Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

Párt- és állami vezetőink, az ülésteremben (Fotó: Perl Márton) A belügyminiszter előadói beszédét követő Vitában szót kért Papp János, az MSZMP Veszprém megyei Bizottsá­gának első titkára, az Or­szággyűlés Homvédedim Bi­zottságának elnök», dr. Szí­jártó Károly, legfőbb ügyész és több más képviselő is. A vitában kapott szót Dobos Józsefeié, megyénk 6-os szá­mú választókerületének kép­viselője, a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet mi­minőségi ellenőre. (Folytatás a 2. oldalon) hanem a harácsoló életszem­lélet. a pénzsóvárság, a lu­xusigények kielégítésére va­ló törekvés, a dologtalan, lumpen életmód. — Talán az előzőeknél is jobban szem előtt van mind­az, ami az utcán, köztere­ken parkokban történik. Nem kívánom részletesen elemez­ni azokat a jelenségeket, amelyekkel hazai sajtónk is meglehetősen sokat foglalko­zik: a helyenként megnyil­vánuló vandalizmust, az erő­szakosságot, a rongálást. Mindez az általános viselke­dési kultúra körébe is tar­tozik. Rendőri szemmel néz­ve — ha nem is vagyunk elégedettek — azt mondha­tom: hazánkban a közterüle­tek biztonsága megfelelő. Emellett azonban előfordul­nak — különösen a városok­ban — a lakosság nemtet­szését, jogos megbotránko­zását. kiváltó jelenségek. — Az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények — különösen az utóbbi időben — súlyosabbak, durvább az elkövetés módja, s ezek al­kalmasak a köznyugalom idő­leges megzavarására. Nyug­talanítónak ítéljük a rablá­sok számának növekedését, még akkor is, ha brutális, súlyosabb sérülést okozó ese­tek viszonylag ritkábban for­dulnak elő. Az élet elleni támadások nagy része csa­ládokon belül történik és fő­ként a megromloitt házas­társi, rokoni kapcsolatok kö­vetkezménye. Gyakori moti­váló körülmény a mértékte­len és rendszeres alkoholfo­gyasztás is. Az emberölések elenyésző részében tapasztal­ható a kiterveltség, az anya­gi haszonszerzésre való tö­rekvés és a különös kegyet­lenség. A miniszter részletesen szólt többek között a hatá­rainkat őrzők munkájáról és kitért a tűzrendészet tevé­kenységére is. összegezés­képpen hangsúlyozta: — A szilárd közrend és a közbiztonság, a belső rend és nyugalom — a bevált po­litika talaján — a mai ma­gyar társadalomban fenn­tartható, az ország népe biz­tonságban végezheti tovább munkáját, élheti életét. Biz­tosíthatom a tisztelt ország: gyűlést, hogy a Magyar Nép- köztársaság belügyi szervei, teljes személyi állománya a jövőben is képes és kész teljesíteni a rá háruló fele­lősségteljes feladatokat — fejezte be beszámolóját Hor­váth István. néznie azokkal a változá­sokkal, amelyek sok-sok kedvező hatásuk mellett nem kívánatos jelenségek hordozói is lehetnek. Az intenzív iparosítás, a gyors ütemű urbanizáció, a moto- rizálódás berobbanása, a nagyarányú idegenforga­lom, vagy a személyi javak körének és értékének -örven­detes növekedése, az élet­mód- és szokásváltozások, bizonyos gazdasági lépések, mind-mind előhívhatnak ne­gatív, bár nem elháríthatat­lan jelenségeket, feszültsége­ket is, amelyek időlegesen befolyásolják statisztikáin­kat, közfelfogásunkat is. A legnagyobb számban — az összbűnözés csaknem 60 százalékában — vagyon elleni bűncselekményeket követnek el nálunk. E cselekmények kétharma­da az állampolgárok tulaj­donát, egyharmada a társa­dalmi tulajdont károsítja. Elsősorban a lopások, a be­töréses lopások elkövetése vált gyakoribbá és nyugta­lanító, hogy az utóbbi évek­ben növekedett a szervezet­ten, csoportosan elkövetett és jelentős kárral járó bűn- cselekmények száma. Miért következhetett be a növe­kedés? Népgazdaságunk és az életszínvonal fejlődésé­vel együtt jelentősen bővült a személyi és társadalmi tu­lajdonban álló javak, va­gyontárgyak köre és értéke. Ugyanakkor a vagyontár­gyak — például a lakások, a hétvégi házak, a külön­féle értéktárgyak — őrzése, a társadalmi fegyelem erő­södése, a biztonságtechnika, a felelősség és gondosság nem tart még lépést a meg­változott viszonyokkal. A társadalmi szemlélet is el­maradt, mert a legtöbben még mindig „csak” rendőr­ségi ügynek tekintik a bűn­üldözést. Pedig a rendőrség önmagában kevés a vagyon­biztonság hatékony védel­méhez. Ha a tulajdonosok és az állami vagyonfelelős kezelői nem csökkentik a csábító alkalmakat, ha nem tesznek eleget a legelemibb őrzési, biztonsági követel­ményeknek, akkor gyakran szó szerint bottal üthetjük az elkövetők nyomát. Horváth István expozéját tartja A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények el­követését gyakran, az teszi lehetővé, hogy a vállalatok, az intézmények a gazdálko­dás fontos területeit szabá­lyozás nélkül hagyják, illet­ve helyenként a jó szabá­lyozás ellenére sem biztosít­ják az előírások érvényesü­lését. Néha az áruszállítás hiányosságai játszanak köz­re, s ‘tapasztalható az irá­nyító, ellenőrző szervek hiá­nyos, hatástalan, vagy felü­letes munkájának közreha­tása is. — A bűnözési Okok elem­zése világosan mutatja, hogy a vagyon elleni és a gaz­dasági bűncselekmények elkövetőinél nem a mun­kaalkalom, a kenyér hiá­nya, nem a megélhetés gondjai játszanak szerepet, Pénteken délelőtt 10 órakor ismét meg­teltek a Parlament üléstermének székso­rai: megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka. Jeles napon: éppen 80 éve, 1902. október 8-án ültek össze ebben az épületben először a képviselők. Legfelső államhatalmi, népképviseleti testületünk tanácskozásán részt vett Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke. Ott voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A budapesti külképvi­seletek több vezetője és tagja a diplomá­ciai páholyokban foglalt helyet. Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg a tanácskozást, megemlékez­ve a nyári ülésszak óta elhunyt Venéczi János képviselőről. Venéczi János —. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottsága titkárságának tagja, az Ellenőrző Bizottság nyugalmazott tit­kára — 1936-ban kapcsolódott az ifjú­munkás mozgalomba, lett aktív harcosa az illegális kommunista pártnak. A fel- szabadulás után, elkötelezett kommunista­ként tevékenyen részt kért mindabból a feladatból, mellyel a párt megbízta. Az országgyűlésnek 1963-tól volt tagja, fá­radhatatlan közéleti szereplését, államunk több magas kitüntetéssel ismerte el. Az elhunyt képviselő emlékét az ország- gyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülésszak résztvevői egyperces néma felállással rótták le kegyeletüket. Ezt követően, az országgyűlés tudomá­sul vette a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának jelentését a nyári ülésszak óta végzett munkáról, és döntött a jelenlegi tanácskozás napirendjéről: 1. A belügyminiszter beszámolója a köz­rend és közbiztonság helyzetéről az 1977—81. években; 2. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöké­nek beszámolója a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről; 3. Interpelláció. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Horváth István belügymi­niszter tett eleget alkotmányban rögzített kötelességének, s tartotta meg beszámoló­ját. Horváth István belügyminiszter expozéja A miniszter bevezetőben 'megállapította: a magyar nép nem gondok nélkül ugyan, de szilárd belső bé­kében él. Szocialista jog­rendszerünk betűje és szel­leme egyre átfogóbban érvé­nyesül. Belső szilárdságunk erőt és önbizalmat ad a ne­héz feladatok megoldásához. Mint mondotta: — Társa­dalmunk életében még na­gyobb lett annak az értéke, hogy országunkban a köz­rend és a közbiztonság hosszú évek óta kiegyensú­lyozott, közállapotaink men­tesek a bűnözési hullámtól, a terrorizmustól, nálunk nem robbannak bombák és továbbra sincs szervezett bűnöző alvilág. A hatósá­gainkra is szigorúan kötele­ző törvényesség elegendő garanciát ad arra, hogy aki tiszteletben tartja a törvé­nyeket az nyugodtan éljen — hangoztatta a belügymi­niszter, majd így folytatta: — Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a nemzet­közi viszonyok éleződésének hatására és a fejlődésünk útján keletkezett nem kevés gondunkat kihasználva, ide­haza is aktivizálódtak mos­tanában olyan személyek — néhány kisebb laza csopor­tosulás is —, akik különböző indítékoktól vezérelve a szocializmussal szembe for­dultak, a nemzetközi mére­tű osztályharcban az impe­rializmus oldalán állnak és az elvakult, veszedelmes hi­degháborús erők szövetsé­gesei lettek. Számuk nem jelentős, társadalmi bázisuk és hatásuk nem számottevő. Ellenséges szándékaikat ál­talában eltitkolják. Megté­vesztő’ módszerekkel próbál­ják befolyásukat kiterjesz­teni politikailag tapasztalat­lan személyekre vagy olya­nokra, akiket őszintén ag­gasztanak szocialista fejlő­désünk újratermelődő ellent­mondásai. — Az ellenséges szemé­lyek és csoportok elleni harcban elveink és gyakor­latunk már több mint 25 éve bevált. Különbséget te­szünk azok között, akikkel politikai, eszmei vitát kell folytatni, és azok között, akik ellenséges politikai el­képzeléseiket összekapcsol­ják törvényeinkbe ütköző, a szocialista rend ellen irá­nyuló büntetendő tevékeny­séggel. Jól tudjuk, hogy a politi­kánkat támogató embe­rek megnyerésében milyen nélkülözhetetlen szere­pet játszik a szélesedő szocialista demokrácia, a szabad és nyílt légkör, az érdekegyeztetések bonyo­lult útján az előrevivő vita. Ezért nálunk senkinek nem jut eszébe ellenséget látni a vitákban résztvevő part­nerekben vagy akik eszmei­leg heterogén társadalmunk­ban másként gondolkodnak. Tehát nem a jobbítani aka­rókról van szó. Hanem azok­ról, akik hosszú évek óta' arra várnak, hogy majd a szocializmusnak Magyar- országon is lesz „rossz lap­járása”; arról a pár tucat emberről van szó, aki arra vár ábrándozva, hogy a töb­bi 10 milliónak nehezebb legyen a sorsa.. Ez a nem nagy számú tár­saság, miközben a demok­rácia korlátlan érvényesü­lését követeli, a tárgyszerű nyílt vitát nagy ívben elke­rüli. A nyílt fórumokon fo­lyó viták elől kitérnek, a problémáink megoldását szolgáló konstruktív elkép­zeléseik nincsenek, sőt ilyen cselekvés nem is áll szán­dékukban. Azokról van te­hát szó, akiknek igazi gon­dolat helyett csak a zavar­keltő demagógia van a tar­solyukban. — A közrend és a köz- biztonság helyzetéről rész­letesebben szólva, az összes körülményeket figyelembe véve azt mondhatom: ha­zánkban biztonságban él­hetnek, dolgozhatnak, pi­henhetnek állampolgáraink és az ide látogató külföldi­ek. Az itt. tapasztalható sze­mély- és vagyonbiztonságot pedig számos ország okkal irigyelheti. A félélem, a ki­szolgáltatottság, az ököljog, a védtelenség nem jellemző országunkra. A hatóságaink­ra is szigorúan kötelező tör­vényesség elegendő garan­ciát ad arra, hogy aki tisz­teletben tartja a törvénye­ket, az nyugodtan éljen, fö­lösleges zaklatástól ne tart­son, ártatlanul ne hurcolják meg — hangoztatta a. bel­ügyminiszter. — A közrend és a köz- biztonság elleni támadások legsúlyosabb formája a bű­nözés. Az utóbbi években nálunk is tapasztalható né­hány százalékos, kismértékű növekedés a bűncselekmé­nyek számában. A bűnözés belső struktúrájában bekö­vetkezett változásoknak pe­dig vannak olyan elemei, amelyek nyugtalanítóak lehetnek az állampolgá­rok, de a bűnüldöző szer­vek számára is. Milyen okok játszanak eb­ben szerepet? Társadal­munknak és valamennyi ér­dekelt szervnek szembe kell Az ülésteremben.,. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 237. szám ARA: 1982. október 9„ szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKÁRÓL JELENTJÜK Napirenden a közrend, közbiztonság és a vízgazdálkodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom