Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

> * t m NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 11., szombat 5. Tájház lesz belőle! Horváth Károlyné igazgatási csoportvezető bevisz bennünket az intézet egyik büszkeségeként szá. montartott tornacsarnokba, ahol Jagodics István tanár úr, éppen az ötödikes Amb- rúzs László jelentését fogad­ja: „Az osztály a foglalko­zásra készen áll!” Itt, ilyen körülmények között, valóban élvezet oktatni, de élvezet sportolni is. A létesítmény­re, amihez a környező üze­mek is hozzájárultak, büsz_ ke lehet a nagyközségi ta­nács. Arra viszont kevésbé, hogy az iskola időközben kinőtte ruháját, és hiába árválkodnak egy szárnyépü­let alapjai az udvar felé nyúlva, immár hat esztende­je, az oda állított tornate­rem, napközis foglalkoztató és a meglevőnél tágabb ne­velői szoba csak nem akar megszületni. ★ Közelebb áll talán a meg, valósuláshoz Zagyvaszántó tájháza, éspedig a Dózsa György utca 30 alatt. Jel­legzetes, a száz esztendővel ezelőtti népéletet idéző ros­katag épület ez, de kis jó- szándékkal, társadalmi öszT szefogással a község látvá­nyossága, vonzó emlékhelye lehet. Több is annál! Az emberformálás, a jellemfor. málás eszköze. A múlt él itt, az öreg épület minden zugában, tartozékában, fa- kilincstől a szalmatetőig, és innen tekintvén előre becsül­hetjük igazán a jelent Kí­sérje hát siker a helybéli honismereti kör fáradozását, amely a nemrég lezajlott si­keres kiállításon túl ilyenfé­le szervező, agitációs mun­kára is kiterjed. És bízzunk Szentgyörgyi János nagyköz­ségi elnök szavában,, aki ' pártfogásáról biztosította a táj-háztervezőket! E tekin­tetben a legtöbb gondot egyébként az épületben la­kó idős házaspár elhelyezé­se jelent. Ha már a Dózsa György utcában járunk, érdemes bepillantanunk az újpesti „Meteor” Szerszám- és Fém­ipari Szövetkezet telepére, amely hajításnyira esik hozzánk. A hatvanöt mun- kásembemek kenyeret nyúj­tó kis üzem tizenhárom éve honosodott meg Zagyvaszán. tón, és vezetője — Illés An­tal. a korábbi tanácselnök — px>nt azóta irányítja itt a dolgokat. — Hogy mi szülte a tele­piét? Azt akartuk annak idején, hogy az olyan asz- szonyok, akik családi okból nem tudnak három műsza­kot vállalni, bárhova is el­járván, itt egy műszakban, kora reggeltől ebéd utánig megkeressék a maguk havi 3 ezer forintját. És nem volt nehéz senkinek a betanítá­sa! Szinte hetek alatt sajá­tította el mindenki a kü­lönböző függönytartók, elő, szobafalak, fogasok, törülkö­zőtartók összeszerelését, vagy a kamizstapétázást, amit most Petrovics Jánosáétól, Mizsinszki Ferencnétől ép­pen látunk. És tudja, elv­társam, hogy mit produkál ez a hatvanöt ember egy esztendőben? Tavaly hatvan­két millió forint értékű árut állítottunk elő, az idei ter­vünk piedig hatvannyolc millió. De hozzuk! Mint ahogyan a községfejlesztést is segítjük a magunk mód­ján. Jövőre Zagyvaszántó bekapcsolódik a telefonos crossbar-hálózatba, amihez odatettük a magunk százezer forintját. ★ A „Meteor” kapujában Kerek Mihályné kézbesítőbe ütközünk. Felmálházott bi­ciklijéről száll le, hogy megváljon az ide szóló pos­tai küldeményektől, újsá­goktól. Másodmagával látja el ezt a munkát, ő maga tíz esztendeje, és példás tisztességgel. Itt, Zagyva­szántón, valahogy minden előfizetőt megtalálnak a na pi- és hetilapok, nem vész nyoma a külföldről, a haza különböző tájairól érkező postaküldeménynek, nem ké­sik húszadika táján a nyug­díj. És, hogy a kétezer falu- béli érdeklődik a betű igazsága, szépsége, változa­tossága iránt, mi sem bizo­nyítja jobban, mint, hogy a két falusi kézbesítő naponta 200 Népszabadságot, 150 Nép­újságot, hetenként 150 Sza­bad Földet, 120 rádióújsá­got „terít” a községben, nem szólva a különböző színes heti kiadványokról, folyó­iratokról. Hevesi Szemle — nem. kis meglepetésemre — még a presszóban is a ke­zem ügyébe került, néhány agyonolvasott Képeís Üjság társaságában. Nos ne lelke­sedjünk! Nem a „fogyasztá­siak” rendelték meg, hanem Viski Jánosné üzletvezető, aki a kávé, a féldeci, a bor mellé ilyesféle kóstolót is juttat vendégeinek délután 13-tól, este 21-ig. Hogy a sörhöz miért nem dukál Képes Üjság? Mert hiány­cikk. Mármint a söröcske. Éspedig messze visszamenő­leg. Legutóbb az alkotmány­ünnep előestéjén irányítottak ki Lőrinciből 15—20 rekesz- nyi „Táncost”, de hát med­dig elég az nyári kánikula idején! + Az áfészról egyébként nem nagy lelkesedéssel be­szélnek a zagyvaszántóiak. A közelmúltban napokig sa­vanyú kenyeret mért a há­rom vegyesbolt tőkehús — igen kis mennyiségben — csak a 32-esben kapható, és ha fél kiló 60-as .szöget akar venni az ember, legtöbbször Apóra kell érte buszoznia. Mi a presszó melletti, 31-es- be térünk be, amely — Pa- seczki Józsefné, üzletvető-he- lyettes szerint — három kö­zül mindig a legnagyobb for­galmat bonyolítja le. Au­gusztusban is 526 ezer forin­tot árultak és ez több lehe­tett volna, ha a központ nem sajnál tőlük egy mélyhűtőt, amelyben baromfit, különbö­ző csirke-, kacsaaprólékot tárolhatnának. Az igazi, a távlati, az igényekhez igazo­dó megoldás azonban még­sem' ez! Hanem a hosszú évek óta ígérgetett kis-ABC megépítése, aminek elmu­lasztásában Varga András például részrehajlást vél. Mert ide tervezgettek öt éve, négy éve, három éve, egy korszerű boltot aztán vagy Selyp, vagy Petőfibánya vit­te el. ★ A kereskedelmi ellátást kritizálja csupán a Kossuth utcából Juhász Gergely, a vegyesüzem ácsa is, aki hí­gítóért jött a 31-esbe. Mint mondja, ő rendszeresen Selypről teremti elő a csa­lód hússzükségletét. Ha pe­dig halászlevet akar vacso­rázni, bejelentkezik a szom­szédos kocsmánál, ahová péntekenként Apcról érke­zik az ízletes étel. Persze előre főtt állapotban. Azaz­hogy: érkezne! Mert újab­ban ez a rend is kezd fel- bomlani. Egymást váltják itt a vezetők, most éppen egy fiatal cukrász vette át a kisvendéglőt, és úgy tűnik, az ilyesféle dolgokhoz nincs ambíciója. ★ Van viszont építkező kedve Gócza Istvánnak, a vékonydongájú akkumulá­torosnak, aki tanultsága sze­rint ugyan kertész, kertter­vező, csakhogy ki alkalmaz Zagyvaszántón, vagy más környező faluban ilyen cso­dabogarat? Szülőhelyétől vi­szont nem kíván megválni. Ezért ereszti most még mé­lyebben a földbe a családi gyökereket. Telekhez ingyen jutott, a sógor jóvoltából. A 21-es út mellé már meg is érkezett néhány szállítmány kő. De ez egyelőre kevés. Az OTP legalább 100 ezer forint értékű anyag igazolá­sa után nyújt kölcsönt a honalapításhoz. így hát meg kell húznia a derékszíját. Itt a presszóban is, csupán egy híg hosszúlépést bocsát le a torkán, és már megyen dol­gát végezni. Gondjai mos­tanra különösképpen össze­gyűltek. Felesége a debrece­ni klinikán a két kisgyerek pedig otthon ...! ★ Aztán még egy látogatás­ra futja az időnkből, éspe­dig Varga Jánosnál, a 3500 hektáros Zagyvavölgye Ter­melőszövetkezet elnökénél. A nyírott bajszú, kreolos férfi arca meglehetősen gondter­helt, amikor hellyel kínál. . Pedig szépen lefutott a nyá­ri betakarítás. Mint kiderül, nem is itt a bajok bibéje. Hanem a legújabb gazdasá­gi szabályozókban, ame­lyek szinte százszázalékos nyereségvesztést okoztak a közös gazdaságnak. Az iga­zi gazdaemberek reménye azonban nem hagyta el Var­ga Jánost. Kis idő múltán már az „új felállás”-ról be­szél, ahogyan a veszteség 80—85 százalékát esztendő végeztével visszaszerezhe. tik. A gazdaságtalan zöldbor­sót például kihagyták ter­mésszerkezetükből, belépett helyette a nyereségesebb cu­korrépa, napraforgó. A bú­zánál tekintélyes átlagter­mésnövekedés volt. A szar­vasmarhatelep a csökkentett árkiegészítésre tejhozam nö­veléssel válaszol. Az ener­giafelhasználás dolgában pedig a gabonaszárító és a baromfi telep gázra szere­lése javíthat a gazdaságossá­gi mutatón Vagyis: az élet- körülmények szorítása min­dig és mindenütt kihozza a rejtőző tartalékot, csak le­gyen, aki fölfedi, - fölismeri e lehetőségeket. Zagyvaszán­tón, úgy véljük, Jelentés a tornaóra kezdése előtt: kevés falusi iskola rendelkezik ilyen szép tornacsarnokkal Délelőtti foglalkozás a közel száz személyes óvoda udvarán (Fotó: Szabó Sándor) Hatodik éve tartózkodik társközségként Lőrincihez a 2165 lelket számláló Zagy­vaszántó. Hogyan futottak el ezek az esztendők? Sum- mázatként fogalmaz, Horváth Károlyné igazgatási csoport- vezető: „Mi, tanácsiak, úgy véljük, hogy Zagyvaszántó megváltozott státusza előnyé­re vált a falunak, az ott élőknek. Ebben főleg annak a tizenegy tagú, Bányai Ist­vánná vezette tanácstagi csoportnak van jelentős sze­repe, amely csoport a kis települést a közös testület­ben képviseli. Beszámolóju­kat éppen egy idei, márciu­si vb-ülésen vitattuk meg, és megerősödtünk azon hi­tünkben, hogy a közel hat esztendő alatt Zagyvaszántó az élet minden területén mérföldes lépéseket tett...” ★ Hát akkor induljunk el a magabiztos kijelentés nyo. mában! Mindjárt a falu szélén fontos intézmény az Árpád István igazgatta új iskola fogad bennünket, amelyet tizenkét éve adtak át rendeltetésének. Mind küllem, mind belső felsze­reltség, tisztaság dolgában megyeszerte példának állít­hatnánk. Dé ahogyan be_ szélgetésünkből kiderül, a tizennégy tagú tantestület tartalmi munkáját sem ér­heti vád. Az idén végzett nyolcadikosok például olyan felkészítést kaptak tanáraik­tól, hogy egy kivétellel fel­vételt nyertek különböző kö­zépiskolákba, illetve a vörös­majori szakmunkásképző in­tézetbe. És azok a nevelők, akik helyben laknak, élesz­tői a község társadalmi, kul­turális életének is! Jakab Józsefné, Zagyvaszántó párt. titkára lett, Mester Lajos a művelődési ház fotó-, model­lező szakköreit vezeti, Csor­bává, Brodszky Zsuzsanna az ifjú egészségőrökkel fog. lalkozik, Bakos Tiborné pe­dig a Népfront Bizottság el­nökhelyetteseként hasznosít­ja szervezőkészségét. Vagy hallgassuk meg a fiatal Szlá- vik Lászlót, aki iskolai mun­kája mellett, a háromezer kötetes községi könyvtárban működő zenebarát klub ve. zetője. — Meggyőződésem, hogy klubunk tagsága az önmű­velésen túl az egész település javára szolgál. Hiszen Tóth Tiborné kultúrigazgató és Borsos Istvánná, könyvtáros támogatását élvezve, évről évre hatékonyabban, széles- körűbben tudunk dolgozni. Fogadjuk a gyöngyösi zene­iskola tanárainak népszerű koncertjeit, havi rendszeres­séggel járnak hozzánk szak­mai előadásokkal a Zenemű­vészeti Főiskola fiatal nö­vendékei, újabban pedig fel­járunk Pestre, hangverse, nyekre és operaelőadásokra. Legutóbb a Bánk bánt lát­tuk, amelynek történelmi matériája szervesen kapcso­lódik iskolánk nyolcadiko­sainak a tananyagához. ★ Később, Árpád István igazgató — Horváth Károly­né szavait alátámasztandó — Függönytartókat csomagolnak az asszonyok a „Meteor” Ktsz-ben Üj utca, új családi házak Egy társközség hétköznapja Nyárvégi körséta Zagyvaszántón

Next

/
Oldalképek
Tartalom