Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 11., szombat Konferencia a nevelés- történetről Háromnapos eszmecsere után péntekien befejeződött Budaipesten ai Nemzetközi Neveiésitörténeti Konferencia IV. ülésszaka. Az eszmecserén négy mun­kacsoport dolgozta fel az óvodai nevelés kialakulásá­nak, az óvodahálózat nem­zetközi megalapozásának, s az új nevelési intézmény XX. századi átterjedésének történetét. Másik két szek­cióban a kisgyermekkel fog­lalkozó neveléselméletek tör­ténetét tárták fel, s ele­mezték azokat az általános pedagógiai és óvodapedagó­giái hatásokat is, amelyek az óvoda munkáját formálták. A kisgyermeknevelés jelen­kori problémáit vizsgálva az óvoda társadalmi és nevelési funkciójának viszonyáról, az óvodai és az iskolái neve­lés kapcsolatáról szerzett ta­pasztalatokról értekeztek a kutatók. A tanácskozás nemzetközi bizottságának javaslatára a plenáris ülés határozatot hozott állandó munkacsoport létrehozására. Ügy. döntöttek, hogy a kö­vetkező tanácskozásira 1983- ban». Oxfordiban kerül sor. (MTI) Leningrad—Madrid- Budapest TV-sorozat a Világ nagyvárosairól A világ nagyvárosait be­mutató filmsorozatot tűz mű­sorára szeptember 18-tól, szombat délutánonként a Magyar Televízió. A fiatalo­kat és idősebbeket egyaránt képernyő elé invitáló 11 ré­szes francia dokumentum- film-széria nyitó epizódja Rómába kalauzolja el nézőit. A több mint kétezer éves, „örök város” történetéről ut­cái, terei, szobrai, egykori épületeinek romjai vallanak, képet adva a modem, 3 mil­liós 'metropolisról is, ahová évente milliónyi turista za­rándokol. A sorozat további állomá­sai — a vetítés sorrendjé­ben —: Madrid, Lisszabon, London, Párizs, Varsó, Le- ndngrád, Budapest, Mexico City, Montreal és San Fran­ciscoi. (MTI) Beszerzés, feldolgozás, megismertetés Gyarapodó közgyűjteményeink Általános elképzelés szerint, a múzeum egy olyan hely, amely különböző régi tárgyak bemutatásával foglalkozik. Ez az, amit a közönség láthat, ez azon­ban csak a jéghegy csúcsa. A múzeumokban sokrétű munka folyik, olyan szakembergárda tevékenykedik, amely meg tudja teremteni azt a szellemi bázist, ami nélkülözhetetlen alapot jelent a különböző kiállítások­hoz. A Heves megyei Múzeumi Szervezet tudományos titkárával, dr. Csiffáry Gergellyel arról beszélgettünk, ami a látogató számára kevésbé szembeötlő, bár annál fontosabb. „Mindennapi” tudományos tevékenységük­ről, arról, ami hosszabb távon sokat kamatozik, hiszen tájegységünk egyik vonzereje éppen a történelmi múlt megbecsülése lehet. munkát ilyen esetben, hi­szen fölkészülünk a gyors kutatásra. A novaji halom területén bronzkori lakóhely és temető feltására folyik. Képünkön nagy számban talált kerámiák egyikét restaurálják. A néprajzi gyűjtemény az űjracserzés és kon­zerválás után e kisbundáva! gazdagodik. Gyűjtőkör: a megye A hatvanas évek köze­pén alakították ki a megyei múzeumi szervezeteket. Mindegyiknek megvan a ma­ga gyűjtőterülete, fel van „parcellázva” az ország. Ter­mészetesen azért vannak Olyan országos hatáskörrel rendelkező múzeumok is, amelyek bizonyos témákra szakosodtak. A mi hálózatunk központja Eger, hozzá tartozik még a gyöngyösi és a hatvani mú­zeum, s vagy tucatnyi kiállí­tóhely. Körülbelül száz mun­katársunk van, de csak egy­negyedük tudományos kuta­tó Nem nagy ez a stáb. Meg kell említenem még, hogy az egri vár feltárása az Orszá­gos Műemléki Felögyelöség feladata, hozzánk már csak a megvizsgált területek ke­rülnek, hogy bemutassuk őket. Ennek több oka van. Az egyik, hogy amikor 1957- ben megindult a jelentősebb kutatás, akkor szinte „egy­személyes” volt a múzeum. A vár pedig országosan fon­tos. Néhány szót ásatásainkról: több olyan terület van, ahol kutatásokat végzünk, mód­szeresen munkálkodunk. Ilyen a Bélapátfalva mellet­ti avar temető, az aknán Pálos-kolostor, a novaji ha­lom, vagy a most sorra ke­rülő mátrafüredi Benevár. Ezeken kívül a nagyberuhá­zásoknál mindig előkerülhet olyan érdekesség, amelyhez ki kell mennünk. Ilyen az autósztráda építése is, mely­nek tervezett nyomvonaláról mi is kaptunk térképeit, s né­ha bizony hívnak bennünket Egy félreértést el kell osz­latnom: nem hátráltatjuk a Parádi üvegek, aukciók, Rátkay- gyűjtemény Gyűjteményeinket vásár­lással isi gyarapítjuk. Hogy a mostani szerzeményeinkről beszéljünk: legutóbb szép és ritka parádi üvegeket vet­tünk, a manufaktúra korai időszakából, a XVIII—XIX. századból. Szert tettünk egy XIX—XX. századi fegyver- együttesre, a megyében élő internacionalisták használ­ták őket valaha. Ugyancsak gazdagították raktárainkat ■ érdemjeleik. Képtárunkat aukciókon tesszük teljesebbé. Nagyon értékes, vidéki tár­sai között kimagasló helyet foglal el a képkollekciónk. Sok a régi külföldi mester alkotása, nem csoda hát, hogy kevés újat tudunk fel­mutatni : rendkívül drágák ezek a művek. Érdekes és aránylag kevés munkával ki­állítható fényképegyüttes A parádi üveggyártó manufaktúra első „terméséből” társaságában. néhány szép darab, más edények (Fotó: Perl Márton) birtokába jutottunk nemrégi­ben: Borovszky Pál 1937 és 49 közötti fotográfiái kerül­tek hozzánk. Péntektől be tudjuk mutatni őket, a Me­gyei Könyvtárban láthatóak. Adatok voltak valamennyi­hez, a negatívok mellett fel volt tüntetve a helyszín és a napszak, _amikor Borovszky kitűnő minőségű fényképező­gépe elkattant. Még egy na­gyobb összegű vásárlásunkról kell beszámolnom: a gyön­gyösi Mátra Múzeum 350 ezer forintért szert tett egy madár- és állatgyűjtemény­re. Ez Rátkay-féle kollekció­ként közismert Ki faragta és miért? * Természetesen nem min­den tárgyat tudunk azonnal a közönség elé tárni. Akkor lesz: csak egy-egy darab tör­téneti érték, ha tudjuk, hogy ki használta, milyen célt szolgált. Ezért jelent gondot például a Hevesi Béla-féle magángyűjtemény, amely alapjául szolgálhat a későb­biekben Heves nagyközség múzeumának. Sok olyan do­log került Hevesi birtokába, amelyet csak régiség jellege miatt szerzett be. Az ilyen eszközöket „típusonként” tudjuk besorolni. Ha többet tudnánk róluk, fontosabbak lennének. Vannak abban az anyagban például olyan ha- difogoly-fanagványok, melyek unikumnak számítanak. Ha lenne adatunk arról, hogy ki és miért vésett egy bot végére ökölbe szoruló kezet, újabb ismeretekkel lennénk gazdagabbak. Egy biztos: na­gyon hosszú azonosító mun­ka vár ott még ránk. Közeledünk a múzeumi hónaphoz. Ez ünnepi alka­lom számunkra, ilyenkor még jobban kell törődnünk az­zal, hogy eredményeinket megismerje a közönség. Sok olyan program lesz október­ben, amellyel remélem, el­érjük célunkat. Kiállítások, előadások várják az érdeklő­dőiket. (gábor) Szikszói Károly: Tíz év múlva II. A józsefvárosi szoba- konyhás lakás ajtaja előtt. Kata szorosan Gutmanhoz simul. Gutman a zárral bí­belődik. Kata az ideges mozdulatok láttán kuncog­ni kezd. Odabent Gutman az asz­talra helyez egy üveg Eger- szólátit és egy üveg kólát. Kata a könyvespolchoz lép, és ujjait végighúzza a köte­tek bordáin. — Azért néhány új is akad közöttük — mondja Gutman, miközben megpró­bálja kinyitni az egyik üve­get. — Ezek a műanyag du­gók teljesen tönkreteszik az ember kezét! Egymás mellett ülnek az ágyon. A nő Gutman ölébe hajtja a fejét. — Meddig érsz rá? — Nem sokáig. A férjem úgy tudja, hogy a barátnőm­Gutman lerúgja a cipőjét, és végigheveredik az ágyon. Kata szorosan mellé bújik. — Semmi se változott eb­ben a szobában ... — Azért, mert minden darabjához ragaszkodom. Legalább ez a szoba marad­jon meg nekem, olyannak, mint tíz évvel ezelőtt. Talán ezért is szeretek annyira Itt lenni. Az emlékek... Kata nem hagyja befejezni a mondatot. Félóra múlva Gutman ci­garettára gyújt, és Kata ará­nyos alakját nézi. — Most vajon miért lóga­tod az orrodat? — kérdezi a nő, és hajával eltakarja a melleit. — Mi lenne, ha öngyilko­sok lennénk? — Mi az isten bajod van neked? —. kérdezi Kata, és föltérdepel az ágyon. — Is­tenemre, te teljesen meghü­lyültél. — Talán gyáva lennél hozzá? — Ez nem gyávaság, ha­nem a te hülyeséged. És ha szabadna érdeklődnöm, ho­gyan képzelted el? — Gázzal. — Remek! Hogy ráadásul még a szomszédaid is fölrob­banjanak. Neked tényleg az agyadra ment valami. Tíz év után véletlenül összefutunk az utcán, megbeszélünk egy randevút, eljövök, mert még mindig szeretem azt a hülye képedet, mert érdekel, hogy mi van veled, képes vagyok a férjemet is megcsalni, te pedig egyfolytában marha­ságokat beszélsz. Gutman idegesen nevetni kezd, és ismét megtölti a poharakat. — Jó, ne vitatkozzunk. Biztosan igazad van. Tíz év­vel ezelőtt is neked volt igazad. Inkább hozok néhány jégkockát. Gutman föláll, becsukja ma­ga mögött az ajtót, a kony­hában megkeresi a jégkoc­kás edényt, aztán odahajol a gáztűzhelyhez, és mind a három rózsát megnyitja. Dúdolva lép a szobába, bekapcsolja a magnetofont, aztán Kata mellé bújik. Hét órakor megcsörren a vekker, Kata álmosan kilép az ágyból, csodálkozva nézi Gutmant, aki felöltözve az asztalon könyököl. — Mi az, te le se feküd­tél? — kérdezi két ásítás között. • — Hiszen látod — vála­szolja Gutman. — Csinálok reggelit — mondja Kata és kivonul a konyhába. — Ha szabad kér­deznem, mit csináltál egész éjszaka? — Gondolkoztam — mond­ja Gutman, aztán föláll, odalép az ablakhoz, és elhúz­za a sötétítőfüggönyt. Fáradt világosság lepi el a szobát. — És min gondolkoztál? hallja Kata hangját a konyhából. — A jövőnkről. Hogy va­jon mi lesz velünk tíz év múlva. — Mi lenne? Remélem, el­cseréljük ezt az egérlyukat, aztán szülök neked két gyer­meket. Vagy nem erre gon­doltál? — De igen — mondja alig hallhatóan Gutman, és elin­dul a konyha felé. (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom