Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 11., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Sam Vanni (kompozíció) lotta. Messze a város, de sebaj. Hetente egyszer megy csak be. Kenyérért, gyufáért, ezért-azért. Néha a borbélyt is megtiszteli látogatásával, élő újság az a műhely, egy hajnyírás árán megtudható, mi történt a környéken az utolsó félévben. A diófa alá telepedett. A nagy kék-fehér tányérban kolbászdarab, vászonban kenyér. Majszolva nézett le az útra. Furcsa: innen nézve nem is olyan meredek a kert, tisztán látni a szénkupacot is. De amikor két vödörrel iramodna fel feig, hát még a föld is visszalökdösi a lábait az emelkedőn ... Evés után a dombokat nézte. Ha hirtelen eső kerekedne, abbahagyhatná a hordást. De a szén is megázna, az pedig nem lenne jó. Bár a fia legutóbb itthagyott egy nagy nájlondara- bot, fóliát akart csinálni, de abbahagyta. Azzal le lehetne takarni a kupacot, négy szép követ a sarkokra, akkurátusán. Nem történne semmi baja a szénnek. Elálmosodott. A pádhoz ballagott. Még látta, hogy a kutya is odatelepedett a közeibe. Aztán madárrá lett, rikoltva vágódott a magasba, zöld hegyek fölé. Álmodott. Néha felhorkant a csöndben; a kutya ilyenkor fejét emelte, majd orra ismét mellső lábai közé csusszant. Az öreg arra ébredt, hogy- egy dongó köröz a pad körül. Fekete-acélkék bogár volt, bátor és tiszteletlen; alig tudta elhessegetni. Nagyot ásított, szemét dörgölte. A szén vár, jutott eszébe, a fenébe is, nem hagyhatom odalenn. A háta is megroppant, mikor felemelte a két vödröt. Combjában ólmot érzett, inak sajdultak, és sűrűbben kellett a levegőt kapkodnia. Hosszú szüneteket tartott. Nagy néha letépett egy szilvát, kiszívta a levét, és hordta tovább a vödröket, most már elöntötte a makacs akarat, „megmutatom én, a fenébe is, mi ez nekem, ez a pór mázsa ..De árgus szemmel figyelte a kupacot, fogy-e már. Délutánba hajlott a nap, mikor végre látta: még négy forduló. Még három ... Megvidámodott volna, de alig maradt ereje. A végén összeszedte a fűben szétszóródott darabokat is, de alig tudott kiegyenesedni. Lassan ballagott fel a la-, póttal. A pince előtt lettette a vödröket. A nap nyugaton állt, vörösleni kezdett a dombok fölött. A ház falán a repkény alig mozdult, aprócska szellő lopakodott fel a kerten át. -Az öreg beszívta az illatot, aztán tétova kézzel csukta be a pinceajtót. Nagyot sóhajtott. A kutya megbillentette a farkát. — Hát itt a szén — mondta neki az öreg. — Meglátod, meleg lesz a télen. Te is a kályha előtt heversz majd, pajtás. Sokáig ült aztán a pádon, nézte a kertet. Itt a szén — gondolta megint —, egész télre elég lesz. Kitart tavaszig. Csak én is kitartsak addig — tette hozzá, és behunyta a szemét. A filmgyárból jelentjük... Jelenet a Szökevények című készülő magyar filmből Évente 20—22 játékfilm készül hazánkban, a MAFILM Lumumba utcai stúdiójában és külső helyszíneken. A filmek nagy része a nyári, hónapokban „forog,” egyrészt, mert a színészeknek ilyenkor van szabad idejük, másrészt a külső felvételek is egyszerűbbek a napsütésben, mint hóban, fagyban, vastag felhőkkel takart égbolt alatt. így hát zajlik az élet, hajnalonként benépesülnek • a stúdiók, a filmgyár elől pedig színészeket, felszereléseket szállító autókonvojok indulnak útnak szerte az országba. A Dialóg Stúdió két stábja is munkában van. Dobrai György — aki Az áldozat című filmjével mutatkozott be a közelmúltban — most Szökevények címmel forgatja új filmjét Horváth Péter forgatókönyvéből, Szabó Gábor operatőr közreműködésével. A film alcíme egyébként: V ér szerződés. A főszerepeket két fiatal színész: Bubik István és Epres Attila alakítja, mellettük Kádár Flóra, Tomanek Gábor és Dégi István kapott jelentősebb feladatot a produkcióban. A történet két fiatalemberről szól, akik megszöknek a katonaságtól, s bujkálás közben izgalmas kalandokat élnek át. A szökés tragikus véget ér ... A külső felvételek egy része a márianoszt- rai, illetve nagymogyoródi büntetésvégrehajtó intézetben készül, és érdekességként hozzátehetjük: arra alkalmas, jó magaviseletű rabok is szerepelnek a filmben — önmagukat alakítják. Ugyancsak a Dialóg Stúdió „jegyzi” az elsőfilmes Szurdi Miklós Vidékiek című filmjét. A rendezőről tudni kell: a szolnoki Szigligeti Színházban tevékenykedik színpadi rendezőként, s öccse Szurdi Andrásnak, aki Transzport című filmjével hívta fel magára a figyelmet. A Vidékiek operatőre Szalai András, konzultánsa pedig Verebes István, aki játszik is a filmben. A többi főszereplő: Szakácsi Sándor, Udvaros Dorottya, Linka György, Végvári Tamás, Ivancsics Ilona és Töreky Zsuzsa. A forgatókönyvet is Szurdi Miklós írta. Cselekménye egy vidéki színházban játszódik, ahová váratlan vendég érkezik: egy nagybeteg Kossuth-díjas író. Azért jött, mert úgy tudja: az ő darabjának bemutatására készülnek. Ez azonban csupán kegyes hazugság, hogy megszépítsék élete utolsó heteit. így hát nincs mit tenni: az író érkezésének napján „eljátsszák,” hogy az ő darabját próbálják. Ám a csel túlságosan is sikerül: az író ottmarad a városban, hogy végigkísérje a próbákat a bemutatóig. Emiatt felborul a színház rendje, a színészek kénytelenek megtanulni a szerepüket, díszleteket, jelmezeket kell készíteni a bemutatásra sohasem kerülő színdarabhoz, és jó képet kell vágni az egészhez. A film .— mindezzel — azt a kérdést feszegeti: meddig van értelme az álhumanizmusnak? Az egész produkció műterem helyett hiteles környezetben — a Kecskeméti Katona József Színházban — kerül filmszálagra ezekben a napokban. Ugyancsak mai témájú filmet készít Visszaesők címmel — saját forgatókönyve nyomán — K ézdi Kovács Zsolt az Objektív Stúdióban, Kende János operatőr társaságában. A négy főszerepet Törőcsik Mari, a filmen rég nem látott Monori Lili, valamint Molnár Tibor és Székely B. Miklós játssza. Az Objektív Stúdió filmje lesz az Elveszett illúziók is, amelyet Gazdag Gyula rendez, operatőre pedig ifj. Jancsó 'Miklós. A cím nem véletlenül hangzik ismerősen: Spiró György és Győrffy Miklós forgatókönyve Honoré de Balzac egyik leghíreMichael Sarrazin és Constance Engelbrecht a Viaduktban sebb regényét adaptálta, helyezte át a közelmúltba, az 1960-as évekbe, és hazai környezetbe. Hőse egy vidékről a fővárosba került fiatal újságíró, akit Máté Gábor személyesít meg. Partnerei: Udvaros Doroty- tya, Básti Juli, Margittay Ági, Bessenyei Ferenc, Major Tamás, Sinkö László valamint két külföldi színész: az angol Robert East és a lengyel Boguslaw Linda. A szereposztás érdekességei: több mint másfél évtizedes „kényszerszünet” után ismét a felvevőgép előtt áll Béres Ilona. (Annak idején egy film forgatása közben megbetegedett, emiatt beperelte a filmgyárat, meg is nyerte a „fájdalomdíjat, de utána, hogy úgy mondjuk, feketelistára került...) Erdős Pál elsőfilmes rendező a nemrég alakult Társulás Stúdió keretében dolgozik Adj király katonát című filmjének utómunkálatain. Szereplői amatőrök, a cselekmény színhelyei pedig vidéki tanyák, füstös vasúti fülkék, munkásszállók és Pestre került ágyrajárók kietlen, sivár szobácskái __ M ár csak az utómunkálatok vannak hátra a magyar— amerikai—NSZK közös produkcióban készült Viadukt című filmből, amely a hírhedt vonatrobbantó, Matus- ka Szilveszter életét dolgozza fel Simó Sándor rendezésében. Matuskát A lovakat lelövik, ugye? című amerikai filmalkotásból is jól ismert Michael Sarrazini játssza, partnerei között van az NSZK-beli Herlinde Ruff, Constance Engelbrecht, Tórái Géza, Bács Ferenc, Udvaros Dorottya, Újlaki Károly, Derzsi János, Müller Péter és a kis Ábel Anita, Sándor Pál is már csak utószinkronizáláson dolgozik: Szerencsés Dániel című új filmje, amely Mezei András novellájából készült, rövidesen a bemutatásra váró filmek sorát gazdagítja. Ragályi Elemér kamerája előtt Margittay Ági, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Kern András, Soltész Sándor és Rudolf Péter kelti életre az 1956 decemberének első napjaiban játszódó történet figuráit: egy Bécsbe tartó vonat utasait, akik között egyaránt vannak Nyugatra menekülő nyilasok és ellenforradalmárok, volt ÁVH-sok, karrieristák, utcalányok, no meg két fiatalember, akik körül a cselekmény fő szála bonyolódik. Végül: javában folynak két újabb, érdekesnek ígérkező film előkészületei. Zsombolyai János magyar— amerikai közös produkcióban rendezi majd Libikóka című új filmjét, Kardos Ferenc pedig Zrínyi Miklósról, a hadvezérről készít nagyszabásúnak ígérkező történelmi filmet, Kardos István forgatókönyvéből, Mennyei seregek címmel. Garai Tamás Remsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció A köztudatban mindmáig Horthy-rendszernek tartott két világháború közötti korszak a szélesebb olvasótábor figyelmét is magára vonja. (Ebben az érdeklődésben az egykori résztvevők utólagos igazságkeresése éppen úgy megnyilatkozik, mint a történelem izgalmas kérdéseihez mindenkor kötődő közvélemény vonzalma. Amikor a kiadó teret adott a méltón népszerű Magyar História sorozatban az ellenforradalmi kiorszak születését és konszolidációját bemutató kötetnek, elsősorban ezt az érdeklődést kívánta kielégíteni. Magyarország legújabb- kori történelmének egyik legviharosabb évtizedét kétség kívül a húszas évek jelentik. Ez a periódus valójában a forradalmak bukása és a világgazdasági válság közé eső, politikai eseményekben változatos és gazdag, korszakot fogja át. Az ország kikerülése a háborúiból, több volt mint egyszerű katonai vereség. Területének jelentős részét elvesztette, népességének egyharmada idegen állami keretek közé került. Az 1526-ban megszűnt állami függetlensége visszaállt ugyan, de ez az új államalakultat nem volt sem független, sem integer. Egykori területének kétharmadán, népességének felén az utódállamok osztoztak. Ezt a nagy megrázkódtatást súlyosbították azok a belső bajok, amelyekkel a magyar politikai vezető rétegek, az 1848-as évekig visz- szamenőleg, nem tudtak megbirkózni. Az agrárkérdés megoldatlansága, a szociális, társadalmi reformok hiánya, olyan belső osztályfeszültségek forrásává vált, amelyek a Trianon utáni sokkhatásos állapotban nemhogy csökkentek volna, hanem szinte erősödtek. Ezt a húszas éveket a tudomány a bethleni konszolidáció periódusának tartja, ellentétben a korszak születésénél bábáskodó Szek- fű Gyulával, aki az újraéledő és szinte megkérdőjelezhetetlen tekintélytisztelettel a húszas éveket egy neobarokk társadalomnak tekinti. Remsics Ignác könyve — a korszakra vonatkozó számtalan szakirodalomra és forrásbázisra építve — éppen azt tartja föladatának, hogy ezt az ellentmondásos konszolidációs szakaszt a politikai stabilizáció megteremtése szempontjából árnyaltan és plasztikusan bemutassa. A feldolgozásnál a szerző elsődlegesen a kormányzati politika bemutatására törekszik, ezen belül is annak világos kirajzolására, hogy a bethleni politikai taktikának miként sikerült, minden más politikaerőt háttérbe szorítva, újból restaurálni a nagybirtok és nagytőke politikai uralmát. Ezt a kiútkeresési kísérletet okkal oszthatjuk két szakaszra. Az elsőben a bethleni • elképzelések azon taktikai megfontolásai érvényesültek, amelyben Bethlen István a szám- bavehető kortársi politikai erők közül a hatalom megragadásához nélkülözhetetlenül szükséges elemeket sikeresen egyesítette. A második szakaszban pedig átmenetileg sikerült stabilizálnia a gazdaságot, s olyan külpolitikai nyitást végrehajtania, amellyel a magyar revíziós törekvések leginkább sikerre vihetőnek voltak elképzelhetőek. A könyv műfaji kerete és terjedelmi kötöttségei nem engedték meg a szerzőnek, hogy olyan kérdéseket, ame_ két és elemzéseket is elvégezzen De a szerző kitűnő történelmi érzékére utal, hogy olyan kérdéseket amelyek a korszak lényegét érintik, nem hagy megválaszolatlanul. Így minősítenie kellett a politika jellegét és választ kell ellentmondásos kultúrpolitikai koncepcióra, amely oly jellemző volt az ellenforradalmi korszak ezen szakaszára. Elfogadhatjuk a szerzőnek azon megállapodását, miszerint, a Bethlen-korszakot egy ellentmondásos konzervatív reformpolitika gyakorlati kísérletének tarthatjuk, amelyben helyenként és alkalmanként a parlamentarizmus játékszabályait is betartották. Kultúrpoliti- kailag pedig Bethlen elfogadta a Klebelsberg-féle kuftúrfölény gondolatát s azt minden eszközzel a revíziós politika szolgálatába állította. De igaztalan lenne annak a ténynek az elhallgatása, hogy ez a kultúrpolitika népiskolák százait telepítette a falvakba, egyetemeket és gyógyító klinikákat építtetett és intézményesítette a magyar kultúra külföldi képviseletét. Romsics Ignác könyve, mindenekelőtt jól' megírt stílusával, a szigorú történelmi szakirodalmat, röviden, de lényeglátóan ösz- szegző feldolgozásával adh újat a történelem és a ko: szak iránt érdeklődő nagy közönségnek. (Gondolat. _’82
