadalmi szervek részéről igen sokirányú, átfogó intézkedések történtek. A Tisza menti belvizes területeken kiemelt támogatással az elmúlt két évben 36 millió forint értékű meliorációs beruházás történt. A tartósan pénzügyi hiánnyal gazdálkodó termelőszövetkezetek köréből került kijelölésre — megyei javaslat alapján — öt termelőszövetkezet egy átfogó gazdasági-pénzügyi felülvizsgálatra, a hosszú távú gazdasági stabilitás megteremtése érdekében (Nagyfüged, Mezőszemere, Bélapátfalva, Domoszló, Verpelét). Az ár- és belvízkárok mérséklésére rendszeres támogatást kap 1980-tól három termelőszövetkezet (Nagyfüged, Poroszló, Sarud). Ezek az üzemek az átmenetileg kedvezőtlen adottságúak közé kerültek besorolásba. Az erősebb segítse a gyengét... A legfontosabb teendőket az alábbiakban jelölte meg a pártbizottság: A magas színvonalon gazdálkodó üzemek legyenek kezdeményezőek, az „erősebb segítse a gyengét” mozgalom gyakorlati megvalósításában. A megyei pártbizottság javasolja, hogy a magas és az alacsony jövedelmű, illetve veszteséges gazdaságok között társulások jöjjenek létre. Az eddig közepesen dolgozó üzemekben a gazdálkodás eredményességének és színvonalának javítása az egyik legsürgősebb feladat. Tartalékaik feltárásához és hasznosításához a vezetés színvonalának emelése, a szabályozókhoz való jobb alkalmazkodás, a belső érdekeltségi rendszer javítása szükséges. A megyei tanács, az utóbbi években kialakult gyakorlatának megfelelően, a járási, városi pártbizottságok és a Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének közreműködésével az eddiginél is hatékonyabb segítséget adjon az alacsonyabb jövedelmű termelőszö- kezetek gazdálkodásához, a meglévő hiányosságok objektív és szubjektív okainak, a fejlődés feltételeinek és lehetőségeinek feltárásához. A járási és városi pártbizottságok a területükön kísérjék fokozottabban figyelemmel az alacsony jövedelmű nagyüzemek pártszervezeteinek munkáját. Biztosítsák, hogy a gazdaságvezetés megfelelő politikai támogatást kapjon a pártszervezettől. Ahol szükséges, gondoskodjanak a pártszervezet vezetésének megerősítéséről, gyakrabban számoltassák be az alacsony színvonalon gazdálkodó üzemek gazdasági és pártvezetését a hatékonyabb gazdálkodás érdekében tett intézkedéseikről. A megyei pártbizottság úgy ítéli meg, hogy továbbra is kiemelt feladatának kell tekinteni a mezőgazdasággal, azon belül az alacsony hatékonyságú és jövedelemszintű üzemek gazdálkodásának alakulásával ösz- szefüggő kérdések rendszeres értékelését. E kép összefoglalása lehetne a megye mezőgazdaságában bekövetkezett változásoknak. Az egykor legtöbb és legnehezebb kézi munkát igénylő cukorrépa-betakarítást ma már több gépből álló gépsor végzi a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet tábláin is Az agrárpolitika középpontjában változatlanul a dolgozó ember áll. Szemléletének, tudatának formálása, közérzetének alakítása türelemmel és hatékony politikai munkával érhető el. Meg kell értetni, hogy nem jelent törvényszerűséget a kedvezőtlen adottság és az alacsony hatékonyság egybeesése. Az adottságoknak megfelelő, átgondolt koncepció kialakításával, annak következetes végrehajtásával, szükség szerint rugalmas módosításokkal megvan a lehetősége a még eredményesebb gazdálkodásnak.
