Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-09 / 211. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 9., csütörtök 3. Csuvas vendégeink tapasztalatcserén az egri üzemekben A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa előtt (I.) Amit adnak: az élet! Októberben lesz az egymillió önkéntes társadalmi munkást egyesítő tömegszervezet, a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa. Háromrészes sorozatunkban a több mint százéves moz. galom sokoldalú tevékenységéből néhány területre külön is szeretnénk felhívni a figyelmet. Csuvas vendégeink a Csepel Autógyár egri üzemében A tárolási módok előírásellenesek és esztétikailag is kifogásolhatók Egerben? Épül-e garázsház Az egyik legrégibb, hagyományos vöröskeresztes tevékenység a véradás szervezése. A térítésmentesen levett vér mennyisége hazánkban 1981-ben 228 ezer liter volt. A megyékben már 1979-ben teljes mértékben térítésmentesen adott vért a lakosság, s a budapestiek is behozták korábbi viszonylagos lemaradásukat. A véradás egyenletességét, folyamatosságát biztosítja, hogy a véradók több mint háromnegyed része visszatérő donor. Jó tendencia, hogy növekedett az intézeti vérvételek aránya, a korábbi 24-ről 28 százalékra. Készenléti véradó brigádok » Sürgős esetekben megbízhatóan lehet támaszkodni napjainkban a készenléti brigádokra; ezek tagjainak összlétszáma a korábbi 17 ezerről mintegy 60 ezerre emelkedett. Az eredmények megőrzése alapvetően á donorok áldozatkészségén múlik. Ezért is tartja változatlanul rendkívül fontosnak a Vöröskereszt a véradók társadalmi megbecsülését, az irántuk megnyilvánuló figyelmet, r s az erkölcsi elismerésük új formáinak kidolgozását, alkalmazását. A Magyar Vöröskereszt Kiváló véradó kitüntetései nemcsak a mozgalom, hanem egész társadalmunk tiszteletét, elismerését fejezik ki. Az. elmúlt öt esztendőben több mint 120 ezer különböző fokozatú kitüntetést adtak át a véradóknak. A sokszoros véradók örvendetesen gyarapodó száma késztette arra a mozgalom vezetését, hogy 1981-ben új kitüntetést alapítson a 75- szörös, illetve a 100-szoros térítésmentes véradók iránti megbecsülés, a társadalmi köszönet kifejezéseképpen. Az erkölcsi megbecsülés szempontjából, de a folyamatos szervezés miatt is nagy fontossága'van a véradók nyilvántartásának. Ennek napra készen tartása körültekintő munkát igényel a vértranszfúziós állomások dolgozóitól és a Vöröskereszt szervezetek vezetőségeitől egyaránt. önkéntes ápolónők Szintén a hagyományos vöröskeresztes feladatok közé tartozik az önkéntes ápolónőképzés szervezése, lebonyolítása. Az elmúlt öt esztendőben mintegy félszáz tanfolyamon több mint ezerkétszáz önkéntes ápolónőt képeztek ki. A tanfolyamokat — egységes tematika alapján — a megyei (fővárosi) vöröskeresztes vezetőségek szervezik. A területi egészségügyi intézmények vezetői is látják e feladat jelentőségét, és munkatársaikkal együtt bekapcsolódtak az oktatásba. Ezen túlmenően azt is lehetővé tették, hogy a gyakorlati időt a tanfolyamhallgatók az egészségügyi intézmény osztályain töltsék el. Helyesen mindenütt arra törekszenek: a tanfolyamokra minél több olyan lány, fiatalasszony kerüljön, aki már tagja a Vöröskeresztnek, s aktívan tevékenykedik valamelyik alapszervezetükben. Az utóbbi öt esztendőben szervezett tanfolyamokon ez az arány elérte a 80 százalékot. Á kéthónapos önkéntes ápolónői képzésben a hangsúly az ápolási ismeretek gyakorlati elsajátításán van. Az ápolástan, valamint az elsősegélynyújtás elsajátítása mellett a tanfolyamhallgatók kórházi gyakorlaton vesznek részt. A tanfolyam elvégzésével segédápolónői képesítést nyernek. Az önkéntes ápolónők több ezres osztaga országosan is a Magyar Vöröskereszt egyik legfontosabb aktivistahálózataként tevékenykedik. Különleges mentő- és segélyszolgálatok Az elmúlt években lényeges előrelépés történt az elsősegélynyújtás oktatásában. Szabályozták a tanfolyamvezetők képzését, a vizsgáztatás, a‘minősítés, az igazolvánnyal való ellátás, a foglalkoztatás rendszerét. Az Egészségügyi Minisztérium állásfoglalása a társadalmi elsősegélynyújtás oktatásáról hangsúlyozza a Vöröskereszt helyét és szerepét, s szorgalmazza további középfokú tanfolyamok szervezését; egyben meghatározza a szak- szolgálat feladatait is. A Magyar Vöröskereszt két kongresszusa közötti időszakban — tehát öt esztendő alatt — több mint 21 ezer tanfolyamon csaknem félmillióan vettek részt. A növekedést az magyarázza, hogy egyre több területen szerveznek központi, illetve megyei kezdeményezésre speciális elsősegélynyújtó tanfolyamokat. (Így az üzemanyagtöltő állomások kezelőinek, a mezőgazdasági növényvédő szerekkel foglalkozóknak, a bányászoknak, a segédrendőröknek stb.) A Vöröskereszt szorgalmazta a gépkocsivezetők kötelező elsősegélynyújtási oktatását is, s kidolgozta javaslatait az oktatás rendszerére, tematikájára. Az elsősegélynyújtók iránti megbecsülést különböző fokozatú elismerő jelvényekkel is kifejezi a mozgalom. A vöröskeresztes mozgalomban különleges segély- szolgálatok működnek. Tagjaik olyan — már elsősegély- nyújtó tanfolyamot végzett —' vöröskeresztes aktívák, önkéntes ápolónők, középiskolás diákok, illetve egyetemisták, akik önként, társadalmi munkában vállalják a szolgálatot, és részt vesznek az egység feladataiból adódó speciális kiképzésben is. A segélyszolgálat keretében közúti elsősegélynyújtó és általános elsősegélynyújtó alegységeket, továbbá vízi, hegyi, barlangi mentő-alegységeket szerveztek. A vízi mentőegységek három év alatt öt embert mentettek ki a vízből, s több mint 400 alkalommal nyújtottak elsősegélyt. Az elmúlt három téli szezonban a hegyi mentő egységek csaknem 500 alkalommal részesítettek elsősegélyben sérülteket; a barlangi mentőszolgálat tagjainak helytállását nyolc sikeres mentés jelzi. Újlaki László Dús programot állítottak össze a vendéglátók Alexander Szergejevics Avershin csebokszári tanácselnök, Valerij Petrovics Sztyepanov, a városi pártbizottság ipari és közlekedési osztályvezetője és Jevgenyij lljics Cser- kaszov építőipari brigádvezető számára. A delegáció tagnap Eger ipamegyiedével ismerkedve először a Csepel Autógyár 3. számú gyáregységét kereste fel. A látogatás során — amelyre elkísérte őket Horváth Árpád, az MSZMP KB munkatársa, Schmidt Rezső, az egri városi pártbizottság első titkára és Varjú Vilmos, Eger tanácselnöke is — a gyárigazgató, Demeter Pál tájékoztatást adott az egykori gépjavító történetéről, mad munkájáról. A ta- palsztalaltcsere során szó Nemrégiben garázsház építésére adott lehetőséget a városi tanács Egerben. Aztán olyan információkat kaptunk, hogy a Csebokszá- ri-lakótelep Shell-kútja mellett mégsem készül el a 400 személygépkocsi elhelyezésére alkalmas létesítmény, mivel kevesen jelentették be erre igényüket a tanács műszaki osztályán. Pápai András osztályvezető főmérnök szerint melyik hír az igaz? — Sajnos, hirdetésünkre rendkívül kevesen jelentkeztek — De miért vált szükségessé a garázsház kialakítása, miért nem lehet az épületek alatt a hagyományos módon elhelyezni a kocsikat? — A házgyári épületeknél csak az autók egyhar- madát tudjuk elhelyezni. Akkor tudhatná biztonságban gépkocsiját minden tulajdonos, ha a házak alatt több szintes garázsok kapnának helyet. Ez azonban az északi lakótelepen megoldhatatlan, hiszen köztuVáradi Antal, a Mátra- vidéki Fémművek csoport- vezetője beszédes, jókedvű cigányember. Huszonkilenc éve dolgozik a gyárban, háromszoros kiváló dolgozó. Nemrég miniszteri kitüntetést kapott. Kálban lakik a feleségével kertes, családi házban. — Nem mindenkinek tetszik a képem a káli cigánytelepen. A putrikban még ma is sok a dologkerülő csóró roma. Orrainak rám, mert szót emeltem a tanácsnál a putrikkal üzérkedő cigányok ellen. Amíg beszél, keze úgy röpdös, mint két eltévedt madár. Minden szavának széles mozdulatokkal próbál hangsúlyt adni. — Kértem a tanácsot, hogy a földig romboltassa le azokat a viskókat, ahonnan a cigányok már beköltöztek a faluba. Most még 5—6 ezerért cserélnek gazdát a dohos, füstös, nehéz szagú vályogházak. Én is nagyon szeretném, hogy eseibt a Ívovi gyárral kooperációiban készített Ikarus sebességváltókról éppúgy, mint a napi 20—25 autóbuszhoz elegendő 470 féle alkatrész gyártásának gond- jairóL A vendégek nagy elismeréssel szóltak a „szanatóriuma” rendről, szervezettségről, és a ZF kooperációban készülő sebességváltók magas műszaki színvonaláról, amelyek mind az itt dolgozó ezer ember hozzáértését, munktalkedvét dicsérik. A műhelylátogatás után a csuvas főváros küldötted a KAEV egri gyárában ismerkedtek a könnyűipari gépgyártás egri eredményeivel, majd a Vízmű Vállalat munkáját tanulmányozták. A hivatalos program befejeztével a háromtagú testvérvárosi delegáció ma elutazik Magyarországról, dott, hogy korábban igen nagy földmunkákat kellett itt elvégezni a. tereprendezés során a kedvezőtlen talajvízszint miatt. — Akkor miért vonakodnak mégis az autótulajdonosok? — Talán még nem gondolták át, hogy ez aZ egyetlen lehetőség, s hogy a garázs sokkalta nagyobb érték, mint maga az ott elhelyezett gépkocsi. Hatvannyolcvan ezer forintról lenne szó. Azt hiszem, az ilyen költségarányok a világon bárhol, ahol garázsház van, már régen elfogadottak. — Bizonyára megérné, hiszen sok helyen látni, hogy a csillagos ég alatt, vagy jobb esetben ponyvákba burkolva hagyják éjszakára az autókat. — Valóban, sokan olyan tárolási módokat választanak, melyek messzemenően előírásellenesek, környezet- rombolóak, esztétikailag kifogásolhatók. Nemegyszer környezetszennyezés is előfordul: olyan helyen mossák a gépkocsit, ahol az nem megszűnjön ez a nyomorúság. Nézem a kezét. Erős, kérges. Bőrkeményedések tarkítják a tenyerét. — Ládákat csomagolok, cipelek az üzemben. Munka után ásózok, kapálok a háztájiban. — Azt hittem, hogy műszak után a vonót húzza... Hátrakapja a fejét: — Én ebben a gyárban muzsikálok!... — válaszolja tréfás-komolyán. — Segédmunkásként kezdtem, két évtizede, hogy a csoportom munkáját irányítom. No persze, ha miniszter volnék, akkor sem tagadnám meg a hegedűt. Cigány vagyok! Befogadta a gyár, mert határtalan volt az ereje, a kitartása. Az előítélet nem tudott falat húzni a szorgalmas cigánymunkás elé. De ennek sok erő és türelem volt az ára. — Mindig ilyen becsvágyó volt? — Mindig — foga közt szűri a szót, és mintegy megengedhető, így olaj-, zsírszennyeződés is jut a csapadékvíz-csatornába. Ebben a garázsházban erre szakszerűen megoldott lehetőséget biztosítottunk volna. — Tehát megfeneklett ez az ügy? — A hetven körüli jelentkezőszám hol nő, hol csökken, bizonytalankodnak a résztvevők, pedig ez a beruházás sokkal több komolyságot érdemelne. — Milyen indokkal jönnek ide, jelentik be, hogy szükségük van rá, aztán miért nem kell mégsem? — A legfőbb indok az, hogy eltűnik reggelre a visszapillantó tükör, az ablaktörlő, netalán a kerék; hogy ez milyen bosszúságot jelent, csak az tudja, akivel már előfordult ilyen. Igaz viszont az is, hogy ekkora összeggel kevesen rendelkeznek, és jelen pillanatban az OTP erre még nem ad kölcsönt. — Persze önök nem mondtak le erről a nálunk nyomatékként kettétöri a cigarettáját. — Legnehezebb volt a munkáséletbe beleszokni. Iskolázott, művelt szakmunkások közül kilóg a cigány, mert tanulatlan. Én iskoláztattam a gyerekeimet. — Vannak akik cigányvajdának nevezik a gyárban ... A fekete szem felragyog. — Én nem érzem lenéző- nek ezt a megkülönböztetést. Igyekszem összetartani az irányításom alatt dolgozó munkásokat, a társaimból megpróbálok embert faragni. Őt csak egy dologgal lehet * kihozni a sodrából: ha az igyekezetét szólja le valaki. — Én már idős cigánynak, tapasztalt munkásnak számítok. Vannak, akik azt állítják, hogy a cigányember nem alkalmas komolyabb munkára. Ez nem, igaz! Ha szükség van rá, túlóra nélkül is bennmarad még újnak számító létesítményről, annyiban sem, hogy újabb hirdetést adnak fel, így újra jelentkezhetnek az érdeklődők. De mire számíthat az a 70 ember, aki eddig feliratkozott? — Hetven jelentkező kevés. Csak 116 igénylés esetén kezdjük el az építkezést, mivel ennyit fogadhat be egy épületegyüttes. Így azonban 25 százalékkal többe kerül a használat, mintha 404 gépkocsinak alakítanánk ki a helyiségeket. Ettől függetlenül biztosítjuk a területet a garázsháznak, mert ha nem is ebben az ötéves tervben, de a következőben már elkerülhetetlenül szükség lesz rá. Tehát aligha kezdik el a közeljövőben ezt az új beruházást. Pedig a gépkocsik csak garázsban lehetnének > biztonságban. De mindezekről — mint a tények bizonyítják —, legkevésbé a jó szándékú tanács tehet .. Homa János az üzemben. A tervüket mindig teljesítik a dobozműhelyben. A csoportvezető a magánéletben is összeköti a sorsát a műhelybeliekkel. Dicséri Báder László szorgalmát, aki Kápolnán otthont épít a családjának. Békétlen Mile Vilmossal, mert a fiatalember otthagyta az ipari szakmunkás- képzőt és beállt segédmunkásnak. — Eleinte vonakodott, amikor arra kértem, hogy gondolja meg a dolgot. Most már tudom, Vilmos az új tanévben folytatja majd az iskolát... Mika István Azélelmiszeripari higiéniáról Az élelmiszeripar mikrobiológiai és higiéniai kérdéseiről tartottak országos tanácskozást a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. A Magyar Élel- miezésipari Tudományos Egyesület rendezvényén részt veivő mikrobiológus szakmérnökök két napon át ismerkedtek azokkal a legfrissebb tudományos vizsgálati módszerekkel, amelyeket az utóbbi két évben dolgoztak ki a Kertészeti Egyetem, a Konzervipari Kutató Intézet és a Fővárosi KÖJÁL szakemberei. A „vajda” aki kiváló munkás
