Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-14 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 14., csütörtök HHiH nehéz helyzetben 1979 óta nem volt ilyen magas a pénzügyi zavarokkal küszködő gazdálkodó egységek száma, mint az idei esztendő első hat hónapjában! Július végéig mintegy félszáz olyan vállalatot tartottak nyilván, amelyek esedékes fizetéseiket rendszeresen csak késve teljesítették. A Magyar Nemzeti Banknak az első félévben 800 millió forint értékben kellett úgynevezett eseti áthidalási hitelt nyújtani. Mindez több tényező együttes hatásával magyarázható. Ugyanis nem arról van szó, hogy ilyen mértékben romlott volna a vállalati gazdálkodás. A jövedelmi viszonyokat tekintve ugyanis az év elején még egészen más volt a helyzet. A gazdálkodók 1981. évi mérlegükben az előző évit meghaladó eredményt mutattak ki. Átlagot meghaladóan alakultak a jövedelmek, a szállítás, a hírközlés, a mező- gazdaság és az ipar területén működő gazdálkodó egységek többségénél! Figyelemre méltó azonban, hogy az átlagosan javuló nyereségpozíciók nem fokozták a vállalatok, szövetkezetek differenciálódását. A kedvező jövedelmi helyzet nem elsősorban a vállalati gazdálkodás hatékonyságának javulásából származott, hanem többek között az árak emeléséből, vagy például a költségvetési támogatások növekedéséből. Érthető, hogy a hazai gazdálkodási körülmények szigorodásával összhangban a bank is körültekintőbben bírálta el a rövid lejáratú hitelek kihelyezését, s azoknak a vállalatoknak, amelyeknél szervezetlenséget, indokolatlan készletezést, rendelés nélküli termelést tapasztalt, nem folyósított rövid lejáratú hitelt. Ezzel nőtt a pénzügyi zavarral küzdő vállalatok száma. Az idei esztendőben a külpiaci helyzet a várakozásokkal ellentétben tovább romlott. Ez tovább nehezítette, hogy a hazai vállalatok bővíthessék exportjukat. Az értékesítési gondok miatt egyes helyeken megnövekedett az eladatlan készletek állománya, ami csökkentette a termelésbe fektetett pénz forgási sebességét, újabb pénzügyi gondokat okozva. A jelen gazdasági követelményekkel nem tudtak lépést tartani ezek a vállalatok: ilyen rövid idő alatt képtelenek voltak elszenvedett veszteségeiket pótolni. A pénzügyi gondok különbözőképpen jelentkeznek, s a közvetlen okok is eltérőek. Néhol eseti, átmeneti jellegűek a financiális nehézségek, másutt lassan tartóssá válnak. Ez utóbbi akkor is bekövetkezhet, ha a vállalat egyébként nem veszteséges, de valamilyen téren nagyobb kötelezettséget vállalt, mint amit teljesíteni tud. Ez év elején például — annak ellenére, hogy 1981-ben a vártnál kedvezőbben alakultak a gazdálkodó egységek jövedelmei — mintegy 20 vállalat, illetve szövetkezet jelentette be: várhatóan fejlesztési alaphiánya lesz. Különösen nagy az alaphiányos vállalatok száma a gépiparban, ahol az utóbbi években nagy összegű hiteleket vettek fel, s a törlesztési kötelezettségeket még korábbi közgazdasági környezetben vállalták. A vállalkozások a mégváltozott viszonyok közepette már nem bizonyultak olyan jövedelmezőnek, hogy időben törleszteni tudják hiteleiket. Rosszabb a helyzet, ha a termelési ráfordítások növekedése nemcsak az időbeni hitelvisszafizetést hiúsítja meg, hanem meghaladja a vállalat bevételeit is. Vagyis veszteségessé válik a gazdálkodó egység. A múlt esztendei mérlegadatok alapján a mezőgazdaságon kívüli nép- gazdasági ágakban mintegy 20 gazdálkodó egység zárta a múlt esztendőt veszteségesen. A közvetlen okok között a piaciak a döntqjc. Többek között csökkent egyes termékek, adott esetben a tevékenység iránt a kereslet, ezzel összefüggésben az árak is alacsonyabbak lettek. A világpiaci dekonjunktúra miatt nagymértékben esett például a vaskohászati termékek világpiaci ára, az előállítási költségeket a magas anyag- és energiaárak miatt viszont nem sikerült visszafogni. Mindebből azonban korántsem vonható le az a következtetés, hogy megszűnt a hazai vállalatok túlzott biztonsága. Inkább csak szűnőben van. Manapság azonban ez a folyamat sem lebecsülendő. Már csak azért sem, mert ahol pénzügyi zavarok keletkeznek, ott — ha hivatkoznak is a világpiaci dekonjunktúrára, a kiszámíthatatlan népgazdasági szabályozásra — rákényszerülnek saját tartalékaik hasznosítására is. Az önvizsgálat általában eredményes szokott lenni. A legtöbb helyen bőven akad teendő a költségek csökkentése, a folyamatok korszerűsítése, a nem kifizetődő tevékenységek leépítése, a szervezettség javítása terén. És végül — ha korlátozott mértékben is —de létrejön bizonyos szelekció. Igaz, jelenleg még ritkaságnak számít, hogy e szelekciók végkövetkezményeként megszűnjön egy-egy vállalat. (A 20 veszteséges gazdálkodó egység közül csupán 4 kisebbet számoltak fel. A többinél vállalati vagy egyéb forrásból „rendezték” a veszteséget.) De arra egyre kevesebb a lehetőség, hogy a veszteség pótlására központi eszközöket használjanak. Pichler Ferenc Fizetnek a dolgozók üzemi bankjai, a KST-k A „legfrissebb” KST-k már országszerte fizetnek, s á vállalatok többségénél még ebben a hónapban és november elején visszakapják egy év alatt megtakarított pénzüket a dolgozók. A dolgozók üzemi bankjaiban összegyűjtött pénz nem kis összeg, bár a lakosság teljes, 168 milliárd forintos megtakarításához képest nem számottevő. A KST a legkényelmesebb, a legegyszerűbb, s ezért az egyik legnépszerűbb takarékossági forma, hiszen a betét elhelyezésekor vagy kivételekor szinte egy lépést sem kell tenniük a tagoknak, mindent elintéz helyettük a KST-ügyintéző és a vállalati bérosztály. Az sem megvetendő, hogy a KST segít a tagok átmeneti pénzszűkén is évi betétjük kétszeresének megfelelő hitellel; az elmúlt takarékossági időszakban 1,7—1,8 milliárd forinttal. A következő hetekben csaknem 5600 üzemi, vállalati, intézményi KST több mint egymillió tagja 4 milliárd forintot kap vissza kamatostól. Másodszor fizetnek tagjaiknak a 40 vállalatnál és intézménynél kísérletképpen működő kétéves KST-k is. (MTI) Mikroprocesszorok, integrált áramkörök az iparnak Mint ismeretes, a kormány programot fogadott el a mikroelektronika fejlesztéséről. Az idén két vállalat, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet és az Egyesült Izzó Félvezetők Gyára egyesülésével létrejött a Mikroelektronikai Vállalat. Feladata olyan alkatrészek kifejlesztése, illetve gyártása, amelyek kis sorozatú berendezéseknek is fontos részét képezhetik. A képen fémezés után ellenőrzik az Integrált áramköri szeleteket. (MTI fotó — Balaton József felvétele — KS) RÁCS MÖGÖTT AZ EGRI PÉNZRABLÓ tfA táskában csak a bevétel lehetett.. Tanulságos eset kereskedőknek — Postai fuvar egyenköpenyben — Drága-e vagy olcsó egy 2500 forintos biztonsági táska Délig ez a szombat sem különbözött a többitől: szokásos hét végi forgalom, beszélgetés a másnapi otthoni teendőkről, majd a zárás. A Bizományin-Áruház Vállalat egri boltjában összeszámolták a napi bevételt, kötegelték a papírpénzt, majd az áruház vezetője kijelölte, hogy kik viszik el a nem csekély összeget a postára. Hogy kire mikor kerül a sor, azt sohasem tudták előre a dolgozók, naponta mást és mást bíztak meg a pénzfeladással. Ezen a szombaton két fiatal kereskedő, Szűcs Krisztina és Csárádi Erika vette át annak rendje és módja szerint az ósdi fekete táskát, s indult el néhány perccel a déli harangszó után a főpostára ... — Nem jutottunk messzire a pénzzel — idézi fel a történteket Szűcs Krisztina, aki a hóna alatt szorongatta a tömött táskát az úton. — Alighogy elhagytuk a Bajcsy utcai vasboltot, hátulról valaki megragadta a pénzestáskát, s kirántotta a hónom alól. Az ijedtségtől a földbe gyökerezett a lábam, s mire felocsúdtam, már csak any- nyit láttam, hogy egy fiatalember rohan a tömbbelső útvesztői felé. Azonnal futni kezdtem utána, de a Széchenyi utca forgatagában nyomát vesztettem ... Csárádi Erika: — Amikor megtörtént az eset, visszasiettem a boltba, hogy szóljak a vezetőknek, a munkatársainknak. Ök azonnal értesítették a rendőrséget, s együtt indultunk felkutatni a városban a pénzrablót... A fiatalember, Ferenc István 28 éves pécsi lakos, most Budapesten van, a XIII. kerületi kapitányság „vendégszeretetét” élvezi. A rendőrségi fogdában azzal tölti az idejét, hogy szépen sorjában számot adjon a bűncselekményeiről, amelyeket a nyáron követett el az ország különböző részeiben. Amikor beszélgetésre kérjük, először húzódozik az „újságnyilatkozattól”, azután — „most már úgyis mindegy” alapon — mesélni kezd. — Családi problémám támadt otthon, később meg a munkahelyemen, az uránbányánál akadtak konfliktusaim a főnökeimmel. Úgy éreztem, betelt a pohár, zsebre vágtam nyolcezer forintot, beültem a Zsigámba és nekivágtam az országnak... ... És ezzel elindult a bűnözés útján is: a fővárosba érve, megállt egy parkolóban, ahol — micsoda elszántság — fényes nappal átcserélte mind a négy kopott gumiját újakra a szomszéd autóról. Miután ez simán ment és főként gyorsan, mert „hősünk” eredetileg autószerelő volt, elégedetten távozott a helyszínről. A meglopott kocsitulajdonos feljelentése és egy segítőkész állampolgár — valamit sejtve felírta mindkét rendszámot — tájékoztatása alapján ekkor kezdett szorulni a hurok Ferenc István nyaka körül. Ám az alatt a néhány nap alatt, amíg rendőrkézre került, még elkövetett egyet s mást: feltört egy külföldi autót, s elvitt belőle egy értékes, beépíthető hifi-tornyot. A Balatonnál járva pedig széllovasdeszkát emelt el. Ki tudja, milyen célzattal, hiszen innen egyenesen Eger felé vette az útját, az autó •tetején a szörffel... — Teljesen céltalanul érkeztem Egerbe, kíváncsi voltam a városra, mert sokan mondták, hogy milyen szép. — tér a lényegre a fiatalember. — Gondoltam, ha már járom az országot, kirándulok egyet ide, meg a környékére. össze is jártam Egert és vidékét, kempingben, autóban töltve az éjszakát ... Ez a kiruccanás — bár Ferenc tagadja ezt — felemészthette a pénzét, s így foganhatott meg a gondolat a bevétel elrablására. A bizományiban emlékezni véltek rá, hogy egy hosszabb ideig benn sétálgató, szemlélődő fiatalemberre ráillik a személyleírás. — A belvárosban sétáltam azon a szombaton — folytatja a pesti rendőrségi fogda lakója —. ha jól emlékszem, egy gyógyszertár volt a közelben. Ahogy mentem az utcán, feltűnt a két lány, ahogy ballagnak az utcán, hónuk alatt a fekete táskával. Két lány munkaköpenyben, s egy ilyen táskával, kinek nem lenne feltűnő ...! Azonnal kapcsoltam, hogy a táskában csak a napi bevétel lehet, és már meg is történt az eset. Futni kezdtem... — Hogy sikerült egérutat nyernie? — Egy darabig papucscsattogást hallottam a hátam mögött, biztos az egyik lány jött utánam. De szerencsém volt, mert abban az udvarban, ahová berohantam, nem találkoztam senkivel. így rákapcsolhattam, s mire kijutottam a főutcára, már jókora előnyöm volt. Onnan bementem egy kertes udvarba, emlékszem, még meg is ijedtem egy jókora kutyától. Meg attól is, hogy kutyaszorítóba kerültem, mert innen nincs kiút, csak visszafelé. Ott meg hátha keresnek már ... Találtam egy tölgyfakaput, valami borgazdaságé volt, ott jutottam át egy utcába, ahol építkeztek (Foglár utcai kollégium — a szerk.). Innen kellett most már nyugodt tempóban eljutnom a mozival szembeni templom parkolójába, mert ott állt az autóm... A pénzrablónak ekkor már csak egy célja volt: mielőbb eltűnni a városból. Ez sikerült is, sőt annyira megnyugtatta a fiatalembert, hogy nem sokkal Eger után, egy kiserdőnél kidobta a táskát és az üres pénzeszsákot, s a 65 ezer forinttal nekivágott az országnak. Debrecen, Békéscsaba, Szeged és Budapest volt az útirány, míg aztán Veszprémnél — a kocsi tetején árulkodó, lopott ví-zideszka miatt — megállították a rendőrök, akiknek feltűnt az autóban levő sok-sok holmi, meg az illetőnél talált 17 ezer forint. Ennyi maradt meg a 65 ezerből, a többi elment szórakozásra, társaságra, lányokra, elegáns cuccokra. — Ez van... — tárja szét a kezét, s megbánóan lehajtja a fejét. — Mennyire számít? — öt évre... — szipogva törli meg az orrát, s kísérőjével elindul vissza a rács mögé. Hogyan is fogalmazott ez a 28 éves fiatalember? — Két lány munkaköpenyben, s egy ilyen táskával, kinek nem lenne feltűnő ...! Bizony, igaza van: nagyon is feltűnő. A rendőrség illetékesei számtalanszor felhívták már a kereskedelmi szakemberek figyelmét a pénzszállítás, a postai feladás elemi szabályaira. Csak- hát, ki vette komolyan! Joó Sándor, a bizományi egri üzletének vezetője mondja: — Szigorúbb követelményeket támasztottunk magunkkal szemben a pénzkezelést illetően. Közben a vállalattól megkaptuk azt a biztonsági táskát, amelyért eddig annyit kilincseltünk. Pedig csupán 2500 forint az ára... Tanulópénzként 65 ezret kellett fizetni érte! Szilvás István Rendeltünk Legutóbb az egyik üzletben egy nagyon mindennapi használatú fehérneműfélét akartam vásárolni. Az eladó elnéző mosollyal válaszolta a nem várt feleletet: Nincs. Hogy mikor lesz? Erre a kérdésre mit mondhatott volna: Nem tudjuk. Majd, ha a nagyker szállít. Mi megrendeltük. Visszatérő megjegyzés minden ilyen esetben: Ml megrendeltük. Afféle — mosom a kezem, tessék mást hibáztatni. Ilyenkor körül szoktam nézni, vajon nem tévedtem-e el? Csakugyan boltban vagyok? Kereskedésben? Ahol az eladók arra törekszenek, hogy engem, a vevőt a kedvem szerint kiszolgáljanak minden, nálunk kapható cikkel? Kénytelen vagyok megállapítani minden ilyen esetben, hogy a látszat és a cégtábla szerint üzletbe tévedtem be. Csak éppen ott nem egészen az vár rám, amit én, a tájékozatlan vevő elképzeltem korábban. Azt Is kénytelen vagyok tanulságként összegezni magamban, hogy mindezért nem az ott dolgozók a felelősek, hanem a nagyker. Tudom, bukott már meg nálunk ilyen cég Komáromban is, Hajdúban is, mert kiderült róluk, hogy nem képesek ellátni azokat a feladatokat, amelyek eredendően rájuk tartoznának. De engem mindez nem nyugtat meg. Az jár az eszemben, bukás ide, bukás oda, mit ér az egész, ha az ország más tájain ebből nem tanulnak azok, akiknek tanulniuk kellene. Az összes nagykert mégsem lehet — „leírni”. Az is eszembe jut, hogy nem Is olyan rég alkalmam volt egy olyan értekezleten részt venni, ahol mindenki továbbadta azt a bizonyos labdát. A kisker mondta, hogy bezzeg a nagyker, a nagyker mondta, hogy bezzeg az ipar, aztán az Ipar is mondta, hogy bezzeg a nagyker. A kör bezárult. A kisker adná, tudtam meg ott, ha a nagyker szállítaná. A nagyker küldené, ha az ipar elkészítené. Az ipar sápítozott, hogy ő gyártaná, ha a nagyker megrendelné. .Mert ott állnak az emberei néha napokig és csak azért nem bocsátják el őket, mivel várnak a megrendelésre. Mindez a mezőgazdasági munkabizottság gyöngyösi ülésén jutott a tudomásomra, ahol az a bizonyos labda körbejárt. Mielőtt bárki bosszúsan csóválni kezdené a fejét, közlöm, nem tengeri herkentyűről van szó. Alsónadrágról és lisztről. De lehetne még hasonló dolgokat is mondani. Érdemes? G. Molnár Ferenc
