Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-14 / 241. szám
4. TF1 \ NÉPÚJSÁG, 1982. október 14., csütörtök Hiányzik a vonzóerő? Miért sok a képesítés nélküli nevető a gyöngyösi járásban? Statisztikai mutatók sora igazolja — és ez esztendők óta így van —, hogy a gyöngyösi járásban viszonylag magas a képesítés nélküli pedagógusok száma. Nem vitatjuk a lelkes fiatalok tettvágyát, ám az is tény, hogy „jogosítvány” hiányában meglehetősen nehezen boldogulnak. Murcsányi Lászlóival, a járási hivatal osztályvezetőjével a cseppet sem biztató jeleínség okairól beszélgettünk, keresve, kutatva az áthidaló, vagy a végleges megoldás lehetőségeit is. Némi csökkenés — A teljesség kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy a korábbi időszakhoz viszonyítva erre a tanévre kevesebb diploma nélkülit alkalmaztunk. Igaz, az ilyen óvónők száma a tavalyi 23- ról 27-re nőtt, ám az általános iskolában tevékenykedőké 57-ről 42-re csappant. Ettől függetlenül a százalékos arány jóval magasabb nemcsak az országos átlagnál, hanem a többi járás szintjénél is. Ez bizony egyáltalán nem megnyugtató. Kollégáimmal együtt — ezt felelősségem tudatában állíthatom — mindent megtettünk a kétségkívül aggasztó gondok felszámolásáért, de próbálkozásaink sajnos nem hozták meg a várt, a remélt eredményt. A lakás és a többi Érdemes a gondokat előidéző mozzanatokat is megvilágítani, méghozzá a helyi tapasztalatok felvonultatásával : — Valljuk meg: a ma pályakezdői sokkal igényesebbek, mint a hajdaniak voltak. Ez sok szempontból érthető, s nekünk számolnunk kell vele. Más szóval: igyekeztünk — persze csak addig nyújtózkodva, ameddig a takarónk ér — anyagilag is kedvező fogadtatást biztosítani. Általában kéirháromszáz forinttal nagyobb alapbért biztosítottunk az először katedrára állóknak; mint amennyit az erre vonatkozó rendelkezések megszabnak. Meggyőződésem, hogy ennek örültek. Ez persze nem a vágyak netovábbja, ugyanis valamennyi rajtoló szolgálati lakásra számít. A kínálat ugyan gazdagodott, de korántsem akkora, mint amilyenre szükség lenne. Az anyagi nehézségek ismertek, mégsem elégedtünk meg ezek emlegetésével. A járási pártbizottság például javasolta — ezt következetesen szorgalmazzuk —, hogy az üzemek, a termelőszövetkezetek segítségével legalább szolgálati szobát ajánlhassunk. Ez nem megy máról holnapra, de az egészséges folyamat megkezdődött. Pozitív hatása viszont csak később jelentkezik. Emellett nem feledkeztünk meg — a VI. ötéves terv egyik feladata — a meglevő, egyáltalán nem lakályos otthonok korszerűsítéséről sem. Ezek azonban olyan medicinák, amelyek csak hosszabb távon gyógyító jellegűek. Ráadásul nőtt a gyermeklétszám, azaz több oktató kell. Ide kívánkozik az is-, hogy pedagógusaink — 82 százalékuk lány és asszony — 42 százaléka valamelyik községbe jár ki naponta Gyöngyösről, ök — s ez emberileg érthető —mihelyt mód adódik rá, a városba pályáznak. Ez történt most az új 24 tantermes oktatási intézmény esetében. Ide eredetileg két nevelőt igényeltek, ám végül mintegy 15*öt vettek fel, természetesen a járás iskoláiból. Körültekintő mérlegelés Ezek az érvek önmagukért beszélnek, ám mégis felvetődik a kérdés: alapoznak-e a túlórákra, a nyugdíjasok segítségére? — Próbálkoztunk ezekkel is. A nők azonban — családi teendőik miatt — nem szívesen vállalják a többlet- munkát A pihenő éveiket töltők sem tülekednek az alkalmazásért, bár jó néhányon ismét dolgoznak. Ezek a módszerek azonban nem jelentenek megnyugtató megoldást, legalábbis járásunkban ezt tapasztaltuk. Így aztán maradtak a képesítés nélküliek. — Úgy hírlik: a közepesen vagy annál gyengébben érettségizőknek is igent mondanak... — A dolog így túl sarkítottan hangzik. Mi mindenesetre korrekt válogatásra törekedtünk. Először azokat szerződtettük, akiknek főiskolai, vagy egyetemi felvételi kérelmét helyhiány miatt utasították el. Utánuk következtek a jeles, a jó szintűek. Mi tagadás: az Igény jóval nagyobb volt ennél a körnél, s így a szerényebb jegyűek is katedrára kerültek. Tudom, ez nem nagy garancia a sikerre, ám az is igaz, hogy mindenütt gondoskodtunk patronáló tanárokról, s ők igyekeznek majd átsegíteni a bizonytalankodókat a pillanatnyilag adódó buktatókon. íme az összkép. Semmiképp sem örvendetes, de a felsorolt gondok valósak és indokoltak, a kiút azonban nem világos. Valószínűleg enyhülést hozna a kínálat bővítése, a kezdők élet- és munkakörülményeinek javítása. Ügy véljük — másutt az ilyesfajta törekvések több sikerrel jártak — az eddiginél nagyobb mértékben nyerhetők meg — túlórák vállalására — a már régóta praktizáló nevelők, s a nyugdíj előtt állókat is rá lehetne venni: ne mondjanak még búcsút a megszokott gyerekseregnek. Igaz, ez se hozna máról holnapra gyökeres változást, de csak szépítené a mostani arányokat, azaz néhány esztendő után lényegesen csökkenhetne a képesítés nélküliek száma ebben a járásban is... Pécsi István Több mint százesztendős épület az új tájház Tájházat avattak Zsámbokon A népviseletéről neveze tes Zsámbokon egy régi gazdaházból tájházat alakítottak ki. A nagyközség lakosainak áldozatos társadalmi munkájával és adakozásával rendezték be a régi paraszti élet tárgyaival, gazdasági eszközeivel az egykori gazdaházat. A múzeumi és műemléki hónap egyik eseményeként adták át rendeltetésének az új kulturális létesítményt. Eredeti tárgyakkal berendezett szoba (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KSj NYELVTANULÓK FIGYELMÉBE A rádiós és televíziós nyelvleckék játékos feladványai a Világ és Nyelv folyóiratban Az Iskolarádió és az Iskolatelevízió újszerű és hasznos együttműködést alakított ki a kéthavonta megjelenő Világ és Nyelv című folyóirattal. A lap, a most megjelent 5. számától kezdve a rádió és a televízió nyelvleckéihez kapcsolódó változatos, játékos nyelvi feladványokat, rejtvényeket közöl, amelyeknek helyes megfejtői között könyvutalványokat sorsolnak ki. A rádiós, televíziós nyelvtanfolyamok hasznosítóinak a feladványok megfejtése szórakoztató ön- ellenőrzéssé válhat arra vonatkozóan, hogy miként értik a hallható, látható leckéket és mit gyarapodott tudásuk. Ugyanakkor e megfejtéseket a rádiós és televíziós nyelvtanárok mintegy két- havonként sajátos szúrópróba anyagaként értékelik majd és ily módon eddig hiányzó értékes visszajelzéshez juthatnak az éter hullámain sugárzott idegen nyelvű jelenetek, gyakorlatok hatásáról. Ennek tapasztalatairól is a folyóirat hasábjain szándékoznak beszámolni, hogy ezzel szintén eredményesebb tanuláshoz segítsék a nyelvleckék hallgatóit, nézőit. Emellett a lap közölni fogja a nyelvtanulók közérdekű leveleit is, hogy kifejthessék a rádiós, televíziós leckékkel, illetve a feladványokkal kapcsolatos bármilyen észrevételeiket. A rejtvényeken kívül a folyóirat ismét több érdekes írást kínál olvasóinak. Ezek közül kiemelést érdemel egy különleges kísérletről, a Nemzetközi Levelező Egyetemről szóló ismertetés; az amerikai James J. Asher „Szótár az egész világ” című cikke; a Szerelem — „import” házastársakkal című riport; és két közismert művész, Gera Zoltán és Keres Emil figyelemre méltó színházi vallomása. Sz. J. A Természet, legnagyobb kísérlete folyamán, a kezdet kezdetéről arra törekedett, hogy a rendelkezésre álló anyagokból tökéletes társadalmat hozzon létre. Hatalmas laboratóriumában ideális környezetet teremtett az első egysejtűek számára, és, gondosan ügyelt rájuk fejlődésük minden stádiumában. Hányféle módját próbálta ki a társadalomszervezésnek! A Carbon-kor buja növénytársulásai nem tudtak társadalommá szerveződni. Hiányzott ehhez néhány alapvetően szükséges feltétel. a) A helyzetváltoztatás, és a helyváltoztatás lehetősége. (Az előbbi nélkül ugyanis nem lehet kompromisszumokat kötni, s nehezebb időszakokat túlélni. Az utóbbi nélkül nem lehet kereskedni, háborúzni, vándor színtársulatot alapítani, télen a hegyekben, nyáron a tengerparton üdülni, — hogy csak a legfontosabbakat említsem.) b) A bélüregesség, ami lehetővé teszi a szilárd táplálékon alapuló anyagcserét. (Ki hallott már olyan társadalomról, amelyik nem fogyaszt százezer tonnaszám, csupán a talaj nedvességéből, a légkör széndioxidkészletéből tartja fenn magát, s energiagondjai sincsenek, hiszen ott van a Nap. Mi ösztönözhet egy ilyen társadalmat arra, hogy gazdasági embargót léptessen életbe, vagy lebegtesse a fabatka árfolyamát, ami nélkül fejlett civilizáció el sem képzelhető.) A méhek, hangyák, termeszek társadalma túlspecializálódott. A Természet szabadjára engedte tevékenységüket, ezért ők a könnyebb elindulás irányában fejlődtek tovább. Kialakították az öröklődő formaváltozatokat (katona, dolgozó, királynő, here stb.), minden helyzetre volt egy sztereotip cselekvésláncuk (a kopogtatás után „Tessék!” következett, a tessék után „Tiszteletem, királynő,” és a „Nem zavarok?” után a „Foglaljon helyet, kedves dolgozótársam.” Végül pedig a cselekvéslánc utolsó frázisa*, a „problémákat pedig össz-boly-viszony- latban fogjuk lerendezni.”) Idegfejlődésük emiatt a duc- idegrendszer állapotában megrekedt. De a Természet nem adta fel a reményt. A fák, s a rovarok után ntegpróbálkozott az állatokkal. Az emlősökkel a lehetőségek határáig tökéletesítette azt a rendszert, amely — úgy gondolta — a társadalommá szerveződés áthághatatlan lépcsőfoka, s amit a tengerben — kísérleti szinten — már kipróbált. Nevezetesen azt, hogy a növényi anyagokkal táplálkozó élőlények táplálékul szolgálnak a húsevők számára, s azok viszont — elhullva — ismét növényeket táplálnak, testük korhadó részeivel. A tengerben még sok volt a szabálytól eltérő kivétel. A nagyobb hal gondolkodás nélkül megette a kisebbet, akkor is, ha az a kisebb ugyancsak húsevőnek számított a még kisebbek körében, s időnként a legnagyobb halba is belemart, ha ki tudott belőle harapni annyit, ami még a revizor-halaknak (Fél- szegúszók családja, Pleuro- nectidae) se tűnt fel, de meglehetős volt ahhoz, hogy egy kis hal vidáman úszkálhasson. Az emlősök egyértelműen elkülönültek növényevőkre és húsevőkre. Egyensúly állt be köztük, és a Természet rájött, hogy a szárazföldön végleg lezárult a kísérletezések kora. Ez az egyensúly nagyon stabilnak látszik, márpedig ahol túl nagy az egyensúly, a fejlődésre nincs sok remény. — Az egyensúly örök. De még mindig ott van a tenger. Mostanában mintha elhanyagolta volna egy kicsit a tengert. Arra volt jó csupán, hogy megszülje az életet? Fogta hát a delfint, és visszavezette a vízbe. Akkor már sejtette, hogy a tökéletes társadalom legfontosabb kelléke az agy. Ezért esett választás éppen a delfinre, az akkori világ viszonylag legsúlyosabb agyú emlősére. Ám valamit most is kifelejtett a számításaiból. Mégpedig azt, hogy a delfin alkalmazkodni fog a megváltozott közeghez, mancsai úszólábakká alakulnak át, teste csípőtől lefelé egybeforr, és egészében véve a modern áramvonalas torpedók, s az atomtengeralattjárók tökéletes mintájává válik. Az élőlények változékonysága kimeríthetetlen. Itt Ts befellegzett hát. A Természet kétségbeesett. Kipróbált minden lehetőséget, végigjárt minden hipotézist, és az eredmény egyenlő a semmivel. Ekkor, valahol a szárazföldön egy csúf csupaszőr állat lemászott a fáról, és két görbe hátsó lábán tett néhány bizonytalan lépést. Ám erre a Természet már nem figyelt. Kabátot vs kalapot vett, eloltogatta a villanyt a laboratóriumban, s a folyosókon, s aztán gondosan kétszer megfordította a kulcsot a zárban. — Pihennem kellene vagy két hetet valahol — düny- nyögte, és elindult hazafelé a holdfényes kavicsokon. Mester Attila (* Hangyanyelven a fázis és a frázis ugyanazt jelenti. A szerk.) A meghiúsult kísérlet
