Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-08 / 236. szám
3. NÉPÚJSÁG, 1982. október 8., péntek A lakosság egyetértésével Társadalmi vélemények az új lakásügyi intézkedésekben Az elmúlt húsz esztendő | alatt több mint másfél mil- | lió új lakás épült, ami az ország lakásállományának csaknem fele. Ha figyelembe vesszük, hogy a lakások mintegy 47 százalékát a régi korszerűtlen és ezért lebontott lakások pótlásaként építették, akkor is minden második család új otthonba költözhetett. Teherviselés és életszínvonal A lakásépítésben vállalt teherviselés arányai, korábbi szándékainktól eltérően nagyobb részük nem állami, hanem a magánerő bevonásával épülő lakás. Ez az építés kivitelezésére és a pénzügyi forrásokra egyaránt vonatkozik. Igaz, az összes lakásépítés két százalékát sem éri el a teljesen állami kölcsönök nélkül épülő lakások aránya, tehát az összes többiben teherviselőként szerepel az állam. Nem lényegtelen viszont, hogy az építési formáktól függően igen differenciált az állampolgárok teherviselése, ami jelentős mértékű életszínvonal befolyásoló tényező. A városokban a legfőbb gond általában az volt, hogy nehéz lakáshoz jutni, aggodalomra adott okot alakások állapota, nem volt megfelelő az ingatlankezelés. A falvakban a lakásépítés feltételei, a telek- és építőanyag-ellátás, a hatósági ügyintézés, a kölcsönnyújtásban meglevő megkülönböztetések, a közműépítés költségei foglalkoztatták az embereket. Az azonos cél — új, vagy jobb lakásban lakni megközelítésének útjai különbözőek voltak. Hasonlóképpen a vállalt terhek isi, amelyek nagysága között évről évre növekedett a különbség. A népfront-fórumok tapasztalatai A népfrontmozgalom fontosnak tartotta, hogy a lakás- kérdésben csakúgy, mint más társadalom- vagy gazdaság- politikai kérdésben központi intézkedések előtt, nyílt fórumokon, vitákon ismerje meg a. lakosság véleményét. A fórumok segítséget adnák a helyes döntésihez, egyben igazolják megvalósíthatóságát, vagy ellenkező esetben felszínre hozzák — még időben — a javasolt tervezet hibáit, végrehajtásét gátló okokat. Az okokat tárták fel azok a fórumok is, amelyeken az építkezők vagy építkezni szándékozók mondták el véleményüket. Más megvilágításiba került így a telekgazdálkodást nehezítő földhivatali munka, a sok időveszteséget okozó hatósági ügyintézés. Nem volt mindig jó az építőanyag-ellátás, az ajánlott családi ház típustervek választéka. Sokszor támasztott nehézséget az azonos munkakörben — de más településkategóriába tartozó — dolgozók megkülönböztetése az építési kölcsönök, szociálpolitikai kedvezmények elbírálásakor. Mindezek nyomán kirajzolódott néhány probléma, amely a lakáshelyzet további javítását gátolta. Az egyik ilyen gond, hogy a tömeges lakásépítés ellenére sem csökkent a lakásra várakozók száma. Az okok között meg kell említeni azt az ellentmondást, ami az állami tulajdonú és építésű lakás, valamint a magánerős laikási- építési támogatási rendszerében volt található. Az állami bérlakásépítés döntő többségében a városokba koncentrálódott, ahol az egyébként is meglevő közművek a gazdaságos építés látszatát keltették. Bár nem Ids számban találkozni a városok szélén épült lakótelepekkel, amelyek közművesítésére jelentős pénzösszegeket költöttek Itt nem volt szokás kétségbe vonni a közmű szükségességét, sem pedig annak költségeit szétosztani az egyes lakásokra. Vagyis, automatikusan azt is szociális juttatásként kezelték. Ezzel szemben a magánerős lakásépítés esetében az építési költségen kívül további jelentős terhet jelentett az alapközművek létesítése, fenntartása. A kölcsönök, a szociális kedvezmények is nagy mértékben különböztek az állami és a magánerős lakásépítés támogatási rendszerében. Vagyis, egyre vonzóbb lett lakásigénylőként jelentkezni a városban, mint vidéken lakást építeni. Ugyanakkor sokan nem tudták mivel magyarázni a lakosság nagyarányú városba áramlását A lakástér növekedése Egy másik gátló tényező az építési technológiánkban keresendő, amely kirobbantotta a panélviitát. A panelt ellenzők nem azt vitatták, hogy más technológiával is lehetséges ilyen tömeges és gyors lakásépítés, hanem azokkal nem értettek egyet, akik ezt a leggazdaságosabb megoldásnak tartották. A tényleges építési költségek — csak a lakásokra számított összegén túl nem elhanyagolható az az energia- és más fenntartási költségtöbblet, amit a házgyári technológia magával hozott A házgyári sablonok méretei többnyire nemcsak az épületek külsejét tették unalmasan egyhangúvá, hanem a lakások térelosztását is korlátozták. Igazuk volt azoknak, akik szerint a hétvégi házakhoz felhasznált építőanyagok hiányoztak a lakásépítéseknél. A nagyarányú lakásépítés a kelleténél jobban elvonta a figyelmet a meglevő épületek, lakások fenntartó és felújító munkálatairól. Az építés lendületében nagyon gyakran áldozatul estek a még gazdaságosan felújítható épületek. Az újonnan épülő külső városrészek gyorsították a városbelsők elöregedését. Ezzel együtt növekedett az ingatlankezelés gondja, mert az idő rombolásával nem állt arányban a házak karbantartása, felújítása. Szükségszerűvé vált, hogy az egyre növekvő fenntartási, felújítási költségek egy részét az állam áthárítsa a bérlőkre. Ugyanakkor a lakó is jogosan elvárhatja, hogy a megnövekedett lakbérekért megfelelő szolgáltatást nyújtson a bérbeadó. A bérlők nem kívánják — mint eddig — honorálni a nagy apparátussal és ezért nagy költségekkel dolgozó házken z»l őségek munkáját, a tatar rázásoknál tapasztalható szer- veretlenséget és anyagpazarlást. Viszontlátni a javaslatokat A fentiek csak kiragadott példák a társadalmi fórumok megállapításaiból. A vélemények eljutottak a felsőbb fórumokig. Valójában valamennyi intézkedés, szabály kidolgozása előtt figyelembe vették a társadalmi Vitákon ölhangzottakat. Mindezek azt igazolják, hogy a legmagasabb szintű párt- és állami szervek fontosnak tartják a lakosság véleményét. Nem csorbítja a döntéshozók tekintélyét, ha az előkészítő munka különböző fázisaiban a „kevésbé szakértő” közvélemény is elmondhatja javaslatait. Külön érdeme a mostani határozatnak, hogy kellő időben igazítja a szabályozás eszközeit az élet változásaihoz. Mindez bizonnyal találkozik a közvélemény egyetértésével. Inzsel Ottó Véradóink önzetlen segítése Levél a kórház kapuján... Ellenőrzött exporttermékek Az exporttermékek minőségének és az ország külföldi érdiekeinek védelmét szem előtt tartva módosították a közelmúltban az egyes kivitelre kerülő termékek kötelező minőségellenőrzésről és a MERT Minőségi Ellenőrző Rt-ről 12 évvel ezelőtt megjelent rendeletet A módosított rendelet pontosan megfogalmazza azoknak a termékeknek a körét, amelyeknél a MERT-nek szuperellenőrzést kell végeznie. E körbe tartoznak a külkereskedelmi miniszter ált-1 meghatározott termékeken túl a kisipari termeltető vállalat által szállított gyártmányok, az első ízben exportált cikkek, a kooperációban készült termékek, a kooperációs gyártás megindulásától számított egy évig. A központi minőségellenőrzési kötelezettség kiterjed olyan cikkekre is, amelyeket a vállalatok külföldi kiállításokra és vásárokra szállítanak ki. Ilyenkor a vizsgálatot a kiszállítás előtt kell elvégezni. A minőségellenőrzéssel a MERT-et a külkereskedelmi szerződést létrehozó termelő vagy külkereskedelmi vállalat bízza meg, mégpedig olyan időben, amikor a termék gyártás közbeni vizsgálata is elvégezhető. Ha a megbízás elmarad és az árut kiszállítják, az eset — körülményekhez képest — szabálysértési, illetve fegyelmi felelősségrevonást von maga után. A MERT által ellenőrzött áruk körében az átlagosnál mintegy 75—80 százalékkal kevesebb a reklamáció, mint olyan cikkeknél, ahol nem végezték szuperellenőrzést A vér, az élet, az erő szimbóluma. Nem véletlen, hogy legendák sora fűződik hozzá. Régmúlt időkre visszatekintve, s napjainkban is egyet jelentett: az élettel. S hogy ez mennyire így van? Arról dr. Molnár Miklóssal, az Egri Megyei Kórház Rendelőintézet Véradó Állomásának főorvosával beszélgetünk. — Csak az egri megyéi kórházban naponta 8—10 liter vért és több liter vérkészítményt használnak a betegek gyógyításához — mondta. — A vérátömlesztés ugyanis gyakori és sokszor életet mentő orvosi beavatkozás. Ehhez a véradó állomás biztosítja a kért meny- nyiséget. Sőt, ma már a szakmai irányítás is hozzánk tartozik. Nemrégtől ugyan, de már külön orvosi szakma, szakorvosi tudomány szükséges ennek a munkának az elvégzéséhez. Ugyanis ma már a legritkább esetben alkalmazzuk a teljes vért. Részeire bontjuk, s csak azt kapja meg a beteg, amire szüksége van. Egy-egy országban minél fejlettebb ez a tudomány, annál több vérpreparátumot tudnak előállítani. Ez egyrészt nagyfokú takarékosság, mivel azt az alkotórészt, amire nincs szükség, egy másik beteg gyógyítására használhatják fel. Mindenesetre, nagyon összetett tevékenységről van szó. Nagyban múlik például a Vöröskereszt által szervezett véradó-mozgalomtól. — Mi erről a tapasztalata? — Olyan eset még nem Ma már a legritkább esetben alkalmazzák eredeti for-, májában a donoroktól kapott vért: az egri Vértranszfúziós Állomáson különféle vérkészítményeket készítenek belőle (Fotó: Kőhidi Imre) fordult elő, hogy egy betegnek ne tudjunk vért adni, mert nem állt rendelkezésünkre. Csodálatos az emberek segíteni akarása, összefogása ezen a téren. A megye lakosságának 5, 8 százaléka rendszeres véradó. Mégpedig csaknem mindannyian önzetlenül segítenek. Ennek az az eredménye, hogy évente hatezer-ötszáz liter vér áll rendelkezésünkre. Erre büszkék lehetünk, ám nem megelégedettek. Ez ugyanis folyamatos, soha meg nem szűnő munkát kíván. Nem lehet kampány! Elvégre több mint háromezer kórházi ágy ellátását kell folyamatosan biztosítanunk a megye három véradóállomásáról. — Kik számítanak Heves megyében a legjobb véradóknak? — Senkit nem szeretnék kiemelni, ugyanis az a helyzet, hogy szinte mindenki önzetlenül nyújtja a karját ha kell. Egy svéd kollégám például szinte el sem akarta hinni eredményeinket. Volt, amikor egy tizenöt éves fiúnak az egyik vasárnap látogatási időben nagyobb mennyiségű vérre lett volna szüksége, de mivel a legritkább vércsoporthoz tartozott éppen nem volt. Az ügyeletes orvos kiírta mindezt a kórhoz kapujára. Szinte ázonnal jelentkezett tíz ember, aki tudta magáról, hogy a kívánt vércsoporthoz tartozik, s még további hetven, aki ugyan nem tudta, de kérte, hogy vizsgáljuk meg, mert segíteni akar. Az ilyen, s hasonló példákat vég nélkül sorolhatnám. Ma már lehetetlen megmondani, hogy ki kinek segített a vérével. így a donorok nem lehetnek kapcsolatban a beteggel. Ennek ellenére egy széleskörű társadalmi összefogás az, ami nap mint nap tapaszalható. A beteg azonban tudja, hogy nemcsak a tudománytól, hanem embertársaitól, a közösségtől is segítséget kap. Mert a tudomány önmagában kevés. Ezt a segítséget várják, elvárják a jövőben Is. Hozzátéve persze azt Is; hogy jobb adni, mint kapni... Kis Szabó Ervin Mi újság a vagyonvédelemben? Fogyasztási szövetkezetek - nagyító alatt A múlt év novemberében megtartott kongresszus nagy teret szentelt a vagyonvédelem erősítésének a fogyasztási szövetkezetekben. Határozat szögezi le: a szövetkezeti tulajdon megóvása érdekében javítani szükséges a vagyonőrzés és -kezelés technikai és személyi feltételeit. Az elhatározás indokoltságát támasztották alá az adatok is: bár kevesebb bűncselekményt követtek el 1981-ben a szövetkezeti kereskedelemben, az okozott kár viszont jelentős mértékben növekedett. Nem véletlen, hogy Heves megyében is mind nagyobb gondot fordítanak a fogyasztási szövetkezetek javait károsító jogsértések megelőzésére. Tapasztalatgyűjtö útjukra kísértük el a MÉSZÖV és a megyei rendőrfőkapitányság egy-egy munkatársát. A hanyagság a múlté Domoszlón A korábbi években, de még az ideinek az első részében sem büszkélkedhettek a domoszlói áfésznél: a leltáreredmények szerint tavaly náluk mutatták ki a legmagasabb normán felüli hiányt, s néhány furcsa ügy is zavarta a gazdálkodás rendjét. Az 1979-ben alakult libahizlaló szakcsoportnál rövidesen arra lehettek figyelmesek, hogy ugyan zsíro- sodnak-begyesednek a jószágok, ám a számuk egyre kevesebb. A főszervezők, az akkori felvásárlási osztály- vezetők, és a háztáji agro- nómus, más módon is ügyeskedni pórbáltak: például nem fizettek a takarmányért. Máskor viszont, annyira alultápláltak maradtak a nagy testű szárnyasok, hogy az elszállított 170-ből csupán 7-et lehetett levágni. A többit elkobozta az állatorvos. A karácsondi téesztől meg tenyésztésre egyáltalán nem alkalmas libákat vásároltak meg. „Buzgólkodá- sukkal” több mint 100 ezer forint kárt okoztak a domoszlói szövetkezetnek. Egy másik esetben a leltározó múlt év végén sikkasztáson érte az egyik felvásárlójukat. A dióbéllel folytatott űzelmeivel ő is hasonló ösz- szeggel rövidítette meg az áfészt. Mindemellett pár betörés és kisebb összegű sikkasztás szerepel a listán. — Hogyan lehetséges, hogy elkövethették az említett bűncselekeményeket? — fordulunk Tóth Lajoshoz, a szövetkezet nemrég e tisztségbe került ügyvezető igazgatójához. — A legfőbb oka — feleli —, hogy elmulasztották annak idején a rendszeres ellenőrzést. — Nagyon elhanyagolták — erősíti meg az elnök szavait Boros László, a MÉSZÖV revizori irodájának vezetője. — Az akkori vezetés nem fordított kellő figyelmet rá. — Mi lehet a biztosíték az elkövetkezőkben? — Elsősorban a belső ellenőrzés megszigorítása — szögezi le határozottan Tóth Lajos. — A hálózati munkát végzők számára előírás, hogy minden héten, valamennyi egységünket ellenőrizzék! A vezetőknek is kötelességük, hogy vizsgálják rendszeresen a boltok rendjét. Aki pedig a hatáskörét meghaladó esetet tapasztal, annak ezt azonnal jeleznie kell. Ezentúl biztonsági berendezéseinket is szeretnénk bővíteni, illetve felújítani. Csakhát... nagyon drágák. A vagyonvédelem tehát Domoszlón a jövőre nézve jól megszervezett. Nem csoda, hiszen az elnök hajdanán ellenőrzési csoportvezetőként is dolgozott. S ez is lehet garancia. Az EXPO után nyugalom a GYöNGYSZOV-nél Ellátogattunk a domoszlói, majd az abasári takarékszövetkezetbe. Bizton állíthatjuk, egyik helyre sem — de a többi takarékszövetkezetben — sem érdemes megkísérelni a behatolást, kellemetlen meglepetések várják ugyanis a betörőt. Igaz, a szakavatott bűnözők már tudják ezt, hiszen még nem fordult elő, hogy ilyen pénzintézet kifosztásával próbálkozott volna valaki... Tovább vezet utunk. Az országoshoz hasonló képet kapunk a GYÖNGYSZÖV Afész vagyonvédelmi helyzetéről Holma Györgytől, a belső ellenőrzési osztály vezetőjétől : — Tavaly igen nagy volt a kárösszeg. Ez mindenekelőtt köszönhető volt az ide szervezett EXPO-nak. Űj vásárlási forma — kevés tapasztalat. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy sajnos a bűntevők az idén is nagy előszeretettel látogatták — persze nem hivatalos időben — a szövetkezethez tartozó kisebb boltokat. A leltárhiányt tekintve a múlt esztendőben elérték az országos átlagot, ebben az évben viszont már jóval kedvezőbb a helyzet. A 250 millió forintos évi forgalmat lebonyolító GYÖNGYSZÖV Áruházban például az ellenőrzéseken egy esetet kivéve, mindent rendbenlevőnek találtak. — Nyilván, ez a vagyonvédelem még szervezettebbé tételét is jelzi... — Nálunk a gyakorlat az — válaszolja Holma György —, hogy évente többször tartunk vagyonvédelmi szemléket. Ezeken mélyre^ hatóan megvizsgáljuk a pénzkezelést, azt, hogy miként tárolják, szállítják és őrzik az árukat, a szövetkezet tulajdonában levő vagyont. A veszélyeztetett helyeken pedig riasztás táskákat alkalmazunk a pénz postára viteléhez. Nagy összegek esetében külön kocsit használunk, és az autót rendész is mindig elkíséri. Igen jól állunk a jelző- és biztonsági berendezések dolgában is. — S a személyi feltételek? — A különféle egységek vezetőinek egy központi rendész segit a munka koordinálásában. A portaszolgálatosok száma 25 körül van. Mi, az osztályon 12-en vagyunk, s éves munkaterv szerint végezzük a legkülönbözőbb témakörökben az ellenőrzéseket. Jó az együttműködésünk a rendőrséggel is: a szállításoknál közös vizsgálatokat, emellett együttes, éjszakai őrjáratokat tartunk, amelyeken, elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogyan szervezik meg a különböző objektumok őrzését. Közösen és szigorúbban Hazafelé jövet, a kocsiban összegezzük a látottakat, hallottakat. Azok a megye valamennyi fogyasztási szövetkezetére nézve jellemző vonásokat mutatnak. A javak óvása szempontjából tulajdonképpen jó helyet foglalunk el a megyék rangsorában. — Persze, van még mit továbbfejleszteni — jegyzi meg Boros László — csakhát figyelembe kell venni azt is, hogy az ellenőri vonalon meglehetősen nagy a személyi cserélődés, s a biztonsági berendezések is egyre drágulnak. — Az aktákat átlapozva — folytatja a gondolatsort Lantos Bálint rendőrfőhadnagy — számomra az örvendetes, hogy egyre több vagyon elleni cselekményt a belső ellenőrzés tár fel. De közösen, egymást segítve, még hatásosabbá tehetjük a vagyonvédelmi munkát. Ebben mindannyian egyetértünk. Szalay Zoltán
