Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
Választás Svédországban Ki oldja meg a dilemmát? NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 11., szombat Az eddigi koalíciós kormány leje, Thorbjörn A szociáldemokraták vezetője, Olof Palme Filldln (Fotók — AP—MTI—KSj A szeptember 19-re kitűzött svéd választás szinte „lefutottnak” látszik: a közvéleménykutatás szerint » kormányzó polgári pártokat támogatók tábora folyamatosan csökken, míg a hat éve — több mint négy évtizedes kormányzás után — ellenzékbe szorult szociáldemokraták ázsiója egy ideje felülmúlja a három nagy polgári pártét, amelyek a legutóbbi választáson egyetlen mandátummal győztek. Olof Palme Szociáldemokrata Pártja, úgy látszik számíthat arra, hogy isimét kézbe veszi a. stockholmi kormányrudat. Van azonban jó néhány óvatosságra intő tényező. Elsősorban az, hogy az egykor hárompárti kormány- koalícióból még időben'kivált Konzervatív Párt szilárdan tartja magát —az idei felmérések szerint—a 25 százalékos szinten. A liberálisokkal és a centristákkal 1976-ban, majd 1979-ben ismét szövetkezett párt, a jobboldal legnagyobb csoportja tehát még ereje teljében van. A szociáldemokrata vezetés aggodalmait fokozhatja, hogy Svédországban is feltűntek a „zöldek”, a környezetvédelem jelszavával fellépő politikai erő. Ezek, miiként azt már az NSZK esetében láthattuk, nem kínálnak átfogó, vadonatúj politikai programot, hanem balról és jobbról átvett elvekkel és tervekkel „egyetlen* alternatívának” hirdetik magukat az elmúlt évek növekvő gondjai miatt sokak által megelégelt hagyományos pártokkal szemben. A svéd alternatívok Miljö Párt néven „futnaík”, s a jelek szerint nem rosszul, hiszen a választás előtt hat százalékra becsülik esélyüket Ennyivel bekerülnének a parlamentbe, s könnyen lehet hogy éppen a Szociáldemokrata Párt abszolút többségének rovására. Ilyen fordulat esetén Fáiménak bonyolult "feladatot jelentene koalíciót fabrikálni a zöldekkel, s még nehezebb lenne árián gazdaság-politikai terveit végrehajtani. Pedig az ország manapság rászorulna valamilyen nagyszabású terápiára. A jólét mintaállamát mind nagyobb bajok gyötrik. Az egész világon érezhető gazdasági krízis Svédországot sem kerülte el, s az évtizedek alatt kiépített jóléti rendszer most különös gondot jelent. A kivételesen magas bér, a hatalmas arányú adózás:, a folyton növekvő közkiadás válság idején nehezen tartható fenn. A magas bérek miatt az egyébként kitűnő minőségű svéd áru versenyképessége csökkent. A nagy adózás visszafogja az amúgy is kicsi vállalkozási kedveit A szociális biztonság megkövetelte állami kiadások a tűrési határ fölé emelik a deficitet. Takarékosság, áremelkedés a bérek fékenfiartása — ez a mindenkori kormány kézenfekvő gyógymódja, aminek persze nem örül a lakosság. A polgári kabinet pártjai várhatóan e lépések levét isszák meg most a választáson. De ha győz a Palme-kormány, mit tehetne? A szociáldemokraták az utóbbi időben feltűnően hallgatnak régóta dédelgetett tervükről, amely új tulajdonosi viszonyokat kíván teremteni Svédországban. E- szerint egy bizonyos határon túl minden vállalat profitjára 20 százalékos adót vetnének ki. A tekintélyes pénzből létrehoznák a bérből és fizetésből élők beruházási alapját. Ebből fokozatosan felvásárolnák a magánvállalatok részvényeit, végül ilyen módon az alkalmazottak lassan beleszólhatnának a vállalat gazdálkodásába, tehát növelni lehetne a beruházást, csökkenteni a munkanélküliséget, amely immár több mint háromszázalékos, &i ez ebben az országban nyomasztó rekord. Az elmélet érdekes, a kérdés csak az, hogy ha aá amúgy is kedvetlen vállalkozóktól még több profitot vonnak el, növekszák-e majd a tőke beruházási kedve? A polgári pártok szerint mára jelenlegi adózást is fojtogatja az import, amely Viszont a svéd jóléti állam alapja, A jólét svédországi szociális hálójába belenyírni azonban senki nem mer, másfelől a fenntartásához nélkülözhetetlen gazdasági fellendítésre senki nem tud csodaszert ajánlani. A dilemma megoldása a feltehetően előretörő szociáldemokraták gondja lesz. Avar Károly n bécsi „UNO-City Vf A szeptember első hetében elkészült U—1-es bécsi metróvonalon közlekedő utasok furcsa helyzetbe kerülnek, amint az ezüstszínű szerelvény a Duna fölött áthaladva megérkezik a folyó északi partjára: átmenetileg területen kívülieknek érezhetik magukat, hiszen a metróállomás a bécsi ENSZ- város — vagy ahogy itt hívják, az UNO-City — egy emelet magasságban levő teraszán van. . Belépni az ENSZ-város területére természetesen itt is csak megfelelő engedéllyel, vagy igazolvánnyal lehet. Amikor New York és Genf „kisöccsét” átadták rendeltetésének, az osztrák állam és kormány szerény ajándékát a világszervezet — akkor még — ugyancsak osztrák nemzetiségű főtitkára, dr. Kurt Waldheim vette át 1, azaz egy kemény schillingért. A jelképes ösz- szeggel is hozzá kíván járulni a nemzetközi kapcsolatok egyetemességének elősegítéséhez. A Duna bal partján magasló ENSZ-központ nyolc év alatt — kilencmilliárd schillinges költséggel — készült el. Eredetileg már egy évvel korábban tervezték átadását, de — mjnt emlékezetes —, 1968 nyarán a város két részét összekötő Duna-híd, a Reichsbrücke összedőlt és ez egy jó évvel visszavetette az építkezést. Az ellenzéki pártok sokáig támadták a KreiskyOsszeállította: Huppan Béla kormányt a „pazarló bőkezűségért”, de a nagy beruházás végül is hasznos vállalkozásnak bizonyult. Mindenekelőtt a szocialista párti kormányzatnak, mivel a komplexum megépítése több tucat vállalatnak és néhány ezer dolgozónak biztosított évekre munkaalkalmat. (A történelem önmagát ismétli — mondhatnánk — mivel most hasonló belpolitikai huzavona kíséri az ENSZ- város mellett tervezett nemzetközi konferenciaközpont építését. Az UNO-City két nagy — hagyományosan bécsi székhelyű — nemzetközi szervezetének, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (IAEA) és az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének (UNIDO), valamint több más — New Yorkból és Géniből átköltöztetett — kisebb ENSZ-szervezetnek ad otthont, köztük a Menekültügyi Főbizottságnak (UNHCR), és a palesztin menekülteket támogató ENSZ-segélyszervezetnek, összesen mintegy 4000 tisztviselőnek. Milyen haszna származik mindebből Ausztriának, illetve Bécsnek? Erkölcsipolitikai is, meg anyagi is — mondják Bécs vezetői. Az ENSZ harmadik központjának kialakítása' kézzel fogható -bizonyítéka Ausztria aktív semlegességi külpolitikájának, annak a — különösen a Kreisky- időszak alatt megfogalmazódott — törekvésnek, mely a tárgyalóasztalok mellett, két- és több oldalú találkozók, konferenciák keretében kívánja megoldani a nemzetközi feszültségeket eredményező konfliktusokat. „ Kihalnak** a Húsvét-szigetek? A különös, félelmetes óriás-fej bálványairól ismert Húsvét-szigetek rejtélyéről a mai napig nem lebbent fel a fátyol. A titokzatos kőszobrok eredetét még nem fejtették meg a tudósok. Most, meglehet, újabb rejtély készül a távoli utókor számára. A chilei fennhatóság alá tartózó Húsvét-szigetek 2200 lakosa halászatból és a turistákból él. A paradicsomi szépségű szigeteken ugyanis semmit nem termelőiek. Chiléből, amely oly messze van Ide, mint Spanyolország Kanadához, évente egyszer érkezik egy teherhajó s a lakosságnak konzervet, tartósított élelmiszert, s más fogyasztási cikkeket szállít, Hetenként egyszer repülőgép landol, amely a túristákon kívül kenyeret, tojást, gyümölcsöt és gyógyszereket hoz. Ennyi az egész. így volt ez eddig Is, így lehetne továbbra Is, ha... ha nem drágulna állandóan a benzin. Csakhogy a repülőjegy ára, amely néhány éve még csak 280 dollár volt, most már 750 dollárba kerül. E- mlatt rohamosan csökken a turisták száma. 1981-ben már csak 3700 érkezett, alig fele a korábbinak. Az üzemanyag drágulása miatt viszont ötszáz százalékkal megdrágult az élelmiszer ... Miután a gazdasági életben nincsenek rejtélyek, legfeljebb a régészetben, s mivel a lakosság mind nyíltabban hangoztatja: ha ez így megy tovább, kivándorol a szigetről — megeshet, hogy néhány száz év múlva a tudósok már nemcsak aton vitatkoznak majd, hogy miképp és miért kerültek oda a kőbálványok, hanem azon is, hogy miért és miképp tűnt el a sziget lakossága? . ÓP> PFSZ Főhadiszállás az Arab Liga székhelyén Nyugat-Bej rútot ólhagyva, rövid ciprusi és görögországi látogatás után, Jasszer Arafat Tuniszban telepedett le, hogy iitt rendezze be a palesztin, politikai ellenállás új főhadiszállását. A választás azért esett énre az észak- afrikai fővárosra^ mert aimióta1 Egyiptom aláírta aiz Egyesült Allaimokikal és Izraellel a Camp Daivid-i kü- lönaükut, az Arab liga vezérkara elhagyta Kairót és Tuniszt szemelte ki székhelyéül. Araifiatnak így a jövőben remélhetőleg alkalma lesz szorosabban együttműködnie az arab világ összehangoló testületével, hogy megelőzhesse azt, ami Libanoniban történt, hogy ne maradjon magára. Régi rokonszenv De. miért éppen Tunézia? Habib Burgda elnök kormánya mindig rokonszenvezett a palesztin mozgalommal — elméletben és mérsékelten. Ez a volt francia gyarmat, Algéria szomszédja, amely 1956-ban Szuez évében nyerte el a politikai függetlenségét, a Nyugat-barát politikát választotta'. Soha nem volt forradalmi, a polgári utat követte. Kivételes együttműködést alakított ki de Gaulle tábornok Párizsával, kapcsolatot tart a volt gyarmatosítókkal, támasza a nyugati szövetségi rendszerinek A gazdaságpolitikájában — ha lehet ezt a kifejezést egyértelműen használni — mindig inkább az amerikai modellt érezte közel magához, A tőkés szabad versenyre építette föl belső rendjét. Amikor egy-egy volt miniszterelnök szociáldemokrata kísérletekkel próbálkozott, s a mezőgazdaságban szövetkezeteket igyekezett szervezni — hamar elvesztette az államfő kegyeit, bukása után börtönbe is zárták. Burgiba vonala azonban cikkcakkos volt. Később rokonszenvezni kezdett a szociáldemokráciával és ennek megfelelően 1956 óta egytfolytában uralkodó egységpártját, éz Üj Desriunt, Szocialista Desztur Párttá keresztelte át, de a Nyugat-barát orientációval soha nem hagyott föl. Az ország belső élete rengeteg válságon, hullámzáson ment át, bár stabilitását töb- bé-kevésbé megtartotta. Az eszköz nem annyira a nemzeti egyetértés, a vezető réteg szilárdsága volt, mint inkább kifejezetten az elnök személye. Burgiba a föggetlenség jelképe, a viszonylagos anyagi jólét garantálója, maga a folyamatosság. De a gyönge egészségű államférfi, aki több időt tölt gyógykezelésen Nyugaf-Európában — Franciaországban és Svájcban — mint otthon, éLőrehaladott korú is. Közel jár a nyolcvanhoz, régóta napirenden van utódlásának kérdése, de még mindig nem tudható, kit választ ki végül és az a politikus csakugyan alkalmas lesz-e a stabilitás átmentésére. Ellenállási kormány? Arafat, nyilvánvalóan azért választotta Tuniszt saját, és az újabban többször beharangozott, állítólag hamarosan felállítandó Palesztinái ellenállási kormány központjául, mert hasznos diplomáciai szolgálatokat remél. A PFSZ, az új nemzetközi politikai körülményekkel, mielőbb rá akarja kényszeríteni az Egyesült Államokat, hogy ismerje el a mozgalmát, kezdjen vele tárgyalást. Erre pillanatnyilag a legalkalmasabb helynek Tunézia kínálkozik. Annyira nincs elkötelezve Washington mellett, mint Szaúd-Arábia, de segíthet a kapcsolatok egyenge- tésében. Másfelől Burgiba elnök is abban reménykedik, hogy személy szerint Arafatot és általa a palesztin mozgalmat közelebb viheti a Nyugathoz, nevezetesen az Egyesült Államokhoz. Ily módon csökkentheti a Szilárdság Frontjának — a radikálisabb arab államoknak — a befolyását a PFSZ-re, hajlékonyabbá teheti tárgyalási álláspontját. A palesztin harcosok befogadásának feltételeit ennek megfelelően alakították ki. „Algériai" státus A fővárostól ötven kilométerre jelölitek ki Arafat vezérkara számára modem lakótömböket, a kísérő mintegy nyolcszáz harcosnak pedig sátorvárost emeltek. Biztonságuk garantálása a tunéziai rendfenntartó erők dolga. Harci eszközeiket akkor kapják vissza, ha az országot elhagyják. Olyan státust kaptajk, amilyet fegyveres szabadságiküzdelmük idején az algériaiak élveztek Tunéziában: politikai véleményüket szabadon kifejthetik, külikapcsolatot létesíthetnek, de innen fegyveres akciót nem indíthatnak. E feltételeknek nem örültek Algériában és Líbiában. Helytelenítik, hogy a PFSZ elfogadta „új Nyugat-Bej - rútként” Tuniszt, de mivel más megoldás nem adódott, végül tudomásul vették. Tisztában vannak vele, hogy ebből a kétértelmű állapotból ellentmondások, netán konfliktusok születhetnek, hiszen Burgiba tompítani igyekszik a PFSZ politikai forradalmi élét. Várkonyi Tibor Mi a kultúra? A Barbara-bánya titka Régi vita, hogy mi a kultúra és mi nem az, de ez a vita most, úgy tűnik, új fénybe keiül. A vita színhelye ezúttal az NSZK. Itt, Freiburgtól nem mesz- sze a Fekete-erdőiben, a szép nevű Barbara-ezüstbánya 392 méteres mélységéiben vagyunk. A táróban páncélozott betonbunkert látunk. Bejáratán serény cipekedés folyik. A munka vezetője készséggel ad fetvilágosíitásit: atomháború esetére pakolnak ide, mikrofilmeket. Miért? Azért, hogy a 270 millió mikrof ilmkocka megőrizze a túlélőknek a „német kultúr- örökséget”. — Elsőrendű kulturális értékekről van szó — mondja —, amelyekről a mikrofílm- gyűjités 2000-ig tart. Kézenfekvő a következő kérdési: mit tartanak kultúr- értéknek, kuMrörökségnek? Mi van a filmeken? S ugyanilyen természetes lehetne a válasz: magától értetődően Goethét és Schillert, és persze Thomas Mannt és Bertold B rechtet, meg Beer tlhovent, Bachot és Brahmst, nem szólva Kantról, Koch- ról és Einsteiniről. Igen, a német kulitúrörökség elképesztően gazdag. Annyira, . hogy még a 270 millió mikrof ilrnkockáí is kitölltä. Csakhogy a felvilágosítás — enyhéin szólva — megdöbbentő. — Nem, nem, ezek nem szerepelnek a mikrofilmeken. — De hát akkor mi az ördögöt vettek M rájuk? — Hivatalos aktákat — így a tárgyszerű válasz. — Például a német birodalmi kamarai bíróság döntéseit, 1573-tól 1806-ig; Köln városi tanácsának jegyzőkönyveit inatokat Bismarck kancellártól. — És nem sok erre a célra 270 millió filmkocka? — De sok. Lesz ott más is. Nem hiányoznak majd Rommel tábornok 1941—43-as afrikai hadjáratának Iratai, a hitleri „vaj helyett ágyút” kampány dokumentumai, s persze a Harmadik Birodalom kancellári hivatalának aktái, élén Hitler személyes irataival. Történelmileg ez érthető, de egy kérdésr azért még hatra marad: vajon miért nevezik ezt a Banbara-bánya bunkerjének tervezői-szervezői „ikultúrörökségnek” ? (zp)
