Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-16 / 217. szám
NÉPÚJSÁG, 1982, szeptember 16., csütörtök V./4. Zuhog az eső. S ez a hatemeletes! ház itt a Liiskatu 14-ben, minden, csak nem vonzó. Modem és sivár, különösen így, a falát nagy erővel verő zivataros esőben. Dehát nem is háznézőbe jöttünk ide, nem a finn építészeten vitázni és megelégedetten konstatálni, hogy ami csúnya, az bizony itt is az, meg olcsóbb ia És azt mondani, hogy a finn .kommunista pártot felveti a pénz, még tréfának is otrombaság lenne. Nos, ebben a szemre nem túl vidám épületben van a székhelye a megyei pártszerveknek, a városinak is persze, itt van a nősizövetség székhelye is, valamiféle kollégium, szálláshely is, étterem, könyvtár, meg előadóterem is helyet kapott az épületben. Melynek egyik harmadik emeleti tanácstermében, ha jól számoltam, éppen tizenhatan vettünk részt, bennünket, magyar újságírókat nem számítva a program szerinti találkozón. A párt megyei aktivistái, a titkár, a különböző járási szervek vezetői, egyszóval mindazok, akik valamilyen formában hivatalosan is életüket tették fel a mozgalomra. Az újságírózsargon néha kikerülhetetlen, de miért is kerülnénk. ki olyankor, amikor az a lényeget fejezi ki: Jussial Tauno, a fémmunkásból, immáron 17 éve lett titkár „tájékoztatja a megjelent újságírókat...” A tájékoztatónak és a tájékoztató helyének az ad valamiféle különös pikantériát, hogy megelőző este éppen itt volt a nagy"'„haditanács” a párt vezető tisztségviselőinek részvételével: milyen is legyen, mit képviseljen, milyen célt tűzzön ki a megyei pártértekezlet? A pártértekezlet meg azért fontos, mert tavasszal választások lesznek Finnországban. És egyáltalán nem mindegy, hogy ezéken a választásokon ki, kinek lesz a szövetségese, hogy a. baloldal megosztottá váldk-e, vagy egységes marad, hogy a koalíciós párt, amely ' az utóbbi években a jobbhoz képest „balra” tolódott, kivel lép, vagy léphet szövetségre? — Több mint másfél évtizede együttműködünk a kormányban a baloldallal. Am most, új szituáció kezd kialakulni — fejtegeti az országos képét és benne a megyeit is Jussila Tauno. A Szociáldemokrata Párt veJussila Tauno titkár, aki 17 év után nyugdíjba, de nem nyugállományba vonul zetése egy részénél jobbra- tolódós tapasztalható, úgy vélik, jobb, ha az utóbbi időben kétségkívül előretörő, úgynevezett koalíciós párttal lépnek együttműködésre... A koalíciós párt, amely a realitások kényszerítő ereje folytáni régi politikájához képest valóban balra tolódott, természetesen ma is és változatlanul a nemzeti és főleg azon belül is a nagy- burzsoázia pártja. Még ha az utóbbi időben, éppen a belső gazdasági gondok, valamint e párt realisztikuAjonlemi Raimo, akit a pártvezetés javasol az új titkárnak. s aki tagja a Központi Bizottságnak is. „Civilben” asztalos sabb politikája révén még munkások is lettek a tagjai, így tehát a kormánykoalíció, a pártok szövetsége a mai bonyolult finnországi belső helyzet, gazdasági gómdök és a nemzetközi recesszió idején egyáltalán nem egyszerűen presztízskérdés, hanem a „hogyan tovább?” lényeges és meghatározó eleme. — Márciusban, jövőre lesznek a választások. Nekünk itt a megyében, és Poriban az a feladatunk, hogy fenntartsuk a baloldal összefogásából már kialakult egyensúlyi helyzetet... — És ez mit jelent közelebbről? — Satakunta megyéből 13 képviselőt küldtünk ismét a parlamentbe. Most ebből három a kommunista, három a szociáldemokrata, az agrárpártnak és a liberálisoknak jelenleg is egy-egy képviselőjük van... Három képviseli a jobboldalt és két képviselő a centrum pártból került és reméljük ennyi kerül csak majd a parlamentbe... Erre a meglevő egyensúlyra törekszünk, egyfajta baloldali egységre... — Tegnap ott voltam azon a felvonuláson, ahol ezrek és ezrek jelentek meg az egyszeri hívó szóra... — Hát igen, dolgozunk, nem is keveset, és nem is eredménytelenül — fejtegeti tovább a párt titkára, de mintha visszatérő refrén lenne itt, ő is hozzáfűzi... — .... mégis érezzük, mintha az utóbbi időben csökkent volna a párt befolyása, különösen a fiatalok körében __ És ez nagy, nagyon n agy gond... Ami mégis biztató, hogy a megyében húsz, itt Poriban 30 százaléka a választóknak a kommunistákra szavaz. Legalábbis így reméljük — búcsúzunk sok sikert kívánva, s a remény beteljesülés seben őszintén bízva a, sa- takuntai kommunisták vezérkarától. Künn már elállt az eső és, hogy felvillant a felhők mögül a késpengeéles-fényű napsugár, már nem is tűnik olyan csúnyának sem ez a hatemeletes épület. Igaz, nem hatemelet boldogság, de hat emeletnyi szívós munka és beteljesülést váró remény. Egy azonban mindenképpen biztos1: nem könnyű, de nagyon felelősségteljes és hálás feladat kommunistának lenni Finnországiban is. (Folytatjuk) Gyurkó Géza „Munkís-Toyoták”: még a legtávolabbi üzembe is kerékpáron járnak a munkások. Olcsó és egészséges Földről, vízről— mezőgazdákkal Villáminterjú egy tapasztalatokban gazdag nyugati útról Az elmúlt héten információ jelent meg a Népújságban arról, hogy Heves megyei mezőgazdasági szakemberek 33 tagú csoportja járt rövid tanulmányúton Dániában és az NSZK-ban. A küldöttség a közeli napokban hazaérkezett. Ennek volt tagja Lehóczki László, a vámos- györki Barátság Tsz elnöke, aki kérdéseinkre válaszolt. — Mi volt az utazás konkrét célja? — Elsősorban az állattenyésztéssel kapcsolatos módszerek és eredmények tanulmányozása. Éppen ezért az utazó csoport tagjai többségében állattenyésztési szakemberekből kerültek ki. — Hallhatnánk valamit az utazásról? — Erre a megyei Állattenyésztési Felügyelőség kezdeményezésére és az IBUSZ szervezésében került sor, és túlzás nélkül mondhatom: nagyon jól, mindnyájunk megelégedésére sikerült. Utaztunk földön, vízen és levegőben, méghozzá minden probléma, nélkül. A Budapest—Berlin utat repülőgéppel tettük meg, onnan busszal, majd komphajóval jutottunk át Koppenhágába, ahol a város központjában biztosítottak számunkra szállást. (Csak így, zárójelben jegyzem meg, hogy a társaság zöme ezúttal először utazott tengeri hajón, ami éppen ezért igen nagy élmény volt.) — Dániában mi volt a program? — Koppenhágától mintegy 50 kilométernyire utaztunk ki autóbusszal, egy 70 hektáron gazdálkodó családhoz. Alaptevékenységük abrak- és tömegtakarmány előállítása. Külön meglepetésünkre szolgált, hogy farmján egy fiatal, friss diplomás magyar agrármérnökkel is találkoztunk, aki — tíz más, Dánia egyéb területein tevékenykedő társával együtt — itt tölti szakmai gyakorlatát. Közreműködésével alaposan sikerült megismerni munkamódszereiket, s ezekről mindnyájan igen jó véleményt alkottunk. Munkájukról röviden annyit, hogy elsősorban tavaszi árpát és rozsot termelnek, és az általuk termelt abrakot leadják egy terményfeldolgozó cégnek, amely ennek fejében biztosítja számukra a különböző állati tápokat. Tanulságos volt számunkra, hogy az ólak a legolcsóbb építészeti módon készültek, felszereltségük, gépesítettségük, nem utolsósorban pedig a tisztaságuk bízvást példásnak mondható. Ami engem külön megkapott: a keverőüzemből elhozott táp ezen a telepen az utolsó szemig hasznosul. Igaz, másként a termelés nem is lehetne gazdaságos. — Erről ennyit tehát? — Talán még csak annyit, hogy valamennyi munkához megfelelő erősségű és fogyasztású géppel rendelkezik. Aránylag könnyebb munkát semmi esetre sem végez viszonylag nagyobb erejű munkagéppel, hiszen annak jóval nagyobb az energiaszükséglete ... Egyébként a szárazság ott is sok gondot okoz — ezt utazásaink kpzben Dánia más területein is tapasztaltuk —, az is igaz azonban, hogy ott igen fejlett öntözési kultúrát alakítottak ki, így az aszály ellenére sok zöld terület, szép, viruló, művelt földek láthatók. — És az NSZK-ban? — Űticélunk Hamburg és környéke volt. Hatalmas, nyüzsgő kikötőváros, ahová a világ minden részéről érkeznek hajók és emberek. Egy mondat erejéig talán érdemes megjegyezni, hogy a II. világháborútól igen sokat szenvedett, így a történelemre utaló épületeket és más dokumentumokat nemigen lehet látni. Igaz, célunk nem is ez volt... A SALVANA cég — családi vállalkozás — tápelőállító üzemébe látógat- tunk el, amelyből mi egyet láttunk, a másik három az ország különböző helyein működik. Belföldre és exportra is dolgoznak, Dániánál is jóval magasabb (Fotó: Szántó György) színvonalon. Az állatok tökéletes biológiai nyilvántartása — kompjuter segítségével — ott egészen természetes. — A magyar — közelebbről: a Heves megyei szakemberek — tudnak-e hasznosítani valamit a külföldön tapasztalatokból? — Szerintem föltétien. Számítógép alkalmazása például a mi gazdaságunkban is egyre inkább szükséges, bár megjegyzem, hogy ez a gondolat már a mostani utazás előtt, mondhatni, ettől függetlenül is komolyan felmerült termelőszövetkezetünkben. Érdemes például a lehetőségeinkhez megfelelő mértékben a kint tapasztalt szervezettséget átvenni. Bizonyos, hogy nem lenne haszontalan. — És az élmények? — Rengeteg volt. Amit érdemes megemlíteni: a nehezedő gazdasági helyzet külső nyomai különösen Dániában érezhetőek: ők mondtál*, .Dániában öt évvel ezelőtt egy családnak általában két gépkocsija volt most már viszont csak egyet tartanak, és azt is ritkán használják ... Ezzel szemben igen nagy divat lett a bicikli. Dániában azt mesélték, hogy még az idősebbik Margit királynő — ma is kerékpározik. — Az idők szavát, az energiatakarékosság szükségességét tehát ő is komolyan vette? — Úgy tűnik, igen. Most már rajtunk a sor ... — Köszönjük a friss élménybeszámolót. B. Kun Tibor ORSZÁGSZERTE MEGKEZDTÉK A MUNKÁT Az idén végzett szakmunkásiiatalok Patronálok a Csepel Autó gyárában Az ősz közeledte a csaknem 45 ezer idén végzett ipari tanuló, illetve a 8 és fél ezer szakközépiskolában szakmunkás-bizonyítványt is szerzett fiatal számára a munkásélet kezdetét jelenti. Az idén végzettek szakma szerinti megoszlásában az elmúlt évekhez képest jelentős változás nem történt, továbbra is gondot jelent a hiányszakmákban az utánpótlás. A sokéves gyakorlathoz hasonlóan a legtöbb — mintegy 6 ezer — fiatal a kereskedelemben szerezte meg szakképzettségét. A fiúk körében továbbra is - a legvonzóbb a gépjárműipar, ennek szakmacsoportjaiban csaknem 5 ezren végeztek. Alig valamivel kevesebben választották az építőiparit, az építési szakipart. Az elmúlt évekhez képest valamelyest növekedett az érdeklődés a bányászat, valamint a ruha-, bőr- és nyomdaipari, illetve a forgácsoló, a gépszerelő és szerszámkészítő szakmák iránt. Ugyanakkor az ipar egyik legdinamikusabban fejlődő ága, a vegyipar a tavalyinál kevesebb vegyianyag-, valamint gyógyszergyártó szakmunkásra számíthat. A most szakmunkássá vált fiatalok részét már jól ismert közösség várta vissza. Így a Csepel Művek 190 ifjú szakmunkásának majd mindegyike ott folytatja a munkáját, ahol szakmai gyakorlatát töltötte iskolásévei alatt. Rossz tapasztalat a gyárnál, hogy a szakmunkásfiatalok mintegy 40 százaléka egy éven belül új munkahelyet keres — ebben az is közrejátszik, hogy sokan lakóhelyükhöz közelebbi munkaalkalmat találnak — ezért az utóbbi években rendkívül nagy anyagi eszközöket áldoztak a fiatalok szociális helyzetének javítására. Kétszáz végzős szakemberre lenne szükség a székesfehérvári VIDEOTON Elektronikai Vállalatnál, ezzel szemben szeptemberben csak 80 új szakmunkás lépett be. Az újonnan belépettek aránya rendkívül alacsony ahhoz viszonyítva, hogy az 1982-ben Székesfehérváron végzett több mint 300 új szakmunkás nagy része a VIDEOTON-gyár korszerű új tanműhelyében és üzemeiben szerezte meg a gyakorlati képzést, s a vállalat havi 250—500 forint közötti tanulmányi ösztöndíjat adott számukra. A Debreceni Ruhagyár, az ország legnagyobb női ruhagyára már évek óta nem küszködik utánpótlásgondokkal, a felvehetőnek mindig a többszöröse a jelentkező szakmunkástanulók száma. A kedvező helyzet kialakulásához nagyban hozzájárult az is, hogy saját tanműhelyükben képezik a fiatalokat, akik ha akarnak, társadalmi tanulmányi szerződést köthetnek a gyárral. Egerben a Csepel Autógyár 3-as számú gyárában 35 fiatal szakmunkás kezdte meg a munkát. Annak ellenére, hogy a vasipari szakma nem tartozik a legnépszerűbbek közé, a gyár Jelentős létszámnövekedést tudott elérni, ami természetesen a termelékenységben is megmutatkozik. Mint azt őszi Sándortól, az üzemgazdasági osztály vezetőjétől megtudtuk, a Csepel Autónál már hagyománya van a kezdő fiatalok fogadásának. A kezdeti időszakban kisebb a teljesítménykövetelmény, amit fokozatosan emelnek mindaddig, amíg a szakmunkások normáját el nem, érik. Követendő példa lehet az is, hogy egy-egy fiatal pályakezdő mellé idősebb, patronáló szakmunkást jelölnek ki. A felmerülő problémáikkal így van kihez fordulniuk. Minden egyes pályakezdő a képzettségének megfelelő feladatot kap, mégpedig olyan szinten, hogy a fiatalnak sikerélménye legyen, s érezhesse: szükség van a munkájára. Egy bizonyos idő — négy-öt hónap — eltelte után pedig pszichológus bevonásával felmérést végeznek arról, hogy sikerült-e a beilleszkedés. Az ilyenkor felvetett problémákat aztán a lehetőségekhez képest igyekeznek megoldani. Ennek is köszönhető többek között, hogy a fiatalok megtalálják a számításaikat, s nagy részük a gyár törzsgárda tagjává válik. !r i!« i • ; . , : _í: '■/: * vju* sas be g H U H ^ i Balgiu■■ ‘iált-.t'kis
