Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-21 / 221. szám
3 NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 21., kedd I Prjevara János Váratlan hirtelenséggel vasárnap, 1983. szeptember 19- én elhunyt Prjevara János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottságának tagja, a Gyön- gyös-domoszlói Állami Gazdaság igazgatója. + Prjevara János 1928-ban született Szarvason, kispa- 1 raszti családban. Nagy munkabírású, szorgalmas ember volt, akarata, kitartása segítette tanulmányai során. A kertészeti főiskolán végzett 1954-ben, s így került a Hevesi Állami Gazdasághoz brigádvezetőnek. Egy év múltán már üzemegységvezetőként dolgozott. Hamar kitűnt nagyfokú szervező- készsége, szakmai hozzáértése. Az általa irányított üzemegység a gazdaság legjobb részévé vált. A felettes szervek javaslatára 1960-ban került át a Gyöngyös- domoszlói Állami Gazdasághoz igazgatónak. Feladatául azt tűzték ki, hogy jelentősen javítson az ott kialakult helyzeten. Munkáját siker koronázta. Két év múlva eredményei jutalmául átvette a Munka Érdemérmet. Tulajdonosává vált a Munka Érdemrend arany fokozatának is. Hirtelen bekövetkezett haláláig számos gazdasági szervezetnek, vezetőségnek volt tagja, ahol mindig fáradhatatlan képviselője, szószólója volt a közösségi érdekeknek. Prjevara János búcsúztatására szeptember 23-án, csütörtökön délután fél háromkor kerül sor Gyöngyösön, a Felsővárosi-temetőben. Semmi mással nem pótolható... A párttagság alkotóműhelyei Azokban a pártszervezetekben, ahol mostanában mérlegre teszik saját munkamódszereiket, munkastílusukat, mindenütt ott szerepel az elemzett témák között a taggyűlések helye, szerepe. Ez természetes is, hiszen ez az alagszervezeti pártélet legfőbb fóruma, a politikai munka helyi irányának legfontosabb meghatározója. Egyik felelős po_ litikai vezetőnek nemrég napvilágot látott kifejezésével élve: a taggyűlés az alapszervezet életében az együttgondolkodásnak és az egységes cselekvés kialakításának semmi mással nem pótolható alkotóműhelye. Tudjuk persze, hogy a gyakorlatban a taggyűlések sokfélék. Egyazon pártalapszerve- zet életében is követik egymást izgalmas és érdektelen, mélyen elemző és felszínes, eleven vitát kiváltó és csend- be-némaságba fulladó összejövetelek. A különféle pártszervezetek között pedig méginkább tehető megkülönböztetés ilyen tekintetben. Sokféle összetevője van ennek: az adott pártszervezet közege, tevékenységi köre éppúgy befolyásolja, mint a vezetőségnek vagy magának a párttagságnak a tapasztalt. sága, felkészültsége, tájékozottsága. Az adott munkahely demokratizmusának általános színvonalára is következtethetünk a taggyűlések légköréből. Mindez azért érdemel említést, mert jelzi: a taggyűlések alkotóműhely-jellegének megőrzése vagy erősítése nem tekinthető a többi teendőtől elválasztott, önmagában kezelendő vagy megoldandó feladatnak. A taggyűlés tükre az adott helyen folyó pártmunkának, az ottani pártéletnek, közéletnek. De nemcsak a tükre, hanem a formálója is. S ez indokolhatja, hogy olykor önálló kérdésként is elemezzék: kellőképpen betöltik-e említett rendeltetésüket a taggyűlések. Helyenként önkritikus hangvétellel szólnak erről, s az efféle önbírálat — mi tagadás — valós alapokon nyugszik. Az indokoltnál és az elfogadhatónál több párt- . szervezeteinkben a „szürke”, semmit vagy legfeljebb keveset mondó összejövetel, amely legjobb esetben is a felszínen borzolja'meg a vizet, a mélybe nem hatol. Bizony akadnak taggyűlések, ahol inkább csak tájékoztatnak és tudomásul vesznek, de nem fogalmazzák meg érdemben a politikai munka irányát és konkrét te. endőtt. Elgondolkoztató, hogy néhol a taggyűlésen csend honol, ám alig hagyják el a termet, a folyosón, az utcasarkon azonnal élénk polémia bontakozik ki. S az is adhat okot a töprengésre, hogy miközben egyes vezetőségek verejtékezve kutatják, ugyan mit is lehetne a napirendre tűzni, ugyanezen alapszervezet tagjai arról panaszkodnak: nincs megfelelő fórum. Indokolt hát, hogy mindenütt helyreálljék a taggyűlések rangja, megkapják Vagy visszakapják az őket megillető helyet és szerepet a pártszervezet életében. A semmi mással nem pótolható szerepük szó szerint értendő: a helyébe nem léphet, alkotóműhely szerepét nem veheti át sem a pártcsoport megbeszélése, sem a politikai oktatás foglalkozása, sem a vitaköri összejövetel. Hiszen döntésre, határozathozatalra csak ez a fórum a hivatott. Napjainkban sok helyen ismerik fel azt a követelményt, hogy a kommunistáknak elevenebben, aktívabban kell politizálniuk' környezetükben. De ennek az igénynek tartalmasán, színvonalasan csak ott tudnak eleget tenni, ahol ebben kellő felkészítést is kapnak. E felkészítésben pedig nem nélkülözhető a taggyűlés. A helyi munkára vonatkozó döntések kialakításának is elsődlegesen a taggyűlés a fóruma. Az alkotóműhely „produktuma” ebben az értelemben a döntéssé formálódott elhatározás: az alkotó tevékenység végeredményben ebben ölt testet. Illetve: kell. hogy testet öltsön. Mert enélkül a taggyűlés csak regisztrálja az élet jelenségeit, de nem alakítja azokat, s ilyen esetben tényleges alkotó tevékenységről sem beszélhetünk. Egyszerűbben szólva: ha gyakorlatiasabbá és hatéko_ nyabbá akarjuk tenni a pártmunkát — márpedig ezt akarjuk —, akkor a taggyűlések döntést hozó, feladatmeghatározó. a . politikai cselekvés irányát kézzelfoghatóan megjelölő jellegét kell feltétlenül erősítenünk. Szinte közhely már, hogy a bonyolultabb feladatok a nártszervezetekben is megkövetelik az önállóbb, fele. lősebb, színvonalasabb munkát. Ennek egyik lényeges feltétele és összetevője, hogy az alaoszervezetek legfőbb fórumai, az alkotó gondolkodás és cselekvés valódi formálói, műhelyei legyenek. Gyenes László Kesztyűóriások, minicipők a nagyfügedi tímáripari szövetkezetben ben dolgozni, és ebből több Világos, tágas üzemtten készülnek a kesztyűk. Képünkön: néhány pár, mutatóban Nem babonások a nagyfügedi tímáripari szövetkezet asszonydolgozói: könnyed jókedvvel emlegetik, hogy éppen 13 esztendővel ezelőtt, 1969. szeptember 1-én volt a nagy nekiindulás napja, akkor kezdték az ipari védőkesztyűk készítését. — Mindössze tíz dolgozóból és négy varrógépből állt az üzemünk — meséli Kovács Péterné üzemvezető. — Akkor természetesen magam is kezdő dolgozó voltam, s hasonlóképpen három alapító munkatársam, Erdélyi Józsefné, aki most kesztyűtűző, Kranciczki Jenőné, aki cipőtűző és Szabó Józsefné, aki pedig már elérte a nyugdíjkorhatárt, de így is segíti a munkánkat. Az eltelt 13 esztendő sok fejlődést és változást hozott a tímáripari szövetkezet nagyfügedi konfekciórészlegének életében, és ebből is különösen az utolsó kilenc évet tartják jelentősnek. — Mielőtt erről szólnék, hadd mondjam el, hogy a mi életünkben o szeptember 1-i dátumnak különös jelentősége van. Azt már említettem, hogy ezen a napon indult be a részlegünk. Nos, négy év múlva szintén szeptember 1-én ért véget a termelőszövetkezethez való tartozásunk, s kerültünk a ktsz-hez, a korábbi pajtából kialakított üzemből pedig 1980. szeptember 1-én költöztünk át ebbe a tágas, levegős, jó megvilágítású munkahelyre. Az eltelt időszak alatt 4- ről 120-ra emelkedett az üzem létszáma, de nem is erre büszkék elsősorban, hanem arra inkább, hogy hamar belejöttek a munkába. Nem sokkal a kezdet után, 1971—72-ben, úgy 25 körüli létszámmal már 150 ezer pár ipari védőkesztyűt készítettek, a megrendelő teljes elégedettségére. Felhőtlen azonban mégsem volt felettük az ég. Mint említettük: a termelőszövetkezet részlegeként, mint tsz-tagok kezdtek az üzemkellemetlenség származott. Ha ugyanis úgy alakult a helyzet, hogy nem vagy csak keveset tudott fizetni a tsz, akkor jöttek a hangok, hogy „azért nincs pénz, mert elviszik a kesztyűsök”. — Nem azért nem volt — mondja most Kovács Péterné —, mégis mindnyájan megörültünk, amikor ez az áldatlan állapot azzal zárult le, hogy a ktsz-hez kerültünk. Ez persze, nem jelenti azt, hogy a termelőszövetkezetnek ne lettek volna érdemei az üzem létrehozásában, ezzel ugyanis megteremtette a lehetőségét annak, hogy a nagyfügedi asz- szonyok állandó foglalkoztatottsága megoldódjék. A későbbiekben a létszám növekedése és ezzel párhuzamosan az üzem fejlődése lehetővé tette, hogy profiljuk, a védőkesztyű készítése mellett — az Alföldi Cipőgyárral történt megegyezés alapján — gyermekcipőket is készítsenek. Ez utóbbi a nehezebb, bonyolultabb munka, ezért a cipőrészleg nagyobb létszámmal dolgozik. Ami pedig a termelési eredményeket illeti, tavaly 142 ezer pár cipőt és 116 ezer pár kesztyűt készítettek, utóbbit az Ózdi Kohászati Üzemek számára. A korábbinál lényegesen jobb munkakörülmények lehetővé teszik a termelés fokozását. Ezt mutatja, hogy idén, az első félévben 92 300 pár cipőt és 85 ezer pár kesztyűt készítettek. S mivel aránylag jó keresetet is biztosít a nagyfügedi asszonyoknak és lányoknak ez az üzem, nem csodálkozhatunk rajta, hogy új jelentkezők nem ritkán akadnak. Most is kopognak az iroda ajtaján. — Tessék — mondja Kovács Péterné, és a hívó szóra mosolygós, fekete hajú fiatalasszony nyit be. — Szervusz, Éva — köszönti a részlegvezető —, mi járatban vagy nálunk? — Dolgozni szeretnék ... — Éppen jókor, még akad egy-két helyünk. A többi már a munkaügyisre tartozik, és Éva — Nagy Gáborné — néhány percen belül már a tímáripari szövetkezet dolgozójának számít. Ezalatt megtudjuk tőle, hogy egy kisfiú és egy kislány édesanyja. — Eddig gyesen voltam, de most már együtt mehetnek a gyerekek oviba, én meg eljöttem, illetve eljövök ide dolgozni. Varrónő a szakmám, így remélem, hamar belejövök. — Nem lenne egyszerűbb és kényelmesebb otthon szabni-varrni ? — Talán ... De ahogy magamat ismerem, akkor inkább főznék, fóliáznék, csak éppen nem varrnék ... Itt viszont nincs fakanál, nincs fólia, hanem gépek vannak, amelyeken nemcsak lehet, de kell is dolgozni és éppen ez az a „kényszer”, amely Nagy Gábornét idehozta. Mielőtt ügye elintéz- tével hazaindulna, az irodában levők jó munkát kívánnak neki, s távozóban mi is — az üzem valamennyi dolgozójának. B Kun Tibor Ahol kezdődnek a dolgok: az egyik legfontosabb poszt a szabászat (Fotó: Perl Márton) A hét öröme-gondja Mátraszentimrén Új út a hegyi falvak között — Megépült a gázcseretelep — Készül a parkírozó — Vb előtt a Galya SC A máitraszentiimrei tanácsnál 1570 lelket tartanak nyilván olyan lakosként, aki vagy állandóan itt és az ide tartozó településeken él, vagy pedig Szentlászlón, Fallóskútan, Szentistvánon, Bagolyirtáson üdül hosz- szabb-rövidebb ideig. Ahogyan László Gyula főelőadó mondja — ez a heterogén összetétel igen megnöveli a vezető testület munkáját és különösen sok gondot okoz szünidőben, amikor rokonság, komaság költözködik a magánüdülőkbe és leginkább kihasználtak a vállalati, üzemi intézmények. Az igények általában nőttek, csak éppen nem lehet úgy lépést tartani velük, ahogyan a tanácsiak szeretnének. — Ezen a héten azonban egy nagy fontosságú beruházás befejező aktusához érkezünk. Pénteken megtörténik a Mátrakeresztesi—Galyatető közötti főközlekedési út 15 kilométeres szakaszának a részleges műszaki átvétele. Az 1980-ban indított munka, aminek a kivitelezésére 160 millió forintot költ az állam, elsőrendű minőségű úttal kapcsolja be az országos hálózatba Fallósku- tat, Bagolyirtást, Mátra- szentimrét, Galyatetőt és amennyire örülhetnek az ide látogató kirándulók, üdülők tízezrei, annyira megkönnyíti az őslakosak közlekedését azokba a nagyobb községekbe, városokba, ahová vagy dolgozni, vagy bevásárolni járnak el. Az útvonal, minden műtárgyával, véglegesen csak 1983-ban lesz kész, de jelentős eredmény, hogy már használhatjuk — mondja László Gyula, aki csaknem négy évtizede szolgálja e hegyvidéki falvak közigazgatását. A hét egyébként mindjárt vb-üléssel kezdődött éis a bizottság tagjai Tóth József sportköri elnök jelentése alapján egy olyan témakörrel foglalkoztak, amely a hat kis település fiataljainak egészséges testedzést biztosító Galya SC hatesztendős munkáját ölelte fel. Igaz, a sportklubot fenntartó SZOT-üdülő, a Gagarin Hőerőmű és a tanács nem tud oly bőséggel áldozni e célra, de a KlSZ-alapszer- vezetek, élén Szabad Éva titkárral, továbbá az Erdei György vezette MHSZ lövészklub rengeteg fiatalt mozgósított a különböző sportlétesítmények megteremtésére. Egymillió forint értékű csak az a munka, amivel a szentimrei sílesíkló és ugrópályát, a felvonót létrehozták. És még ezt az összeget is meghaladja a szentistvéni lesikló, felvonó, továbbá a honvédelmi nevelést szolgáló sportlőtér megépítése. Egyébként az újonnan meghonosodott sárkány- repüléssel együtt — ezek a sportágak, a síelés és a lövészet, hozták eddig a legtöbb versenysikert a Galya SC-nek, amit a végrehajtó bizottság tagjai elismeréssel nyugtáztak. — Hamarosan egy további gondtól is megszabadul a tanácsvezetésünk — jegyezte meg a főelőadó. — Szabad Lajos elnökünk, de a tanácstagok sem győzték hallgatni a helybeliek és az üdülők szekálását amiatt, hogy képtelen volt a GYÖNGYSZÖV Afész megoldani a települések pb-gáz- palack ellátását. Gyöngyösre, Pásztora kellett évek óta járni, ha valaki korszerű konyhát akart vezetni. Márpedig ehhez itt több száz családnak tehetsége van. Nos, örömmel adhatom hírül, hogy saját erőnkből, pénzforrásainkból, továbbá társadalmi segítséggel a napokban befejeztük a gázcseretelep építését, és a villannyal, vízzel, bekötőúttal ellátott sporttelep melletti létesítményt rövidesen üzembe helyezzük. Kezelője ugyan a GYÖNGYSZÖV Afész lesz, de mi most elsősorban az olyan kisiparosoknak köszönjük meg az önzetlen segítséget, akik ötvenezer forint értékű alapozással, betonozással tették olcsóbbá az abasári költség- vetési üzem által elvállalt munkát. Beszélgetésünk során arra is fény derült, hogy a hat település életét, gazdasági ellátását oly erősen befolyásoló idegenforgalom tárgyi feltételei a továbbiakban is gazdagodnak. A MEBIB és a helyi tanács anyagi erejéből, a sípálya mellett, már folynak egy nagy parkírozó építési munkái. Kétezer köbméter föld megmozgatásával biztosítottak hozzá sík területet, amelyet most finomítanak, aszfaltoznak, hogy a síszezon idejére elkészüljön. Ez a munka egymillió forintot visz el, mint ahogyan ennyit kívánnak fordítani a „három falu templomá”-hoz tervezett, gyönyörű kilátást ígérő autóspihenő létesítésére. Ugyanekkor szólt László Gyula arról az értékes, az itt élő szlovák nemzetiségiek kulturálódásiét szolgáló tevékenységről, amelyet leginkább Stuller Rudolfné népfront elnök és Blaskó György iskolaigazgató támogat. Nemrég fogadtak egy buszra való rokonságot Tomaaljá- ról, Rimaszombat környékéről például, akik a szentimrei szlovákok augusztusi látogatását viszonozták, amikor is igen kitettek magukért. a község dalosai, nem beszélve Kaszaláné Szabad Judit tánccsoportjáról. Hogy mindezek ellenére miért szidják igen sokan a helyi tanácsot? Amiről jószeri nt nem is tehet. A ZÖLDÉRT Vállalat az idén bezáratta szentistváni, gályái zöldséges üzleteit, egy szerződéses boltot hagyott csak meg Szentimrén, amely aztán úgy vágja az őshonosok^ vendégüdülők zsebét, ahogyan monöpolhelyzetében csak megteheti. Amikor a dinnye kilója Pásztón, Gyöngyösön 7 forint volt, itt a duplájáért árusították. Ha ezen a kereskedelmi problémán lehetne segíteni, még jobb lenne a Szenti,mre környéki kis települések lakóinak a közérzete. De mi a megoldás útja...? Moldvay Győző
