Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-10 / 238. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 10., vasárnap 3 Megkezdődött a Magyar Vöröskereszt VI. Kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A közös cselekvés felbecsülhetetlen értékű támasza lehet annak az országépítő munkának, amelynek mindannyian részesei vagyunk. A közös munka célja: a jólét, a biztonság, a nemzeti egység, a barátság erősítése a világ népeivel, a béke védelme és az erőszak elutasítása. Az ehhez vezető út nem olyan sima és egyenletes, mint ahogy azt egykor elképzeltük — mondotta, A szónok felhívta a figyelmet: sokszor hivatkoztunk arra, hogy az emberré válásban milyen jelentősége volt a munkának, mi azt szeretnék, ha lendületessé válna az a folyamat, amelyben szocialista emberré válunk. Ez feltételezi céljaink elfogadását, a helyes szemléletet, tájékozódást a világ dolgaiban, a magas színvonalú műveltséget és az ennek érdekében tudatosan végzett, fegyelmezett munkát is. Ma is és a közeljövőben is - érvényes az a szándékunk, hogy a meglevő életszínvonalat a későbbi évek előrelépésének alapjaiként megtartsuk. Ez a magatartás egy- percnyi mozdulatlanságot sem tűr el: megújuló erőfeszítésekre, a változások gyors és rugalmas figyelembevételére van szükség — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyettese. Világunk ellentmondásairól szólva elmondta: olyan korban élünk, amikor veszély fenyegeti az egész emberiséget, az önmegsemmisítés veszélye. De ez az a kor, amelyben a jó akaratú emberek összefogása és akarata egyszer és mindenkorra elejét veheti a hideg és a forró háború keletkezésének. A nagy célok emberi tartást, jól végzett munkát és életszeretetet igényelnek állampolgáraiktól. A Vöröskereszt erre ösztönzi, készíti fel azokat, akik aktivistái lesznek, és erre igyekszik alkalmassá tenni azokat, akik a mozgalom révén nyerik vissza egészségüket. — Ezért társadalmunk egésze a párt-, az állami és a társadalmi szervek nevében mindannyioknak köszönetét mondok — hangoztatta Sarlós István, majd így folytatta: — ha tömören kell jellemezni, milyennek látom a Vöröskeresztet, akkor azt mondom: a haza és a nép ügyét szolgáló, internacionalista szellemiségű humanista szervezet. A kormány elnökhelyettese szólt arról, hogy a Vöröskereszt mozgalmaiban való részvétel a teljes önkéntesség elvén alapul. Minél többen vállalják, hogy embertársaik gondját, baját közvetlen, vagy akár közvetett úton segítsék, annál egészségesebb az őket körülvevő társadalom fizikai, erkölcsi és szellemi tekintetben egyaránt — mondotta befejezésül Sarlós István. A kongresszust a Nemzetközi Vöröskereszt állandó bizottsága nevében Ahmad Abu-Goura köszöntötte. Felszólalásában rámutatott arra, hogy a fegyverkezési hajsza ma még erősebb a népek humanitárius törekvéseinél. Éppen ezért a vöröskereszteseknek elsősorban azért kell harcolniuk, hogy mindenütt megteremtődjék a békés élet atmoszférája. Hans Hoegh a Vöröskereszt Társaságok Ligája üdvözletét tolmácsolta a tanácskozás résztvevőinek. Elmondta, hogy nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a Magyar Vöröskereszt önkéntes munkásai az egészségvédelem, a véradás és az elsősegély- nyújtás terén elértek, elismerően szólt a szervezet nemzetközi tevékenységéről. Schulíheisz Emil egészségügyi miniszter arról szólt, hogy nem lehet elégszer és eléggé megköszönni azt a humánus, áldozatkész munkát, amit a Vöröskereszt aktivistái végeznek. A -mozgalom nélkül ma már csonka volna az egészségügyi szolgálat. A szakmailag is világ- színvonalú tevékenységet a lakosság is egyre inkább igényli, ám az eddigi eredmények megtartása — éppen a már elért magas szint miatt — nem lesz könnyű feladat. A miniszter dicsérte a Vöröskereszt újító kezdeményezéseit, megmozdulásait, majd még egyszer kérte a küldötteket: tolmácsolják a kormány köszönetét a szervezet valamennyi aktivistájának. A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa vasárnap folytatja munkáját. (MTI) Vöröskeresztes emlék A százéves kötvény (Fotó: Kőhidi) A Vöröskereszt megalapítása óta' igyekezett a háború sebesültjein, a balesetek sérültjein és más rászorulók segítségére sietni. Ehhez mindig széles körű társadalmi összefogásra volt szükség: ennek száz évvel ezelőtti bizonyítéka a képünkön látható „kisorsolási kötvény”, amelyet 1882. december 15-én bocsátottak ki. ötvenegy évre adott hitelt a Vöröskereszt egylet számára aki ezt annak idején megvásárolta. S mert ez nagy idő, s közben volt egy világháború, s szétesett az Osztrák—Magyar Monarchia, 1933-ban beváltatlanul maradt, így napjainkban a nyomtatvány Kiss Mihály egri gyűjtő tulajdonában van. Diósgyőrből jöttek Egy gyár múltja és jövője Valamikor egy műhely volt Diósgyőrben, ahol a vasúti váltókat és kitérőket gyártották. Bővítésére még terület sem állt a rendelkezésre, márpedig a tervezeti hálózati felújítások és építkezések megkövetelték a korábbinál nagyobb mértékű termelést. Mit volt tenni? Üj helyet kellett keresni. Gyöngyös: mondták ki a mátraalji település nevét. — Talán furcsán hangzik, de a legfőbb érv az volt, hogy ipari üzemet kell adni a városnak, ahol a szervezett munkásoknak társadalmat, helyi politikát formáló szerepük is lesz. Az indokolást Kelemen Árpádtól, a gyár igazgatójától hallottuk. így lett az akkori Váltó- és Kitérőgyár a szőlőkapások földjén az első szocialista ipari nagyüzem. Jellemző a több mint harminc évvel ezelőtti állapotokra, hogy a helybeliekből verbuvált segédmunkások a kerékpárra kötözött horoló- val mentek műszakba. Mert annak leteltével várta őket a szőlő. Akkor sem volt könnyű Körülbelül százan voltak azok, akik elindultak Diósgyőrből és megálltak Gyöngyösön. Nem várta őket fellobogózott díszkapu, ünnepélyes fogadtatás, se vers, se énekszó nem hangzott fel a köszöntésükre. Akiknek nem volt családjuk, azokat még könnyebb volt elhelyezni. Kijelöltek a „bevándorlóknak” néhány épületet a város különböző részében. Aztán ... tessék dolgozni, termelni. Szinte mindén .előző tapasztalat nélkül. Nemcsak a kapóhoz szokott kezeket kellett a vasihoz és a szerszámhoz hozzá edzeni, hanem a magukkal hozott „műhelyszemléletet” is át kellett formálniuk „nagyüzemivé”. Alig múlt húszéves Win- cheim Károly, amikor a termelés irányításának gondját a vállára tették. Ma is ebben a munkakörben dolgozik. A kezdet, kezdete: 1951. december 21. Ezen a napon „született meg” az önálló gyöngyösi gyár. Befejezték az építést, amelynek révén kialakult egy akkora csarnok, amelynek méretei ugyancsak ámulatba ejtették az embereket. Mintegy másfél futballpálya nagyságú ez az épület. Ettől kezdve nem volt olyan jelentős' esemény a városban, amely a kitérőgyáriak nélkül zajlott volna le. Kizárólag a MÁV-nak Nem érdemes szépítgetni: a kitérőgyár eddigi életútja nem volt mentes zökkenőktől, gondoktól. Nemcsak a termelési érték nagysága változott, hanem a dolgozók létszáma is. öt évvel ezelőtt több m-int ezer embernek adtak munkát, majd lassan „lefogytak” nyolc-kilenc- százra. Az első három év eltelte utón. átkerültek a Wincheim Károly MÁV»hoz, amelynek nyomán egyetlen feladatot kaptak: kiszolgálni az államvasutakat. Időnként azonban még egyéb megrendeléseket is el kellett,fogadniuk, mert kellett a* tiSunka, kellett a forint. Aztán megint, úgy alakult, hogy a közben magukra vállalt termékekről le kellett mondaniuk, mert minden erejüket lekötötték az úgynevezett csoportkitérők. Egy időben szinte szalagszere gyártásra rendezkedtek be a nagyobb sorozatok gazdaságos előállítására. A hatvanas évek vége felé új eljárást alkalmaztak a sínek teherbírásának fokozására: hőkezeléssel. Ezt a módszert a KGST keretében itt mutatták be először. Jártak is a „csodájára” egész Közép-Eu rópéból. Hogy „nevük lett” a közeli és a távoli tájökan is, az kemény munka eredménye. — A jövőnk pedig?... — gondolkodik a kérdésen a MÁV Kitérőgyártó Üzemének igazgatója. — Kétségeink nincsenek felőle. Amíg vasút lesz nálunk, addig a munkánkra mindig igényt tartanak. Hogy milyen mértékben1, azt a feletteseink határozzák meg. az ország teherbíró képességének ismeretében. Még ma is A valamikori diósgyőriek egy része lassan-lassan viszAz üzemcsarnok szatért oda, ahonnan elindultak Gyöngyösre. Nyolctíz olyan név ismert közülük, akik most is itt dolgoznak. Túl nagy karriert nem futottak be. De Faragó Sándor például fizikai munkásból üzemvezető lett. Közben néhány vizsgát letett Adtak politikai munkásokat is a városnak, ahogy Patócs Lászlót, aki most á pártbizottság titkára és Nagy Józsefet, aki a KlSZ-bizott- ság titkára. Sokan tanultak itt szakmát olyanok is, akik a különböző üzemekbe mentek el. A „nevüket” biztos tudásuknak és kezüknek köszönhetik például: Faragó Zoltán, Juhász Sándor és Szabó Ferenc, ök ma is itt dolgoznak. Szlovák Pál arról közismert, hogy mindig van valami közéleti tevékenysége. De nincs Vidróczki együttes -Zeltner Imre nélkül, ahogy nincs Gyöngyösi Játékszín Jankovits Jenő nélkül. Mindketten az üzemi kollektívának is fontos tagjai. Mindig tenni A gyár életének első napjaiban már megalakult negyvenkét tagú pártalapszerve- zet. Az ellenforradalom idején is .élt és működött. Már 1956. november 19-én megtartották a vezetőségválasztó taggyűlést. A város első és legnagyobb létszámú munkásőrszakasza is itt alakult meg. Gulyás István volt a parancsnoka. Ma Herczeg István. Az első szocialista brigád a tmk-ban alakult meg, Ku- lich Gyula nevét választották maguknak. A Münnich Ferenc és a Nemecz József nevét viselő brigádok az egymás segítésében jeleskedtek mindig. Az utóbbi kemény munkája nyomán kiérdemelte 1971-ben a MÁV kiváló brigádja címet. A sástói kilátó, a mátraházi síugrósánc megépítése a Rakéta brigád nevével él együtt ma. ök a Szakma kiváló brigádja cím birtokosai lettek. Sport — ma már nemcsak labdarúgás, sőt: első(Fotó: Szántó Syörgy) sorban nem az. A lövészek közül Édes János neve cseng jól, ő válogatott kerettag. Seszták Zsuzsanna az MHSZ válogatottjai közé tartozik, puskában. A báatalonután- pótlás soraiban Lehotai Attila, Szabó András és Halász László található. Sífutásban a Szentirmai testvérek: Mária és Márta ugyancsak az utánpótlás legjobbjai közé tartozik. Azonkívül Tulajdonképpen a gyöngyösi kitérőgyár kétszer született Másodszor, amikor a MÁV-hoz került. Mondják, hogy már nagy izgalommal várták az új igazgatót, akinek személyéről itt senki sem tudott semmit. Akkor történt hogy Honter Géza, a volt diósgyőriek egyike, találkozott az udvaron Heisz- ler Vilmossal, akit régebb óta ismert. Meg is kérdezte a mindig külföldet járó „idegentől”: — Nem hallotta véletlenül, hogy miféle alakot hoznak majd ide igazgatónak? — Da hallottam — hangzott a válasz. — Ki az? — Mindjárt megtudja, mert rögtön átmegy az illető a darupálya alatt. Azzal elindult Heiszler Vilmos, és néhány lépés után ... átment a darupálya alatt. Ez volt 1954 májusában. Nyugdíjba ment 1969- ben innen, a kitérőgyárból, öt Koller György követte, aki 1976-ban a MÁV budapesti igazgatóságának lett a dolgozója. Attól kezdve pedig az a Kelemen Árpád ül az igazgatói székben, aki valamikor itt kezdte ismerni, a kitérőgyártás gyakorlati munkáit a tanulmányai után. Ma már szinte „összkomfortos” az üzem: orvosi rendelőkkel, műszaki könyvtárral, sok más mindennel. Ja, és ne feledjük: legalább öt- ven-hat,van dolgozónak van hobbikertje. Micsoda gyümölcsök díszlenek azokon a fáikon. És szőlő. Igen, a szőlő. Mint valamikor. Mégis — milyen nagy a különbség ebben is. G. Molnár Ferenc Megkezdődtek az országos szakmunkástanuló-napok A II. országos szakmunkástanuló-napok szombati programja a Vasas Fáy utcai sporttelepén kezdődött. Az előző napon -megnyitott eseménysorozat célja, hogy a KISZ Központi Bizottságának állásfoglalásaival összhangban foglalkozzanak a szakmunkástanulók életével, helyzetével, szorosabbá fűzzék a fiatalok kötődését az iskolához. Ezt kívánják szolgálni a gazdag politikai, kulturális és sportprogramok, a különféle tanácskozások. Szombaton a játékos sportversenyeknek — harminc iskola képviseletében — mintegy három és fél ezer résztvevője, nézője volt, köztük sok iskolaigazgató és tanár. A sportversenyekkel egy időben a megyei küldöttek és a fővárosi delegációk részvételével „Hogy jobban csináljuk!” címmel tapasztalatcserét rendeztek. Vitaindító előadást és korreferetátumot a KISZ Központi Bizottság és Művelődési Minisztérium egy-egy osztályvezetője tartott. A szekcióviták hét témakörrel foglalkoztak, ezek közé tartoztak például rendtartással és az iskolai házirenddel, az érdekképviselettel és a kollégiumi közösségek formálódásával foglalkozó beszélgetések. A tapasztalatcserét délután játékos vetélkedő, szórakozás követte. (MTI) C « rr ipo Amerikába A kétmilliomodik pár exportcipőt indították útjára a minap a Szigetvári Cipőgyárból a tengerentúlra. A baranyai üzem ugyanis az utolsó öt évben — ennyi divatos női cipőt, szandált és csizmát készített az egyesült államokbeli kereskedelem megrendelésére. A jövő évi divat tervezői, a modellőrök már elkészítették és elküldték tengerentúli partnerüknek a tavaszi kollekciót, amelyre rendelés is érkezett azóta. A gyár termékeinek nagyobb részét — több mint egymillió pár lábbelit — exportra készíti.
